Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
34 évvel ezelőtt,ha emlékezetem nem csal (javítson ki valaki ha tévedek) ezen a napon mentünk mi újonc gépkocsivezetők Rezi-Várvölgyre távvezetési gyakorlatra, egy korábbi hozzászólásomban leírt útvonalon.Az időjárás is hasonló volt a mostanihoz,kellemes,tavaszias idő volt. 23-án,csütörtök délután 14 óra körül értünk vissza a laktanyába, majd az alakulótéren gyakoroltunk az eskühöz. 24-én délelőtt a város piacterén gyakoroltuk az esküt és még aznap este a századszint clubhelyiségében elmondtuk az eskü szövegét és aláírtuk a hivatalos dokumentációt.25-én délelőtt már a rokonok,barátok,barátnők és a kíváncsiskodók előtt élesben is "lenyomtuk" az esküt,ezzel hivatalosan is sorkatonává váltunk. Sokszor visszagondolok ezekre a pillanatokra, szerintem ezzel többen is így vannak.
igen, a bevonulásom előtt sem voltam rossz gyerek,mert a szüleim nem arra tanítottak,tőlük sem a rosszat láttam,de a seregben formáltak belőlünk igazán rendes embert. Én legalább is így érzem,gondolom. A mai fiatalságnak is ez a kötelező sorkatonai szolgálat kellene hogy megtanulják a rendet,fegyelmet,és a problémáját nem verekedéssel meg bicskanyitogatással kellene megoldani. Tisztelet a kivételnek.
"Mi még megtanultuk a rendet a fegyelmet az elöljárókkal szembeni tiszteletadást,amit én személy szerint a mai napig betartok a civil életben."
Bizony, bizony, ezért hiányolom a kötelező sorkatonai szolgálatot. Nem háborúba kell küldeni a fiatalokat, de a nevelés nagyon fontos része volt a katonaság. Fél év is elég lenne.
34 éve,ez idő tájt már nyomattuk rendesen az alaki kiképzést és minden mást amit egy újoncnak tudnia kellett a keltetőben. Szívtunk is rendesen,de ez már csak örök emlék,ami megmaradt az emlékezetemben.Mi még megtanultuk a rendet a fegyelmet az elöljárókkal szembeni tiszteletadást,amit én személy szerint a mai napig betartok a civil életben.
Beleborsódzott a hátam amikor mélyebben visszagondoltam, látom magam előtt a hideg éjszakában felsorakozó buszokat, Dac-okat az állomáson. Sose láttam adddig, Dac-ot, és pont arra kaptam kiképzést.
Nekünk Somogy megyeieknek Kaposvárra a Vörös csillag ( ma Szivárvány kulturális központ) moziba kellett reggel 8 órára gyülekezni,majd az eligazítás után irány a vasút állomás és 11.30 körül Nagyatádi vasútállomásról a laktanya 2 db Ikarus buszával vittek ki a laktanyába. 13 óra után már angyalbőrben voltunk. És ennek már 34 éve, mintha tegnap történt volna.
1989 02.27. 7 óra 30. Debrecen Hódos Imre sportcsarnok gyülekezés.
12 óra 30. Utolsóként, gyalog, az Atádra kerülők átsétálnak a Csapókerti állomásra, ahová befut, -Miskolc, Nyiregyházán már felvett bevonulókkal- a vonat.
34 éve (1989 02 25.én) ezen a napon a baráti társasággal az egyik barátom ( aki Nagykanizsára a határőrséghez vonult be) és az én bevonulásomat ünnepeltük meg. Én már akkor tudtam hogy ide Nagyatádra vonulok be ( MN 3335 ) a behívón lévő alakulatszámból és azt is tudtam hogy valószínűleg gépkocsivezető leszek ( B+C kategóriás jogosítvány). Ott a buliban többen is voltak akik már az alakulatnál szolgáltak akkor is és előtte is,akik elmesélték hogy milyen az élet a seregben, mégis volt bennem egyfajta félelem,vajon mi vár rám odabent. Február 27.én 12 óra körül megtudtam!
Volt surranótársaim.Ha valaki előveszi az idei évi naptárat,akkor láthatja hogy a napok az 1989-es évvel azonosak. Február 27-hétfő: a bevonulásunk napja. Március 25-szombat: az eskü napja. Április 21,22,23-péntek,szombat,vasárnap: első hétvégi eltávom az alakulattól,augusztus 28-hétfő: az utolsó bevonulás az alakulathoz. A naptárat nézegetve próbálok visszagondolni az akkori időkre,kisebb-nagyobb sikerrel.
Az ütegben lévő másod és harmadéves sorállományból 4 fő volt Somogy megyei ( mikor én kopasz voltam),a többiek Pest,Szabolcs Szatmár és Borsod Megyeiek voltak. A Somogyiak közül is 2 fővel találkoztam a városban,de nem a honvédtalálkozón. A volt surranótársaimra kíváncsi lettem volna,mi lett velük,hol és hogy élnek,de ők is messze laknak Nagyatádtól. Egyébként a laktanyát bármikor lehet látogatni,a még meglévő 1-es kapu tárva-nyitva áll,a volt 2-es kapu már nincs meg,ott lehet az elkerülő útra felhajtani. Nekem is volt kisebb afférom egy a zászlóaljnál szolgáló törzsőrmesterrel még 89 novemberében,akkor annyit mondtam neki,hogy a leszerelésem után találkozunk a városban,de aztán elmúlt a haragom iránta,pedig párszor találkoztam vele a leszerelésem után. Pitiáner ügyből nem akartam balhét magamnak.
A tisztikart nem érdekelte a sorkatona, régen sem és most se. A sorállomány is a vele egy században levőkkel találkozna, de a régi sérelmek ( kopasz-öreg ) is újra
beárnyekolnák, ha esetleleg találkoznánk
Én 4-5 emberrel ellennék.
A régi haverokkal.
Plussz laktanya bejárás.
Nem szívesen találkoznék azzal aki szivatott, akár hívatásos, akár baka.
Mint már régebben leírtam, ez alapvetően a 69. harckocsiezred bajtársi körének találkozója volt, a lövészeket nagy ívben leszarták. Ez tavaly előtt is látszott, amikor volt harckocsiezredbeli kollégával találkoztam. Alig akart szóba állni velem.
Most olvastam az Atádhír oldalán hogy az idei honvédtalálkozót NEM tartják meg. Ezt Pünkösd Márton ( aki szintén a nagyatádi alakulatnál szolgált hadnagyi rendfokozatban) a Kulturális központ vezetője jelentette be. A tavalyi találkozó szinte semmi nem volt,az ideit már most az év elején lefújták. Én úgy látom hogy ezt a hagyományt szeretnék egyesek megszüntetni (talán anyagi okokra hivatkozva ?) Kár érte. De ettől függetlenül,mi NAGYATÁDI KATONÁK voltunk!
Az ütegparancsnokunk,aki nagyon jó "főnökünk"volt,december elején azt mondta,hogy egymás között beszéljük meg,ki melyik ünnepre szeretne hazamenni. Mivel a "baráti kör" szervezte otthon a szilveszteri bulit,én és az egyik ütegtársam,aki szintén a baráti társasághoz tartozott,a szilvesztert választottuk. Én akkor gumi,a barátom kopasz volt. A családosok,nősök mentek haza karácsonyra. December 22-27 ig az üteg egyik fele, 28-tól január 2-ig az üteg másik fele volt szabadságon. Nagyatádról ekkor voltam először és utoljára 6 napot egyhuzamban otthon. Karácsonykor heverésztünk és beszélgettünk a körletben az itt maradottakkal, akkor már tudtuk hogy hamarosan megkezdődnek az áthelyezések az alakulat felszámolása miatt. Mi Somogy megyeiek reménykedtünk hogy az utolsók között hagyjuk el a laktanyát,de február 16-án minekünk is menni kellett. Az öregek nem törődtek már semmivel,ők a februári leszerelést várták. 33 éve történt mindez,jó visszaemlékezni erre az időszakra, 20 éves ( szinte még ) gyerek voltam.
Én szerencsére csak egyszer voltam döntési kényszerben, mert télen vonultam és nyáron szereltem, így már gumi voltam az ünnepek idején. 1984-ben a szilvesztert választottam, karácsonykor bent voltam. Nyugis kajás karácsony volt, de mély nyomot nem hagyott, nem sokmindenre emlékszem.
Igen, nem volt hó ( senki se bánta), de hideg volt, sokat tévéztünk, akkor volt a román forradalom. Nem hittem volna, hogy február elején már én is közel ,Hódmezőn leszek.
Én is szilveszterkor mentem haza, jó volt, házi buli, fiatalság, stb.)))).
Így igaz. Én is a karácsonyt a laktanyában töltöttem,az üteg fele otthon volt.23-án délutántól 24-én délutánig az 1 GLZ telephelyén adtam az ügyeletet,majd 28-tól január 2-ig szabadságra mentem én is a többiekkel,akik karácsonykor itt maradtak. Ekkor már a sorállomány fele hazamehetett,nem csak az 1/3-a. Száraz kemény hidegek voltak akkor,azon a télen nem esett hó.
És a Magyar Néphadseregben, Honvédségben szolgált sorkatonáknak, tiszthelyetteseknek, tiszteknek. Sokan méltatlanul el vannak felejtve. Igaz nem is ülnek milliós fizetésekért különböző igazgatótanácsokban. Azok a volt tábornokok privilégiumai. És a most küzdő katonáknak.
Kétszer volt szerencsém látni,hogyan hagyták el sorkatonák a nyári gyakorló sapkájukat.A kertünk végén húzódik a Nagyatád-Somogyszob vasútvonal.Ott szoktuk nézni a testvéremmel a gyakorlatra menő katona vonatokat,néztük a gép és harcjárműveket,stb.Talán 3-4 éves lehettem mikor egy ilyen szerelvényről integettek nekünk a katonák és az egyik vagonból kiesett egy sapka.A szerelvény elhaladása után édesapám ment és felvette a sapkát. Mi a testvéremmel azon veszekedtünk hogy kié legyen.Édesapám megoldotta a problémát,mert a szomszédunknak adta,akinek a keresztfia akkor volt sorkatona itt az alakulatnál. A másik sapkát Marcali és Kéthely között találtam,akkor az egyik barátommal a Balatonra mentünk segédmotorral,egy honvédségi teherautó megelőzött minket, a platón lévő katonák egyike hagyta el.Azt a sapkát a barátomnak adtam,hogy mi lett a sorsa azt nem tudom.
Az a PC-s mikádó és a hosszú (nyúl mikádó ) M 65 mintájú ruha,ami azt jelenti hogy 1965-ben lett rendszeresítve a Néphadseregben. Az M 82 mintájú ruházat 1982-ben lett rendszeresítve. Az M 82 kimenőruházat volt a Bocskai sapkával,sokzsebes,patentzáras mikádóval,kemény vállapos, "sípzsinóros" zubbonnyal. Mi,akik 89 februárban vonultunk be, az M 65 mintájú kimenőruházatot kaptuk,de Bocskai sapkát adtak hozzá,mert nem volt tányérsapka. Én egy civil ismerőstől kaptam egy tányérsapkát ( amit a városban talált) azt egy hétvégi eltáv alkalmával,lecseréltem a Bocskai sapkámmal. A Bocskai sapka a mai napig megvan,a szekrénytetején a szoba dísze lett.
Csak olvasok és ámulok. Kevés emlékem van a másfél évemről, talán mert nem érdekelt akkor, de ma más a helyzet.
1984 februárban vonultam a HK-ba csepel sofőrként, derékig érő mikádót kaptam. Ha jól értem, ez éppen akkor lett rendszeresítve?
Rengeteg gyakorlaton voltam, szinte havonta mentünk (még cseszkóban is voltunk) és tény, hogy ez a mikádó a derekamat nem takarta rendesen. Viszont nagyon vagányan néztünk ki, sajnos nem sikerült magán célra szereznem ilyet. Akkor már a kimenőtáska a vállra vehető volt, de cikinek tartottuk. Aki tudott, szerzett leszerelőktől füles táskát. Nekem is sikerült, de ma már nincs meg. Így utólag praktikusabb volt a válltáska, nem is értem, miért a régebbi volt a menő, de mindenki olyanra vadászott.
