Kezdődik a tanév és mit tanítsunk Gyurcsány elvtársról a kis elsősöknek? Érezzék ök is az egyszerű nép Gyurcsány elvtárs felé áramló szeretetét!
Pont az IKE-ben ne legyen topikja?
"Sziasztok, Fercsi vagyok." - mutatkozott be a miniszterelnöki kinevezés előtt álló GY. F. elvtárs a MEH sajtósainak. Ugye a nép minden egyszerű munkás/paraszt gyermeke hasonló szerénységgel mutatkozna be újdonsült pajtásainak?
1000 év múlva majd mesélhetjük:
„Egyszer volt, hol nem volt, sajnos igaz volt, Gyurcsány eftársat Miniszterelnöknek jelölték és ő elfogadta a jelölést…”
Van link is, de egy hét alatt elbarmolták a múltkorit . Kovács Kálmán elvtárs Gúgli-díjas mondása az eltűnő elektronikus újságcikkekről a NAPLÓ-nál kivételesen igaz.
Egy leendő miniszterelnöknek jó, ha van humorérzéke, de legfőképpen legyen szociális érzékenysége. Járja sokat az országot, figyeljen az emberek véleményére, ne csak szavakban, tettekben is legyen bátor. A magyar doppingbotránynak egyelőre nincs fe- lelőse, és nem is lesz könnyű megtalálni. Többek között erről beszélt Gyurcsány Ferenc leendő miniszterelnök, mikor veszprémi látogatásakor válaszolt lapunk kérdéseire.
- Visszautalva a „nagy jólétes“ és a „fiatal feleséges“ elszólásaira, miniszterelnökként is beszél-e majd szabadon? Vagy előre leírt, egyeztetett mondatokkal jelenik meg a nyilvánosság előtt? - Isten ments#1#0! Az emberek az én gondolataimra kíváncsiak. Az emberek arra kíváncsiak, hogy a miniszterelnök mit gondol és mit szeretne. És bármennyire is pörölnek velem az ellenfeleim, továbbra is azt mondom, sokkal jobb, ha van egy őszinte, hiteles politikát és ehhez illeszkedő kommunikációt mutató miniszterelnök, aki lehet, hogy időnként megbotlik a szavaival, de nem botlik meg a tetteivel. Aki pedig végighallgatja a mondataimat, nem pedig csak egyes szavakra figyel, azt hiszem, pontosan tudja még ezen esetekben is, amelyekről most beszélünk, hogy mit is mondok. - Fontosnak tartja, hogy legyen humorérzéke egy politikusnak vagy akár egy miniszterelnöknek? - Jó, ha sokfajta érzékkel rendelkezik, jó, ha van humorérzéke is, jó, ha van szociális érzékenysége. Jó, ha ki tudja nevetni önmagát. Jó, ha nem önmagát veszi komolyan, hanem a politikáját. Én egy civil miniszterelnök szeretnék lenni, aki nyugodtan sétál a sétálóutcában, fogja a gyerekei kezét, és ha van ideje, akkor vásárol vagy kirándul. Nem nekem kell többnek lenni az embereknél, hanem a politikámnak kell jónak lenni. - Viszont az ellenfelei azt tartják önről, a kommunikáció az erősebb oldala, míg a praktikus, gyakorlati tevékenységben kevéssé várnak átütő eredményt a leendő miniszterelnöktől. Minősítené ezt a megjegyzést? - Eszem ágában sincs minősíteni az ellenfeleimet, a szavaikat meg még kevésbé. Az elmúlt négy héten, azt gon- dolom, több olyan kezdeményezést tettünk, amely azt mutatja, hogy a következő kormány nemcsak szavakban, hanem tettekben is bátor lesz. Jelentősen átalakítottuk a személyi jövedelemadó- rendszert, átalakítjuk a támogatáspolitikát, át fogjuk alakítani a lakástámogatási rendszert, a körvonalait már megmutattuk. Én nem az ellenfeleim ítéletére figyelek, hanem az emberek ítéletére. - Van üzenetértéke annak, hogy a miniszterelnök-jelöltséghez az MSZP elnökségének támogatását nem sikerült elnyernie, viszont nagy arányban voksoltak önre a „mezei“ tagságot képviselő küldöttek? - Ennek nem üzenete van, hanem következménye. Ez pedig az, ezek az események is arra hívták fel újra a figyelmet, hogy az emberekre kell figyelnünk. Azokra, akik lent vannak. A névtelenekre. És az ő gondolataikból, szándékaikból kell levezetni a politikát. Nem pedig azoknak a szándékaiból, akik ezt jól vagy rosszul közvetítik. Azaz politizáló miniszterelnök leszek, aki folyamatosan járni fogja az országot. Aki nem bezárkózik, hanem megpróbál minél több kapcsolatot teremteni. - A kritikus tárcák közül kettőt már kiosztott, de mi lesz a kormányfőt buktató gazdasági miniszteri poszttal? - Szeptember 30-án ön is, mint ahogy az olvasóik is pontosan tudni fogják, milyen lesz az új kormány összetétele. Addig a kormány politikájáról beszélünk, és nem engedem, hogy a személyi kérdések eltereljék a figyelmet a lényegről. - A Gyurcsány-kormány első intézkedéseiben az osztogatás vagy a megszorítás kerül-e majd előtérbe? Vagy ezt a problémát hidalná át a bankok megadóz- tatásával? - Szerintem ebben is van egy harmadik út: sem osztogatni, sem fosztogatni nem kell. Az embernek felelősen kell bánni a közjavakkal, felelősen kell bánni azzal a közel ezermilliárd forinttal, ami a robusztus vagyonnövekedés eredményeként évről évre pluszként jelentkezik. Azaz nincs ok és nincs lehetőség sem az osztogatásra, sem a fosztogatásra. A bankok megadóz- tatása pedig egyszerű dologról szól: arról, hogy több felelősséget és több terhet kell vállalni azoknak, akiknek több jutott. A magyar kereskedelmi bankok elképesztő mértékben növelték jövedelmezőségüket, nem kis részben éppen az adófizetők pénzéből, például a lakástámogatásból, vagy éppen a jegybanki betétekre adott kamatokból. Ebből kérünk vissza. Sok pénz ez a 30 milliárd forint. Hogy példákat mondjak, egy Ajka vagy Pápa nagyságú város költségvetése öt-hat-hét milliárd forint körül lehet. Azaz többvárosnyi költségvetésről tárgyalunk itt, és azt gondolom, hogy ezt okkal és joggal kérjük a bankoktól. - Többször támadták önt a vagyona, pontosabban a vagyona megszerzésének módja miatt. Előkerülhet-e még ezzel kapcsolatban „időzített bomba“ az ellenfeleinek tarsolyából? Ezt kiküszöbölendő, megismerheti-e majd a nyilvánosság az őszödi üdülő használatáról a kormánnyal kötött szerződés részleteit? - Ügyeim nem nekem voltak, hanem a Fidesznek. Ezekből a verekedésekből eddig én jöt- tem ki megerősödve. Azt tu- dom mondani az ellenzéknek, hogy hajrá, próbálkozzon még. Egyébként pedig az a társaság, amely korábban az ön által hivatkozott szerződést kötötte, már tavaly nyilatkozott arról, nincs kifogása ellene, hogy az állam ezt a megállapodást nyilvánosságra hozza. Gondolom, továbbra is ez az álláspontjuk. - Találtatik-e majd felelős azért, mert „doppingnagyhatalom“ lettünk? - Mint oly sokszor, most is úgy tűnik, hogy nem akar felelős lenni. Nem könnyű a színfalak mögé nézni. A magyar kormány felelőssége az, hogy a doppingvizsgálatokat lebonyolítsa, és ezekhez elegendő pénzt adjon. Ezt megtette. - Ez azt jelenti, hogy ön a saját sportminiszteri felelősségét teljes egészében kizárja? - Természetesen. Sportoló, sportoló környezetében lévő orvos, edző, sportvezető - ők ismerik a hétköznapokat. De ide nagyon nehéz eljutni, mert itt az érdekek sokkal inkább a hallgatás irányába visznek. Egyébként pedig, aki akár a kérdésében vádol, annak illik bizonyítani. Mert az nem járható út, hogy kérdésekbe foglalt állításokkal hozzunk rossz hírbe bárkit. 24.09.2004 Varga Domokos Péter
Gyurcsány Ferenc: - Nem nekem kell többnek lenni az embereknél, hanem a politikámnak kell jónak lenni Fotó: Penovác Károly Veszprém
Szintén pécsi történet.
Hallgató UV-ra kényszerül, de kell hozzá a KISZ engedélye is, amit nem kap meg. Érdeklődik Gyurcsány elvtársnál, hogy mi ennek az oka.
- Az a probléma, hogy gond van a KISZ-munkáddal.
- De hiszen én nem is vagyok KISZ-tag!
- Hát ez az.
Gyurcsány és társai másfél év alatt bizonyíthatják, hogy nem csupán Nyers Rezső, Horn Gyula, Kovács László utódai, de [b]Kunfi Zsigmond, Mónus Illés, Kéthly Anna örökségével is tudnak mit kezdeni.[/b]
Hehe...hehehe...hehehehehehe....
Nem is beszélve Kun(fi) Béla örökségéről...
A Központ előbbi határozatát lehozattuk a teljes Pártsajtóban. A Káderosztály egy harci indulót is komponált a témában. Énekelni is lehet, a "Márminálunk babám/Lendvai elvtársnő/Az jött a szokásba" dallamára.
"Ne nézz olyan furcsány,
Mert bekap a Gyurcsány,
Szédült fidesznáci"
Ha Gyurcsány elvtárs akkor is a miniszterelnök (megbízott, jelölt, vagy amit a Párt akar) lesz, míg elvtársaink ezt a három sort megjegyzik, folytatjuk.
Márton Lászó elvtárs írja Messiásunkról a Magyar(országi) Hírlapban.
"...helyette inkább személyiségének pozitív vonásait rajzolnám fel. Ha a fiatalság önmagában nem érdem, az újdonság vagy a megújulás ígérete mindenképpen az. Gyurcsány új beszédmódot, új viselkedést és új gondolatokat hozott a szocialista pártba. Ebben hasonlít mind magyar kortársaihoz, akik a jobboldalon kerestek szerencsét, mind néhány nyugat-európai reformer politikushoz. Az elmúlt két évben közzétett írásai arról győznek meg, hogy gondolatait meggyőzően kifejezni képes, a realitásokat tisztelő, demagógiától tartózkodó ember – ami mai nyelven szólva nem semmi. Végül, mivel a kormányba gazdagon érkezett, nem lehet oka, hogy a kormányzásból kívánjon tovább gazdagodni; így arra sem, hogy környezetében a korrupciót eltűrje. (Lehetne persze vagyonszerzésének körülményeiről faggatni, de ez személyénél jóval messzebb vezetne, olyan körülményekre, amelyekre a mai elit egésze nem szívesen emlékezik, és amelyeken utólag változtatni úgysem lehet.) Gyurcsányra a következő másfél évben a következő feladatok megoldása vár. Először a pártjában kell végrehajtania azt a nemzedékváltást, amelyre kormányfőként már megbízást kapott. Nyilván tudja, hogy ez legalább annyira stílus, tehát arc, modor, beszéd, mint elvi tartalom kérdése, pontosabban az előző nélkül az utóbbi nem juthat el a közvéleményhez, tehát nincs. Másodszor más alapokra kell helyeznie a párbeszédet a liberális partnerével és főleg ennek választóival. (Például a fedezet nélküli adócsökkentés demagóg ígérete helyett az állam és a közigazgatás szerepének, az elosztó rendszereknek az újragondolása és az ebből következő megtakarítások közötti különbség hangsúlyozása.) Harmadszor rá és csapatára vár a politika igen megtépázott becsületének helyreállítása. A minden pártot és a köztársaság alapintézményét, a parlamentet érintő általános bizalomvesztés következményei középtávon katasztrófához vezethetnek. A folyamat megállítását és visszafordítását csak felülről lehet elkezdeni. Ezek után és ezek függvényében érdemes a 2006-os választások megnyerésére gondolni. A sorrendet pedig nem lehet megváltoztatni! A váltás ugyan a huszonnegyedik órában történt, de nem túl későn. A 2006-os játszma korántsem dőlt el. De elsősorban 2004-ben nem is ez a tét. Gyurcsány és társai másfél év alatt bizonyíthatják, hogy nem csupán Nyers Rezső, Horn Gyula, Kovács László utódai, de Kunfi Zsigmond, Mónus Illés, Kéthly Anna örökségével is tudnak mit kezdeni. A magyar közvélemény már alig ismeri ezeket az ötven-hetven évvel ezelőtt oly jelentős neveket. De ami mögöttük maradt, az európai szociáldemokráciához felzárkózás ígérete, a köztársasági baloldal létrehozása és működtetése nagyon is időszerű. A feladat emberére vár."
"Egy képviselő barátom mesélte, hogy együtt voltak gyurcsánnyal valami medence átadáson és a gyerekek mindkettőjüktől aláírást kértek. Megkérdezte Gyurcsányt: Nem zavar, hogy együtt lesz a nevünk a papíron? Mire Gyurcsány: ennél mocskosabbat papír is volt már a kezemben."
Megborzongok, ha csak arra gondololok, milyen jó lehet Vaszaron ribizlit szedni. (Különben is, hová tűntek azok a jó kis kommenista építőtáborok!?!?!) Meglássa az ettás, bé fog ez vinni minket még a málnásba is!!!
Eszem-f..om megáll Odáig vagyok a lelkesedéstől! Mindig tudtam, hogy a Napló egy ócska komcsi propagandalap egy kiváló Pártszerű sajtótermék, de hogy ilyen hamar nyomára bukkannak Gyurcsányelvtárs Veszprém-megyei gyökereinek... :)
"Már gyerekkorában kitűnt a többi közül, mondták is nekem a tanárai, hogy ennek a gyereknek tanulnia kell. Azt már korán észrevettem, hogy mindig előbbre akar jutni. Akkor is, amikor gyerekként, tíz-tizenkét évesen Vaszarra járt a lányommal ribizlit szedni, hogy több pénz kerüljön a konyhárba. Később, már középiskolás korában bejött hozzánk a gyárba is munkát vállani. " (Mindig előbbre akart jutni NAPLÓ, 2004. augusztus 27., péntek)
A Párt megyei sajtójában nemsokára jön egy exkluziv riport. Sztálin elvtárs édesanyja mesél fiáról az Olvasónak.
Egyik ismerősöm mesélte, hogy az egyik felmenője Pécsett járt egyetemre, ahol Gyurcsány (neo)miniszterelnök is ippeg akkoriban tevékenykedett áktív KISZ-esként. Állítólag, még bulikba is járt - de nem inni, meg csajozni, ahogy azt bármelyik pártszerű munkáselvtárs tenné -hanem azért, hogy (még pártszerűbben) elvtársakat szervezzen be a rejakcijó leleplezésére. Ismerősöm felmenőjét meg is bízta azzal, hogy írjon jelentést az ő baráti társaságukban történő eseményekről. Ő erre lelkesen össze is hívta a csapatot és pöndörítettek egy 50 oldalas jelentést arról, hogy az ilyen klubdélutánok alatt mennyire mélyen szokták elemezni a szocializmus jelenét, múltját és jövőjét, amit érthetetlen okokból kifolyólag Gyurcsány ettás kevésbé lelkesen olvasgatott végig. Hja, magyar irodalom szakosok voltak...
A címet nem magamtól találtam ki. A példát innen vettem. A kis Kim Dzsong Ilről írják, hogy már alsótagozatos korában a tanítói tátott szájjal hallgatták a kis Kim Dzsong bámulatos fejtegetéseit Kim Ir Szen elvtárs eszméiről. Egyszer meglátta, hogy az előtte menő teherautóról leesett néhány szál búza. Megállította az autóját, fölvette a búzaszálakat és a teherautó után vitte.
Én inkább azt a címet adtam volna, hogy "Igaz történetek Gyurcsány Elvtársról".
Lehet, hogy ez kissé (kiss, pfúj, pfúj!) klerikálisan hangzik, de jól utal
az elvtárs megváltó voltára.
Lehet kezdeni a bölcsődés Gyurcsány elvtárssal, de ne a görögöktől lopjanak! Arról a történetről, hogy már a bölcsőben is saját zsebre privatizált, a reakció azonnal felismeri Heraklészt a két kígyóval.
