A topik lényege, hogy összegyűjtsük a Kárpát-medencében keletkezett, írott nyelvemlékeket, és megadjuk ezek mai jelentését vagy ennek különböző nyelvű kísérleteit.
Itt nem vizionálunk, hanem a Kárpát-medencében keletkezett írásos emlékeket soroljuk fel: így: hely, idő, nyelv, fordítás és kép. Ez egyfajta gyűjtőtopik. A kezdetektől egész 1000-ig bezárólag.(ez a rész nem fért oda a topik címébe és csak egy k betű maradt belőle).
A dák nyelvű írásos emlékekkel meg a gondom, hogy a kutatás során mindig román vagy egyébb (magyar, angol) nyelvű de román honlapokhoz lyukadok ki.
Hát a "Rohonci-kódex" ....(Mint eklatáns példa a nagyipari szintű román történelem hamisításra. Egyébiránt: aki 896 előtti "magyarokat" vizionál a KM-be, adattalanul, az sem sokkal különb ...)
kézséggel elfogadom, de akkor kellene más forrás ahol dák írásos emlékeket találunk, ezek képét, fordítását etc. (A román történelemírás bővelkedik ezekben).
A dák nyelvről: A fordítást a latinhoz viszonyítva próbálták megoldani, latin-dák keverék nyelvként. De a szavak csaknem mindegyike u-ra vagy o-ra végződik, nincsenek nemek és többesszám, ami nem jellemző a latinra és ami még feltünőbb: ha kezdetleges latin-dák keverék nyelv, miért írták volna túlnyomó részt görög/ görögös betűkkel? A görög betűknek azért furcsa a megjelenése, mert a római megszállást megelőzően és azt követően csak elenyésző mennyiségű görög betűs feliratot találtak Románia területén (elsősorban Dobrodzsában, ami görög kolónia volt), és egyik szöveg sem hozható összefüggésbe a dákokkal. A szövegeket görög vagy a görögöt nagyon jól ismerő helybeli írhatta, és ezt a XIX. században Densusianu és Hasdeu is tudhatták. A görög betűk mellet még két ismeretlen ábécé van jelen, plus a latin V.
Prehisztorikus dák írásbeliség román kutatók véleménye szerint.
"A bukaresti Libertatea napilapban Sorin Golea számolt be Vasile Maierean és Dan Dulciu „A román írástudomány egy történelme” (O istorie a criptologiei româneşti) című könyvéről. Kiemeli, hogy az említett könyv szerint a székely rovásírásban használt 42 jelből 12 megegyezik a Fehér megyei Alsótatárlakán (Tărtăria) talált agyagtáblákon láthatókkal. Mivel az agyagtáblák 7000 évesek, a székely rovásírás pedig csak 800 éves, hiszen a magyarul beszélő székelyek csak 1100 és 1200 között érkeztek a Kárpát-kanyarba, így ezek a jelek tőlük nem származhatnak, mert azokat a dákok és románok már előttük használták és a székelyek tőlük vették át"
"de kitalálható, hogy az (e)ravis(cus) nevet akarja visszaadni."
Lehet hogy nem ezt akarja visszaadni? Csak azért írom, hogy az eraviscus számomra a végződése miatt latinosan hangzik. Mi van ha jól írták és az ervaiscusok önelnevezése valóban ravis volt?
Fejért és Somogyot a nagybirtokosai főként az Esterházy és Lamberg családok sváb telepesekkel telepítették be. A horvát betelepedés spontán volt és a Kapos folyó vonaláig húzódik a nyelvet máig is beszélik. Ezen kívül a Zselicben jelentős a török etnogenezis is van erről egy tanulmány is és számos zselici család máig is őrzi egyik másik török őse nevét mint családnáév (pl. Oszmán, Ali satöbbi familia).
Több értelmezése is van a Kárpát-medencének. A Tágabb lehetővé teszi, hogy a medence mély részét körülvevő hegységek (Tátra, Kárpátok) is bekerüljenek (innen jött a Bécs-Cracow-Lemberg határ). Azaz a Monarchia keleti része. Másik kérdésedre, Somogy-Fejér. Ezt színesítik még görög (2 hullámban egyszer 18. sz. másodszor xx. sz. Beloianisz) és zsidó elemek is. Természetesen pl. a szabolcs-szatmári térségben elsődleges a tót etnikum.
Pedig erre lehetne pontos adatokat is szerezni, csak meg kellene tenni a felszabadulás utáni (török alól) anyakönyvi összesítéseket régiók szerint. A saját régiómat alapul véve túlnyomó többség német kisebb részben horvát.
Ezt nagyon köszönjük és ez már a harmadik eraviscus-kelta írásos nyelvemlékünk. Talán éppen a legfontosabb.
Kérdésem, vajon a másik kortárs és velük együtt csak épp dél-délnyugatabbra élő néptől a Pannonoktól vajon milyen írásos emlékek maradtak fenn a Kárpát.medencében?
Augustus alatt Pannonia északkeleti részén az eraviscusok a római dénár mintájára saját pénzt vertek, ami a római uralom hozzájárulása nélkül nem képzelhető el. Az eraviscusok ezüstpénzei főleg az L e. 90 - 70-és évek republikánus dénárait utánozták, mert Augustus alatt i. e. 35-től ezek terjedtek el Pannonia pénzforgalmában. A dénárutánzatok feliratai részben személynevek (DO-MISA, ANSA, DVTEVTI stb.), gyakoribb azonban a nép neve RAVIZ, vagy IRAVSCI formában. A verde valószínűleg Aquincumban volt, mert a veretek meglehetősen szűk körben, a mai Budapest közelében terjedtek el. Csak néhány darab jutott el Galliába és Daciába. Ezt a római pénzlábat követő pénzverést annak alapján keltezhetjük, hogy a római pénz Északkelet-Pannóniában csak az i. e. 1. század végén jött forgalomba. A RAVIZ-veretekből álló éremkincsek Augustus dénáraival, sőt egyikük Caligula dénárjával zárul.
A honlapon lévő szöveg Mócsy András könyvének 60. oldaláról való.
A S betű ugyan fordítva került a veretre, de kitalálható, hogy az (e)ravis(cus) nevet akarja visszaadni.
A DVTEVTI pedig vélhetően a latin isten (DV) szó és TEUTATES kelta viharisten nevét takarja. Ez annál is valószínűbb, mert az aquincumi kelta eraviscusok valóban Teutatest tisztelték, mint az egyéb forrásokból ismert.
Amellett a leíró embertani szerzők munkái alapján a főleg a nyugati és keleti szlávokra (valamint a balti és finn népekre is) jellemző kelet-balti embertani típus részaránya Magyarországon azokon a területeken a legmagasabb, ahová a 18. században szlovák telepesek telepedtek be. A különbségek még ma is kimutathatók, bár a mind gyakoribbá váló vegyes házasságok miatt mára nagyrészt már elmosódtak.
A tipikus kelet-baltira jellemző embertani jellegek a 20. sz. közepén a magyarok kb. 5-10 %-ára voltak jellemzőek az embertani szerzők szerint.
Nem állíthatjuk bizonyossággal, hogy ezek mind szláv eredetűek voltak, de a nyugati és keleti szláv (pl. ruszin) kapcsolatok mindenesetre szerepet játszottak ebben.
És akkor ezzel be is fejeztem az OFF-olást, de ez még az előző - nem általam elkezdett - gondolatmenethez kapcsolódik.
A mai magyarság genetikai és embertani arculatának kialakításában véleményem szerint a szlávok nagyobb szerepet játszottak, mint a németek.
Észak-Magyarországon, az egykori Felvidéken a szlovákság hatása nagyon erősen kimutatható. Még a mai országhatárokon belül is az Északi-középhegység, a Pesti-síkság és a Gödöllői-dombság területén.
Saját nem hivatalos becsléseim szerint Pest megye északkeleti és Nógrád megye déli részén a lakosság közel 20 %-ának szlovák eredetű vezetékneve van és gyakorlatilag nincs olyan ember, akinek ne lenne szlovák eredetű felmenője a családfáján...
A Dél-Dunántúlon és részben a Dél-Alföldön is pedig a délszlávok hatása mutatható ki. A Dél-Dunántúl nyugati részének, Somogynak, Zalának a lakói - Kiszely és más embertani szerzők szerint - embertani megjelenésüket tekintve is a horvátokhoz és szlovénekhez állnak közel.
"A megjelent fotókon szereplő nemesfém pénzek a kelta boius törzs által, a Kr. e. 1 században vert érmek. Pozsony a boiusok központja volt a Kr.e. 2-1. században. Az ókori történetíró, Sztrabón szerint a mutinai csatavesztés után (Kr.e.193) Észak-Itáliából elűzött boiusok a Dunához települtek, és a régészeti kutatások egyre inkább megerősítik, hogy ez a terület a római korban már írásos emlékek által is igazolt északkelet Ausztria, északnyugat Magyarország és délkelet Szlovákia vidéke lehet."
