Ezt az összefüggést minden intézet minden felmérésében meg szokás nézni, a többi alapösszefüggéshez (pl. nem, életkor, lakóhely vagyoni helyzet) hasonlóan. Az ilyen elemzéseknek persze csak nagy összevont mintákon van komoly haszna és értelme, ahol az adatfelvételek időpontja az egyik elemzési szempont.
Nagy általánosságban a következőket mondhatjuk: a Fidesz és az MSZP gyűjtűpárt, így támogatói táboraik iskolai végzettség szerinti megoszlása nem különbözik igazán jelentősen az országos átlag megoszlástól. Életkor szerint viszont nagyon nagyok az eltérések, és ennek vonzataként azért az iskolázottság alakulása is kissé más a két pártnál. Ez azonban jórészt abból adódik, hogy az MSZP táborán belül nagyobb azok aránya, akik még a korrábi iskolastruktúrában tanultak, ahol kevesebben szereztek középfokú végzettséget, mint később.
Más a helyzet a két kisebbik parlamenti párt táborával. Mind az MDF, mind az SZDSZ támogatói körében lényegesen magasabb a diplomások átlaga az országos átlagnál, és az is elmondható, hogy a diplomások az országos átlagnál jóval nagyobb valószínűséggel választanak maguknak egyébb kis pártokat is.
Egy ilyen helyi kutatásnál sem szok kisebb lenni a minta 500-1000 főnél, így a helyi erők alkalmazásának gátat szab az, hogy egy kisebb helyen keveseb kérdezőbiztos van, mint ahányra szükség van a melóhoz. Így aztán be kell vonnunk máshonnan is embereket, de ezt lehetőleg megyén belül oldjuk meg, mert a fene se akar sok pénzt feleslegesen elcseszni utiköltégre és szállásra. Én speciel nem látok semmi gondot abban, hogy helyi kérdezőbiztosok készítik el a felmérés terepmunkáit. Persze én most a saját gyakorlatunkról beszéltem, ahol elképzelhtetlen lett volna az ominozus kérdések kérdőívre kerülése.
Hódmezővásárhely azért nagyváros, ahol nem ismer mindenki mindenkit, és lehet megfelelő számú kérdezőbiztost találni. Szerintem helyi erőkkel dolgozott a Medián, mi legalábbis a helyi kérdezőknek adtuk volna ki a munkát.
Még kérdés: azt írta (Hann) a honn /:-))/lapjukon, hogy ez nem csak helyi szintű kérdezősködés volt. Nekem az jutot eszembe, hogy ugye, ilyenkor azért van arra gondolás, hogy ne helybéliekkel kérdeztessék meg a helybélieket? Mert az aztán mega gáz lehet!
Ez a rémhírterjedési kutatás-dolog nagyon tetszik nekem. Mindazonáltal, ahogy így leírtad, érthetőbb a reagálás is.
Átmegyek még a másik topikba is, megolvasom, miket írtak ott ezügyben.
Az Erősödő Fidesz, gyengülő MSZP topic 12042. hsz-ben, illetve a Medián honlapon megtalálhatod az eredeti kérdését, és a topicban már tárgyaltuk a dolgot. De azért röviden itt is elmondom mit gondolok az ügyről:
Ez a kérdéssor így ebben a formában tényleg gázos. Több ok miatt is. A helyi közvéleménykutatásokra érzékenyebben szok reagálni a helyi politika és a helyi közvélemény, mint az országos felmérésekre az ország közvéleménye, illetve a nagypolitika világa. Éppen ezért fokozott óvatosság indokolt az ilyen kutatások témáinak kiválasztása és kérdéseinek megfogalmazása során. Erre nem gondolni súlyos szakmai hiba. A konkrét témaválasztással meg az a fő baj, hogy a kérdezőbiztosokat sokan hajlamosak hivatalos személyként percipiálni, aki nem mond és kjérdez alaptalan, légbőlkapott dolgokat. Ha ezek a rágalmak kutatás tárgyát képzik, akkor nyílván van valami valós alpjuk, gondolhatja a polgár.
A témaválasztás motivációját persze érteni vélem. Hann Endre a szakdolgozata óta folyamatosan foglalkozik a rémhírterjedések mechanizmusaival, és nyílván most is ehhez kivánt informáációkat gyűjteni. Erre azonban sokkal alkalmasabb lett volna egy-két nyitott kérdés, amelyben nincs semmi sugalmazás. Végül szerintem az is szakmai hiaba, hogy a fő kérdés az: el tudja képzelni? Hát nekem spec. nagyon piszkos a fantáziám, oszt minden további nélkül el tudom képzelni, hogy Orbán Viktor háziállatokat zaklat szexuálisan, Gyurcsány Ferenc pedig kocogás albivel bankokat rabol esténként. És ha erre rákérdez valaki, akkor igennel fogok válaszolni, noha nem feltételezem Orbánról, hogy szodomita lenne, és Gyurcsányról sem a bankrablóságot.
Segíccccség! Már megint keverem: melyik cég készítette azt a kérdőívet, amelyik miatt a hmvh-i polgármester pattog??
Ráadás: neked, Seki mi a véleményed a dologról? Szerintem egyáltalán nem kellett volna magyarázkodniuk, ha egyszer egy tökfej - meg a sleppje - nem képes megérteni egy feltételes helyzetre mutató kérdést.
Az önkormányzatok azért jelen vannak megrendelőként, de csak a nagyobbak, és ezek közül se mind. A minisztériumok háttérintézményei viszonylag sok szakkutatást rendelnek, de ezekre vagy teljesen tilos pártpolitikai kérdéseket tenni, vagy csak erősen korlátozottan lehet. Mindenki fél ugyanis, hogy rásütik a pártoskodás bélyegét.
Köszi, érdekes, amit mondtál. Kicsit abban vagyok meglepve, hogy pl. a pártok, kormány, önkormányzatok nem nagyobb volumenű megrendelők várható intézkedések, kampánytémák fogadtatását illetően. Hasonlóan érdekes lenne a preferenciák kialakulásának vizsgálata is (a média vagy a kisközösségek véleményvezéreinek szerepe, a bizonytalanok aránya stb.).
Szvsz ez lenne a szűkebb értelmben vett szakmátok kitörési pontja, hiszen enélkül minden politikai akció ugrás a sötétbe...
1. Nem mindig éri meg. Néha vállalunk kisebb veszteségeket is a hobbynk miatt. Ilyenkor általában azzal nyugtatajuk a szőrös szívű tulajdonost, amiket mondtál: pr, reputáció. És tényleg. A Marketing Centrum nem túl nagy cég. Van vagy 5 piackutató cég az országban, amelyik nálunk egy nagyságrenddel nagyobb árbevételt produkál minden évben, oszt a szükebb szakmán kívül a kutya sem ismeri a nevüket. Nekik elég, ha jó kapcsolatokat ápolnak azzal a néhány multival, akinek rendszeresen dolgoznak. Mi viszont elég sok bevételt produkálunk tágan vett közéleti megrendelőktől, minisztériumoktól és önkormányzatoktól is, amihez jó ajánló levél a szélesebb körű ismertség, amire viszont csak politikai, életmód és közéleti témák sajtómegjelenítésével lehet szert tenni. A titkosan kezelt marketing kutatások viszont még töredékesen sem kerülnek nyílvánosságra.
2. A kérdésed éle nyílván arra vonatkozik, hogy kik rendelnek politikai kutatásokat. Nos, kevesen. Viszonylag sok pénzt költ a MeH ilyesmire, és ebből a tortából nekünk is jutott egy darabig egy szelet. Most viszont már nem jut. Ezért aztán nem is tudunk menetrendszerű omnibusz járatokat indítani, csak fapadosakat. Régebben a minisztériumok önállóan is rendeltek különböző felméréseket, ám mára jó részt ezeket is központosították, és mindenről a MeH-ben akarnak dönteni. A sajtó teljesen leszokott arról, hogy fizessen a kutatásokért. A pártmegrendeléseket túlfantáziálja a közvélemény. Vannak ilyenek, de ritkák és a pártok egyáltalán nem jó kuncsaftok. Ők is inkább a kormánytól és az önkormányzatoktól szeretik megkapni ingyért a kutatási eredményeket.
3. Időnként az akadémiai szférából is jönnek politikai felmérésekre megrendelések, de ugye nem kell magyaráznom: ebből senki sem fog meggazdagodni.
4. Szóval a gyakorlat az, hogy a politikai kutatások szinte minden cégnél vagy nullszaldósak vagy veszteségesek. Ennek viszont az a hátulütője, hogy a tevékenység a cégeken belül inkább türt, mint támogatott, és nem is marad terünk, hogy annyira átfogó és cizellált kutatásokat készítsünk, amilyeneket szeretnénk, és amilyenekre tényleg szükség lenne a társadalom és a pártpolitikai erőtér igazán korrekt leírásához.
A döntések szükségszerűen diszkrétek, ám a döntésig vezető út nem ugróiskola, hanem inkább egy tekergős ösvény a bozótosban. És én erről beszéltem. Egyébként meg a német választási rendszer tesz lépést a skálás megoldás irányába, hisz két voksod van, amit vagy ugyanannak az egy pártnak adsz vagy kettőnek adod, tehát arról is dönthetsz: milyen koalíciót szeretnél. És persze kistelepülések önkormányzati választásánál a kislistás megoldás is ilyesmi.
"Ha komolyan elgondolkozunk a problémán, akkor oda kel jutnunk, hogy a társadalmat rosszul modellezi az, hogy van x1 naracssárga, x2 piros, x3 kék, x4 zöld, x5 hupilila x6 barna és x7 szürke üveggolyó egy zsákban, és időként valki vagy valami átszinez k üveggolyót az N-ből. Valójában nem abban különbözünk egymástól, hogy melyik párt a kedvencünk, hanem abban, hogy milyen előjellel és menyire intenzíven viszonyulunk a különböző pártokhoz. Ez pedig attitűd jellegű dolog, aminek folytonos az eloszlása, és a vélemény, de főleg a várható politikai vislkedés valójában a vektorként leírható viszonyulások eredője, nem pedig egy diszkrét állapot."
-- Hmm, ha ez így van, akkor talán igazságosabb volna egy olyan választási rendszer, ahol nem egy kedvencet kellene választani, hanem mondjuk egy tizes listán sorbarakni őket.
A legérdekesebb dolog itt a bizonytalanoknak becézett halmaz. E cimkével 3 féle választópolgárt szokás jelölni: 1. nem tudja kire voksolna, 2. semmiképpen sem akar választani, 3. nem mondja meg kire voksolna. Az összevonással nincs nagy baj, mert sok esetlegesség van abban, hogy ki miként ad hangot annak: nincs kedvenc pártja. Ugyanakkor a halmaz mérete erősen függ attól, hogy miként kérdezünk, márpedig a társadlomtól mégse várhatjuk el azt, hogy egyik vagy másik közvélemény-kutató kérdőívszerkesztési szokásaihoz igazodjon. Ha komolyan elgondolkozunk a problémán, akkor oda kel jutnunk, hogy a társadalmat rosszul modellezi az, hogy van x1 naracssárga, x2 piros, x3 kék, x4 zöld, x5 hupilila x6 barna és x7 szürke üveggolyó egy zsákban, és időként valki vagy valami átszinez k üveggolyót az N-ből. Valójában nem abban különbözünk egymástól, hogy melyik párt a kedvencünk, hanem abban, hogy milyen előjellel és menyire intenzíven viszonyulunk a különböző pártokhoz. Ez pedig attitűd jellegű dolog, aminek folytonos az eloszlása, és a vélemény, de főleg a várható politikai vislkedés valójában a vektorként leírható viszonyulások eredője, nem pedig egy diszkrét állapot.
A folytonos, dinamikus szemléletű modell viszont kezelhetővé teszi azt a tapasztalati tényt, hogy minden ellenkező hireszteléssel szemben, a pártkötődések egyáltalán nem annyira stabilak, mint azt az országos átlagok alapján gondolhatnánk. Valójában meglehetősen turbulens a cucc, csak az ide-oda ható ilyen-olyan tényezők hosszab távon is dinamikus egyensúlyban maradtak. És éppen ez a főtrend, és ebből az is ered, hogy az egyensúly bármikor könnyedén borulhat. Azt viszont mindig csak útólag látjuk, hogy egy aktuális adat, egy időleges egyensúlyborulás volt-e vagy egy új szintre beálló dinamikus egyensúlyi helyzet első megjelenése.
Trend?
Másfél éve másról sem hallok, mint hogy várjuk meg a trendeket.
Aztán egyik hónapban így, a másikban úgy módosulnak az adatok.
Mi van akkor, ha nincsenek is trendek??
Most például az a benyomásom, hogy a szadi eddig mindíg 5% fölött volt, most meg egyszeriben 3-on állnak, közben a szocik éppen ennyivel mentek fel.
Nem lehet, hogy éppen a szadi-szavazókat csábította el a MSZP?
És a bizonytalanok megint 40% fölött vannak.
Lehet ebből bármi következtetést levonni?
Igen, ha minden intézetnél azonos irányúak a változások, akkor csekély a valószínűsége annak, hogy műtermék a cucc. Trendről viszont csak akkor beszélhetünk, ha legalább 2-3 hónap távlatában is megmarad vagy fokozódik a helyzet. Ez meg ugyi még nem telt el. Szóval a kormánypártiaknak van okuk az óvatos derülátásra, de a pezsgöt még korai lenni kibontani.
Szóval ha jól értem kábé aszondod, hogy ha minden közvélkut cég egyforma irányú elmozdulást jelez a saját korábbi adataihoz képest, akkor tényleg volt elmozdulás.
A Szonda ha jól értelmeztem a megnyilvánulásukat, most minimális Fidesz előnyt mért.
Először is nézd meg, hány ember árulta el a Gallup kérdezőbiztosainak a pártkötődését, és hány a Medián munkatársainak. (Ez egyébként egy általános jótanács, mindig mindenkinek ezzel kellene kezdenie a kutatási beszámolók olvasását. A Gallup ugyanis azt állítja, hogy jelenleg csak minden második felnőtt magyarnak van kedvenc pártja. Hihető?)
Másodszor sohasem érdemes összehasonlítgani két intézet nyers számait. Aminek érteme van: az időorok összehasonlítgatása, és itt is inkább a MSZP-Fidesz mutató alakulását érdemes nézegetni, mint az ilyen-olyan százalékokét. Ez utóbbiak ugyanis erősen függenek a kérdőívtől és más modszertani bigyoktól, márpedig azt nem nehéz belátni, hogy a társadalom nem a közvélemény-kutatók kérdőívszerkesztési szokásai mentén alakul.
Végül, egy mérés nem mérés. Várjunk még legalább 1-2 hónapot a messzemenő következtetések levonásával.
Azért ez nekem gyanús. Pont a Gallup hoz ki MSZP fölényt, mikor a Medián még 9%-os Fidesz vezetést detektál. Lehet, hogy Seki megskalpol, de nekem ez a Gallup eredmény gyanúsan egybecseng az "ezúttal nem alszunk el!" mozgósítótaktikával, szal nem tudom. Lehet, hogy megrendelt eredmény született.
Talán a 100 lépés propagandája megtette a magáét. Ha értelme viszonylag kevés is volt, de sikeresen elhitette a csüggedő hívekkel, hogy még győzhetnek, ilyesmire gondolok.
De a pénzügyekkel való küzdelem egyre keményebb lesz, ahogy elnézem a gazdasági híreket. Állítólag holnap is kijön egy Európai Bizottságtól származó dörgedelem áht hiány ügyében.
Ugyammár. A románok benne voltak nyakig a slamasztikában költségvetésileg, mielőtt januártól bevezették a laposadót. Mondta is mindenki, ezek jól be fognak dőlni. Nem dőltek be. Gazdaságpolitikai igéretekben különben se keress logikát, a nagyajólét tábor már eddig is annyit igért, hogy attól nyolcszor bedől egy kevésbé ingatag költségvetés is. Majd a jóemberek eldöntik, nagy-e szerintük a jólét, vagy elhiszik-e azoknak, hogy nagy lesz, akik azt mondták, hogy már most is az. Nem lehetetlen, hogy elhiszik, a luxusvörösök erre játsznak és eddig bejött.
A szocik taktikaja vilagos: "Nagy a jolet" lesz a szlogen egy kis hagyomanyos mozgalmar onkritikaval lazitva. A fidesz van kommunikacios bajban: egyre apokaliptikusabb kepet fest az orszagrol,de - ertheto modon - nem beszel arrol, hogy ha igaz az altala felvazolt kep, akkor milyen "szuper Bokros" csomag kellene a gondok orvoslasahoz. Ugye "nagyaranyu adocsokkentes" mellett csak akkor lesz koltsegvetesi egyensulyjavulas rovid tavon ha drasztikusan csokkennek az allami kiadasok (fizetos oktatas, egeszsegugy,etc).
Engem a számoknál is jobban érdekel, milyen következtetést vonnak le ebből a szocik a kormánypolitikára és kommunikációra nézve. Ehhez tudni kéne két dolgot. Az egyik, hogy mitől zárult az olló. A másik, hogy ugyanazokkal az eszközökkel lehet-e még szélesebb támogatást szerezni, vagy ezek csak a "saját" tábor összekovácsolására voltak jók.
