Yourname!
Érdekes, nekem annak idején (jó régen) apám elmondta, hogy lopni csúnya dolog én meg elhittem, mint mindent amit mondott, mert TUDTAM, hog IGAZ amit mond. (Lehet, hogy ebben persze tévedett szegény, de hát én már csak így maradtam.)
Szabad. Engem is elvertek, nem lettem se hülye, se lelkibeteg. De a mai napig emlékszem erre-arra, miket nem szabad csinálni: pl. lopni, hazudni stb. Ezt minden gyerek csinálja, én is csináltam. A verés alatt nem a brutális kivégzés-szerű, karate-mozdulatokkal megspékelt kikészítést kell érteni. Az már bűncselekmény, és felháborító. Az atyai pofonok elmaradása, a megvesztegetéses, alkudozásos, zsarolós gyermeknevelés eredménye meglátszik a társadalom erkölcsi szintjén.
buci!
Ezt a topicot te nyerted! A többieknek lehet hazamenni.
Mechaniklész!
Több megoldás is van. Lehet szépen kérni, lehet sírva, térdepelve, lehet átkozódva (fínoman), meg lehet próbálkozni a megvesztegetéssel. Tény, hogy nekem eddig csak az utolsó vált be, de azért lehet próbálkozni, egy gyereknek is lehet jó napja.
Az a baj a gyerek veressel, hogy alapvetoen nem azt a celt ered el vele, amit szeretnel.
Leginkabb biologiailag bantod, osszetorod
a csontjait, beteg lehet tole. Egyebkent
is csak arra fog koncentralni, hogy az a brutalis 100 kilos apja elverte.
A fizikai kenyszerrel torteno nevelesnek szerintem sok formaja letezik. Ezek kozul a legsulyosabb, ha agyba-fobe vered. Ennek sokkal enyhebb verzioi is vannak, amelyek kozul nehany elfogadhato lehet adott szituacioban. A veres nem. Szerintem iszonyuan nem sportszeru megutni egy 8-10 kilos kisgyereket...
Pl. ha rautsz a kezere (persze nem eltorod), az elfogadhato lehet, mert nem okoztal neki akkora fajdalmat, hogy magara a veresre koncentraljon es *feloldozva* erezze magat.
De mas fizikai modszert is lehet alkalmazni. Pl. ha olyan helyre megy, vagy olyat csinal, amit nem szeretnel, akkor egyszeruen jol meg kell fogni, "ossze kell csomagolni". Semmilyen fizikai fajdalmat nem okoztal vele, nem lesz tele kek-zold folttal, megis erezte, hogy minden tekintelyedet es fizikai folenyedet latba vetetted, hogy ne csinalja.
Kulonben meg a gyerekek tenyleg igen okosok. Sokszor jol mukodik az is, ha sikerul buntudatot ebresztened benne, hogy legkozelebb ne csinalja, amit csinalt.
Masteszt gyakran van, hogy a gyerek nem rossz szandekkal csinal valamit, hanem kivancsi.
Nektek ez ilyen jól megy?
Nekem ez sokkal nehezebb?
Mindig azt gondoltam, hogy a legfontosabb a rendszeresség. (Na nem azt értem alatta, hogy rendszeresen verni kell, akár jó volt a gyerek, akár nem.) Ha valamiért rászólok, netán ráütök, akkor azért a valamiért következetesen büntessem. Ez így korrekt.
De mi van akkor, ha rohadtul fáradt vagyok? Ekkor a legnehezebb.
Bocs, ha szabad szolnom.
Sajat tapasztalatbol mondom, regebben, kb masfel-ket eve meg oda csaptam, ha a kolok olyasmit csinalt, amit szerintem nem lett volna szabad. Az emlitett ido ota azonban egy kezemen (ket ujjamon) megszamolhatom hanyszor kapott. (Utoljara egy hete, mert szandekosan ram lottyintette az italat.) Az eredmeny bamulatos. Sokkal kezelhetobb veres nelkul! Je..., ez mukodik!
Eleg sok munkat belefeccöltel a bizonyitasodba. Ez derek. Bar szerintem eleg lett volna, ha azt irod, hogy Te nem allitottad a "c" allitast. Mintahogy en ezt nem is mondtam. Sot utaltam a forrasra : holist (06-09-98 10:44 PM.) Ö fogalmazott meg egy ilyen gondolatot.
A levezetett ellentmondasbol az következik, hogy valamelyikötöknek nincs igaza.
Szerintem a Te altalanositott velemenyed szorul felulvizsgalatra.
Udv.
Nezz be a Rejtö J. topicba. Mintha fejlesztened kene a humorerzekedet.
Ugy laccik kénytelen vagyok elővenni a formális agyamat. Am legyen.
Szoval.
A allitas: "Ha valahol liberalisan nevelik a gyereket, az akkor az USA."
B allitas: "Az USA-ban nevelt gyerekek "tévéző üresfejű fogyasztók" lesznek."
C allitas: "A liberalisan nevelt gyermekbol nyitott szemű, önálló, talpraesett ifjak lesznek"
D allitas: "A liberalisan nevelt gyermekböl egy tévézö, üresfeju fogyaszto lesz, aki viszont nyitott szemű, önálló, es talpraesett."
Tehát a következö formális állítások lettek kijelentve, feltéve, hogy minden állítás igaz:
A => B (ez voltam én)
B = not C (ez azért nyilvánvaló)
D = (A => B) & (A => C) (ezt mondtad te)
Ami nyilvánvalóan önellentmondás, hiszen A-ból nem következik B és not B is. Ezt allítást egyedül te állítottad, senki más nem fogalmazott meg állítást a C-rem, vagyis a not B-re, vagyis egyedül te keveredtél ellentmondásba. Ezt miért akarod rámkenni? Nem vagyok én nagymagyar :-))))))
Ne ferdíccséi itt má, ez nem politikai vita, senki sem akar bántani... Szóval én azt mondtam, hogy az amerikai és a fejlett országokbeli országokban dúló nevelési rendszerek potenciálisabb fogyasztót nevelnek és nem azt, hogy a nyitottság csinálja ezt szerencsétlenekkel.
Elso megjegyzeseddel kapcsolatban : Csak nem azt akarod mondani, hogy összefugges van a nyitottsag es a gyermekkorban levo hiszti elviselese között ? (Bar nahat szerint ezekböl a gyerekekböl TV-zö, üresfejü, fogyaszoto kellett volna valjon.)
Masodik megj. Lehet hogy Dr. Ranschburg Jenő talalta ki ezeket a kategoriakat. Nyilvan tisztan egyik sem ervenyesul. Szerintem tipizalasnak eleg jo. Persze, hogy sokkal összetettebb a dolog.
A biztos forrasodara kivancsi lennek, bar nem ertem hogy mi köze ennek az egeszhez ? (Marmint az, hogy egy pszichologus veri a gyereket vagy sem.)
holist,
a liberális nevelés nem azt jelenti, hogy lagymatag és fegyelmezés nélküli! Ez a forma igényli a legtöbb időt az embertől, mert a "fegyelmezés" elkerülése érdekében rengeteget kell beszélgetni a gyerekkel. A gyerekek nagyon okosak, MINDENT megéretenek. Nem lesz attól feltétlenül agresszív és fékezhetetlen mert nem verik.
nahat!
Szerintem te pár évvel ezelőtt nálunk leskelődtél! A röhögés effektus nálunk is müködött, persze lehet hogy csak azért, mert igazán komoly dolog miatt SOHA nem kellet szídni a gyereket. (Szerencsénk volt?)
Nekem nincs gyerekem, viszont velem egyidos hazasparnak (24) van, es nagyon jóban vagyok velük. Ott voltak olyan jelenetek, hogy az egyik szülő fegyelmezte a gyereket (nem verte), a másik meg az ajtó mögött zokogott a röhögéstől, annyira komikus volt a kiscsaj kétségbeesett arca, a másik szülő komor tekintete, mikor csak arról volt szó, hogy nem szabad a macskát odaverni a földhöz...
Amúgy meg a "fejlett" országok és amerika nevelési rendszere nehogy má etalon legyen, csak meg kell nézni mit termel ki: tévéző üresfejű fogyasztókat. Nemkell.
Először hosszabban akartam fejtegetni, de látom, kialakulóban a konszenzus: verni nem szabad, de néha elkerülhetetlen, nem olyan nagy dolog, csak ne legyen szokás belőle, az már komoly baj, ha szülőnek csak ez a probléma, mármint hogy verjen-e, vagy nem.
Két dolgot mégis megemlítenék: először, a sokatok által lesajnálva emlegetett "liberális" szülőkkel kapcsolatban: egyre tönn olyan gyerek nő fel a környezetemben, akiket ilyen lagymatag, gyakorlatilag nemlétező fegyelmezési módszerekkel neveltek.Tény és való, gyerekkoruk során elviselhetetlenek voltak, sokszor megkeserítették közvetlen és közvetett családjuk, szomszédaik életét, ám láss csodát, ahogy felnőnek, nyitott szemű, önálló, talpraesett ifjak lesznek belőlük (persze fontos momentum, hogy a foglalkozás nem maradt el, csak a büntetés!!)
Kettő: csak nehoyg elterjedjen ez a hidegmeleg megengedő izé, ez nem a "pszichológiában" van, hanem Dr. Ranschburg Jenő, az azóta a szabadversenyben meglepő módon alábbszállott csillagú állítólagos gyermekpszichológus találta ki a Családi Kör című szocilista népbutító műsor számára, amit mi egyfajta kabaré gyanánt néztünk annak idején, sok más bődületes marhaságot is mondott, egyébként biztos forrásból tudom, hogy a saját gyerekeit nevetséges okokból gyakran brutálisan megverte.
A gyermekpszichológia/pedagógia jelentős része épp arról szól, hogy nincs egyetértés arra nézve, hogy hányféle gyereknevelés van, hogy hányfélét érdemes megkülönböztetni, stb. - a dolog tehát nem olyan egyszerű.
Skorpió!
Tulajdonképpen egyetértek veled, az én gyerekem már tizenöt éves, életében talán kétszer ütöttem a fenekére (kicsit!), azt is hat éves kora előtt. Esküszöm normális, a világra figyelő kamaszlány lett belőle. Az amerikai példát nem szeretem, mert azért ha mondjuk tizenkét éves korában pisztolyt találok nála, valószínüleg felülemelkedtem volna szelíd elveimen és lepofozom a sárga földig.
Verni, vagy nem verni? A szo klasszikus ertelmeben, duhtol eltorzult arccal, hogy majd en megmutatom, ki vagyok en, nem szabad. (Mert akkor jol megmutattam, ki is vagyok...) De vannak esetek, mikor egy fules, kezreveres, barmi a legcelszerubb. Harom gyerekem van, es tapasztalatbol tudom, mivel most anyoseknal lakunk, a legkisebb ENSZ oltalom alatt all, nem is lehet vele birni.
Sok esetben elkerulheto a veres, bar ahhoz olyan alkat kell. Egyszer a fiam probalkozott, es o is rohogve ontotte ki lassan a kakaot, amibol a Dorkara is jutott. Eloszor szoltam, masodszor kivettem a kezebol a bogret, es a maradekot a fejere ontottem: igy gondoltad? A harom gyerek arcat latni kellett volna, legszivesebben halara rohogtek volna magukat, de nem mertek. Ilyen jellegu problema azota nincs (persze meg lehet). (Ja, es a felesegem sem volt otthon...)
Meg ha muszaj, a veres is eleg ha jelkepes, boven eleri a celjat.
Attila
Négy módszer van - összefoglalva a mozzászólásokat, ameleykkel kapcsolatban a következők az én tapasztalataim:
Rászólás: kicsi hatékonyság a visszatartásra, lassú eredményesség az éppen aktuális cselekmény megszüntetésére
Ráütés: közepes hatékonyság a visszatartásra, viszont gyors azonnali eredményt ad
Figyelemelvonás, érdekes munkával megbízás: gyors eredmény, visszatartóereje viszont nincs
Megvonás: egy bizonyos komiszsági fok felett nem mindig eredményes, ha következetesen tudjuk csinálni akkor viszont visszatartó erejű.
Na ja, lyól látjátok a porblémát! Indulatból, hirtelen támadt dühből valószínüleg mindenki ver (ráver). De valyon mejik a lyobb? Hidegen kiszámítottan, vagy méregtől eltorzult arccal? A két éves tök lyó fely Márk gyerekem csak úgy lyátszásiból teljes erővel beleharapott a Drága Nő bimbalyába. A lyelekből itélhetve az okozott kín egy tökönrugással ekvialens. Kapott szegény gyermek akkorát a szályára, hogy a fal adta a másikat. Alig sírt, nagyon megilyedt, hogy mit is csinált, szemmel láthatóan megrendítette, hogy ijen nagy fálydalmat tud okozni.
A választással egyetértek, ha lehet viszont hideg fellyel ne verlyünk. "Eszméink keltette indulatból" verni klasszikus náci dolog.
Ami szerintem a lényeg: szavakkal se verlyünk.
A rokonságban a sógormék nagy szeretettel de kellő szigorral nevelik a gyermeküket ha kell akkor fizikai ráhatást is gyakorolnak. Mostmár ez nem kell mert bekódolták a normákat.
A másik rokon viszont (talán mert pedagógus)
a liberális nevelési elveket választotta vagyis mindent a gyerekre hagy. Egyedüli fenyitési eszközköz az ha rászólnak: Nem szabad! vagy Ne ugrálj az asztalon!
Mivel a fenyités ennyibben ki is merül ezért a gyerek gyorsan megtanulta hogy bármit megtehet büntetlenül max csak erőtlen tiltakozást vált ki.
Ez a módszer ugyan nagyon humánusnak és haladónak tűnik de sajnos csak akkor lenne jó ha a pusztában élnénk egymagunkban és nem kellene tekintettel lenni a többi emberre is.
Hiszen a mindennapi életben sem tesszük mindig azt amihez éppen kedvünk tartja vagy éppen szeretnénk.
- Csinos a szomszéd felesége de azért nem fektetjük le.
- Ha vendégségben vagyunk akkor nem tesszük a lábunkat az asztalra (ha esetleg otthon azt is szoktuk csinálni).
stb.
