"Most eloször vált láthatóvá, hogy könnyen beszorulhat a kisvárosias-falusias vidék pártjának szerepébe." - írta Kis János 2002 nyarán a Fideszről. Akkor eltettem ezt a cikket, hogy ezt majd a jövő döntheti el. Most úgy tűnik Kis János meglátása valóra válhat, a jobboldal egyre-másra szorul ki a nagyvárosokból, az ifjúság szavazási szokása egyre kiegyenlítettebb.
Ha lesz szetvalas, akkor szvsz OV-nak kellene a centrum fele nyitottabb liberalis-konzervativ reszt vezetni. Ez az irany nem allna messze attol amit mondjuk 92 tajan hirdetett.
nekem regi, 2002 ota folyamatosan hangoztatott fejlovesem, hogy nagyon nehez lesz egy parttal gyozelemre eselyes modon orszagosan lefedni a jobboldalt.
de nem tudom, hogy a "szerves" partfejlodest el lehet-e kerulni ilyen felulrol vezerelt jellegu osztodassal.
"Valami ilyesmi lehetne az ideális megoldás, egy konzervatív-liberális X párt (mondjuk a Fidesz egyik, "emberarcúbb",racionálisabb-liberálisabb, a média által kedveltebb része) s egy markánsan jobboldali, keresztényszociális Y párt (mondjuk a KDNP s a Fidesz jobboldala), akár Orbán vezetésével. Máskülönben sztem tartani lehet attól, hogy a Fidesz teljesen kiszorul a politikai középről (értem ezalatt a nagyvárosokat, a racionális érvekre fogékonyabb középrétegeket, értelmiséget), ugyanakkor a radikálisok is elégedetlenek lennének."
"A kérdés szerintem az építkezésen és a stratégián múlik. Sajnos látni kell, hogy a baloldal Orbán ellenes kampányt tervezett és kivitelezett. A magyar jobboldal azon a kényszerpályán mozog amit jelenleg a Fidesz jelképez, ugyan egyedül lefedi a jobboldal túlnyomó többségét, de nem tudja markánsan megszólítani a bizonytalanok táborát. Pont a korábban említett "OrbánFóbia" miatt. Orbán szerepe elvitathatatlan, de azokat a friss arcokat szereplőket szükséges bemutatni, akik a frissességet és megújulást jelképezik. Az átalam vázolt korábbi megoldást, hívjuk munkamegosztásnak. Az "Új Fidesz" feladata a nemzeti liberális szimpatizánsok és a bizonytalanok begyűjtése, és a korábban említett "Új Alakulatnak" a feladata a nemzeti konzervatívok becsatornázása, hadrendbe állítása. Polarizációs kényszer a szemünk előtt tündököl. Inkább "mi" végezzük el, mint egy kikényszerített helyzet hozza a nyakunkra."
egyebkent az mszp es az szdsz egyuttesen kb 54 szazalekrol 56 szazalekra nott budapesten 2002 es 2006 kozott.
a maradekbol kb 5 szazalek akkor a centrumra, most a hasonlo jellegu mdf-re ment. a fidex-kdnp relativ erosodese rimel a miep-jobbik gyengulesere.
egy dolog tehat valoszinunek latszik - a fidex kozeprol nem nagyon tudott budapesten embereket mexolitani. es az igy kialakult 20 pontos elony a kormanyoldal javara (illetve az egyeni mandatumok erre raerosito eloszlasa) minden bizonnyal lehetetlenne is tette a kormanyvaltast.
1. Orbán megőrzi "vezéri" szerepét, s szimbólikus-érzelmi politizálással, valamint a megszorításokkal/reformokkal szembehelyezkedve próbálja egybentartani a jobboldalt.
Mást sztem a jelen helyzetben nem is igen tehet.
Ezzel szerintem a folyamat nem fordítható meg, ugyanakkor a további lemorzsolódás sem meggátolható.
2. Dávid Ibolya álma, azaz a jobboldal teljes szétesése.
Ez kicsi, egymással hevesen versengő pártok sokaságát hozná, jórészt a hagyományos-vidékies jobboldali, nacionalista-populista retorikával.
Ez a fajta jobboldal (vagy inkább a jobboldal paródiája) sztem aligha győzné meg a politikai közép szavazóit, a bizonytalanokat, a "modern Magyarországot" a jobboldal vonzó és kormányképes voltáról.
3. A jobboldal "kettéosztása" egy vidéki keresztény-konzervatív és egy nagyvárosokat megcélző liberálisabb vonulatra.
A Fidesz állapota is bizonytalan. Veresége ellenére látványos sikert aratott a választásokon, közel került ahhoz, hogy maga mögé utasítsa az MSZP-t, és végül csak egy hajszállal maradt le mögötte. Megmutatta, hogy lelkes és jól mozgósítható hívei vannak, akik Orbán felszólítására százezrével lepik el a köztereket, szórólapokat osztogatnak, mindent megtesznek környezetük befolyásolására. Megmutatta, hogy az utca, az iskolák és a templomok mozgósításával - s persze a közmédia, meg olykor a közhivatalok támogatásával - képes megfordítani a közhangulat áramlásirányát. A tétova szocialistákkal szemben erot mutatott, és erosnek érzi magát. De sikere kétélu. Mostanáig az volt a fo erossége, hogy egyszerre tudta megszólítani a tradicionális jobboldalt és a feltörekvo, modernizálódó rétegeket. Most eloször vált láthatóvá, hogy könnyen beszorulhat a kisvárosias-falusias vidék pártjának szerepébe. A két választási forduló közti kampányának legfeltunobb szereploi nagyvárosi fiatalok voltak, akik csillogó szemmel hallgatták Orbánt; habozás nélkül elhitték neki, hogy az MSZP és az SZDSZ az idegen nagytoke prédájává tenné az országot, hogy a baloldal a családot, a hazát, a jövot fenyegeti. Tagadhatatlanul aggasztó, hogy iskolázott, fiatal emberek mint valami popsztárt imádják Vezérüket, és eros hittel ismételgetik a tole hallott hazugságokat. Aggasztó, hogy ezeket a fiatalokat a másik oldaltól való félelem és az iránta táplált gyulölet érzéseivel lehet mozgásba hozni. De miközben okkal aggódunk emiatt, azt azért ne tévesszük szem elol, hogy a választási fordulatot nem ott érte el a Fidesz, ahol az ifjúságot mozgósította. A felhívás, hogy mindenki vigyen magával még egy embert, nagyon egyenlotlen visszhangra talált. Budapesten mindöszsze 0,7 százalékkal nott a részvétel; a megyei jogú városokban 1,9 százalékkal, míg országosan 2,98 százalékkal: a többlet zömét a kisvárosi-falusi választókerületek hozták. A nyerési esélyt szerzett szocialista jelölteket kizárólag olyan választókerületekben sikerült megverni, ahol 1998-ban eros kisgazda jelölt volt (minimum 9 százalékkal, de inkább jóval 10 százalék fölött), s ahol a kisgazda jelölt 2002-ben már csak minimális (általában 2-3 százaléknyi) támogatást kapott. A jelek szerint a Fidesz második fordulós sikerét foként az elso fordulóban otthon maradt kisgazda szavazók mozgósítása hozta meg. S a nem várt fordulat tipikus helyszínei megint csak kisvárosi-falusi választókerületek. Ez persze megfelelt a választott stratégiának: maga Orbán hangoztatta a TE-n, hogy "a végso, a dönto szót a vidéki magyarok mondják ki". Jó érzékkel oda összpontosította kampányát, ahonnan a többlettámogatást várhatta. De ez már a kész helyzetre adott válasz volt. A kész helyzet pedig igencsak aggasztó a Fidesz szempontjából. A Vas megyei 1. választókerület (Szombathely) példája azt mutatja, hogy ha az MSZP és az SZDSZ összefog, a Nyugat-Dunántúlon is eséllyel hívhatják ki a jobboldalt. Ha pedig ez megtörténik, akkor az Orbán-párt könnyen beszorulhat a tradicionalista jobboldal zárványszerepébe. Ebben az esetben nem az MSZP, hanem a Fidesz lesz több cikluson át ellenzéki szerepre kárhoztatva.
(...)
A magyarországi jobboldalt a harmadik köztársaság létrejötte óta egy súlyos szervi probléma kíséri. A jobboldali szavazók közt van két számottevo kör, melyekkel az alkotmányos demokráciát elfogadó politika nem tud mit kezdeni. Az egyik a teljes választóközönség mintegy tíz százalékát teszi ki; falusi öntudatú; politikai gondolatvilágát az "Isten, Haza, Család" fejezi ki; az elso három választáson a kisgazdapártra szavazott. A másik kör nagyságát nehéz pontosan felmérni; az alsó határt a MIÉP mindenkori tábora adja, a felso határ attól függ, hogy mennyire éles a lelki választóvonal a radikális, posztfasiszta jobboldal és a mérsékeltebb, de a hagyományos antiszemitizmustól nem ment, úrias jobboldal között. Öt-tíz százalékot ez a kör is kitesz. Innen adódik a kormányképes jobboldal örök dilemmája: vagy megpróbálja ellenorzése alá vonni ezt a 15-20 százalékot, s akkor esélye lehet rá, hogy egymaga alakítson kormányt, de könnyen a politikai szélsoségek foglyává válik - vagy lemond a kisgazda és miépes érzelmu szavazók támogatásáról, de akkor nagy valószínuséggel csak a másik oldalon lévo erokkel koalícióban alakíthat kormányt. Ez igazi, súlyos dilemma, és az a jobboldali államférfi, aki teljes komolyságában szembenézne vele, még nem lépett a színre.
(...)
A Fidesz - elsoként a rendszerváltás utáni kormányzó pártok közül - hajszál híján másodszor is választást nyert. De lehet, hogy ez a hajszálnyi lemaradás soha nem hozható be. Ha a szocialista-liberális kormány teszi a dolgát, akkor kétségessé válik, hogy a jobboldali választói koalíciót együtt lehet-e tartani. A nagyvárosok kicsúszhatnak a Fidesz kezébol, nemcsak az ország közepén, hanem a Nyugat-Dunántúlon is. Az ifjúság szavazási hajlandósága kiegyenlítettebbé válhat.
