Mint tudjuk, a Britt-szigetek déli részét Nagy Károly uralkosása alatt szállták meg az agol-szászok. Mivel Nagy Károly és kora humanista kitaláció, így az angolok sem létezhettek, akik megszállhatták volna dél-Brittaniát. Ezt támasztja alá az is, hogy kezdetben nem holmi germán nyelven, hanem FRANCIÁUL írtak britanniában, előtte meg keltául és latinul. Lásd pl. Artúr király és a kerekasztal lovagjainak történetét, amely Le mort d'Arthur címen jelent meg, ami nem éppen germán gyökerekre utal, stb. stb. És minő véletlen, a franci nyelvet éppen a humanista hamisítás korában váltja fel a mai germános angol nyelv. Így aztán nem csoda, hogy a kitalált középkor humanista hamisítóinak a kitalált angol nyelvet oktató szerzetesek hadát kellet brittaniába áthajóztatnia, hogy hamisításuknak érvényt szerezve, szerencsétlen normann parasztok fejébe némi germán szóanyagot is verjenek.
Ki hiszi még ezek után el, hogy létezett Anglia???
(Kérlek kedves Dubois, ne gyere elő most olyan hamisítványokkal, ahol így is írták le: ANGLIA, mert ezen már a szó alakja miatt is látszik, hogy ez csak hamisítvány lehet, hisz ki írná így le ENGLAND-et angliában??? Csak egy, méghozzá valószínüleg magyar hamisító!!!!!)
Léteztek biz'a; Például Yorki Edmund, csak 190 évvel később....
1385. augusztus 6-án, 44 évesen megkapta a York 1. hercege címet, mellyel tudtán kívül megalapította azt a királyi dinasztiát, ami száz évvel később elfoglalta Anglia trónját. (Három leszármazottjából is király lett később, ők voltak IV. Eduárd, V. Eduárd és III. Richárd.)
Az 1450-es években fellángoló trónviszályok, más néven a rózsák háborúja szembeállította egymással a két rivális dinasztiát, a Lancaster-eket és a York-okat. (A Lancaster-ház Gent-i János herceg leszármazottait foglalta magába. János Edmund legkisebb bátyja volt, tehát ez a két új uralkodóház tulajdonképpen a Plantagenet-dinasztia két elágazásaként alakulhatott ki.)
Amikor keresztapja, Surrey grófja meghalt, földjei és címe Edmundra szálltak át. (Ezek a kiterjedt és igen jól jövedelmező birtokok elsősorban Yorkshire megyében voltak.) 1359-ben a 18 éves Edmund csatlakozott apjához annak franciaországi hadjárata során, ami nem hozta meg az angol király számára a várt katonai eredményt. 1361-ben Edmundot beválasztották a Térdszalagrend lovagjai közé. (A zártkörű, kizárólag nemesekből álló társaságot 1348-ban maga III. Eduárd angol király alapította.) 1362-ben Edmund apjától megkapta a Cambridge 1. grófja címet is.
1372. július 11-én a 31 esztendős herceg Wallingford-ban (Oxfordshire megye, Anglia) nőül vette a 17 éves Kasztíliai Izabella királyi hercegnőt, aki három gyermekkel ajándékozta meg férjét: (Wikipédia)
A két Richárd halála között 200 év az eltérés, mindketten Dél-Franciaországban nevelkedtek, utódot nem hagytak maguk után, stb., a másodiknak nincs meg a sírhelye...
Sajnos a szöveg spanyolul van, de az idő az érdekes;
En agosto de 1330 Castilla se impondría a Granada en la Batalla de Teba, conocida en otros países por haber fallecido en ella el noble escocés Sir James Douglas."
Aciel olyan dologra hívta fel a figyelmet, amit én nem érintettem. Remélem, hogy jól értettem: arra, hogy a kelta is (az én szóhasználatomban nem magyar, hanem) kárpátnyelv volt. Vagyis Britannia eredeti nyelve is sokkal ősibb, mint az elmúlt 2000 év európai népvándorlásaiból származó "indoeurópai" kavargás.
Olyan, hogy angolok sosem voltak, voltak viszont sarmaták, min 5000-lovas kik a római légióban szolgáltak.(VI. Legio)Ezt ugyebár szeretik elfelejteni egyesek. Kik is voltak a sarmaták, hol éltek? Nem ártana bővebben tanulmányozni, a nagy angol származást.:-))
Máskülönben az Ő nevükhöz füződik a híres "angol" lótenyészet, csak az, hogy ez a KM-ből származik, azt ugyebár szeretik elfelejteni. Vizsgálatra szorulna pl. a skót neveket MC ami ugyebár a mag szóra megy vissza. Érdekes, hogy a skótok önmagukat a szittyáktól származtatják. Miért is? Meg kéne kicsit piszkálni a magyar-skót őstértélnemet a sok párhuzam miatt, amely az egyiptomi keltezésre megy vissza. A skótok Brit szigetekre való érkezése előtt már megalapozott, magyar rokon műveltség nyomai találhatók a Brit szigeteken és Skóciában. Később is több hullámban jelentek meg rokon népeink e területen. Az utolsó egy ilyen nagyobb hullám a Marcus Aurelius római császár idején, katonai szerződés keretében Angliában szolgálatot teljesítő 6. római légió jász, illetve szarmata katonaságának érkezése. A velük kapcsolatos vidékek földrajzát, történelmét kutatva feltűnő a sok magyar rokon földrajzi név, melyek a szarmaták korát ezredekkel előzték meg, s írták e vidék földrajzába magyar és velünk rokon népek jelenlétét. Littleton professzor a szarmatákat rokonítja a szittyákkal és az alánokkal.Ugyancsak szarmata-alán műveltségi körbe sorolja az Arthur király kardja, a kerek asztal, s vitézei regéjét, a Grál edény legendáját, mely a keresztény századok során az új hit hagyományaival bővült, bár ezeket a hivatalos egyház nem támogatta. A Brit szigetek kelta és skót lakóssága előtt tehát nem voltak idegenek ezek ősidőkből származó, magyar jelenlétet idéző helynevek, hiszen kárpátmedencei, illetve egyiptomi jelenlétük idején már találkoztak ezekkel. Akkor kik is voltak az angolok?:-))
Történelemhez, itt is leírom, nem értek. Mégis érdeklődéssel böngésztem végig a topikot az elejétől.
A világ nyelvészetét ma uraló nyelvrokonság-dogmarendszer feltételei között a legfontosabb érv az. ú.n. hangváltozások "törvénye".
Ezek azonban a latin/újlatin (koruk max.mindössze 1700 év!) nyelveken kívül csak a keltára és a gótra (mindkettő germán-előd) érvényesek. És még ezen a körön belül is csak többé-kevésbé érvényesek.
Mégis rá lett erőltetve ez a helyi jelenség a világ összes nyelveinek összehasonlítási MÓDSZERTANÁRA, mint elemi követelmény.
A gyöknyelvész véleménye az, hogy a nyugati indoeurópai nyelvek rokonsága mindössze annak köszönhető, hogy ezek a törzsek északról-délre és vissza (s nemcsak egyszer) - az óramutató járásával egyezően körbejárva Európát - a saját népeik fejetetejére telepedtek vissza. (S hogy ebből indul ki az indoeurópai nyelvészet.)
Útközben felszedték az ősi hangoknak (pl. a T-nek) Európában megjelent rokonhangjait (S/Sz és D). A többféle K-H-nak a legújabb, G változatát.
Délvidéken az ősi P-nek az afro-sémi B és F rokonhangját, s a szintén déli Z/Zs-t, stb.
Elbonyolódtak az afro-sémi FREFIXUMOKTÓL, ami aztán végképp pidginizálta az ősi, európai szubsztrátnyelvüket:-).
Szóval... a latin / spanyol / francia, szerintem csak a körbejárt kelta / gót - de már afro-sémi nyelvekkel fűszerezve.
Az angol ugyan többet őriz a kelta/gótból... talán, mert az ősei nem álltak meg hosszasan "latinkodni" a délvidéken.
Az indogermán / indoeurópai szolgai másolása, a finnugor nyelvészet pedig - minta érték nélkül. INDIA - nincs nekik sehol - Kelet felé Anatólia a maximum.
Az indiai nyelvi kapcsolatok pedig a ragozó kárpátnyelv 10.000 éve történt szétterjedésének következményei. (Mint a jenyiszei /amerikai na-dene:-).
