Götz Haussig és Altheim nyomán először azt állítja, hogy a szabirok már a hun vándorlás előtt a Transzkaukázusban és Dagesztánban éltek. Ez összevág azzal, amit jópár oldallal ez előtt ír, mi szerint már a sumer-akkád időkben megjelennek a Transzkaukázus területén a "sapir", "sabir", "makar", "madzar" stb. népnevek. Altheim szerint a szabirok (magyarok) nem Türkmenisztánból származnak, mint a török népek, hanem a Kaukázus déli vidékein, és egykorú források is bizonyítják, hogy a szabirok nyelve különbözik a török és az iráni nyelvektől is.
Egy pár oldallal később Götz azonban már a szakák között, Türkmenisztánban keresi a magyarok őseit, mégpedig "sabarol" azaz szintén szabir népnév alatt. Érdekes, hogy ezek a látszólagos vagy valódi ellentmondások nem tűntek fel csapónak, csak az igekötők esetleges eltérései :)
Ha tényleg ilyen sokszor költöztek a pusztaiak Magyarországra, ahogy itt mondják, akkor ott kellett valamiféle nyelvnek lennie. Olyannak, ami nem lehetett idegen a mai magyartól.
Most olvasom újra a Keleten kél a Napot, immár sokadjára.
Valaki, aki elolvasta a könyvet, legyen szíves válaszolni az alábbi kérdésekre:
1. Götz szerint a szkíták az i.e. 7. századot megelőzően a Kaukázustól délre, Transzkaukáziában és Kis-Ázsiában éltek (240. oldal). Viszont ha a délorosz sztyeppén addig nem éltek szkíták, akkor miféle népek alakultak ki a sumer gyarmatosítás hatására a Kaukázustól északra az i.e. 3.-2. évezredben? Ha nem szkíták, akkor kik?
2. Götz elveti az indoeurópai őshaza elméletét, és a nyelvcsalád kialakulását nyelvi koinék és areális nyelvkiegyenlítődések számlájára írja. Bizonyítja, hogy az iráninak mondott sztyeppei népek valójában turáni, török fajú és nyelvű népek voltak. A 242. oldalon viszont i. e. 1000 körülre teszi az árják bevándorlását Indiába, a perzsákét és az örményekét pedig Iránba. A kérdés az, hogyha Transzkaukáziában sumer hatásra ragozó nyelvű népek éltek, a Turáni-alföldön és a délorosz sztyeppén úgyszintén, és Iránnak a perzsa bevándorlás előtt "sűrű és művelt nem-indoeurópai" lakossága volt (remélem jól emlékszem az idézetre), akkor a perzsák, az örmények és az árják honnan "vándoroltak be"?
Egyáltalán, nem ellentmondásos a vándorlás és az areális nyelvkiegyenlítődés? Vagy az árják és a perzsák nem rokon népei csak később egyenlítették ki nyelveiket, amikor már mai helyükön éltek?
Akkor nézzük azt a „szőrszálat“ – de ez az utolsó, hogy észrevételeket fűzök a „bírálataidhoz“, mert rájöttem, hogy teljesen fölösleges. Esetedben ugyanis két dolog lehetséges: vagy nem tudod, mit is akarsz valójában bírálni, vagy gátlástalanul ferdítesz.
Az előzményekhez hozzátartozik, hogy Götz éppen Fodor: „Verecke híres útján“ c. munkája tükrében bírálja azt a XIX.szd.-i elavult történelemszemléletet, amelyet szerinte mind Fodor, mind Harmatta képvisel. Ezért hozza fel Götz (368.old.) – mintegy elrettentő szemléltetésként – Harmatta „tényközlését“, miszerint: "Az indoiráni törzsek elkülönülése az indoeurópaiak többi csoportjaitól a földművelés kifejlődése előtt, hozzávetőleg i.e. 5000 körül történt.", és ezért is a későbbi gunyoros megjegyzése a „finnugorrá vedlésről“.
Tehát Götz itt egyértelműen bírálja Harmattát, a teljesen történelmietlen és semmi adattal alá nem támasztható kijelentése miatt. Mai ismereteink alapján ugyanis teljes bizonysággal kijelenthető, hogy i.e. 5000 körül semmiféle „ind“ népességről nem tud a történettudomány, nyelvük is jó 3000 évvel később, i.e. 2000 körül kezdett kialakulgatni…
De menjünk tovább és nézzük meg, mi is a gondod a 427. oldalon írtakkal…
Az elolvasás után megtudjuk, hogy továbbra is az elavult indogermán- és ennek függvényében a természetesen szintén elavult finnugor történelemszemléletről van szó.
Götz itt Harmatta következetlenségére hívja fel a figyelmet. Idéz is tőle, majd az idézet befejeztével dicsérőleg szól véleményéről: „Józan, megfontolt sorok ezek (mármint Harmattáé): láthatjuk, mindenben megfelelnek annak az újabb nyelvtudományi képnek, amit fentebb magunk is ismertettünk.“
Ezek után írja Götz, hogy annál meglepőbb Harmatta következetlensége, mivel a következő oldalon tett kijelentésével ellentmond az előző oldali kijelentésének.
553. oldal.
Ha jól értem, továbbra is az elavult nézetekről van szó, és Götz egy összegző véleményt nyilvánít Harmatta történelemszemléletéről, én is idézném: "Harmatta e cikkét már ismételten érintettük (l. I. könyv 80-82., II. könyv 368. és jelen könyv 427-428. old.). Megmutattuk, hogy a szerző az indogermanisztika ún. ahisztorikus irányzatának anakronisztikus nézeteit képviseli, amely iskola - minden újabb régészeti, őstörténeti felfedezés ellenére - még ma is változatlanul a 19. századi alapokon áll, a közös indogermán ősnyelvből, ősnépből és őshazából indul ki vizsgálatainál, mindezeket az elavult hipotéziseket olyan magától értetődő adott tényeknek tekintve, amelyek bizonyítása felesleges.
E hipotézisek alapján Harmatta az ún. ősindogermán egység felbomlását Kr. e. 5000 körülire teszi - miután egy oldallal előbb maga állapította meg, hogy a modern indogermanisztika már rég nem vallja a közös ősnyelv és nyelvcsaládfa tézisét (l. 427-428. old.) -, s szerinte nem sokkal ezután már az indoiráni egység is felbomlott volna; ha egyáltalán valaha is létezett - teszi hozzá."
Majd a „gondjaid“ következnek: „Harmatta az indogermán szót le se írja, csak indoeurópait használ, tanulmányában szó sincs ősnépről, őshazáról, ősnyelvről, felbomlásról, csupán az ind és iráni ág szétválásáról.“
Ezek után összegezve – ha jól értem - a „gondjaidat“: Götz „ellhallgat“ és „hamisít“, azaz, jó lesz vele vigyázni - sugallod te…
Nos először is: az említett téma elolvasása után Harmatta megalapozatlan kijelentéseire rávilágítani nem szükséges a „földművelő terminológia“ megemlítése. A puszta tény, hogy Harmatta i.e.-i 5000 körüli ind szétválásokról beszél, „fölművelő terminológiával“ vagy anélkül is DURVA CSÚSZTATÁS, tudományos munkákban ugye ez megengedhetetlen. Nem ártana, ha erre is felhívnád a figyelmet…
Másodszor: Götz, Harmatta nézeteit bírálva egy összegző véleményt mond, amiben általánosságban fejti ki gondolatait az indogermanisztika még mindig dívó elavult nézeteiről, amelyeket szerinte Harmatta is vall. E vélemény nyílvánításában tehát minden további nélkül használhatja az „ősnyelv“, ősnép“, „őshaza“ kifejezéseket. Nincs tudomásom róla, hogy e kifejezések használata tilos lenne.
Harmadszor: észrevételeidnek ismét csak eléggé silány eredménye született és, ha Götzcel kapcsolatban – mint azt „szigorú“ észrevételeid sugallni szándékozzák - „hamisítás“ és „elhallgatás“ veszélye áll fenn, akkor Fodor, Róna-Tas, Harmatta és a többi túdós urak tudományos munkáiban előforduló „bakik“ miknek minősülnek és e „tévedések“ következtében vajon nem áll fenn a hamisítás és az elhallgatás veszélye?...
Ui: Talán üdvös lenne, ha hivatalos „nagyjaink“ „bakijait“ is legalább ekkora odaadással bírálnád. Tudod, a különbség Götz és köztük – többek között - abban is megnyilvánul, hogy ők ezt főállásban, pénzért csinálják…
Szerintem az első "nagyközösségek",kultúrák már 30000 éve kialakultak. Vagy legalábbis a kőkori "kereskedelmet" (kagyló,kövek stb.) biztos nem elszigetelt kis csoportok űzték. De hogy békések lettek volna? Azok is de, biztos nem véletlenül építettek megerősített településeket.
Ami meg a konkrét példát illeti, az első magaskultúrák kialakulása után a többi fejlődő kultúrának nem sok ideje maradt. Ezekből mint gócpontokból kiindulva ( és ez bizony gyakran hódítást,gyarmatosítást jelentett ) 2-3 ezer év alatt teljesen átváltozott Európa
Utólagos engedelmeddel kissé átfogalmazom a mondataidat (a lényeggel egyetértve). A történelemi példák mind,mind azt mutatják hogy a katonailag erosebb civilizációk eltapossák a gyengébbeket. A fejletlenebb kultúrák csak a peremvidéken maradnak meg. A hasonló szinten álló kultúrákkal volt kétirányú kultúracsere.
De ez már a történet közepe, amikor már van kellő mennyiségű ember a háborúzáshoz és kellő mennyiségű élelem ezek eltartásához (hiszen ezek az aktív termelésből kivonódnak). Az igazán izgalmas az ezt megelőző időszak. Hogyan és mikor alakulnak ki azok a nagyközösségek, amik már a mai fogalmaink szerint is társadalomnak nevezhetők? Mikor és hogyan alakulnak a kapcsolattartáshoz szükséges nyelvek? A régészek már a késő-paleolitikumban is nagy területekre kiterjedő eszközegyütteseket határoztak meg, ami nyilvánvalóan nem lehet egy kiscsoport hagyatéka. A tudás tehát valahogy terjedt, háborúzásnak meg alig van nyoma, békés összeolvadásnak annál több.
A történelemi példák mind,mind azt mutatják hogy a fejlettebb civilizációk eltapossák a fejletlenebbet (avagy a katonailag erősebbek a gyengébbet, de ez itt nem játszik). A fejletlenebb kultúrák csak a peremvidéken maradnak meg. A római hódítások jól példázzák ezt : a hasonló szinten álló kultúrákkal volt kétirányú kultúracsere: Görögország,Egyiptom, de Hispániában,Dáciában stb. nem. Még a viszonylag békés társadalmak is átmentek hódító,gyarmatosító szerepkörbe (Egyiptom,Fönícia,Görögország)
Ezekben megintcsak egyetérthetünk. Minden kultúra hatóköre véges, kiterjedését a közlekedési lehetőségek (és a felhasználhatóság) befolyásolják. A peremeken azonban átfedések jöhetnek létre, a kevert zóna szélessége a kapcsolatok erősségétől függ. Ha a prémvadász kapcsolatba kerül a cserépkészítővel, nincs akadálya, hogy eltanulják egymás szavait. Ma egy északi vogulnak egy északi osztják fizikailag közelebb van, mint egy déli vogul.
A filozofikus kérdés, hogyan jöttek létre a kultúrkörök. Pl. milyen fokú nyelvi hasonlóság van a késő-paleolitikum hatalmas területekre kiterjedő egységes régészeti anyagai fölött? Götz L. az egyirányú kutúraátatás híve (a fejlettebb tanítja az elmaradottabbat), László Gy. a kölcsönös kultúracsere eszméjét vallja (mindenki tanul mindenkitől).
A nehézkes közlekedés miatt a nyelvek,kultúrák hatóköre igen véges lehet (az új-guineai Nagy-Völgyben ez a speciális viszonyok miatt csak 5-15 km!). Az alacsony népsűrűség miatt pedig ez a véges távolság alacsony létszámot jelent.
"Egy északi vogul és egy északi osztják népcsoport több közös vonást mutat kultújárában,szokásaiban,nyelvében, mint például egy északi és déli vogul közösség"
(Finnugor kalauz )
"Azért vedd figyelembe hogy a máig fennmaradt ilyen közösségek esetében pont ez a helyzet, nagy területen, kis népsűrűségben élnek és külön nyelven beszélnek."
Ebben még egyet is érthetünk. De azért nem beszél minden sátoralja (vagy család) más nyelven. Az alacsony népsűrűség ellenére hatalmas területen belül elég jól megértik egymást az emberek, legfeljebb nyelvjárási különbségek adódnak. Maradok inkább László Gy. (általam) idézett második mondata mellett, illetve az ebből levont következtetése mellett. Az is elég jól magyarázza a nyelvterjedést.
Parancsolj! :) Légy szíves, értelmezd ezt a mondatot (213. oldal).
"Népünk kétségtelen finnugor rokonsága volt e nézet legfontosabb, de ugyanakkor egyetlen alátámasztása is." (A "legfontosabb, de ugyanakkor egyetlen" nyelvi leleménytől eltekinthetünk.)
Írtad:
"Götz-i logika szerint, amint kiválik egy csapat és elvándorol a szomszédba, azonnal elfelejti a múltját, az őseit, ráadásul új nyelvet talál ki."
Azért vedd figyelembe hogy a máig fennmaradt ilyen közösségek esetében pont ez a helyzet, nagy területen, kis népsűrűségben élnek és külön nyelven beszélnek. Hogy mást nem mondjak Észak-Ázsia népei (mansik,szamojédok,csukcsok stb), az amerikai indiánok, ausztráliai bennszülöttek, Új-guinea.
Őszintén szólva a második könyvet én már kicsit unalmasnak találtam, a sumer elmélet nem is igazán hoz lázba, meg a nyelvcsaládok kialakulásának elméleti részletei sem.
Érdekes, hogy az első könyvbe, ami a magyarság és a rokon népek őstörténetét tartalmazza, eddig még nem kötöttél bele, pedig ott bizony érdekesebb dolgok vannak...
A 815. oldaltól kezdődően a halász-vadász-gyűjtögető életmód területigényét és az ebből fakadó népsűrűséget elemzi. Végül: "Szemléltető példaként megemlítjük, hogy ilyen népsűrűség mellett a mai Magyarország lakossága csupán mintegy 6500-8400 főt tenne ki, amiből egyúttal az is vitathatatlanul kiviláglik, miért nem beszélhetünk halász-vadász fokon nagyobb területek népességeinek etnikai és nyelvi kiegyenlítődéséről, etnikailag többé-kevésbé egységes alapnépességek és közös "nyelvcsaládi alapnyelvek" kialakulásáról."
Az ötlet László Gyuláé (Götz hivatkozik is rá), ő azonban így fogalmazott a hivatkozott oldalon: "Szétszaggatott, apró közösségekben kell tehát gondolkoznunk. Ezek azonban valamiképpen megértették egymást."
Miért tekintett el Götz a második mondattól? Talán ezért: "Márpedig mind az indogermán, mind pedig az uráli vagy a finnugor "ősnép" és "nyelvcsaládi alapnyelv" tézise azon az a priori feltételezésen alapul, hogy ilyen egységes etnikai-nyelvi képződmények már az átmeneti kőkorban, azaz halász-vadász fokon fennállottak volna. A logikus gondolkozás alapvető körülményeit figyelembe véve viszont evidens, hogy az ilyesféle elképzeléseket a mesék világába kell utalnunk."
A következő bekezdésben megmutatja, hogyan kell logikusan gondolkozni "… vázoljuk fel, mi történik a továbbiakban a szaporodó halász-vadász hordáknál. A szaporulat elvándorlása mindaddig akadálytalanul tart, amíg egy-egy összefüggő kontinens (vagy kontinenscsoport) területe maradéktalanul be nem népesedett. Mivel ezután a további terjeszkedés már nem lehetséges, természetesen megkezdődnek a véres összecsapások a vadászterületek birtoklásáért, amelyek szükségszerűen a kisebb, gyengébb hordák periodikus szabályszerűséggel bekövetkező kiirtásához, ill. megtizedeléséhez vezetnek, s ezáltal beáll az előbb említett demográfiai stagnáció."
Szóval Götz-i logika szerint, amint kiválik egy csapat és elvándorol a szomszédba, azonnal elfelejti a múltját, az őseit, ráadásul új nyelvet talál ki. A később indulók ezekután hogy jutnak át a már belakott területeken? Vagy már ekkor megkezdődik egymás irtogatása? Végül pedig, mi a garancia, hogy mindig más nyelvű és népiségű csoport (ha már kialakult) győz az összecsapásokban? Csak azért, hogy a derék szerzőnek igaza legyen!?
A további oldalakon bizonyos régiókban kialakul a földművelés, itt a népesség felszaporodhat, nyelvi egység is kialakulhat. Viszont egy idő után megint népfelesleg lesz, újra kézbe kell venni a vándorbotot. A kitelepülés során (821.o.) "… az elő-ázsiai telepesek kivétel nélkül csupán paleolitikus-mezolitikus halász-vadász hordákat találtak. Ilyen körülmények között tehát egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy mindazon területeken, amelyeken az elő-ázsiai gyarmatosítók többségben voltak - s a halász-vadász fokon élő őslakosság már ismert rendkívül alacsony népsűrűsége következtében tulajdonképpen mindenütt ez volt a helyzet - eredeti nyelvüket, ill. nyelvjárásaikat is megőrizték; minden olyan régióban pedig, ahol jelentősebb tömegű benszülött lakossággal éltek együtt (ami viszont gyakorlatilag csak akkor következhetett be, ha a környező területekről nagyobb számú őslakost munkaerőként magukhoz csalogattak vagy egyszerűen összefogdostak; - ilyesmire számtalan példát találunk az európai gyarmatosítások történetében is!) az elő-ázsiai kultúrnyelven vagy annak nyelvjárásain alapuló pidginszerű keveréknyelveknek kellett kialakulniuk."
Szóval a 19. századi gyarmatosítás a minta! (Nem anakronizmus némiképp?) Onnan jön a kultúrfölény hangoztatása, a helyi lakosság teljes lenézése (mintha valamelyik felfedező beszámolója köszönne vissza: egészen emberformájúak, de nem tudnak beszélni, csak makognak valamit). Ismerős hang! Adunk nekik kultúrát, hiszen mi önzetlenek vagyunk. Nem elég demokratikusak, de mi odamegyünk és addig el se jövünk, amíg meg nem tanulják! (Akár háborúzunk is érte.)
Götz László egyszerűen el se tudja képzelni, hogy az anyagi műveltség terjedhet az emberek tömeges vándorlása nélkül is, hiszen a primitív nép hogyan tanulhatná meg? Persze, mert akkor le kellene mondani a mániáiról (a finnugorok lázálom, indogermánok nincsenek, azaz jóval később alakultak ki és a legfontosabb: szumérok mindenütt).
Érthetővé válik az is, miért negligálta Harmatta két indoiráni földműves szókészletét.
Kisöreg, méltányolom a bibliát, de mint tudományos referencia? Azért nem túlozzunk, mert elröhögöm magam és megnyílik a Vörös-tenger. Götz történelmi hivatkozásai szánalmasak, tökéletes tudatlanságát azzal a primitív módszerrel próbálja kiküszöbölni, hogy egyszerűen magyarellenes indoeurópai összeesküvésnek minősíti a hivatalos történelmet. Ismerős módszer, UFO kutatók, természetgyógyászok és mindenféle áltudományos kuruzslók élnek hasonló trükkökkel. A hivatalos tudomány elutasítása sok tompaagyú de szenzációéhes embernek egyáltalán nem esik nehezére, mert úgysem érti és nem is akarja vagy tudja megtanulni. Ezért nincs is mivel vitatkozni, könyvének kukában a helye, Götznek pedig a szánalmas szélhámosok között.
Csak aztán ne értetlenkedjen, ha nem fogadják be a Tudósklubba.
Az a különbség, hogy Gözt művében csak olyan apró "hibák" vannak, amiket te is bemutattál itt. Fenn lehet akadni igekötők eltérésén, meg hasonló dolgokon, de szerintem Dubois egyetlen beírása többet ért Götz ellen, mint a te összes igekötősdid.
Bartha, Fodor, és a többi finnugrista Tudósklub-tag könyvében viszont olyan égbekiáltó hibák vannak, hogy az már fáj. Érthető módon ezek Götzöt is gúnyos hangvételre ösztökélték (a tudományos kritika mellett). Ezt csak azok vetik a szemére, akiknek fáj az igazság.
"Ez megint csak szőrszálhasogatás. Rengeteg időd lehet, hogy ilyen lényegtelen apróságokon töröd a fejed."
Végülis minden lényegtelen apróság (fontos csak az, amit annak tartunk). Amúgy nem kell hozzá plusz idő, mindig el szoktam gondolkozni azon, amit olvasok. :)
Lehet lényegtelen apróság a Harmatta által felemlített két földműves szókészlet. Az is, hogy ezen állításnak még létezését is eltagadva esett neki Götz az ebből levont következtetésnek. Talán jobb is elhallgatni, a végén még kiderül, csak sumérul tud, indoirániul meg nem. Lehet apróságnak tekinteni azt is, hogy valakit megvádolt olyasmikkel, amiket az nem mondott, majd bebizonyította, mennyire nincs igaza (így könnyű).
Csak aztán ne értetlenkedjen, ha nem fogadják be a Tudósklubba.
Itt van még egy szőrszál (vagy hajszál?) :)
A "finnugristá-vá vedlett"Harmatta is megkapja a magáét. A bírált mondatok innen valók: Harmatta János: Irániak és finnugorok, irániak és magyarok. - In Bartha A., Czeglédy K., Róna-Tas A. (szerk): Magyar őstörténeti tanulmányok. Akadémiai Kiadó 1977. pp 167-182.
A 427. oldalon idézi Harmattától "Az indoiráni törzsek elkülönülése az indoeurópaiak többi csoportjaitól… hozzávetőleg i.e. 5000 körül történt."
Az eredeti, kihagyás nélküli Harmatta szöveg (169.o.) "Az indoiráni törzsek elkülönülése az indoeurópaiak többi csoportjaitól a földművelés kifejlődése előtt, hozzávetőleg i.e. 5000 körül történt."
Miért hagyott ki az idézésből? Hogy csak az évszámokon lehessen vitatkozni (meg is teszi Götz), de a jelenségen ne (szava sincs róla)? Bár ezen nem segít a sokszor ismételgetett primér elő-ázsiai ősnyelvi góc fokozatos kiterjedése és felülrétegződése sem.
Pedig ismeri az egész mondatot is, hiszen a 368. oldalon: "Ugyanott közli minden kommentár nélkül, egyszerűen tényként, hogy: "Az indoiráni törzsek elkülönülése az indoeurópaiak többi csoportjaitól a földművelés kifejlődése előtt, hozzávetőleg i.e. 5000 körül történt."
Harmatta dolgozatának 167. oldalán ezt írja (éppen Gimbutas elméletét cáfolja vele): "Egyrészt ugyanis nem veszi figyelembe [mármint Gimbutas], hogy a nyugati és a keleti ie. nyelveknek nincs közös földművelési terminológiája, szétválásuk tehát a földművelés megjelenése előtt kellett megtörténnie. A "Kurgán-kultúra" populációja azonban már ismerte a földművelést, sőt az állattenyésztést is, így tehát az indoeurópaiaknak csak egyik ágával hozható kapcsolatba."
Valóban nem kommentár, de indoklásnak jó. Lehet vele vitatkozni, lehet elhallgatni. Götz az utóbbit választotta. Miért?
Némileg büszkélkedő mondatok az 553. oldalról: "Harmatta e cikkét már ismételten érintettük … Megmutattuk, hogy a szerző az indogermanisztika ún. ahisztorikus irányzatának anakronisztikus nézeteit képviseli, amely iskola - minden újabb régészeti, őstörténeti felfedezés ellenére - még ma is változatlanul a 19. századi alapokon áll, a közös indogermán ősnyelvből, ősnépből és őshazából indul ki vizsgálatainál, mindezeket az elavult hipotéziseket olyan magától értetődő adott tényeknek tekintve, amelyek bizonyítása felesleges.
E hipotézisek alapján Harmatta az ún. ősindogermán egység felbomlását Kr. e. 5000 körülire teszi - miután egy oldallal előbb maga állapította meg, hogy a modern indogermanisztika már rég nem vallja a közös ősnyelv és nyelvcsaládfa tézisét (l. 427-428. old.) -, s szerinte nem sokkal ezután már az indoiráni egység is felbomlott volna; ha egyáltalán valaha is létezett - teszi hozzá."
Harmatta az indogermán szót le se írja, csak indoeurópait használ, tanulmányában szó sincs ősnépről, őshazáról, ősnyelvről, felbomlásról, csupán az ind és iráni ág szétválásáról. A pontosvessző utáni hozzátevést pedig végképp nem találtam. Hacsak nem ezt értette Götz annak: "Minthogy két óiráni nyelvet ismerünk, ezeknek az óindtől eltérő egyezéseiből egy ősiráni nyelvi egységet rekonstruálhatunk, amely átmenetnek tekinthető az árja és óiráni nyelvállapot között. Hasonló módszerrel azonban az óindből nem tudjuk az ősindet rekonstruálni, mivel csak egyetlen óind nyelvet ismerünk." (Harmatta i.m. 169. o.)
Arről viszont egy szava sincs Götznek, mi van két földművelő terminológiával. Nem tartotta fontosnak?
