A 2008-as Pekingi Olimpiai Játékok kerékpáros (országúti, mtb és pálya) versenyeinek szeretnék emléket állítani. Ide várom az előkészületekkel, a versenyekkel, a győztesekkel, vesztesekkel, élményekkel, benyomásokkal kapcsolatos bejegyzéseket.
Ez nem pusztán erőnléti sportág, hanem taktikai érzék is kell hozzá. A maratoni futók is beosztják az erejüket, itt is ez történik, hiszen 5-6 órán és több mint 200 km-n keresztül nem lehet full gázon menni. Általában az nyer, aki a megfelelő időben és helyen indítja a végső támadást. A szökevények azért próbálnak meg szökésbe elmenni, mert másként nem nyerhetnének, ugyanis az esélyesek és egyben legjobbak általában a főmezőny elején vannak, és ők irányítják a versenyt, lényegében azt is ők döntik el, hogy ki mehet szökésbe. Ha olyan akarna szökni, aki veszélyes lehet rájuk, akkor azt egyszerűen nem engedik el, hanem utána mennek. Többnyire jól ki tudják számítani, hogy mikor kell emelni az üldözés tempóját, hogy még időben utolérjék a szökevényeket. Persze, ha nem tudják az időkülönbséget, úgy elég nehéz a dolog.
Jó, rendben, en huszadik eve nézem, ahogy a táblás ember, a kis fekete táblájárol mutatja az előnyt a szokesnek, a hátrányt az üldözőknek, nekem hozzatartoznak a versenyhez.
Értem én, bár ezzel én nem látom, hogy annyira "gyakori" lenne... de nem is ez a kérdés, hanem az elv, hogy elvileg ez a egész hogy néz ki, a sport szelleme, fair szabályok, ilyesmi...
A helyzet az, hogy a szökevények utolérése külön műfaj. gyakran nem tudják jól kiszámolni, és a szökevények erősebbnek bizonyulnak. 2006-ban egy spanyol versenyző gyakorlatilag szökésből nyerte meg a tour de france összetettjét, egy sikeres szökéssel annyi előnyt hozott össze, hogy a dobogó második fokáig jött eléje, az elsőt kizárták, így ő kapta meg a győzelmet, mert a mezőny elszámolta magát, és nem gondolták végig, hogy egy top tizes versenyzőt nem szabd elengedni egy 28 perces szökésbe.
Én nem értek a bringához, de: Nem tartom sportszerűnek a szökni próbálkozókkal szemben, hogy a hátul levők kívülről kapott infó alapján méricskélhetik, számolgathatják, hogy mikor érdemes meglódulni... A szökevény hátrányban vannak, mert nem tudnak úgy összedolgozni... így aztán sosem nyernek... csak most, hogy nem volt infó (bár lehet, hogy félrvezető infó volt?)...
Roglic annyira ment, de annyira, hogy a célvonal után hálóval fogták meg, mint az anyahajón a vadászrepülőket. A gyorsan elterjedt netes mém szerint Roglicot még a célvonal se tudta megállítani.
A verseny állása minden sportágban kint van írja ahol mindenki megnézheti.
Be lehet éppen vezetni, hogy ne mutassák az ilyesmit, de a versenyzők nem hülyék (még ha néha nem is úgy látszik) hamar elterjedne az az eljárás, hogy nem engednek el szökést.
Emlékszem, mikor 2016-ban Normandiából rajtolt a Tour de France az első sík szakaszokon olyan minimális volt a szökési hajlandóság, hogy a versenyszervező berendelte a szabad kártyás csapatok vezetőit elbeszélgetésre.
Hogy ha már egyszer meg lettek hívva, akkor tessék mutatni valamit.
Bár sok foganatja nem volt, ha jól emlékszem egy szem versenyző szökött minden nap.
Nagy versenyeken, mint pl. a tour de france ugy szoktak megoldani, hogy egy tablas ember mutatja motorrol a mezony különböző csoportjainak, hogy mennyi a hátrányuk az elejéhez mérve. Pedig Grand tourokon van csapatradio. Itt nem volt csapatradio, es szinte alig lattuk a tablas embert.
Nagyon helyes, hogy így alakult a női verseny - miért is kellene megtudnia külső forrásból a hátul "okosban" bolyozóknak (előnyt élvezőknek), hogy hányan és mennyi idővel vannak előttük? Milyen jogon kéne ezt tudniuk nem önerőből?
a győztesek. Thomas Pidcock, Mathias Flueckinger, David Valkerp Serrano.
Ezüstérmes Mathias Flueckiger, a svájci csapatból, az aranyérmes Thomas Pidcock a brit Team csapatából harapja az érmét, a bronzérmes David Valero Serrano
Ezüstérmes Mathias Flueckiger, a svájci csapatból, az aranyérmes Thomas Pidcock a brit Team csapatából harapja az érmét, a bronzérmes David Valero Serrano
A női mezőnyversenyt Anna Kiesenhofer nyerte Ausztriából. A verseny legelejétől szökésben volt, az utolsó 40 kilométeren egyedül. A kezére játszott, hogy a mezőny nem tudta, hogy elöl van, azt hitték, hogy a nap szökésének minden tagját elfogták. Nem volt rádió, ami még nem baj, de táblás ember se volt, aki a különbséget mutatta volna, így a mezőny vakon, radar nélkül üldözte a gerillákat. Egy megmaradt és elvitette előlük az aranyat, van Vleuten az ezüsttel vígasztalódhatott, Longho Borghini harmadik lett.
