A germán törzsek kialakulásával kezdve, a bronzkortól a római korig. Utána a római kor következik, kimberek és teutonok, Ariovistus, Arminius és a többiek. Azután a népvándorláskor idejének történései. Lezárva a szászok keresztény hitre térítésével Nagy Károly császár idején.
OFF ugyan, de ez az aminek szerintem soha nem szabadott volna megtörténnie:
annak, hogy a kereszténységet nem tanítással, meggyőzéssel és jó példával, hanem teljesen nyílt és brutális fegyveres erőszakkal, tűzzel-vassal, vérrel terjesztik....
A kényszerdeportálásopk és a mészárlások miatt egész falvak néptelenedtek el. Az elnéptelenedett vidékekre a szászok helyére részben frank népességet, részben a frankokkal szövetséges elbai szláv népcsoportokból telepítettek be népességet.
Így az eredeti szász népesség ezután már nagyrészt keveredett, felhígult.
A mai Szászország (Sachsen) szövetségi tartomány pl. eredetileg nem is tartozott a szászok törzsterületéhez, oda a kényszerdeportálások révén kerültek szász csoportok, akikről aztán nagyjából a szász dinasztia felemelkedésekor kapta a térség a Szászország nevet.
Az Irminsul kapcsán lehet eljutni Nagy Károly szászok elleni háborúihoz (772 - 804), ami egészen brutális volt és a pogány szászok számára katasztrofális következményekkel járt:
legalább tízezer lemészárolt, kb. 20 - 30 ezer kényszerdeportált, erőszakos tömegkeresztelések, a szent helyeik brutális elpusztítása, hagyományaik szigorú betiltása...
Mindez persze - legalábbis formailag , a felszínen - Jézus Krisztus nevében, a kereszténység terjesztésének ürügyén, a valódi ok persze - mint azóta is szinte mindig - a nagyhatalmi törekvések, birodalomépítés, más népcsoportrok erőforrásainak brutális, erőszakos kisajátítása, imperializmus...:-(
Óészaki Tyr, ószász Tiw (tiu), óalemann Ziu (ejtsd: ciu) mind ugyanaz az istennév, amely a feltétezések szerint az ősi germán hadisten, amelynek a kultusza Odinnal/Wodannal szemben fokozatosan háttérbe szorult.
A Tiu - Ziu, t - c hangváltozás már az ófelnémet mássalhangzó-eltolódás jele a déli germán nyelvekben.
Azt tudom hogy az Elba vidéki germán törzsek ahonnan az alemannok jöttek, szvébnek nevezték magukat, de ahogy a topik elején írtam már a Kr.e 1.századtól megjelentek a Majna vidékén és Baden-Württemberg északi részén, a Csehországban élő markomannok és a Szlovákiában élő kvádok is szvébek voltak eredetileg.
Lehet, hogy a szvéb és az alemann mégis ugyanaz lenne, most azt olvastam, hogy az alemann egy külső elnevezés volt, a saját magukra használt név a szvéb volt.
Egy alternatív elnevezés is adatolható a forrásokból, ez a Ziuwari, azaz Ziu (hadisten) népe.
Nyilván ezek elméleti modellek és nem tényleges írott forrásokon alapulnak.
Sem a pre-germánt, sem a proto-germánt nem szabad egy egységes nyelvnek elképzelnünk.
Mindkét esetben egy viszonylag nagy földrajzi térségre kiterjedő dialektusláncolatra vagy inkább dialektusövezetre kell gondolnunk.
Különböző, egymással közelebbi-távolabbi rokonságban álló törzsi nyelvjárások halmazáról lehetett itt szó, amelyben az egymással szomszédos nyelvjárások nagyon, míg a földrajzilag távolabbiak csak távolabbról hasonlítottak egymásra.
Az újabb modellek szerint a pre-germán, ill. a proto-germán földrajzi elterjedése is nagyobb volt, mint a korábbi modellek szerint.
Az újabbak szerint ez a Szász-Középhegységtől (Elbai Homokkő-hegység) az Elba síkságain és Dánián át Dél-Svédországig és a délnorvég partvidékekig terjedhetett ki.
Nyilván lehetetlenség rekonstruálni az ezen övezeten belüli egyes törzsi dialektusokat, hiszen erre semmiféle konkrét adat nincs.
Bár hasonló nyelveket beszéltek, nem biztos, hogy egy szászországi vagy dél-norvégiai pre-germán között kölcsönös nyelvi érthetőség létrejöhetett volna, de egyébként biztosra még ez sem jelenthető ki.
Mindkét minta a Miatyánk fordítása, ami nyilvánvalóan anakronizmus ebben a formában, hiszen az csak Kr. u. 30 körül keletkezett Palesztínában, a germán nyelvterületen meg csak jóval később terjedt el, de a hangváltozások személtetésére alkalmas.
Proto-germánról tkp. csak az első germán mássalhangzó-eltolódástól (Erste Lautverschiebung) beszélhetünk, ez a nyelvészet mai álláspontja szerint három fázisban ment végbe kb. Kr.e. 500 és időszámításunk kezdete között.
Az előtte lévő meglehetősen hosszú, kb. ezer év időtartamú (kb. Kr.e. 1.500 - Kr.e. 500) nyelvállapot neve az angolban Pre-Proto-Germanic vagy újabban inkább Germanic Parent Language, a németben pedig pre-germán (Prägermanisch vagy Vorgermanisch).
Ebben az ún. pre-proto-germán vagy pre-germán periódusban a germán ősei egy olyan nyelvállapotban voltak, amelyben még relatíve közel állhattak a többi ősi északnyugat-indoeurópai nyelvhez, pl. a kelta és az italikusz őseihez.
A pre-proto-germán és az első mássalhangzó-eltolódás utáni proto-germán közötti hangtani különbségeket jól szemlélteti Wolfram Euler német nyelvész alábbi 2 mintaszövege:
Prägermanisch (= Protogermanisch vor der Ersten Lautverschiebung):
Páter únsere eni kémenoi, wéiknaid nómun téinon, gwémoid rígion téinon, wértoid wéljô téinos kwé eni kémenoi swé anâ értâi, klóibhon únseron séndeinon ghébhe únses kíjô dhóghô, éti apléde únses, tód skúlones sîmé, swé weis aplédome skúlummis únseroimis, nékwe bhrénkois uns eni próistân, age lóusije uns apo úbheloi. Téinon esti rígjon, móktis, wúltuskwe eni áiwons.
Szvébek és alemannok, ez volt a két domináns germán népcsoport a mai Baden-Württemberg területén a későrómai és a posztrómai korban.
Eredetileg két különálló népcsoport voltak, bár nyelvileg és kulturálisan is nagyon közel álltak egymáshoz, ill. keveredtek is egymással.
A német nyelvjárások osztályozásánál az ún. Westoberdeutsch dialektuscsoporton belül ma is elkülönítik a sváb és az alemann nyelvjárásokat bizonyos nyelvjárási jellegek alapján.
A tkp. svábot Württemberg középső részein beszélik, míg az alemann nyugatról és délről mintegy félkörívszerű sávban részben körbeveszi a svábot.
Elzász, Baden, Német-Svájc, az ausztriai Vorarlberg és Württemberg legdélibb sávja (Oberschwaben) az alemann típusú dialektusok elterjedési területe.
"Krieger und Siedler - Die Germanen | SWR Geschichte & Entdeckungen.
Kriegerisch, rauflustig und barbarisch. So sahen die Römer die Germanen. Aber wie waren unsere Vorfahren wirklich? Und warum kamen sie in den Südwesten? Mehr zur Geschichte im Südwesten: http://www.swr.de/geschichte"
45 perces német nyelvű ismeretterjesztő videó Baden-Württemberg germán népeiről és azok kultúrájáról az SWR csatornáról (egy délnyugat-német TV-csatorna):
Jürgen Udolph (sz. 1943, Berlin), kiemelkedő német nyelvész, a lipcsei egyetem egykori professzora hely- és víznevek nyelvészeti elemzésén alapuló kutatásai alapján a proto-germán nyelv őshazáját (Urheimat) a többségi hagyományos nézeteketől eltérően délebbre, a mai Niedersachsen, Sachsen-Anhalt és Thüringia területére helyezi.
A ma még többségi vélemény szerint a proto-germán őshazája a mai Dél-Skandinávia (Dánia és Dél-Svédország), illetve Németország legészakibb, tengerparti sávja.
Szenzációs régészeti leletre bukkantak Csehországban: egy lányi ásatás során egy hetedik századi csontdarab került elő, amelyre valaki a Futhark-rúnasor utolsó hét betűjét rögzítette. A lelet a kora miatt különösen meglepő: a kutatók szerint 600 környékén készülhetett, amikor már szlávok éltek a területen, de még nem rendelkeztek saját ábécével. Mivel a csontra vésett rúnák nem valamilyen üzenetet közölnek, csak az idősebb Futhark néven ismert rúnaábécé betűit ábrázolják, a kutatók azt feltételezik, hogy oktatási célból készülhetett, és feltehetőleg eredetileg az egész ábécét felvésték a teljes darabra.
A felfedezést ismertető tanulmány vezető szerzője, Jiří Macháčekszerint két magyarázat lehetséges: a csontot vagy egy germán származású, de szláv területen élő ember faragta, vagy pedig egy olyan szláv, aki megtanulta a rúnaírást, és ezzel megpróbálta az utókorra hagyni a tudását, vagy másoknak is meg akarta tanítani a Futhark-ábécét.
A régészek szerint kétség sem férhet hozzá, hogy a lelet egy szláv település maradványai közül került elő, nem a migrációs időszakban készült és került oda.
A gyilkos indulatokat kiváltó csontot a Masaryk Egyetem múzeumában fogják majd kiállítani, a területen pedig folytatódnak az ásatások.
Valahol vicces, hogy a Masarykról elnevezett egyetem múzeumába kerül, aki militáns németellenes volt ( ezt én írtam, az utolsó mondatot )
Ez ilyen 19-20.századi dolog lehet, hiszen előtte nem is volt kapcsolat egy északon és délen élő német közt, az emberek nagy többsége egy kis földrajzi területen élte le az egész életét a kézműveseket és a katonákat kivéve.
Nyugat-Németország egyik legnagyobb ismert vaskori fegyverkészletére bukkantak az észak-rajna-vesztfáliai Wilzenberg-hegyen végzett ásatáson. A kutatócsoport beszámolója szerint mintegy 100 kelta tárgyat találtak elsősorban fémdetektorok segítségével.
A kardok, dárdák és lándzsák nagy része súlyosan sérült volt. A kardok ketté vagy háromfelé voltak törve, a dárdák és lándzsák hegye eltompult. A sérülések komolyságából a szakértők arra következtetnek, hogy ezeket szándékosan csinálták egy csata után, tehát valószínűleg elvették ezeket a legyőzött ellenségtől.
Erre utal az is, hogy az erőd területén felhalmozva találták őket - valószínűtlen, hogy ezen a helyszínen zajlott volna a csata. A kutatók szerint a harc vélhetően a mai Wilzenberg területén zajlott, a győztesek pedig győzelmüket jelképező trófeaként vitték magukkal az erődbe a fegyvereket.
