Pontosan ezen az alapon nyert az MDF: valamivel kevésbé kommunistázott. Szépen mutatják ezt a 2. fordulós eredmények: ahol a szoci jelölt bekerült az első 3 közé, szinte fele-fele arányban vitte a mandátumokat az SZDSZ és az MDF: ahol a szoci jelölt kiesett, az SZDSZ-nek nem jutott szinte semmi: a mieink tömbben "átszavaztak" (mint ahogy kisgazdák is: ez a siker másik eleme).
Figyu, a "díszellenzék" több mint 10-20 főből állt, a második chartás papírt ha jól emkléxem 400-an írták alá, a Beszélőt meg több ezert példányban sokszorosították, én is örültem, hogy van ilyen. Na meg az Írószövetség 81-es közgyűlése sem volt kutya. Egy csomóan érzékelték, hogy jobb a levegő, mint 79-80 előtt.
Amúgy: ha kommunistaellenes beszédek pártok megroppanásához vagy megtorpanásához vezettek, akkor a választást azzal lehetett megnyerni, ha valaki nem szidja nagyon a kommunistákat.
89. november végén volt. A kronológia kicsit zavaros, de Csintalan szvsz akkor már megcsinálta a Független Szociáldemokrata Pártot. Nagyon sajnálom, hogy erre kell felhívni a figyelmet, és persze elég kevéssé van dokumentálva, de akik ott voltak, ténynek tekintik az MSZMP felől érkező bomlasztást.
Sajnálom, a nemzetközi kapcsolatok története elég speciális ág, és az amerikai-keleteurópai kapcsolatoknak is főleg angolul van irodalma. Egyvalamit mondok pl.: Mo.-t 1982. májusában vették fel az IMF-be (ez nagyon jól jött összeomlás ellen, főleg a lengyel szükségállapot idején), és Reagan egy hónap múlva mondta el a beszédét arról, hogy a marxizmus-leninizmus a történelem szemétdombjára fog kerülni, és támogatni kell a kommunizmus elleni harcot a világ minden országában). Mondjuk az akkori vezetésnek ebből a két dologból könnyű volt levonnia a következtetést.
"MSZDP (ami Csintalan akciója után megmaradt)" — nix Csintalan, nix akció: a négyigenes egy korai történet, Petrasovics A. fénykorából. Ezidőtájt a közvéleménykutatók egységesen 7 % körül hozták az MSZDP-t, és ez így is maradt durván márciusig: akkor — nagyrészt Annuska márc. 15-i, ultragyűlölködő beszédének hatására — kezdett hanyatlani a párt (ugyanekkor — és jórészt Mécs Imre 15-i, ultragyűlölködő beszédének hatására — torpant meg az SZDSZ).
A másik, 7 %-os a Néppárt volt, Varga Csabával az élen: ők attól omlottak össze, hogy a kampányra elnököt cseréltek, és Fekete Gyulának se volt más mondanivalója, csak a gyűlölet. A Néppárt az MSZDP-vel karöltve zuhant 4 % alá.
Én nem arra akarlak rábeszélni, hogy szeresd Demszkyt (én se szeretem), de Varga korrekt fazon (volt a legutóbbi időkig), és ért a témához.
Nem tűnik föl, hogy az SZDSZ környékén a mai napig senkire nincs rábizonyítva, hogy III/akárhányas volna (ellentétben a többi párt környékével), és hogy valahogyan soha se lehet tudni, hogyan kerültek a gyanúba keverésre alkalmas dokumentek a jobbos sajtóhoz? (MSZOP-s oldalon én egy ilyen esetre emléxem, Pokorni apjával, de ott pl. szó sem volt arról, hogy csak bement a Gyorskocsi utcába, vagy hogy egy ismerős ismerőse azt mondta róla, hogy...)
Ebből nem derül ki, hogy gazdaságilag fenyegette volna Kádárt, Grószt vagy Némethet.
Légyszíves magyar nyelvű forrásokat adni, vagy lefordítani, mert én olyan iskolába jártam, ahol NEM lehetett angolt tanulni (most pótolom). Bezzeg miattam nem fenyegetőzött Reagan...
Les Aspin, member of House Armed Services Committee, writes in a New York Times op-ed, "The strongest foreign leverage on Poland is the huge debt to Western banks that Poland , unlike other communist countries, has racked up. The Polish debt now gives Western governments the means to influence the direction that the Polish government takes." Aspin outlines a plan for destabilizing Poland leading to a cold takeover of the country by the U.S.
És ez még a Jaruzelski-puccs előtt volt. Namost egy fenét "unlike other communist countries": Magyarország jobban el volt adósodva. Ott volt a példa, hogy mi történik, hogy ha egy keményebb lecsapáskor egy kelet-európai országot sorsára hagy a Nyugat, a fejesek olvastak újságot, és az amerikai beavatkozásnak a magyar ügyekbe kb. 1955 óta voltak hagyományai. Nyilván nem azt mondták személyre lebontva, hogy "hagyjátok békén a kis Rajkot, mert különben baj lesz", mert nem kellett mondani. Csak ugye más meg nem is igen mert megmukkanni a kis Rajkékon kívül, tehát a retorzióknak nemigen lehetett volna más alanya. Ha Csurkának 85 előtt jut eszébe, hogy hős legyen, akkor őt hordozza tenyerén a NED.
Sajnos, elolvastam. És heveny hányingerem lett, az ilyenektől, ni:
""Macska-egér harc, ahol az egér azt is megélheti, hogy nemcsak erkölcsileg, de szellemileg is messze a macska felett áll, mégis túl sûrû körülötte a háló és a hálózat, hogy épen kerüljön ki belôle. A szolgálati macska játszmákban gondolkodik, de az egér is "játszik". Demszky például néha annyira ügyesen, hogy ellenfelei elismerését is kivívja, már-már sportot ûz követôi lerázásából. Volt, aki, mikor megpróbálták beszervezni, állandóan visszakérdezett, "hogy tetszik ezt gondolni", istennek se értett semmit, végül lemarházták, és hazaküldték.""
Az írás tele van ilyesmivel. Brrrrr, a hideg futkos a hátamon ettől a szervilis nyálaskodástól.
Picikét túlzásnak érzem, hogy a Nyugat attól tette függővé Magyarországhoz való viszonyát, ahogy itthon a "Demokratikus Ellenzék"-kel bánnak. De így születnek a legendák, hát legyen.
Kissé elnagyoltan summázol egy bonyolult történetet (http://es.fullnet.hu/9946/publi.htm), aminek éppen az a lényege, hogy Demszky megfigyelt volt, és nem megfigyelő. Ha meggondolod, hogy követhetetlen csatornákon mindig a legalkalmasabb pillanatban érkezik valami jól leegyszerűsíthető anyag egy jobboldali laphoz, akkor elképzelésed lehet róla, hogy miért lett hányingere Antallnak, amikor kezébe kapta a gyorslistát.
a négyigenes népszavazáson kikkel fújt egy követ az SZDSZ
Fidesz, FKGP, MSZDP (ami Csintalan akciója után megmaradt).
Bura alatt voltak, ez tagadhatatlan. Próbáltam volna én BEMENNI az államvédelemhez, a portáról úgy rúgtak volna ki, hogy arról kódulok. De persze eszembe se jutott volna ODAMENNI, és KÉRNI.
Picikét túlzásnak érzem, hogy a Nyugat attól tette függővé Magyarországhoz való viszonyát, ahogy itthon a "Demokratikus Ellenzék"-kel bánnak. De így születnek a legendák, hát legyen.
Hadd turbózzam azért kicsit a memóriámat: a négyigenes népszavazáson kikkel fújt egy követ az SZDSZ?
Megfigyelési anyagaik pedig éppen azt bizonyítják a szememben, hogy állandóan rajtuk volt Atyáik szeme, és nem engedték volna, hogy "messzire menjenek" ezek a forrófejű gyerekek.
a maoistákhoz? A pórázon tartott, mutogatott dísz-álellenzékhez? Az elkényeztetett, agyontutujgatott kádergyerekek pártjába?
Függetlenül attól, hogy Te hogy értékeled őket:
1. Ja, voltak közöttük olyanok, akik egészen fiatalon szélsőbalosok voltak (mint jó pár kádergyerek). De ez mondjuk Tölgyessy Péterről nem állítható. (Speciel Demszkyről és Magyar Bálintról is sok rosszat lehet mondani, de ezt nem.)
2. Hogy ontopic maradjunk, 56 mint forradalom témáját ők dobták be 1980 körül, és nem Antall vagy Jeszenszky vagy Für Lila, és főleg nem a Fidesz, amelyik akkor főleg a kamaszkor nemi problémáival és gimnáziumi KISZ-titkársággal volt elfoglalva.
3. És akik (meg akiknek a bértollnokai) ezt most azzal az inszinuációval óhajtják kompenzálni, hogy a Demokratikus Ellenzéket valamiképpen az MSZMP működtette (akkor mi a jó fittyfenének van tele a megfigyelési anyagokkal a Történelmi Levéltár)? Akkor teljesen nyilvánvaló volt, hogy nem azért nem voltak letartóztatások, és nem azért kaptak útlevelet (csak menjenek minél tovább, minélm messzebbre), mert a PÁRT pártolta őket, hanem azért, mert a magyar gazdaság a nyugati eladósodás miatt a szakadék szélén táncolt, és a legkisebb szankció is belökte volna. Brahiztak, és bejött. Nem mondom, hogy az ember örült neki, hogy valakik megint politikai okokból járnak jól, meg már akkor is látszott egy párról, hogy egy beképzelt, karrierista f@asz, de akkor se volt állelllenzék.
4. Ezt.
Turbózd fel a memóriádat egy kicsit, és emlékezz arra, hogy az MDF milyen sokáig gondolta komolyan, hogy ő most középutas lesz, meg a ngéyigenes népszavazásra, meg arra, hogy az SZDSZ pont azért nem nyert a választáson, mert azt mondta, hogy ő csinálná a nagyobb balhét, ha nyerne.
Elnézést, ha szadesz-ügyben cinikusabb vagyok az elviselhetőnél, de az olyan sztorik, mint az államvédelemhez berontó és számonkérő Demszky, vagy a - természetesen puszta egybeesés - pánikszerűen visszavonuló Rajk... a Gönczről terjengő hírek.....Pető letagadott apukája.... hát nem erősítik bennem a hitet.
Jól érted, és tényleg ez volt a helyzet. Azok a kádergyerekek éppen olyan neofiták voltak akkor "liberálisnak", mint Orbánék mostanság "kereszt(y)én(y)nek" meg "konzervatívnak". A '90-es kampányban ők voltak a legharsányabban "antikommunista" társaság, és ehhez gyűjtöttek tagságot. Ennek eredményeként pl. az egész, XIII. ker.-i MSZP-ben összesen hárman voltunk, akikkel hajlandóak voltak egyáltalán szóba állni. Irtóztak tőlünk, mint ördög a tömjénfüsttől. Kellett hozzá vagy két év, hogy észrevegyék, mi vagyunk azok, akikkel legalább a kérdéseik többé-kevésbé azonosak.
""Az MSZMP akkor (az újabb fideszes legendáriummal szemben) a Szadeszba nem rakta bele az embereit, egyes vezetők előélete ellenére sem,""
Könyörgöm, minek kellett volna embert beépíteni a maoistákhoz? A pórázon tartott, mutogatott dísz-álellenzékhez? Az elkényeztetett, agyontutujgatott kádergyerekek pártjába? Ott voltak azok az emberek, nem kellett odaküldeni őket.
Nagyon remélem, van olyan komoly ez a klubfórum, hogy nem akarod nekem beadni
Lehet, hogy a klasszikusnak "na és", de nekem nem. Ha csak "lebegtet", abból az lett volna, hogy a kosz fennmaradó, nagyobbik része önként átvonul hozzá, és kaptunk volna egy másik korrupt, képmutató egypártot.
Jó, tudom, az MSZMP minden új pártba berakta az embereit
Bár nagyon kezd félremenni, azért megjegyzem: ez se volt ennyire egyszerű. Az MSZMP akkor (az újabb fideszes legendáriummal szemben) a Szadeszba nem rakta bele az embereit, egyes vezetők előélete ellenére sem, eccerűen abból az okból, hogy a) a Szadeszékkal volt inkább faséban (lásd 4 igen), b) abban a pár hétben, amikor az SZDSZ már nem volt törpepárt, tehát számolni kellett vele, b) az MSZP már összezsugorodott, és már megvolt a kirajzás, eccerűen nem volt rá idő. Nem rakta a Fideszbe sem (Stumpf, Pintér később jött), meg tudomásom szerint a kisgazdákhoz sem. Akik pártállami előélettel ezekhez mentek, azok már inkább maguktól mentek.
Az MSZMP főleg az MSZDP-be rakta az embereit, szétverés céljából (ezért röhögök, amikor Csintalan a HírTV-n ossza a baloldali észt), és sok jel mutat arra, hogy volt egy magyar + orosz titkosszolgálati vonal, amelyik az MDF-et favorizálta. Ezeknek Antall kifejezetten rosszul jött, viszont Antall is eléggé meglepődött, amikor rájött, hogy mi a helyzet. Gondolom, Horváth Balázs tudna többet mesélni, ha akarna, de így is mondott már egyet-mást.
""a "lebegtetés" meg nem lett volna erkölcsileg habtiszta""
Egy klasszikussal válaszolnék:
NA ÉS?!
Ha hamar elkezdi, a saját emberei se kutyulhattak volna így el.
Jó, tudom, az MSZMP minden új pártba berakta az embereit, de akkor és ott kibukkanhatott volna a homályból az igazság pillanata. Szó se róla, pár hónap volt rá, de annak rendje és módja szerint el is lett summantva.
Borossról inkább ne is beszéljünk, mert a normális vérnyomás fontosabb nekem....
úgy látszik, nem voltam elég érthető: Antall már csak azért sem hirdethette meg az elszámoltatást (a "lebegtetés" meg nem lett volna erkölcsileg habtiszta), mert a saját emberei sem voltak teljesen "csupasz valagúak", vagy ha esetleg mégis, akkor rövid úton gondoskodtak maguknak gatyáról. Ahogy még a "csupasz valagú", habtiszta forradalmár fideszesek is igyekeztek elcsípni néhány morzsát már az Antall-Boross érában. Azaz az elszámoltatás eleve fals lett volna, amellett hogy politikai öngyilkosság. De még 1*: ha meg is teszi, és mindent tiszta lappal kezd, akkor mit tudott volna csinálni?
Egyetlen szóval se állítottam, hogy a hatalom csúcsán lévők mentették át pozícióikat, vagy gazdagodtak meg mértéken felül. Bár Bereczcel szívesen cseréltem volna pénztárcát 1990-ben, de Grósz ingatlanát is elfogadtam volna, na, ha nem is magamnak, de a gyerekek szűkösen elfértek volna benne :P
Ez tehát - hogy az első-, másod-, vagy harmadvonalbeliek arattak-e, csak játék a betűkkel: valamennyien jó káderek voltak, és nem csupasz valaggal kezdték újra 1990-ben.
Hanem az már komolyabban aggaszt, hogy szerinted nemigen lehetett volna semmit tenni. Ezt kicsinység fatalistának érzem. Antall mögé besorakozott volna minden "egyszerű párttag", ha hangyányit is lebegtetve lett volna a felelősségrevonás. De, mikor látták, hogy nem kell itt félni, visszasasszéztak az MSZP-hez.
