olyan hatás is ismert, hogy bizonyos emberek jelenlétében nem működnek csak parajelenségek. Ennek ékes példája James Rendi.
Randi. Szal, megvan a megoldás kulcsa, némelyek közömbösítik a parajelenségeket. Ez maga is parajelenség, gondolom. Jaj a horoszkópra is, jön a Randi!:-)
Ne haragudj, Ida, de a tudomány és a szélhámosság viszonya nem szimmetrikus. Az nem úgy van, hogy Penrose nem ért az asztrológiához, te meg nem értesz az elméleti fiikához, oszt' kvittek vagytok :)
Tkp. én is ezt mondtam pár beírással később. De szerintem minden nap, és nem csak akkor, amikor tudományt művelünk, több bizonyítékunk keletkezik arra, hogy agyunk strukturája jól korreszpondál a valóság lényeges aspektusaival. Hogy ezt filozófiailag-logikailag nem lehet kielégítő módon bizonyítani, érdekes és frusztráló intellektuális probléma. De a probléma az, hogy amiről meg vagyunk győződve (=érdemes térben, időben, oksági viszonyokban gondolkodni), végsősoron nem igazolható, nem pedig az, hogy nem lehet megkülönböztetni a térben, időben, oksági viszonyokban való gondolkodást a saját karikatúrájától (asztrológia) vagy relativizálásától. Ha a tudás ismeretelméleti fundamentuma ingatag is, jól megkülönböztethető a new age-es, sámánkodó hablatyolástól.
Köszönöm a választ, én továbbra is abból indulok ki, hogy kinek lenne érdeke támogatni a csalást-ha csalás-, rajta, és stábján kívül?
Tudtommal olajcégek fizettek neki olajtalálásért, és valszeg nem fizettek volna, ha nem lett volna hatékony.
Kíváncsian várom, hogy mit reagál a Szkeptikus Társaság felkérésére.
Ugyanitt megjegyzem, hogy olyan hatás is ismert, hogy bizonyos emberek jelenlétében nem működnek csak parajelenségek. Ennek ékes példája James Rendi. (Lehet, hogy rosszul írtam a nevét.)
De a Hármashatár-hegy, Európa, a Föld, a Naprendszer létére alapozott modelleket sohasem fogjuk meghaladni.
Én nem azt mondanám, hogy létére alapozott -- az is maga a modell. Ezt úgy kell érteni, hogy van bennünk egy evolúciósan kialakult, mintegy "hardkódolt", hardware-be, de legalábbis mikrokódba égetett modell (ami nem tudatos, mint a tudomány, hanem ösztönös, talán mint a nyelv lang/parole viszonya), és az olyan mélyen bennünk él, hogy azt gondoljuk, az maga a valóság. Ebben a mélyen belénkégetett modellben alapfogalmak a "lét", a "van", sőt az "állítás", az "igazság", de ezeknek sincs túl sok köze az objektív valósághoz, azon kívül, hogy nyilvánvalóan annak egy evolúiciósan jól bevált modellje, megragadásának eszköze.
Persze igazad van, hogy erre az ösztönös, belénkégetett modellre építjük a tudatos, tudományos modelljeinket; hogy ez mennyiben korlátoz minket, és mennyire tudjuk átlépni ezeket a belénkégetett alapmodellt, az jó kérdés. Kant szerint sehogy. Aztán mégis.
"Tudom, lerágott csont, mégis ide kívánkozik Uri Geller. Ahhoz túl sokan vizsgálták, hogy bűvésztrükk legyen amit csinál. Ha nem trükk, akkor viszont igencsak feszegeti a manapság elfogadott világképet."
Elég kevesen vizsgálták - mivel nem szereti, ha vizsgálják -, és akkor sose sikerültek a mutatványai. Ha nem trükk lenne, akkor tényleg nagyon érdekes lenne, de hát miért ne lenne az?
De hát akkor lássuk csak, hogy mit is tehetünk!
"A Szkeptikus Társaság örömmel hall róla, hogy Uri Geller hazánkban is be fogja mutatni érdekes képességeit. Sokan zaklatják Geller urat azzal, hogy bizonyítsa be nekik, hogy tényleg tud-e kanalat hajlítani fizikai erőhatás nékül, pusztán akaratának erejével? Szerintünk ez túlzott hitetlenségre vall. Ennél sokkal pozitívabban kellene az ilyen jelenségekhez hozzáállni! Inkább örüljünk neki, hogy ilyen érdekes jelenségre bukkantunk! A tudománynak nem kellene állandóan visszautasítania minden újszerű dolgot, hanem inkább vizsgálnia kellene azt elfogulatlanul. Mi is ezt szeretnénk.
Csakúgy, mint a tudomány legtöbb területén, ez esetben is rendkívül érdekes vizsgálatokat szükséges elvégezni abból a célból, hogy láthassuk, hogyan is lehetne Geller úr képességeit a lehető legjobban kihasználni a köz javára. Rendkívül fontos lenne megtudni, hogy az akarati erő hatása a távolsággal ugyanúgy négyzetesen csökken-e, mint sok más erőtér esetén, vagy esetleg nem is csökken és ezáltal lehetőség nyílik-e egészen távoli tárgyak átalakítására is fizikai ráhatás nélkül (erre utal például a Big Ben torony órájának távolról történő megállítása). Érdekes kérdés, hogy különböző anyagok árnyékolják-e ezt a hatást, vagy sem, illetve hogy a a hatás fénysebességgel terjed-e, vagy esetleg lassabban?
Úgy gondoljuk, hogy Uri Geller nem kívánhatja, hogy képessége csupán bűvésztrükkszerű bemutatók szintjére süllyedjen, hanem abban érdekelt, hogy az mindenki hasznára válhasson. Ebben kíván segítséget nyújtani a Szkeptikus Társaság azzal, hogy felajánlja, hogy megszervezi egy egyszerű kísérletsorozat lebonyolítását, amelyben e rendkívül érdekes hatás legalább legalapvetőbb tulajdonságait jobban megérthetjük."
nem erre gondoltam, hanem arra, hogy vannak bizonyos dolgok, amik a tudomány szintjén léteznek, de a metafizika max. álomnak tartja. Máshová teszi a valóságot. És fordítva. Vagyis, ami az egyik rendszerben igaz, az a másikban nem. Ráadásul a tudomány a metafizikát nem képes élrtelmezi, addig a metafizika a tudományt és a fizikai világot igen, a nagy egész részének tekinti.
A lépték megválasztásának nincs köze ahhoz, amiről itt szó van. Attól, hogy bárki lehet idegen az egyik lépték szerint, és rokon a másik szerint, nem azt jelenti, hogy oszcillál a lét és a nemlét között. Egy kézzelfogható fizikai objektum brutálisan nyilvánvaló létezése tök független attól, hogy idegennek tartod vagy rokonnak és milyen lépték szerint.
vegyünk egy egyszerű példát. Mit jelent az a szó, hogy idegen? a szomszédot, a más városban lakót, a más nyelven beszélőt, más kontinensen élőt? vagy más bolygón élőt? no? ez nagyon sok dologgal így van. egy léptékváltás esetében hamissá válhat az, ami máshol igaz. idegenné az, aki addig nem volt az és fordítva. a sok vita abból fakad, hogy az emberek elfelejtik egyeztetni a léptéket.
Ha azt akarod mondani, hogy a közvetlen érzékelés önmagában mit sem ér, abban természetesen igazad van. Az elmének vannak mankói, Kant kategóriáknak nevezte őket, és szerinte nem is fejezik ki feltétlenül a magánvalót. De azt egyáltalán nem javasolta, hogy dobjuk el őket és filózzunk azon, hogy mire jutnánk nélkülük. Ellenkezőleg, arra figyelmeztet, hogy ebben az esetben csúnyán megjárhatjuk. Mint a galamb, amely repülés közben érzi a légellenállást és azt gondolhatja, hogy légüres térben jobb lehet repülni.
Fölsoroltál négy "létező valamit", az imént hangsúlyoztad, hogy empirikusan is megtapasztalhatók (bizonyos hatással vannak érzékszerveidre), és az így nyert empirikus tapasztalatot az emberi elméd - és más elmék korábban elvégzett munkája - segítségével rendezted valamilyen jelenség-struktúrába. Én csak annyit kívántam mondani, hogy az így kategorizált létezőket esetleg másként, "jobban" is lehet majd kategorizálni, miközben az empirikus tapasztalataid vagy ugyanazok, vagy esetleg bővülnek.
Nem, ez nem így van. Az empírikus megtapasztalást el kell fogadni bizonyítéknak, különben semmi empírikus tartalmú állítást nem érdemes tenni. Rutherford nem tapasztalta meg empirikusan az atomot, ezzel szemben a Hármashatár-hegyről egy hatéves gyerek is empirikusan megállapíthatja, hogy ott van. Kicsit idősebben, kicsit jobb műszerezettséggel ez a Naprendszerre is igaz.
úgy, hogy egy - a jelenlegit meghaladó, átfogóbb, sőt új felismert alapelv(ek)re épülő - tudományos elmélet többet magyaráz meg az általad említett "létező" kategóriákból és a szóbanforgó kategóriák csak mellékes vetületeivé válnak valami átfogóbb, önálló kategóriaként megragadható "jelenségnek".
A kvantumfizika előtti, Naprendszer-szerű atommodell például néhány év alatt meghaladottá vált - megtörténhet valami hasonló a csillagászati Naprendszerrel is (elvileg).
egyrészt elvileg meghaladható, másrészt részlegesen - egyes szempontokból - időről-időre meghaladjuk. Pld "Európa" nem ugyanaz az Európa, mint amit a kontinensvándorlás felfedezése előtt jelentett
Teljesen igazad van. De a Tudomány nem is mond ilyeneket. :) (A nagy T-betűs.) Csak néhányan eltévednek ezen az úton, és a tudomány nevében mondanak dolgokat, ami nem igaz. Ők a tudomány-hívők, éppúgy, mint ahogy jelen vannak a másik oldalon is ilyen emberek, akik a saját nézőpontjukon kívül nem fogadnak el semmi mást.
A Nincsből építünk természetfilozófiát. Nincs kitüntetett hely, nincs kitüntetett irány, nincs kitüntetett időpillanat, nincs kitüntetett koordináta-rendszer..
jó, ez eddig nagyjából rendben van, de az aura létére/nem létére ez sem ad semmiféle bizonyítékot. Ha tudományos alapon állítod valamiről, hogy nincs, akkor azt illik tudományos alapon bizonyítani. Amit a tudomány eddig tud, az az, hogy a saját eszközeivel nem mérhető, nem behatárolható az aura. Pont. ennél többet a tudomány erről a dologról nem tud. Amikor valaki ezt mondja, el kell fogadnom. De azt nem tudom hová tenni, hogy marhaságnak, hazugságnak nevez valamit, ami kívül esik a tudomány által mérhető valóságon. Egyszerűen azért, mert nagyon ostoba és logikátlan állítások.
Igen, pontosabb amit mondasz. Semmit nem tesz hozzá a modellhez, hát Occam borotvája alapján elhagyjuk. A tudomány ezt nevezi "nincs"-nek.
--------------------
Rabida -- az emberek nagy többségéhez hasonlóan, és ebben a csoportban tudomány-hívők is vannak szép számmal -- azt gondolják, hogy a "van" egy abszolút, emberfüggetlen, a-priori valami; egy vitathatatlan, megkérdőjelezhetetlen alapfogalom. Úgy gondolják, hogy valami vagy van, vagy nincs, legfeljebb az emberiség még nem ismeri, vagy tévesen hisz a létezésében. Pl. hiszik, hogy gravitáció mindig volt, van lesz, csak azelőtt az emberek nem ismerték. Pedig ezt a mai tudomány nem egészen így látja. Nincs gravitáció ilyen abszolút értelemben, "odakint". Van a világ, ami viselkedik valahogy, és jelenleg a gravitáció koncepciójával bizonyos viselkedését jól tudjuk modellezni. A gravitáció teljesen emberi konstrukció, és elképzelhető sok teljesen más koncepció, ami mondjuk a bolygók pályájával (vagy más empíriumokkal kapcsolatban) legalább ilyen jó és pontos modellt ad. Lehet, hogy egyszer meg is haladjuk a "gravitáció" fogalmára épülő modellt, sőt, hogy amilyen koncepciók lépnek majd a helyébe, azt is, meg az azutániakat is, stb.
Mit jelent hát az, hogy "van" "gravitáció"? Semmi mást, mint amit itt a modellről meg a hipotézisekről mondunk: egy értelmes koncepció, aminek a létezését érdemes feltenni és használni, mert mond valami hasznosat a világ viselkedéséről. Terringata és aura pedig ugyanebben az értelemben "nincs". Más jól definiált értelmét a "van"/"nincs" szavaknak viszont nem tudunk.
Egy tudós (sztem) csak azt mondhatja, hogy a modellem (koncepcióim) szerint a kísérlet során ennek meg ennek kell bekövetkeznie, és a kísérletet ténylegesen elvégezve, nem tudok eltérést kimutatni a modell és a valóság között. (Esetleg még hozzáteszi, hogy az ezoterikus felvetései nem értelmezhetőek a modelljében, vagy a modellje kifejezetten ellentmond az ezoterikus felvetéseinek. Azt viszont nem mondhatja, hogy ő empírikusan szerzett meg minden tudást, mert az empíria és a(z) (előzetes) koncepció egymást fejleszti, egyik sem előzi meg a másikat.)
Orvosi könyvek szerint a férfiak gondolkozásában 50 éves kor körül jelenik meg az elmúlás gondolata. Lehet, hogy ezt is a Természet szabályozza, ahogy a rákos emberek gyógyulásba vetett hitét?
