Már túl a túlon túl földi idődön pedig rég nem te voltál hisz láttalak egy halott beszélt a rögzítődön de nem tudtam megállni hogy vissza ne hívjalak
mikor rég úton voltál és nem tudtál megállni se hang se test csak távozó alak nem fordultál meg szólhatott volna bárki mégse tudtam megállni hogy egyszer vissza ne hívjalak
se hang se test csak távozó alak már túl a túlon túl földi idődön egyszer hiába hívtalak egy halott beszélt a rögzítődön mégse tudtam megállni
hogy vissza ne hívjalak nem fordultál meg szólhatott volna bárki már túl a túlon túl földi idődön rég úton voltál és nem tudtál megállni hiába hívtalak
Ha még hiszed, hogy lesz valami más, jön még egy új, egy nagy feltámadás, azt mondják rád: bolond... de mondd, hit nélkül, mint üres kalász, inogni jobbra-ballra, mennyit ér? Ki jegyzi fel, hogy kinek jut babér, s lágyabban ringat-e az anyaföld, ha felsorolják, mennyit és mit értem? A síron túl hiába minden érdem.
Csak a ma van. Engem nem érdekel, hogy lesz-e más, nem könyv az élet, hol a folytatás fontos lehet. Ez látlelet.
Ne sírom mellett mondj beszédet, mondd inkább most a véleményed, de meg ne bánts, legyen, mint sírbeszéd: kegyes csalás! Tőled minden kemény szó fájna, égetne, mint özvegyi máglya, megsemmisülnék, vagy, mint túlsebes víz szélében a tajték, apró cseppekre hullva zuhannék vissza messzi múltba.
Még három éves alig voltam, mikor rólam már verset írt a nagyapám. Azóta mennyit kaptam! Egy kis füzet betelne szép szavakkal, elégedett lehetnék tán magammal, hisz ez remek... lenne, ha benne magamra ismerek.
Ha gondolsz rám, s ha szólsz, legyen szép és igaz. A kettő együtt túlzás? Jól tudom, hogy az. Én úgyis elhiszem mind, ami hihetetlen, mert földön járok, mégis ott fenn, a fellegekben.
Hiszem, hogy van még..., lesznek boldog évek. Az öncsalással senkinek se vétek, akár a tömjén füstje, annyit ér, de mégis kell, hogy édesítse éltünk valami több, mint szorgos hangyalétünk, valami cél: hová... miért... kinek. Szavak... szavak... szavak! Ugyan, ki érti meg...!
Hadd kívánjak szebb új évet! Gondolkodó képességet! Félelem nélküli létet! Vidámságot, egészséget! Hadd kívánjak boldogságot! Igazságot és jóságot! Hétköznapi bölcsességet! Minden rossz itt érjen véget! Hadd kívánjak szebb új évet! Szívből jövő emberséget! Oda-vissza tisztességet! Fájdalmaktól mentességet! Hadd kívánjak boldogságot! Jóvá váló, szebb világot! Szeretetet és figyelmet, legyen vidám minden gyermek! Hadd kívánjak szebb új évet, melyben lelkünk újjá éled, megszabadul minden rossztól, istentelenül gonosztól. Hadd kívánjak boldogságot! Minden ember legyen áldott, s méltón, szeretetben éljen, az eljövő szép, új évben!
Bár életemben nemsok helyen fordultam meg, de a különböző korok remekeit szívesen csodáltam meg akár a TV-ben, vagy útirajzkönyvekben. Szép kis hazánkban ahol jártam Eger, Keszthely,Tihany, Szeged, Sopron no és szülővárosom Budapest csodálatos építészeti remekeit mindig meglátogattam. Lenyűgöző élményt nyújtottak számomra. Eger amúgy a legszebb volt nekem több alkalommal is jártam ott. Külhonban nem voltam soha,de képileg és fantáziával sok helyütt elképzeltem magam.
NAGYON BOLDOG ÉS SZÉP SZERENCSÉS ÚJÉVET KÍVÁNOK TISZTELETTEL,SZERETETTEL!
