Karácsony táján, ó igen, mikor csizmát húz Télapó, s a hegyekben a fenyőkre puhán és halkan hull a hó, nos, akkor rajtam valami sejtelmes bizsergés fut át, gondolkodom vagy álmodom? Hallom a patkók dobaját.
Ha a szavak bennünk néha elégnek, tovább süt, simogat, duruzsol a kéz.
Halk áramlásban nyugalom lakik. Kibontja ujjaim - tenyerem szirmait, s míg arcodat puhán átlengi valami virág - átveszi kezem minden hangulatát.
Az eddig tapintott dolgok most bőröm alatt égnek, az eddig simogatott arcok most arcodhoz érnek, s mert eddig embert is bántott már e kéz, - most arcodhoz ér, s önmagába néz.
Ha már a szavak bennünk néha elégnek, nagyon kell érezd, hogy süt, simogat, duruzsol a kéz.
