Szia :) én is Pánikbeteg vagyok és 21 de én lassan 2 éve vagyok az és jómagam nem találtam még hasonló helyzetü embert ezért én is ezen vagy hogy jó lenne erről valakivel beszélgetni amennyiben gondolod jelölj be facebookon vagy írj itt :) (Zomi Krisztián)
Sziasztok.31 éves vagyok és tegnap tisztázódott bennem hogy énkb 16 éves korom óta pánikbeteg vagyok de eddig nem esett le nekem de úgy tudom ez a betegség egyik jellemvonása hogy évek után tudatosul az emberben.Ma voltam a körzetinél és ha pénteken nem is de hétfőn tud fogadni egy pszichiáter.Neki hogy mondjam el hogy nekem tutira kéne valami szerotonin növelő tabi ami állítólag egy idő után eltünteti a veszélyérzetet? Addig mivel tudnám ami nem vényköteles szerotonint-tartalmú gyógyszerfélét vásárolnom a patikában? Hétfő még messze van...
Tökre örülök, hogy megtaláltam ezt a fórumot, mert velem ugyanez a helyzet! Átérzem ami Veled történik, csak én 3 féle gyógyszert szedek, mert nem csak pánikbeteg vagyok, hanem mániás depressziós is... kedves kombináció. Jelenleg én is pánikolok, ha gondolod leírom mi miatt... nagyon rossz már! :(( Olyan jó lenne erről valakivel beszélgetni...
Melletted van valaki aki támogat, segít? Pszichiáter?
Aki tud valami hasznosat, kérem irjon nekem....28éves nő vayok....9éve vagyok pánikbeteg....ebből 2év szonte teljesen tunetmentes volt, viszont most ujra kezdődik...és egyre erősebbek, "félelmetesebbek" ezek a rohamok...gyógyszert nem szedek egyáltaán, 2éve elhagytam őket...próbálkoztam mer mindenféle termeszetes gyógymoddal,de ugy érzem sikertelen...tanácsokat várok...
Hadd meséljem el a történetemet, ami reményt adhat azoknak, akikkel egy cipőben jártam. Én három hónapon keresztül küzdöttem, amíg teljesen legyőztem a betegséget. Most már, hogy gyógyult vagyok, biztosan tudom, hogy a legnagyobb segítségek egy ilyen betegség ellen a hit, a türelem és a szeretet. Évekig voltam látens pánikbeteg, de a rohanó életmódom sosem engedte meg, hogy egy-egy roham után elgondolkozzak rajta, hogy mit is éltem át tulajdonképpen. Ráfogtam a kimerültségre, a stresszre, amik persze valóban hozzájárultak a rohamok kialakulásához, de nem is sejtettem, hogy ez egy visszatérő tünet együttes. Nem fogom részletezni, hogy mit érez ilyenkor az ember, aki már tapasztalta, úgyis tudja, aki pedig nem, az pedig áldja az eget. Lényeg a lényeg, a rohamok egyre intenzívebbé váltak, és egy feszültebb hét után olyan rosszul lettem, hogy elájultam, és ki kellett hívni a mentőket. Ez után teljesen összeomlottam, de még mindig nem tudtam, hogy mi bajom van pontosan. Különböző kórházi vizsgálatok következtek, de kiderült, hogy semmi szervi bajom sincsen, mégsem nyugodtam meg. Abba kellett hagynom a munkát , és a másoddiplomának sem tudtam nekiállni. Mikor rádöbbentem, hogy mi is az én bajom, még inkább elkeseredtem. Node! Hála Istennek, a családom és a párom rengeteg szeretettel halmozott el, ez volt az, ami miatt azt mondtam: nem adom fel. Nem csak magam miatt akartam meggyógyulni, hanem értük is. Elkezdtem utánanézni, hogy milyen eszközökkel lehet megálljt parancsolni a rohamoknak, és a kezelőorvosom egy antidepresszánst is felírt. De ahogy haladtam a „tanulásban” egyre inkább megértettem, nem csupán a zavarokat kell leküzdenem, hanem az azt kiváltó okokat is. Ki kellett gyomlálnom a lelkemet, és szó mi szó, nagyon jót tett. Amit mindenképpen tudni kell: az egész fejben dől el, tehát arra kell koncentrálni, hogy el tudja hinni az ember, hogy tud egészséges lenni. Nekem az önszuggesztió rengeteget segített, Emile Coué gyakorlatait ajánlom mindenkinek. Persze a helyes táplálkozás, a sport, a meditáció mind-mind nagyon fontosak, de ezek csak eszközei voltak a gyógyulásnak. A hit is egyfajta önszuggesztió, hiszen, ha elképzelünk valamit, amit a tudomány cáfol, akkor olyan dolgok elképzelésére és megvalósítására is képesek vagyunk, amik elsőre nagyon nehéznek tűnnek. Még egy dolog volt, ami sokat segített: ez pedig a Pránanadi, ami egy tibeti gyógyászati és öngyógyászati módszer. Ezt elég sok titok lengi körül, de annyit elmondhatok: a lényege ugyanaz, hittel, szeretettel és türelemmel ad gyógyító energiát. Aki ezt az utat végigjárja, rá fog jönni: nem érdemes a tüneteket számolgatni és rágódni rajtuk, bár én is sokáig ezt tettem. Mindaz, amit átéltem, és átélnek a pánikbetegek, a gyengébbik énjük produkciója, amik valójában nem léteznek. Ha megtaláljuk a kiváltó okot (és ez mindenkinél más lehet), és ezen változtatunk, akkor lehull a lepel a király új ruhájáról, és többé nincs hatalma felettünk. Feloldjuk és elengedjük a múltból fakadó félelmeinket, nem szorongunk a jövő bizonytalanságán, az ” itt és a most”-ra koncentrálunk, és negatív gondolatainkat tudatosan változtatjuk pozitívra. Megéri, úgyhogy mindenkinek hajrá!
Kiknek ajánljuk? Pánikbetegeknek, vagy akik pánikbetegek voltak és szeretnék megtartani vagy az elért egyensúlyi állapotukat, vagy a tünetmentes állapotukat.
Tematika: • amit a pánikbetegségekről tudni kell: kóroktan, lefolyás, tünetek, kezelés • a tünetek leküzdésének módja: pszichodinamika, relaxációs technikák és kognitív módszerek • a tünetmentes állapot fenntartása
Munkamódszerünk: - Az okok megszüntetése - Énerősítés: önérvényesítő technikák, relaxációs módszerek - Pozitív gondolkodás, negatív gondolkodási sémák leépítése, Kognitív technikák - Egészséges életmód, egészséges táplálkozás, sport
Időtartama: Nyitott csoport, bárki bekapcsolódhat, 2 hetente 2x2 óra, hétköznap: kedd 18-20, valamint hétvégén 11-13ig. Kellő számú jelentkezés esetén az időpontok a csoport igényeihez igazíthatók! Helyszín: Lila köd kávézó – Ár: 1500 / óra / fő
Csoportok indulása: megfelelő számú jelentkező esetén azonnal! (min. 8 fő)
Nekem már 5éve tart a pánikbetegsége,.hogy nem tudok utazni,szedek rivotrilt,meg paroxatot,ami max félévig segitett tünetmentesen. Tudna vki segiteni ,vagy tanácsot adni,hogy mit tegyek???
Sziasztok.Én most írok elöször e fórumban.Én kb 4 éve voltam pánikos.Retenetes volt.Egy éjszaka kezdödött bár hála az égnek tudtam miröl van szó másnap kértem idöpontpt egy pszichiáternél.1 hét mulva kellett mennem addig a poklot éltem meg.már nem tudom mit szedtem azt igen hogy az 1 bogyó csak "fünyirás "volt a következö gyogyszer pedig "Gyomlálás" a doki szerint tehát az nagyon jól hatott.11 honapi gyogyszerszedés után hagytam abba azota nem szedtem semmit.Született egy kislányom tök jó volt minden.Azonban tegnap éjjel volt "valami" de csak kezdödött mert nem akartam hogy elhatalmasodjon.Remélem csak kimerültem de ha megint elöfordul segitséget kell kérnem.Az az 1 év borzrsztó volt nem akarom mégegyszer átélni.Minden nap attol féltem nehogy legyenek tüneteim.A gyerek születése után lettek csak olyan napok hogy nem gondoltam a betegségre.Remélem nem esek vissza.
jó régen írtatok be a fórumba, én 3 éve szenvedek depressziótol. Régebben én is gyógyszereztem magam, de aztán leálltam teljesen. Én a válástól buktam ki teljesen és kerültem magamalá . Az elmúl egy év viszont meghozta a változást. Nem mondom hogy teljesen meggyógyultam, mert még mindig vannak nagyon szar pillanataim, de sokkal jobb. !!!És ez nagyon nagy megkönnyebbülés számomra!!!!
Hogy sikerült leállni róla?én már teljesen gyógyszerfüggő vagyok...10éve.tippet nem tudok adni,tavaly voltam terhes,el kellett tetetni a Babát a sok szemét gyógyszer miatt,10hetes voltam:(
Szia!Nincs ötleted,hogy tudnám letenni a gyógyszereket?10éve szedem a Rivotrilt-függő lettem...próbáltam róla leállni,de az ügyeleten kötöttem ki...szeretteim nem állnak mellettem:(nem tudok tömegközlekedésen utazni,rohamot kapok...Anami
Sajnos manapság divat pánikbetegségnek titulálni mindent, ha nem találják a valódi okot az orvosok. Az unokatestvéremnek lassan 5 évvel ezelőtt kezdődtek a rohamai, szabályos epilepsziás rohamok rángógörccsel meg eszméletvesztéssel. Heteket töltött a neurológián, agyonvizsgálgatták, de minden lelete negatív volt. Átküldték a pszichiátriára, ott rövid úton kijelentették, hogy pszichésen teljesen ok, ne rájuk sózzák csak azért, mert nem találják az okát a tüneteinek, szerintük fizikai oka van a rohamoknak. Végük azt mondták, hogy talán ez is egyfajta pánikbetegség lehet, Seropramot meg Rivotrilt szedetnek vele, nem is keveset, amitől rohama ugyan nincsen, de folyamatosan szedálva van.
Szia !
Ebben szerintem a kornyezeted tud a legtobbet segiteni, meg kell keresni az okot mi valtotta ki, lelki vagy testi eredetu-e a kialakulas oka. Ha lelki akkor a tarsad, szuleid, barataid segitsegevel meg fog oldodni.
Sajnos, a helyzet az, hogy panikbetegseg eseten nincs mas, csak tuneti kezeles, meg egy alapos atfogo kornyezettan, amivel neha kordaban lehet tartani az egeszet hosszutavon. Az egesz problemat Magyarorszagon meg mindig lekezelik, annak ellenere, hogy mar nepbetegseg szinten van.
Csak par sor, amit zoloft-szedessel kapcsolatban irtam a paromnak, haza:
<P class=MsoNormal style="MARGIN: 0in 0in 0pt; LINE-HEIGHT: 14.4pt">Visszaterve a Zoloftra. Szerotonin felvetelre hato antidepresszans, soha nem szedtem, de mint minden ilyen gyogyszerre ugyanaz a szabaly: kezdj a minimummal. SOHA NEM SZABAD TELJES ADAGGAL KEZDENI! Mindegy, mit mondanak a hulyek, elsokezbol tudok mindent, vegigkuzdottem az egesz nyolcvanas eveket ezzel a nyavalyaval, annyira, hogy a UCLA-n es a USC pszichiatrian is megkoszontek a sok hasznos informaciot, amit a panikbetegseggel kapcsolatban megosztottam veluk. Vedd a vegleges adagot, kezdj ennek a negyedevel. Ha nincs reakcio, ket-harom nap mulva emeld ezt. Lassan, mindig lassan. Mindenki sajat teste reakciojahoz viszonyitva emeli az adagot, sot altalaban ez hatarozza meg, hogy mekkora legyen a fenntarto adag. Altalaban egy het utan emeles, ha a mellekhatasok nem nagyon brutalisak, ilyenkor kicsit tovabb. Nem kell sietni, a betegseg, az sajnos, megvar. Viszont az nem mindegy, kozben hogy erzed magad. A gaz az, hogy emeleskor a tunetek almenetileg rosszabbodnak es ha ilyenkor a doki nem mukodik veled egyutt, akkor olyan, mintha a pokol legsetetebb bugyraiban lennel. (Ezek fontos dolgok, azert vagyok ilyen szajbaragos.) A fenntarto adag altalaban kisebb, mint a legmagasabb ertek, amit altalaban 2-3 het alatt ernek el, kb. egy honapig szeded, mig alaposan be nem epul a szervezetbe, majd egy fokozattal lejjebb megy, hogy ne legyen olyan szar. Ezt mindvegig a doktornak kell ellenorizni, ez otthon vagy nem erdekli oket, vagy nem tudjak vagy egyszeruen szarnak ra. Barmelyik is van, eleg szomoru... Elofordulhat, hogy kozben bizonyos kajakra erzekenyebb leszel, ezt megint csak magadnak kell ellenorizni. Ilyen pl. a kulonbozo fustolt husok, sajtok, vorosbor, stb. Altalaban, de elofordulhat barmivel, ilyenkor kerulni kell azt a bizonyos kajat. Neha csak kipirul tole az ember, neha viszont szabalyosan rosszul is lehet lenni tole. Sajna, ez van. Van rengeteg dolog meg ekozben, de nagyjabol ez a lenyeg kezdeskor. Es meg az, hogy ha valami uj dolog jelentkezik, nem szabad beszarni, hanem megprobalni turelmesen elviselni, nem veletlen, hogy ez a legnagyobb biznisz most amerikaban, mert a depresszio, az bezony nepbetegseg, plusz. un. „civilizacios” betegseg.<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
<P class=MsoNormal style="MARGIN: 0in 0in 0pt; LINE-HEIGHT: 14.4pt">Mindenkeppen probalj meg kontaktust teremteni valamilyen ertelmesebb dokival, mert nagyon sok fugg ettol! Adj neki penzt, mittudomen, a lenyeg az, nehogy valami ignorant sonofabitch legyen az, akitol fugg minden, mert ezek nagyon fontos dolgok, barmennyire is pszichiatriai a problema, a mindennapi eletre valo kihatasai minden, csak nem kellemesek, es nem egyszeruek.<o:p></o:p>
A Zolofttal - és a többi hasonló gyógyszerrel is - az a baj, hogy csak tüneti kezelést ad és nem oldja meg a problémát, nem a kiváltó okot szűnteti meg. Ugyanolyan mint a drog: nagyon könnyű hozzászokni. Ha megpróbálod abbahagyni - amikor úgy érzed, hogy jobban vagy - akkor a korábbi félelmeid - felerősödve - visszatérnek. Nekem pont tavaly ilyenkor ért véget egy három hónapos "rémálmom". Nem volt könnyű de tudtam, hogy gyógyszerek nélkül kell túljutnom ezen. Jó volt tudni, hogy a szeretteimre számíthatok és mindenbem segítenek. Próbáltam új, érdekes dolgokat keresni amikkel eddig nem foglalkoztam, új célokat kitűzni az élet minden területén. A kisebb-nagyobb sikerek végül meghozták a várt eredményt.
A dokit mindenképpen cseréld le és olyan valakit válassz, akiben 100%-ig megbízol. Ez nagyon fontos.
Igyekezz minél többet kellemes, laza, jó hangulatú társaságban lenni, néhány napra elutazni (pl. kirándulni, túrázni).
Kedves Izgága!
Véleményem szerint keresni kéne egy terapeutát, aki segít kideríteni mi okozza a pánikot. Magad aligha tudod kideríteni. Először én is a kerületi ideggondozót kerestem fel, ahol receptet kaptam és ahogy te írtad csókolom. 3 hónap múlva nagyon rosszul lettem és hál Istennek bekerültem a kerületi kórház pszichiátriájára 2 hétre, ahol nemcsak megtalálták a megfelelő gyógyszert, de kiderült az is mi az a probléma amit úgy próbáltam megoldani, hogy nem vettem róla tudomást és elnyomtam. Ezután sokkal jobban lettem. Aztán persze amikor a doktornő leszoktatott a gyógyszerről én is visszaestem, és ugyan a magam erejéből , de valahogy nehezebben jöttem rendbe. A gyógyszer is mintha lassabban hatott volna. A végső tanulság számomra az, hogy nem szabad az embernek elnyomni az érzéseit, minden nyomorával szembe kell néznie. Persze nem árt ha van egy igazi barátod vagy társad, akire mindig számíthatsz, és persze rengeteg optimizmus, valamint tudatos életvezetés. Kívánom neked, hogy mihamarabb kilábalj ebből a betegségből. Üdv Opus.
Kedves Izgága!
A gyógyszeres kezelés mellett kaptál valamiféle lelki elsösegélyt? Tudod mi okozza a pánikot? Ezt érdemes kideríteni, pontosan megfogalmazni, aztán jöhet a viselkedésterápia, vagy autogén tréning. Én is próbálkoztam már sok mindennel az elmúlt 3 év alatt és az autogén tréning volt a leghatásosabb. Van aki a homeopátiára esküszik. Szerintem keresd fel azonnal az orvosodat.Üdv Opus
Szeretnék segítséget kérni - bárkitől, aki tud!
Tavaly augusztusban egy nyaralás után jött az első pánikrohamom, kaptam Zoloftot, amit januárig szedtem, majd szép lassan leálltam róla.
Teljesen jól voltam nélküle, egészen mostanáig.
Pénteken jöttünk haza nyaralásból, és most éjjel megint bepánikoltam...
Most is szorongok...
Mivel babát szeretnénk, semmiképp nem szeretnék újra gyógyszert szedni!
