Szerintem tök normális ez az érzés! Én is így éreztem. Most viszont tudom, hogy lehet mindkettőt szeretni. :-) Abban a pillanatban, hogy a mellemre tették, máris imádtam a lányomat is! Nálunk 16 hónap van kettejük között, a lányom szerdán volt 3 hetes. :-)
Sárának októberre várjuk a kistesóját, és én egyre nagyobb gondban vagyok, hogy fogom-e úgy szeretni a kis jövevényt, mint a lányomat. Judit, mit gondol normális ez az érzés? Lehet egyszerre két gyereket ugyanúgy szeretni. Nekem sajnos (vagy szerencsére), nincs testvérem, úgyhogy még tapasztalatból sem ismerős a helyzet. Ahogy így olvasgattam a fórumot már többeknek van két gyereke. Megköszönném, ha megostanátok Ti is velem a tapasztalataitokat. Igazából ezért is írtam a fórumra (Judittal amúgy is szoros emailezésban vagyunk), persze azért várom az Ön válaszát is (:
Többen kérdeztétek, hogy hol lehet velem személyesen találkozni. Az elkövetkezendő hat hétvégén lesz alkalom erre. Június 3-tól július 9-ig, minden hétvégén a Hajógyári Szigeten leszek 10-14 óráig egy családi rendezvénye, ahol gyerekprogramjaink lesznek. Manómuzsika 10-től 11-ig Varázserdő 12-13-ig, és a szünetekben a Szülők Háza tanácsadóval és velem is lehet majd találkozni.
Mindenkit sok szeretettel várok. Programjainkról bővebben a www.szulokhaza.hu, honlapunkon olvashattok.
Szerintem a pénz az életünk része, hozzá tartozik, de nem vezérelheti cselekedeteinket, godolatainkat. Egyszerűen használjuk, hogy dolgokat, szolgáltatásokat vegyünk rajta. Szerintem, ezzel fokozatosan ismerkednek a gyerekek. A lényeg az, hogy mi szülők rendbe legyünk a pénzhez való viszonyunkkal, megtaláljuk a helyét az életünkben. A gyerekek pedig szépen belenőnek ebbe. Nincs ezzel semmi baj. Jól tetted, hogy beküldted a fagyiért. Hiszen ez Neki csak egy játék a többi közül. Egyébként is gyakran játszanak közérteset a gyerekek. Utánozva a felnőttek "játékait".
Jó kalandos szülés volt (jó értelemben), mert a család, ahova vittük volna a nagyobbik babát, lebetegedett. Ezért vidékről utazott fel anyukám, addig pedig M. velünk volt a kórházban, és békés nyugodt vajúdás helyett vele szaladgáltam a folyosón. Így egyébként sokkal jobb volt ;) Miután hazamentek vele, sitty-sutty meg is volt a szülés, alig ért vissza a férjem rá :)
Lenne még egy kérdésem, amire nagyon szeretnék választ kapni: mikor egészséges, hogy egy kisgyerek kapcsolatba kerüljön a pénzzel, mint az élet részével? Amikor beküldtem egyedül a cukrászdába fagyiért, akkor persze ő vitte be a pénzt is, most felvetődött bennem, hogy talán korai volt vele megismertetni. Igaz, nagyon pontosan tudta, mit kell vele tennie.
Szerintem neked mindenben igazad van, ne hagyd elbizonytalanítani magadat. Az ismerősöd pedíg jobban teszi, ha a sajár családját boldogítja...
Ne aggódj, ezek a dolgok szépen kialakulnak. A testférféltékenység, pedíg a legkörültekintőbb szülői gondoskodással sem kerülhető el. Teljesen normális jelenség. Az nem lenne az, ha ügyet sem venne a gyerek a megváltozott körülményekre. Majd, ha a picit már egy kis időre le tudod "passzolni" menjetek el kettesben, vagy a papájával együtt hármasaban, fagyizni mondjuk, hogy akkor megkaphassa azt a figyelmet, amit addíg megszokott. Aztán szépen meg fogja szokni az új helyzetet, de konfliktusok biztos lesznek a két gyerek között. Ezzel nincsen semmi baj.
Ami pedig a köszönést illeti: én a minta követést tartom a legjobb módszernek. Tehát, ha bemegyek egy boltba, akor jó hangosan köszönök, hogy "Jó napot kívánok, stb., és álatalában ez báválik. Vagy úgy, hogy spontán utánoz a lányom, vagy úgy, hogy megkérdezi, hogy miért köszöntem így. És akkor elmesélem neki, hogy a bácsiknak, meg a néniknek így szokás köszönni, de a gyerekek, mint amilyen ő, azt is mondhatják, hogy csókolom. Aztán hagyom, hagy eméssze a dolgokat. Szerintem ennyi ebben a korban bőven elég, talán sok is. DE szegény gyerek kifogott magának, egy "szakértő anyukát".
Minden jót és sok egészséged Nektek! Várom további kérdéseidet,
Megvan a kistesó :) Némi féltékenységtől eltekintve jól vagyunk, a lányok gyönyörűek és aranyosak :) A 'nagylány' most 2,5 éves, a picur 2,5 hónapos. Eleinte nem volt féltékeny a (mostmár) nagy, vagy nem látszott rajta, de kb. 1 hónapja egy öreg néni csapat körbedícsérte a kicsit, rá ügyet sem vetve. Hát ez borzasztó élmény volt számára, hiszen eddig mindig őt dícsérték, és még aznap őt is körbedícsérte egy csapat néni, de addigra már a féltékenység zöldszemű szörnyetege feléledt pici szivében. Onnantól kezdve nagyon csúnyán viselkedett, talán mostanában kezdett újra csitulni a dolog, mégpedig attól, hogy egyedül beküldtem fagyit vásárolni a cukrászdába (furi, de tényleg ez volt az első lépés :)
Szerinted mit lehet kezdeni az ilyen helyzetekkel? Mert itthon még próbálhatja az ember elsimítani az ilyen eseményeket, de az utcán sétálva bármikor beleszaladhatunk ilyen nénikommandóba. Gondolom meg kell tanítani, hogy kezelje le magában, mert szájkosarat csak nem tehetek minden öreg hölgy szájára :)
A másik kérdés szintén erről szól. Az összes barátom, amikor megszületett a ketteske, arra kért minket, inkább a nagyobb babának vigyünk ajándékot, először őt köszöntsük, utána lehet megnézni a kicsit. Ez annyira logikus volt számomra, hogy én ezt nem kötöttem lelkére a hozzánk jövő barátainknak. Gondoltam minden értelmes ember így tesz. A kicsinek mindegy, mikor nézik meg, a nagynak viszont nem. Na erre tegnap egy barátom, aki mindenről Igen Határozott Elképzeléssel rendelkezik, persze rögtön a picurra cuppant, pedig előtte nagyon jó viszonyban volt a nagyobbal. Próbáltam neki diszkréten jelezni, hogy tán nem így kéne, majd amikor kettesben maradtunk, el is magyaráztam neki, mi a teendő most, erre juszt is csak a kicsivel foglalkozott, míg látogatóban volt nálunk. Ezenkívül kiosztott, hogy ő ilyet még nem hallott, hogy ne a kicsit dícsérjék először, a nagy tanulja csak meg, hogy ez mostantól így lesz, a kicsit dícsérik, és egyébként is az ő rokonságában több gyerek van, de ez egyiknek sem okozott gondot. Egyébként ő minket túl gyenge kezű szülőknek, a babát neveletlennek tartja, ő maga viszont nem akar gyereket, mert 'nem lenne türelme a sok apró részletre'. Egyébként lehet, hogy igaza van, de én majdnem kidobtam. Lelkileg egészen más dolog, ha az utcán ismeretlenek először a hugit dícsérik, mintha egy régi ismerős csinálja ugyanazt. Nyilván ezt a helyzetet is meg kell tanulnia, de gondolom fokozatosan, nem rögtön a mélyvízbe dobva. Szerinted hogy jobb? Előbb a nagyot, utána a kicsit, vagy fordítva, esetleg egyszer így, egyszer úgy? Eddig biztos voltam a sorrendben, de most elbizonytalandtam, hátha igaza van, csak én ugrok túlságosan erre a témára, azért okoz gondot?
Az utcán egyébként kb. 50-50%-ban dícsérik egyiküket vagy másikukat. Ha más jön, és először a nagyot köszönti, vele foglalkozik kb. negyed órát, utána akár már fel is veheti a picurt, akkor sem vált ki féltékenységet, még azt is elfogadja a nagyobbik bébi, hogyha nem ő kapta az ajándékot.
A másik kérdés: nem tudod véletlenül, mi most a kisgyerek-köszönési módi ismeretlen felnőttekkel (mondjuk boltosbácsi) szemben? Találkozásnál Csóklom, búcsúzásnál Viszontlátásra?
Szerintem bízd rá a lányodra, hogy ő, hogy szeretné. Néha a szakkönyvekben leírt dolgok, nem egyeznek a gyerekek szokásaival. Pl. az én lányom, akkor lett szobatiszta, amikor a kisöccse született. Egyik nap közölte, hogy akkor ő stantól a bilibe szeretne pisilni és kakilni. Én meg mondtamm, hogy jó. És attól a naptól kezdve nagyjából szobatiszta volt. pedíg én, mint "szakember" fel voltam rá készülve, hogy a kistestó születése vissza fogja őt vetni a fejlődésben. Nem így történt.
A nyár ténleg remek alkalom, hogy pelenka nélkül, szabadon rohagálhassanak a gyerekek, így nagyob eséllyel, lehet jó időben alájuk tolni a bilit, vagy akár a réten, a szabadban is végezhetik a dolgokukat. Aztán, hogy a lakhely változás, hogyan fog hatni a szobatisztaság alakulására, azt most nem lehet előre megjósolni. Ami biztos, hogy előbb utóbb minden egészséges gyerek szobatiszta lesz!
Melinda lanyom ket es fel eves. Iden nyaron szerettunk volna komolyan belekezdeni a bilire szoktatasra. Mar vannak kezdemenyek, tudja mi tortenik, mit kellene csinalni, idonkent maga keri, hogy a wc-re ulhessen (szukitovel) de nem igazan tortenik semmi, vagy mar keson szol. Lenyeg, hogy nem eroltettuk, csak most nyarra gondoltam, hogy raszanok ket hetet, amikor jo az ido, rendesen odafigyelek a dologra, hatha leszokna a pelusrol. Viszont kozben ugy alakult, hogy egy honap mulva elkoltozunk, raadasul nem is varoson belul, hanem Hollandiabol haza.... Igy ismet nem vagyok benne biztos, hogy ez jo idopont lenne ilyesmire. Viszont mire hazakoltozunk, berendezkedunk, vege a nyarnak.... Mit tanacsolsz, elkezdjem, vagy majd osszel?
SAjnos ebben a kérdésben nem tudok segíteni, mert én nem vagyok belgyógyász. Azonban kapcsolati , vagy egyéb életvezetéssel kapcsolatos kérdésekben állok rendelkezésedre!
A barátodnak pedíg mihamarabbi gyógyulást kívánok.
A barátomat tegnap műtötték vakbéllel. A doki azt mondta, nagyon csúnya volt. Viszont nem lóg belőle drén cső, amiből én arra következtetek, hogy nem perforált még a szerv. Sajnos nem láttam, el sem tudom képzelni, körülbelül mekkora vágást ejtettek rajta, de arra panaszkodott a műtét után, hogy nagyon fáj neki a seb. Akkor kapott Algopyrint vénásan, de nagyon gyorsan adták be, és -gondolom ezért- el is kezdett öklendezni. Hányni nem tudott, mivel az nap nem ehetett, nem ihatott semmit, viszont a seb biztosan írtózatosan fájt neki öklendezés közben. Pár órára rá egy másik nővér is adott be neki Algopyrint, amitől-érdekes módon- semmi baja nem volt.
A kérdésem az lenne, számíthatunk-e szövődményre, illetve, hogy mennyi a lábadozási idő ( mennyi ideig tartják kórházban, meddig kell otthon feküdnie, mikor ehet rendesen, mikor kezdhet dolgozni...)
Igaz, megigértem, hogy megírom a tapasztalataimat a terhescsoportról, amit email-ben ajánlottál nekem, de mostanában, annyira ki vagyok purcanva, hogy nem volt erőm leülni a gép elé, és sajnos ma is ez a helyzet, de igérem, pár nem múlva meg lesz az élmény beszámoló. de tök klassz volt, ezt előre bocsájtom, nagyon sokat segített, hogy megértsem magam, és az érzéseimet. Köszi: Füli
Köszönöm, hogy válaszoltál! Lehet benne valami amit mondasz, mert én pl. nem is érezném, annyira fáradtnak magam, csak mr teljesen úgy érzem, hogy ciki, hogy nekem van kedvem még dolgozni, vagy nem egésznap a baba ultrahangos képét nézegetem. A barátnőim is mióta megtudták, hogy gyereket várok csak babás témáról képesek velem beszélgetni. Akinek van már gyereke a szülését meséli, akinek még nincs annak a terveit hallgatom, de azt nem pontosan értem, hogy ez, hogyan függ össze a rémálmaimmal?
Pontosan mire vagy kiváncsi? Nagyon szívesen válaszolok a kérdéseidre. Annál is inkább, mert szerintem is nagyon fontos hogy egy tanácsadó (és én nem is nagyon szeretem ezt a kifejezést, inkább mondanék segítőt a saját út és megküzdési stratégia megtalálásában, de ez elég hosszú lenne, lássuk be) hiteles legyen. És ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a saját életét tekintve is igényes legyen. Aztán az, hogy kinek, éppen mit hoz az élet (jót vagy rosszat) az már nem függ feltétlenűl attól, hogy kinek mi a szakmája. A lényeg az, hogy ő is meg tudja tenni azt, amit adott esetben másnak tanácsol.
Nekek most szerencsére elég kerek az életem. Van két egészséges, nekem gyönyörű gyermekem (Julcsa 4 , Bálint másfél éves), van egy együttműködő férjem, akit tudok tisztelni és szeretek (és persze ő is engem, ami nem utolsó(-:, Szeretem a szakmámat, van hivatásom, energiám is úgy tűnik, legalábbis,
, így hajnali fél 1-kor. Büszke vagyok minderre, és azt gondolom , hogy lehetek is, mert megdolgoztam érte, és dolgozom is folyamatosan. Persze nekem is vannak problémáim, kétségeim, csinálok egy dolgokat rosszúl, de nem gondolom, hogy tökéletesnek kéne lennem, vagy az életemnek tökéletesnek kéne lennie. Pont elég, ha élhető!
Bocsánat, hogy csak most válaszolok, nyilvánvalóan sürgető kérdésedre, de vacakolt az internetünk.
Elsőször is, sajnos (vagy szerencsére) nem vagyok jósnő, így pontosan nem tudom megállapítani, hogy hogyan van a Picid a hasadban. DE azt így láttatlanban is meg merem kockáztatni, hogy az álmaid nem az ő állapotával vannak összefüggésben. Sokkal inkább szólnak arról az új helyzetről, amibe belecsöppentél, még akkor is, ha nagyon vágytál rá és vágyol még most is. Minden új, egyben valami réginek is a "halála" egyben. Mikor férjhet megyünk nem leszünk töbé hajadonok, amikor anyává érünk (gyermekünk fogan, mjd születik) nem leszünk többé, azok aki azelőtt voltunk, gyermek nélküli házaspát. És így tovább... Az egész családi viszonyrendszer, a szükebb és tgabb kapcsolati rendszerek megváltoznak, átalakulnak. Ezt, azért elég nehéz lehet megélni, még akkor is, ha a többiek látszólag jobban elfogadják mint Te magad. de, azért ne felejtsük el, nem az ő pocakukban van a baba. Lehet, hogy Te még korainak tartod ezt a kitüntett bánásmódott, amiben részesítenek családtagjad és munkatársaid, lehet, hogy neked elég lenne egy picit lassabb tempó is, és úgy érzed, hogy sürgetnek (erre utalhatnak a menekülős álamaid). Ezen kívül érdekes módon, azzal, hogy világra hozunk egy új életet, azzal Annak majdani haláláról is döntünk(mert az emberi élet véges). Sokszor tapasztaltam, terhes nőkénél, hogy igen erősen "felérzik"ezt. teljesen természetes, és, ahogy Katáng is írja, hozzátartozik, a felelőségteljes anya megszületéséhezt.
Az álom mindig valami sokkal mélyebb dologról szól, mint amilyenek mi a felszínen vagyunk. A tudattalanból hoz fel üzenetet a számunkra. Ugyanakkor egyensúlyozó szerepe is van: felszíni életünk általában a kötelességekről és a különböző elvárásoknak való megfelelésről szól, míg álmaink mindig igazi önmagunkról, önmagunknak szólnak, és érzelmekkel telítettek. Ezek az érzelmek pedig szoros kapcsolatban vannak életünkkel.
A más-állapot jó lehetőség arra, hogy kilépjünk megszokott gondolkodási kereteink közül, és nyitottá váljunk saját belső világunk megértésére.
</P>
Sokan félnek a rossz álmoktól. Holott: azok talán még fontosabb üzenetet hordoznak, mint a jó álmok. Ha szembe tudunk nézni negatív álmainkkal, az abban megjelenő alakokkal, akkor jó tanácsadóinkká válhatnak.
Álmaink azért térnek vissza többször, mert nem foglalkozunk az általuk hordozott jelentés tartalommal. Én, azt gondolom, hogy a tudatalattid megkezdte a felkészülést az anyaságra, "felérezte, hogy minden születés egy pici halál is és azt is jelzi, hogy egy pici hátrébb az agarakkal, azt szeretné, ha a környezeted hagyná neked, hogy a sajá ütemedben fejlődj az anyaság útjn.
Persze én nem ismerelek Téged, és így nyilvánvlóan számos más dolgot is rejthet az álmod, de annak megértéséhez jóva többet kellene tudnom Rólad.
Az én levelemre már kb. 1 hónapja válaszoltál (bilibe pisi-kaki), de még csak most sikerült internetközelbe férkőznöm és elolvasnom. Szóval köszönöm a válaszodat, tanácsaidat, némelyik elég elgondolkodtató volt. Bár a mostani terhességem nem igazán függhet össze azzal, hogy felhagyott a bilihasználattal, ugyanis akkor még magam sem tudtam róla. Mindenesetre az óvodát azóta nem nagyon emlegetjük neki, bízunk a nyárban, amikor majd esetleg pucéran szaladgálhat a kertben. Ja, képzeld, most anyósom vigyáz rá, most beszéltem vele telefonon és ő újságolta, hogy 2-szer pisilt a bilibe. Persze tudom, hogy még hosszú az út a végső célig, de én már ennek is úgy örülök! Üdv, Niki
Szeretném Neked elmondani (hátha vígasztal), hogy a terhességem első három hónapjában én is gyakran ébredtem hasonló rémálmokra... Ami azért volt nagyon érdekes, mert ugyanaz az intenzív halálfélelmem volt, mint gyerekkoromban, miközben ezen a hétköznapi életemben rég túljutottam. Jó volt, hogy ilyenkor "felverhettem" a férjem egy kis vígasztalásért... Három hónap után ezek elmúltak és felváltották az olyan fajta rémálmok, amikben könnyelműen bántam az álmomban már meglévő babával és ezért baja esett. Azt olvastam, így készül fel az ember a felelősségre... Az előzőekre meg azt a magyarázatot kaptam, hogy az első három hónapban a szervezet még küzd a magzat ellen hormonális szinten.
Csak annyit tennék hozzá, minden álom ellenére makkegészségesen született a lurkóm, és azt mondta utólag, hogy jó volt odabent. Szerintem Neked sem kell félned.
UI: puszilom Juditot, igaza volt a nagyszülőknél való altatással kapcsolatban
Köszi, hogy hozzászóltál. Az az igázság, hogy én úgy érzem elég jól fel voltam készülve a terhességre. Amint már írtam, nagyon vártuk ezt a bébit. Áprilisban lesz egy éve, hogy összeházasodtunk a férjemmel, de már előtte sem védekeztünk. Szóval már éppen kezdtem nem érteni, hogy hol késik a pici. Szóval már jó előre egy csomó könyvet elolvastam+a tesóméknál most lesz 1 éves a Bébi, rá is tök sokat vigyáztam. A pihenés jó ötlet, csak amint már mindtam kicsit félek már elaludni az álmaim miatt. A vizsgás dolog, amit írtál elgondolkoztatot, mert eszembe jutott, hogy tényleg akkor voltak nekem is ilyesmi álmaim utoljára.
En ugyan nem vagyok alomfejto, de nekem is voltak uldozos almaim... Nekem mindig akkor voltak, ha valamivel nagyon le voltam maradva. (A legegyszerubb, hogy mondjuk vizsga volt a nyakamon, en meg tanulassal sehol.)
Nem lehet, hogy nalad is a baba feltese, korulotte valo keszulodes, ami kihozza? Hogy fel leszel e keszulve mindenre, amikor megszuletik? En elso terhessegemnel mire felfogtam egyaltalan mit jelent a terhesseg maga, mar majdnem szultem... :) En valoszinuleg ugyanebben a helyzetben sokat olvasnek a terhessegrol, babazasrol, mennek babas ismerosokhoz, a szulesrol is kikerdeznek minden orvost, ismerost, hogy ugy erezzem MINDENT tudok. (Persze nem, de iszonyu jo alap, ami nagyon jol jon a sajat picurnal.) Meg persze pihenj sokat, engedd el magad, es elvezd a terhesseget. Sok szerencset!
Jelenleg 12 hetes terhes vagyok. Minden agyon szép és jó...lenne. Nagyon szerettük volna ezt a babát, és szeretjük most is. Nappal minden rendben is van. (leszámítva persze az állandó hányingert és az émelygést, de hát ez ugya velejár). Viszont éjjel, szinte mindig borzalmas álmaim vannak. Az még a legjobb, ha csak úgy spontán meghalok. DE a legválogatottabb horrororok történnek meg velem. Folytom menekülök, üldöznek, meg akarnak ölni, el akarnak venni tőlem valamit. Lassan már félek elaludni, annyira félek az álmaimtól. Felmerült bennem, hogy nem lehet-e, hogy a babának van valami baja, és ezért álmodom mindezt. A dolog azért is érthetetlen, mert amúgy minem idilli. A párom szerető, rendes, mindenben segít, kímél. Már most úgy becézgeti a hasamat, mintha legalábbis az ő hasa lenne. anyuék is mindemben segítenek, a tesómék is alig várják, hogy megszülessen a bébi, már összerakták neki az unokatesó kinőtt ruháit. A munkahelyen is örömmel fogadták a hirt, és nem is várják el, hogy igazán dolgozzak, mindig kisegítenek, és inkább az adminisztrációt bízzák rám. Szóval, ilyet szinte még álmodni se lehet. Erre én meg itt gyártom magamnak a problémát. Ezért gondolom, hogy talán nincs valami rendben a gyerekkel. Mi a véleményed. Nagyon várom, mert már ettől az estétől is félek.
Köszönöm szépen az elismerő szavaidat. A honlapunkon minden programunk és helyszinünk fel van tüntetve. Szívesen látlak és ott személyesen is tudunk beszélgetni!
Tök jó a honlapotok. És hol vannak ezek a foglalkozások? Lehet ott veled személyesen is találkozni. Ahogy így olvasom a válaszaidat, szivesen megismerkednék veled.
Mindenkinek, akik velünk együtt már nagyon várják a tavaszt!
Gyere már tavasz!!! - kirándulás, március 15.-én Kamaraerdőn. Találkozás 10 órakkor, a 41-es villamos végállomásán, a Kamaraerdei Ifjúsági Park bejáratánál.
Gondold csak végig. Mi a feltétele az óvodába menésnek? Lehet, hogy a kisfiad úgy fejezi ki:" hogy kösz mami, igaz szeretem a gyerekeket, de oviba még nem készülök"- hogy nem teljesíti a feltételt: nevezetesen nem hajlandó bilibe kakilni.Szóval, én a helyedben semmiképpen nem eröltetném a dolgot. Főleg, ha áprilisban kistesó érkezik.
A szobatisztaság a dolgok helyére rakásával van összefüggésben. Amikor már rájön a gyerek, hogy mi hova való. Pl. kisebb kocka a nagyobba, puzzle darab a helyére és kaki, pisi a bilibe. Tehát, hasznosabb a konkrét anyagcsere végtermék kérdés helyett, inkább konstrukciós játékokat játszani a gyerekkel. Valamint hasznos, ha megengeded, hogy ott legyen, amikor Te hasonló tevékenységet folytatsz. Hagyd, hogy döntse el ő, mikor áll készen arra, hogy a helyére tegye a dolgát. Lehet, hogy hamarabb be fog ez következni, mint gondolnád. Próbáld meg, nem összekötni ezt az óvodával, mert akkor könnyen játszma válik belőle, pedíg ez egy teljesen egészséges fejlődési folyamat, ami minden egészséges gyerek életében előbb vagy utóbb bekövetkezik. Nyilván ő sem szereti, ha csípi a popsiját a kaki, ezért magától fog majd szólni, ha nem érzi úgy, hogy ezzel valami más is következhet az ő életében, azon kívűl, hogy nem lesz kakis...Ha jól számolom, utoljára (júniusban), akkor kérte a bilit, amikor még nem voltál terhes,. Mi erről a véleményed?
A kisfiam áprilisban lesz 2 és fél éves, és azt tervezzük, hogy ősztől oviba megy. Elvileg ugyebár akkor veszik fel, ha már szobatiszta, de nem az. Sőt, ahogy látjuk, inkább elutasítja a bilit, mint érdeklődne iránta. Elbújik, ha kakil, aztán letagadja, ha rákérdezünk, hogy van-e. Nagyon érzékeny a bőre, többször előfordult már amikor hígabb volt a széklete, és többször kakilt egy nap, hogy kicsípte a fenekét (pedig amint észrevesszük a "dolgot", egyből tisztába tesszük), ezért próbáljuk neki magyarázni, hogy szóljon ha van, nem kell bilizni ha nem akar, de legalább ne tagadja le, mert ha sokáig benne ül, akkor megcsípi a popsiját. Na mindegy, nem szól. Néha mondja, hogy bilizni akar, olyankor levetkőztetem, de csak szórakozik vele, az már ünnepnap, ha végre ráül. Tavaly júliusban volt pár nap, amikor használta, de azóta nem. Nem tudom, mi történhetett. Most áprilisban érkezik a kistesó és valahol azt olvastam, hogy nem célszerű akkor szoktatni, amikor kistestvére születik. De akkor mit csináljak? Nagyon rossz lenne, ha emiatt nem mehetne oviba, mert nagyon szeret gyerekek között lenni. Van valami tipped, hogy mit tegyek, vagy továbbra is inkább csak ajánlgassam neki a bilit, mint lehetőséget, hátha egyszer bejön neki? Üdv, Niki
Hú, akkor most nagyon izgi lehet az életed, költözés, baba...
Persze, tök jó, hogy optimistán fogod fel, hiszen végülis elveszíti ugyan Mandula az egyeduralkodóságát, de tényleg kap egy tesót. Én is nem régen éltem meg azt amit Te most készülsz megélni. Az első pár hónap tényleg "húzós" volt, de mára már eléggé belejöttünk. Mondjuk azért azt sosem felejtem el, hogy amikor hazajöttünk Bálinttal a kórházból, Julcsa lányom (2 évesen) közölte, hogy ő a vadász a Hófehérkéből, és én vagyok Hófehérke, és vigyázzak mert leszúr. Szóval dolgozott a kis lelke neki is...
Teljesen egyetértek Fogtündérrel. Valószínűleg a Te szorongásoddal van inkább dolgod, mint a gyerekedével. 2 éves kor körül az anya 1 napos távolléte, ha a nagyszülők szükségleteinek megfeleően bánnak vele (és ez a Ti esetetetekben, nekem nagyon úgy fest) nem okozhat lelki traumát, törést. Ráadásul a gyereknek is nagyon hasznára válik, ha a szülei jóban vannak. Ebből szempontból pedíg, nagy szükségetek van, egy kis meghit egymásra figyelésre. Nem kell feltétlenül azt várnod a gyerketdtől, hogy repessen az örömtől, amiért nem vagy vele egy napig. Az sem különösen baj, ha kifejezetten szomrú miatta. A fontos, hogy lássa rajtatok, hogy semmi baj sincsen. Ti megértitek őt, hogy nem örül, mégis , mint felnőttek, az ő szülei, úgy döntötök, hogy ő a nagyiéknál alszik. Elmondjátok neki, hogy másnap érte mentek, és addíg ő mit fog csinálni, és aztán Ti mit fogtok együtt csinálni, ha megjöttök. Fontos, hogy mindenhez kössetek valamilyen konkrét dolgot, történést, mert a gyerekekek nem tudnak még elvontan gondokodni. Ezér jó, ha például azt mondjátok, hogy ebéd után jöttök, így ő tudja, hogy pl. vacsora után nem kell várnia Titeket.
Az pedíg szerintem nem baj, ha a nagyiéknál a dolgok kicsit másképp vanak, mint otthon. Nem lehet ilyen gyorsan "elrontani" a gyerekeket. Tudják, ők, hogy ki az igazi "Úr" a háznál.
Szóval szerintem, hajrá! Utazzatok el és érezzétek jól magatokat és egymást! Javaslom, hogy ne telefonáljatok haza, mert az csak mindenkit felkavar. Max. sms-ben érdeklődjetek, ha nem bírjátok(od) ki...
szia! én is kiváncsian várom, Judit mit mond erre, az én tapasztalatom az, hogy ez is iszonyúan gyerekfüggő. Biztos van 2 éves, aki simán ott alszik, és van nagyobb is, aki nem. Én egyszer próbáltam hogy nyáron anyukámmal aludjon egyetlen éjszakát a fiam a Balatonon, jó, egy csomó mindent elbénáztak vele, pl. autóban altatták el, és alva tették be az ágyba, így nem tudott megbarátkozni a helyzettel, hogy hol és kivel alszik, de felébredt hajnali fél 4-kor, felöltözött (cipő, sapka, minden), és ott ült makacsul, bármilyen hullafáradt lehetett, nem volt hajlandó többet ott elaludni. Azóta se ment bele, hogy máshol aludjon, pedig már 3 és fél. Én nem erőltetem,biztos vagyok benne, hogy hamarosan direkt jó bulinak fogja tartani. De ehhez hozzá akarom tenni, hogy úgy engedtem el a nyáron, hogy biztos voltam benne, hogy egy éjszakát kibír és nem lesz semmi gond, és szerintem nem is lett volna, ha anyukám nem olyan konfliktuskerülő (egy kis esti bőgést gondolt megúszni autóban altatással, pedig nem is biztos, hogy sírt volna, így meg éjjel ébredve azt se tudta, hol van szegény). És még valami: ez ugyan balul sült el, de semmilyen utóhatását nem érzem, ez nem okozott trautát az egyébként biztosan kötődő gyereknek. Másfél éves korban egy hét, az egy örökkévalóság lehetett neked, és még egyáltalán nem értetted, hogy egyáltalán visszajön-e a mamád, nem volt semmi időérzéked, az egy hét meg nagyon hosszú volt ehhez. Ez nem ugyanaz, mintha egy szombati éjszakára megpróbálod a nagyszülőknél altatni a 2 éves gyerekedet, akivel ezt elrőre is, utólag is megbeszéled! Tuti hogy nem okozol vele maradandó sérülést, ha nagyon nincs ínyére, azt is tudni fogod, de simán lehet, hogy nem lesz vele semmi gondja, és akkor meg kár kihagyni a lehetőséget egy kis páros töltődésre! szerintem :)
Tudom, hogy nem lesz könnyű neki. A doki szerint már minden pillanatban várható, hogy megszületik a kistestvér, akit elvileg Mandula is vár, de attól még biztosan nehéz lesz elfogadnia, hogy már nem egyedül van. Ha így nézzük, én sem tudom elképzelni, mi lesz még ebből, de optimista vagyok, mert az ő születése előtt sem tudtam elképzelni, hogy élünk majd hármasban, végül mégis minden jól alakult. Most pedig könnyebb dolgom lesz, mert nem egy költözéssel van egybekötve az új családtag érkezése, az első hónapban csak és kizárólag azon kell gondolkoznom, hova kerüljön az új kiságy :)
Szabó Lőrincet nagyon kedvelem, mindenképp elolvasom majd azt a verset!
Egyébként civilben grafikus vagyok, bár mostanában valamiért nem foglalkozom ezzel annyit, mint régen :)
