A testvérem paranoid skizofrén . Minden hónapban 75mg xeplion injekciót kap. Káros ez gyógyszer? Okoz valamilyen maradandó károsodást ha hosszabb ideje szedi?
Ezek a tünetek többféle pszichiátriai betegség tünetei lehetnek. Célszerű volna valahogy rávenni ezt az ismerősödet, hogy menjen el pszichiáterhez, aki pontosabban meg tudná határozni, hogy mi is a konkrét baja. És ha szükséges, gyógyszert is tudna neki felírni, vagy ha elégséges esetleg, akkor pszichoterápiát tudna neki ajánlani.
Sajnos, sehogy máshogy nem tudsz segíteni rajta. Valahogy meg kell értetni vele józanabb, normálisabb időszakában, hogy ha nem megy el orvoshoz, előbb-utóbb "bekattan", és ha kórházba kerül, akkor még rosszabb helyzetbe kerül. És vele együtt a gyereke is.
Gőzöm nincs, hogy ide tartozik-e vagy sem, ha nem, szeretném, ha a megfelelő topikba irányítanátok.
Van egy ismerősöm, akinek elég zűrös az élete. Vannak napjai, amikor minden jól megy - akár hónapokon keresztül -, aztán valami bekattan nála, és elkezdi maga alatt vágni a fát. Akkor hirtelen mintha mindenki esküdt ellensége lenne, bárki, bármilyen tanácsot próbál adni, rögtön megsértődik rajta. Amikor minden jól megy, akkor meg tud állni a maga lábán, ellátni magát és a gyermekét, egy erős embernek látszik, és nagyon eszesnek. Amikor jön a hullámvölgy, akkor a gyermeket is elkezdi érzelmileg zsarolni, és felhasználja ahhoz, hogy másokat is zsaroljon érzelmileg, annak érdekében, hogy meg tudja oldani a vélt vagy valós problémáit. És hibás döntést halmoz hibás döntésre.
Ismerősi körben van olyan, aki hallott már hasonló gondokkal küzdő személyről, hogy ez valami diagnosztizált betegség(?) nála. De a nevét nem tudta megmondani.
Szeretnék segíteni neki, mert nem akarom, hogy a gyermekét kiemelje a családból a gyámügy.
Üdv! A rövid történetem annyi, jogy a folyamatos iskolai lelki terror olyannyira kihatott az életemre, hogy jelenleg depresszió és szoc fóbia miatt csak gyógyszerrel tudok élni, holott gyönyörű feleségem, gyerekem van, de nem tudom felejteni a múltat. Sorstársaim, és magam segítése végett létrehoztam egy IB nevű ZÁRT Facebook csoportot, aki nem tud egyedül megbírkózni a gondjaival, aki fiatalon reménytelennek érzi életét, jöjjön a Csatlakozás gombra kattintva! Ki segìtsen rajtunk, ha nem mi magunkon? Gyertek, oldjuk meg gondjainkat!
köszönöm index forum hogy 1 éve itt lehetek aktívan.....
továbbra is csak kedves, empatikus, nem erőszakoskodó, lényegi és értelmes beszélgetéseket kívánnék folytatni, nem pedig társaságra találni és a "megmondó" embereket kerülni óhajtom
jelenleg magánszakembert keresek
és érdekelne a művészetterápia is mert kedvelem a művészetet
addig is sokban segítem magamat
ráállok a gyertyára való meditálásra, napjában kétszer, a gyertya viszonylag kifizethető ...6 és fél éve kezdtem el meditálni, de az állapotot már 8 éve kipróbáltam.
kedvelem a koncentrációt, a lemenő napba nézést(erősíti a központi idegrendszert), légzőgyakorlatot, enyhe sportot, jógát, táncot, mantrázást és sok sok hobbi ami segít...
ez lenne az amerikai egügy.-i budget ... illetve ebben van benne budget hiánya ... kikéne bogozni ha valaki társulna hozzám... tehát biztosan állítható h a szuperhatalom is minuszos az egügyben, hát akkor mi kis szar országunk hol tarthatunk...
én nagyon várnám az egügy. privatizálását a jobb körülményekért... mert felháborító ez a szocializmusból fennmaradt bútorozás is....
Voltam már neurológusnál, ő küldött engem MR -re de nem találtak semmi kórosat, az eredmény jó lett. Visszamantem a neuróra onnan küldtek tovább orvosokhoz. Semmi kezelést nem adnak mert nem tudják hogy mi az oka.
sziasztok, sokat nézegettem hogy pontosan melyik fórumba írjak, végül úgy döntöttem itt próbálkozok. én már nagyon régóta fejfájásokkal küszködök, mindenféle orvosnál voltam, mindenféle vizsgálatot csináltak, de minden analizis jó lett, "egészséges" vagyok.. Na de a fejfájás nem múlik. Valami tanácsot kérnék aki hasonló problémával küzd.
Szerintem mami zavarodott elméje miatt kiabál. Hasonló "élményről" tudok beszámolni: távolabbi szomszédom (80 éves néni) szóval beszélgetek vele, válaszol is, egyszer csak azt mondja: a halottakat eltemették már? Teljesen ledöbbentem, hisz a környéken nem halt meg senki, és tudtommal családjában sem. Aztán később hallottam, hogy a saját fiát nem ismerte meg, mikor teát akart neki adni a fia, torkaszakadtából kiabálni kezdett, hogy megmérgezi őt ez az ember. Éjjel kiállt gyertyával az ablakba, nem tudom kit várt. Otthon lett a vége. Sajnos már meghalt, de még előtte nagyon agresszívá vált. Szerintem a lelkésszel kellene beszélnetek akár a tudta nélkül is. Vagy pedig a háziorvossal. Az is lehet pszichiátrián lenne a helye.
A probléma tárgya olyasvalaki, akihez nincs sok közöm, sőt, nem is igazán ismerem: ő a kb. hetvenéves szomszédnőm, hívjuk "maminak". Mami mellett 8 éve lakunk, és sose láttuk mosologyni, úgy saccoltam, nagyon zárkózott, bizalmatlan az emberekkel, pszichés gondja van. Pár éve agyvérzés érte, szinte tökéletesen felépült, erre tavasszal egy este, mikor tévét néztünk, hangokat hallotttunk a lakásából. Mami kiabált, torkaszakadtából. Átmentem, eltartott mire kinyitotta az ajtót. Javasolta, hívja fel a lelkészt (akiben megbízik), de nem tárcsázott, egyszerűen kiabált a kagylóba. Mentőket hívtunk, elvitték a pszichiátriába egy hónapra. Nem tudom, mit adtak neki, de múlt héten megint hallottuk kiabálni, jajjogni. Családja nincsen, lakását állítólag az egyház örökli. Mit mondjak, ijesztő arra ébredni, hogy úgy visít, mintha valaki kínozná....nem tudom, milyen betegség tünete ez.
Szerintetek mit tegyünk? Érünk azzal valamit, ha megkérjük, hogy ne kiabáljon? Persze, ez sem megoldás. Szerintem egyházi öregek otthonában van a helye, saját szobával. Szerintetek?
Ezt a kérdéskört úgy lenne érdemes megbeszélni, hogy a pszichiátria fejlődéstörténetét, és az orvosok szemléletét is figyelembe vegyük. Viszont ez csak úgy lenne lehetséges, ha belemélyednénk ebbe a témába pszichológiai szempontból is, és úgy érzem ez a fórum nem erre való. Továbbá nem akarom elbizonytalanítani azokat, akik szexuális alapokon nyugvó problémával akarnak orvoshoz fordulni(ez a sajáz érdekem is). De ha gondolod, írj e-mailt, a többit megbeszéljük.
Igen, tetszik, ahogy megfogalmaztad a lényeget, de valóban ez történik ma itt nálunk. Ahogy írtam már, nálunk ez a hierarchikus berendezkedés sajnos soha nem fog eltűnni, hogy helyére a partnerközpontúság lépjen, ahogyan ez egy civilizált országban elvárható lenne. Ez persze más területeken is hatalmas károkat okoz, csak a pszichiátriában sokszorosan kiütközik.
Milyen durva módszerekre gondolsz a homoszexuálisok "kezelésére" ?
Mondjuk nem kell olyan messze menni, jó pénzért még ma is akad ám olyan pszichológus / pszichiáter, aki a kétségbe esett szülőket hajlandó megnyugtatni azzal, hogy ő átneveli a gyereket, na aztán az persze a legkevesebbet számít, hogy szegény 15 éves srác meg az öngyilkosság kivitelezési módjain gondolkodik, annyira reménytelennek látja a helyzetét. Pont tudok egy ilyen esetről, és szóval gátlástalanul bevállalta a tisztelt psziciáter úr az "átnevelést".
Vajon szerencsétlen srác miért is nem jár hozzá túl szívesen?
Na de visszatérve a kérdésre, tényleg hálás lennék, ha megosztanád velem, milyen elvetemült módszereket ismersz még, amiket alkalmaztak. Köszi!
Az orvostudományban, magyarországon, sajnos még mindig az orvos személyes önmegvalósítása a fontos a páciensen keresztül, semmint a páciens legmagasabb szintű ellátása. A pszichiátria nem személyközpontú, hanem egocentrikus, ahol az ego természetesen a kezelőorvost jelőli. Tisztelet, és elismerés a kivételnek. Hogy ez miért van így, arról disszertációkat lehetne írni, és sokan meg is teszik, ami persze érdemi javulást nem hoz senki életébe, de az nem baj persze.
Az elektrokonvulzív terápia pedig még ma is széles körben alkalmazott eljárás, és valószínűleg teljesen sosem fog eltűnni. A személyiségzavarok egyik kétségbeesett kezelési módja. Lehet egyébként mellette is érvelni, mert van azért részben neurobiológiai, részben statisztikai alapja.
A homoszexualitást egyébként ennél sokkal de sokkal durvább, és etikátlanabb módon is próbálták már "kikezelni". Ez persze nem indok semmire, de tény.
Jól olvasom, hogy 2007-ben elektroshock ?? Na neee. Úgy látszik, tényleg elég rég voltam én már a szakmában, de azt hittem, hogy azért ez már rég eltűnt így a XXI. sz-ban, és nagyon durvának tartom. Amellett, hogy abszolút antihumánus, nem igen beszélnek a rengeteg hátrányáról, kockázatáról.
Mintha ez kicsit ellentétes lenne a jelen kor humanista megközelítéseivel. Ilyenkor az jut eszembe, hogy valamikor a homoszexuálisokat is próbálták elektrózni, aztán persze szerencsétlen már az első kezelés után "meggyógyult" inkább, mint hogy még egyet átéljen, így aztán teljesen sikeres módszernek könyvelték el. Na ez volt X évtizede. De hogy valaki ezt ma egyáltalán módszernek tartsa bármire is, azon azért őszintén meglepődök. Nesze neked személyközpontú pszichiátria.
A kognitív viselkedés terápia egy hatalmas dolog a modern pszichiátria területén, csak nagyon kár, hogy magyarországon csak szűk körben alkalmazzák megfelelően.( egy ilyen terápiához azért komoly szakmai tudás kell)
Van egy ismerősöm, paranoid skizofrén, 2007-ben sokkolták először, azóta már nem számolom hányszor került osztályra (még a megboldogult OPNI-ban is volt), de majdnem minden látogatása során sokkolták, biztos ami biztos alapon. Semmilyen orvosi indok nem volt rá, a gyógyszerei jók voltak, csak nem szedte őket....arra meg ott a depo injekció. A lényeg, neki senki sem ajánlott pszichoterápiát vagy pszichoedukációt, a mai napig nem tudja felfogni, hogy olyan személyiségzavara van, amit kezelni kell a saját érdekében. Hiába a szakmai tudás, meg a ráhatás, ha valaki tagad, akkor tagad. És bizony ezen csak rontott az elektrosokk...
Jó,hát nem akarok én mindenáron elektrosokkot kapni:))),csak úgy érdekességképp fölfigyeltem rá,hogy milyen volt mikor még nem voltak gyógyszerek meg KVT.
Nekem a kognitív viselkedésterápia maximálisan sokat segített az első körben(gyógyszerrel),és utána jött a kineziológus,aki tényleg föloldott ilyen régi traumákat.
Az OCD megértése legalább annyira pszichés folyamat, mint biológiai. Én magam sem tudom tisztázni, hogy mik az alapvető, tehát archetipikus motivációja az OCD-s pácienseknek. Az a tapasztalatom, hogy minden ember más eset, más stresszora van mindenkinek. De az bizonyosnak mondható, hogy az OCD mögött egy olyan fajta félelem áll, ami nagyon nehezen racionalizálható. Na már most, az, hogy miképp kell kezelni, állandóan változik, és teljes egészében orvosfüggő. A szakirodalom ebben az esetben csak iránymutató. A szorongáscsökkentők, antidepresszánsok bizonyos fajtái is mutatnak sikereket, de bizonyos antipszichotikumok is, sőt még a pszichostimulánsok is. Nem lehet általános szabályokat és következtetéseket levonni.( ami egyébként minden újító folyamat kerékkötője)
Az ETC-t semmiképp sem ajánlanám OCD-re, mert még annyi garacia sincs a sikerre, mint a skizoférnia esetében.
Ellenben az alternatív gyógyászatot nagyon is ajánlanám. A kineziológia, AFT, meditativ-imaginativ technikák...nem is beszélve a különbőző önismereti módszerekről, amik segíthetnek megérteni a tünetek mögött álló kiváltó okot.
Az ECT még mindig használatos igen, de két orvos szakvéleménye, és aláírása kell hozzá. Maga a kezelés pedig csak anesztes jelenlétében történhet, i.v. gyors altatásban, izom-relaxánsokkal. Az ETC ODC-re gyakorló hatása abban merül ki, hogy bizonyos idegi pályákon lévő neurotranszmitter többletet sikerül ritkítani, és az így megváltozott neuroendokrinológiai hatás valóban képes kihúzni valakit mondjuk egy közepes OCD-ből. De. Az ECT közben az agy, az elektromos hatásra, egy olyan biológiai traumát él át, amiben könnyen megborul különböző neurotranszmitterek működése. Végül is ez a cél. A dopamin szint a mezolimbikus pályákon csökkenni kezd, minek hatására a pszichotikus állapot (legyen a pszichózis akár kényszergondolat) erőssége csökken, esetleg meg is szűnik. Azonban nem csak előnye származik ebből az embernek, nagy a kockázata például az acetilkolinok kisülésének, valamint a katekolaminok elpusztulásának. Ennek rengeteg mozgásszervi következmnénye lehet, a neurológiai károsodásról nem is beszélve.
Ennek ellenére ma is alkalmazzák a klinikai gyakorlatban, de sajnos egyelőre űgy tűnik, hogy több a kockázat, mint a haszon.
Az ECT kiszorulása nem a szerotonin-szintet befolyásoló szerek miatt történik, hanem sokkal inkább az atípusos antipszichotikumok (pl.olanzapine) fejlődése miatt, ami a kényszergondolatokat is jól kezeli, továbbá a különböző igazán jól kitalált szorongáscsökkentők (pl.buspiron) megjelenése miatt. Amik egyébként nagyon is hatékonyak.
