Az örökké fiatal egyház titka c. vitatopic faliújsággá történt nyilvánítása miatt itt lehet tovább folytatni a politikával fűszerezett vallásról, egyházról, hitéletről szóló vitákat. Egyházi rendezvények reklámozása szigorúan tilos!
A KÁRPÁTMEDENCEI ŐSMAGYARSÁG HAMARABB VOLT KERESZTÉNY, MINT RÓMA! Eredeti Jézus-i keresztény.
A Názáreti személyes megbízatását hajtották végre az apostolok, amikor az általa kijelölt helyekre mentek tanítani.
Péter, főleg a Földközi-tenger partvidékén és Szamáriában, valamint Antiohiában hirdette az igét.
András, aki Péter öccse volt, Szittyaföldön, Kappadokiában és Bithiniában tanított. Van olyan feljegyzés és térkép, mely szerint András apostol hazánkban is járt és az 50-es években a Szerémség környékén terjesztette Jézus üzenetét. András maradványait Skóciában őrzik.
János, Kis-Ázsiában és főleg Efezus vidékén tevékenykedett, ahová otthonát is helyezte és ide menekítette az üldözések elől Jézus édesanyját Máriát, akinek háza ma is áll Efezusban.
Fülöp azt a megbízást kapta Jézustól, hogy tanítson Szittyaföldön és a Pártusok országában.
Bertalan, a Kaukázus vidékén, Örmény országban, Ciliciában járt és eljutott Indiáig.
Tádé, Edesza, Szíria, Mezopotámia környékén tevékenykedett. Edeszába Abgár királyhoz ő vitte Jézus válaszlevelét.
Simon (a lázongó), Tádé munkatársa és útitársa volt.
Tamás, pártus földön, Médiában, Edeszában tanított és eljutott Indiába is. Edeszában nyugszik.
Jézus 12 apostola közül legalább nyolc eljutott népünk valamelyik ágához, tehát mi első kézből kaptuk a Jézusi tanításokat. A hagyomány szerint a Szerémségben már az első évszázadban püspökségünk volt. Pécsen 260-óta vannak Jézus-i gyülekezetek. 293 előtt pedig további hét magyarországi városban volt ősi Jézus-követő egyházunk. Ezek: Nándorfehérvár, Szerémvár, Cibala, Sziszék, Pató, Szombathely és Sopron. A 300 körüli időszakban a Dunántúlt megszállva tartó rómaiak üldözték a pannoniai keresztényeket és sokat ki is végeztek közülük. 293. november 8-án Diokléciánusz római császár kivégeztetett 4 kőfaragó mestert, mert megvallották Jézus-i keresztény hitüket. Néhány név vértanúink sorából: a cibalai püspök Özséb /Eusebius), a szerémvári püspök Irinyi, akit 304. március 23-án végeztek ki a rómaiak (Irenaeus), valamint a sziszéki püspökünk Kerényi, aki 304. június 4-én lett vértanú. A vatikáni levéltár 32 pannóniai vértanút említ, ezek jelentős része dunántúli. HAZÁNKBAN az EREDETI JÉZUSI KERESZTÉNYSÉG KB. 1950 ÉVES.
Pápai Lajos a győri egyházmegye püspöke levelet írt Michl József polgármesternek, amelyben eredeti szándékát megmásítva, hivatalosan közölte, mégsem akar katolikus iskolát és óvodát alapítani Tatán. (Mintha korábban nem ő akarta volna alapítani, hanem azt hazudták, hogy szülők ... akik viszont nem is tudtak róla, hogy ők ezt akarják.)
Reménytkeltő befejezés: mégsem lehet azért mindent megcsinálni a nép feje felett.
Nem egyszerű örökbe adásokról van ugyanis szó. Mint kiderült, néhány spanyolországi kórház az 1960 és 1980 között zsíros üzletet csinált a csecsemők illegális kereskedelméből. Az orvosok és nővérek elképesztő kegyetlenséggel jártak el: a fiatal anyákkal a szülés után közölték, hogy sajnos halva jött világra a gyermekük, és jobb, ha nem is nézik meg az apró holttestet. Az anyák a vérveszteségtől kábultan, a szüléstől holtfáradtan alig fogták fel, mi történt velük. Az orvosok és a nővérek biztatták őket, felejtsék el, ami történt, ők elintézik a temetést is.
(...)
A közvetítők általában papok vagy apácák voltak, akik évekig „látogatták” az örökbe fogadó családot, mivel azok csak részletekben tudták kifizetni a gyerekek árát.
(...) Az ügyvéd szerint 1940 és 1980 között kétmillió örökbefogadás történt Spanyolországban, és ennek egytizede, vagyis akár 200 ezer eset lehet törvényellenes. Ami politikai bűncselekményként indult, abból virágzó üzlet lett: Baltasar Garzón világhírű spanyol vizsgálóbíró kezdte vizsgálni azokat az eseteket, amikor a francói rezsim a polgárháború után „büntetésként” elvette a börtönbe vetett republikánus, ellenzéki asszonyok gyerekeit. Egyes kórházak viszont kapva kaptak az ötleten, és biztosak lehettek benne, hogy – legalábbis a diktatúra alatt – senki sem fogja kivizsgálni a visszaéléseket.
Es meg azt is hozza kellene tenni, hogy Ammianus munkajanak rankmaradt reszei a negyedik szazad kozepetol kommentaljak a megtortenteket, mikozben Nagy Konstantin ezelott elt (es halt).
Nagyjabol annyi szol az atteres mellett, mint ellene es csupan azert, mert egyvalaki szerint az egyik forras az igaz ezt illetoen, meg nem is kellene azonnal elhinned. Foleg azert nem, mert a sajat, kedveltebb forrassal szemben a masik forrast szubjektiv megjegyzesekkel igyekszik hitelteleniteni.
Semmi meglepő, két mise között VV és leszbiparti kukkolása - aztán meg biztatás feljelentésre. De miért nem a keresztényderékifjak jelentenek fel, úgy enbloc?
Hátha kiderül, hogy rajtuk kívül senki más nem naprakész a Valóvilágból?:-D)
Biztos alapszervi feladatként lehetett jelentkezni arra a hősi tettre, hogy naponta nézze az illető, mi történik a műsorban. (Oszt ennek a Stégnek, vagy minek jutott osztályrészül.)
(Igaz, mióta láttam a Sokadik Raccingert nyálat csorgatva nyeldesni, amint félig mezítelen akrobatafiúk tőle öt méterre emelgetik egymást homorítva, "karácsonyi műsor" ürügyén, azóta én semmin sem csodálkozom" keresztényéknél" ....ezek szerint a Valóvilágot is ők nézik egyedül - mert én emberrel nem találkoztam eddig, aki nézné...)
A helyezkedők (orkánok) egyetlen fegyvere, hogy ki lesz az első. Mert az majd felmagasztaltatik - ugye, a loppertgyerek is pusztán amiatt kapott állást, mert a Művészetek Völgyében nagy bátran lehazaárulózta szerencsétlen Medgyessyt (aki azóta kedvesjó ember lett a lótolvajék bandájában egyébiránt ...:-) -, és tarthatja az esernyőt a kisgörcs feje fölé majd valami körmeneten.
De a végtelenségig szerintem nem tartható.
(Apropó, ma Brüsszelben egy óráig lógott a huszárruhába öltöztetett Manneken Pis kardján a CENSORED feliratú, piros-fehér-zöld alapú táblácska, amit a turisták lelkesen fotóztak! :-D)
És a nevetségesség öl.
Ezek meg lassan már annyira nevetségesek lesznek minden értelmes, gondolkodó ember szemében, hogy az hihetetlen szinte ....:-)
Minden a megszokott módon zajlott e szilveszteren is, de a görcsös fogvillantásba kevert álvidámságot, hopp, egyszer csak fölülírta valami.
Éjfél után történt.
Az ember ekkorra már azt gondolta, egyéb meglepetés nem érheti, ha csak, mondjuk, annyiban nem, hogy a csepeli temetőből élőben közvetítik Zámbó Jimmy föltámadását, ehhez képest a Himnusz után csak jött és jött velünk szemben Schmitt Pál köztársasági elnök, hogy elmondja a keményet meg a frankót. Píárilag, persze, nyilván rendben volna a dolog, amennyiben szpindoktorai azt kérték az emberek emberének emberétől, hogy Pali, ha már ilyen frankó csávó voltál az idén, s kétely nélkül aláírtál mindent, így a feleséged véletlenül eléd került új süteményreceptjét is, akkor legalább menj át néhány termen a Sándor-palotán, mert akkor motorizált katalizátor vagy katalizált motor benyomást keltesz, más tekintetben viszont akkor lett volna igazán hiteles a 89' előtti elvtársak elvtársainak elvtársának beszéde, ha a már ráaggatott piros bohócorral teszi azt, mert akkor legalább nem kellett volna azon gondolkodni, hogy hosszú jelenete a Bagi-, Nacsa-féle show betétszámainak egyike, esetleg komoly közlendőfélének szánt matéria.
Hátráltam a tévé előtt, miközben közelített felém a legfőbb ember, s ilyesmi még nem fordul elő velem. Na de majd a következő években: akkor már talán menekülök is
A történelem által ‘nagynak' nevezett I. Konstantin (Constantinus) császár [ i.u. 280-337] az uralkodók közül először választotta a kereszténységet birodalma megerősítése végett. Nem választott rosszul! A hatalom szempontjából elengedhetetlen volt, hogy birodalmi vallása misztérium-vallás legyen, mert azok rendkívül népszerűek voltak. Ugyancsak szükséges volt, hogy a vallással együttjáró állandó problémát jelentő misztikus bölcselők ne legyenek benne a képben. Az ortodox kereszténység a hatalom szempontjából tökéletesen megfelelt minden elvárásnak, mert a IV. század elején már rég megtisztította egyházát a mindent megkérdőjelező, állandóan csak bajt keverő filozófusoktól. Ehhez járult a feltétlen engedelmesség, a felső parancs hű követése. Ez Rómának rendkívül imponált. A keresztény vallásban megvolt a központi irányítás is, és azon belül a rangok szigorúan megállapított és betartott sora; ezek felügyelték a ‘külső' misztérium elfogadtatását, miközben elvetették a ‘belső' misztikus tanításokat. Hiába volt népszerűbb és sokkal elterjedtebb Dionüszosz vagy Mithrasz vallása, ezek a mozgalmak képtelenek voltak támogatni a császárt nagyléptékű terveiben, mint pl. a monarchikus önkényuralom kiépítése, birodalmi közigazgatás szétválasztása katonai és polgári hatóságokra. A keresztény Egyház vezető püspökei és a császár között lezajlott tárgyalásoknak és kiegyezéseknek köszönhetően Konstantin 313-ban kiadta a milánói ediktumot [államfői rendelet], amelyben a keresztényeknek vallásszabadságot és különleges jogokat biztosított. Jelentősnek mondható adományokkal látta el a papságot, a püspökök még a gyakorlati igazságszolgáltatásban is részt kaptak, és gördülékenyen megkezdődött az egyház szoros összefonódása a császári intézményekkel. 321-ben Konstantin császár felvette a kereszténységet [anélkül, hogy megkeresztelkedett volna] egy korábban megtörtént csodás eseményre hivatkozva, ami élete egyik döntő ütközete előtt játszódott le. Elbeszélése szerint a csatát megelőző napon ő és katonái egy fényből álló keresztet láttak az égen, rajta görög felirattal: "e jelben győzni fogsz!" Végül, hogy semmi kétség ne legyen, éjszaka álmában megjelenik Jézus Krisztus, s azt parancsolja neki, hogy készíttessen új kereszt alakú hadijelvényeket hadserege számára. Másnap Konstantin el is készíttette a labarumot, és az új jelvény alatt vívott ütközetet meg is nyerte. Sőt, néhány dicsőítő jelentés szerint az égből is csapatok jöttek le megsegítésére.Ha hihetünk a császárnak, akkor megtérését nem vallási lelki átalakulás idézte elő, hanem egy mágikus haditalizmán, amelyet a szeretetet és békét hirdető Jézustól kapott. Néhány száz év alatt milyen sokat változtak ‘Józsua-Jézus' {a felkent} megszemélyesítését körülvevő hitregei elképzelések; Pál apostol evilágon kívüli megváltó-üdvözítő Krisztusából, uralkodók háborúiba beleavatkozó, s azokban pártot foglaló Jézus lett. A szóbanforgó kereszt azonban nem a mindenki által jól ismert kereszt, amely a katolikus templomok tornyán látható, hanem az ókor tudós pogány írnokai, papjai, szerzői által használt: ‘chi-rho' monogram. (Katolnai)
