Ma jelent meg a Heinsenberg szeme. Érdekes, a webáruházban csak én nem tudom előkeríteni a régebbi könyveket?
Remélem a Pandora Krónikák esetében is még idén kijön keménytáblás kötésben az első kötet. Mert ez tényleg megérdemelné, hogy ilyen kötésben ékesítse a polcunkat, míg a szögfogú borítós kevésbé.
Na, nézzük és olvassunk bele ebe az előzetesbe!
Az ő számozásuk szerinti 12. oldal lap alja:
- Az elmémben már megépítettem Leto szentélyét - szólalt meg Jessica -, mégis jó lesz végső nyugalomra helyezni őt.
Kegyetlenül idétlenül hangzik ez a mondat, amely csak a felvezetése egy még idétlenebb és mindhárom főszereplő esetében karakteridegen beszélgetésnek. Ráadásul amikor Paul technokrata módon beszél a mítoszteremtésről, turistákról (!) -és nem zarándokokról, mint a Mester!-, az maga a borzalom. Olyan, mintha nem is a korábban megismert szereplők beszélnének...
Komolyan, a végén még nekünk kell szégyellenünk, hogy ilyesmit papírra mertek vetni. :(
A második fejezetben Irulan szájába adják Gurney Hallcek pár soros leírását fejezetprológként, mintha az olvasók olyan hülyék lennélek, hogy nem ismerik a barátját. Aki már eljut eddig, az már betéve tudja a főbb szereplőket. Ez kérem az olvasóközönség hülyének nézése.
Szerencsére elég volt régebben a plot a Wikipediás bejegyzésben, hogy lássuk, mekkora baromság lesz, amit csak azért írtak meg, hogy beillesszék a saját ötleteiket, amit a Vadászaiban szórtak el... :(
23. oldal, ő számozásuk (itt megy vissza Paul a Caladanra!) szerint:
Jessica a Hangot használva feddte meg (igen, a Kwisatz Haderachot, miután Császár lett!): - Az édesapád Leto Atreides herceg volt (Van aki ezt nem tudná? Pont Paul maga nem?), ők pedig a népe. Kormányozhatsz egy Impériumot, a Caladan akkor is a szülőbolygód marad, az itteniek pedig épp úgy a családodnak számítanak, ahogy én.
Paul tudta, hogy Jessicának igaza van. Sikerült elmosolyodnia, ezúttal szélesen (széles mosoly, kacc-kacc!): - Köszönöm, hogy figyelmeztettél rá, amikor kellett.
Ááááááááá.
"A kezdet kezdetén kell a leggondosabban ügyelni rá, hogy meglegyen a dolgok egyensúlya. Ezt jól tudja a Bene Gesserit minden tagja. Aki tehát tanulmányozni kezdi Muad-Dib életét, az ne feledje el elhelyezni a korában: IV. Shaddam, a Padisah Császár uralkodásának 57-dik évében jött a világra. És különösen ne feledje el elhelyezni környezetében: az Arrakis bolygón. Ne tévesszen meg senkit az, hogy a Caladanon született, és ott élte le első tizenöt évét. Muad-Dib helye mindörökre az Arrakis, az a bolygó, amelyet Dűne néven ismernek."
A fenti ellentmond a "kánonnak". Nem hittem volna, hogy még tudnak a ponyvábbnál lejjebb süllyedni, de sikerült. Amikor Jessica arról győzködni Pault, de hát ők a te néped, számítank rád, ááá, inkább nem is mondok semmit.
A hat kötet itt van a polcomon, igen sűrűn előveszem, a kedvenc részleteket, ezek ketten meg hagy bohóckodjanak. Az eredetiek értékét nem változtatja ez meg, csak elfedi az áramlat. Ez egy búbánatot nem ér. :D
Elnézést a végletekig "egyszerű" megfogalmazásomért, de szerintem a Dűne alapvetően a túlélésről szól. Valahogy úgy fogalmaz "mennyi mindent kellett elkövetni az őseinknek, hogy mi itt lehessünk". Erről van szó. Az emberiség folyamatosan fejlődik, de nem sodródhat örökké az árral, mert bizonyos fejlettségi szint felett már önmagának, tudatosan kell megtalálnia a túlélés útját.
Már nem lesz a jó természet anya, amelyik egy evolúciós trükkel kihúz a kakiból. (feltűnt, hogy a valóságban éppen ilyen helyzet állt elő?)
El kell kezdeni tanuilni a múlt hibáiból. Alkalmazkodni kell az egyre nagyobb kihívásokhoz. Ehhez pedig tudatosság egyre magsabb szintje kell. Emellet, igen sokszor annak aki felismeri a válságot, felül tud emelkedni a "korszellemen", annak bizony néha olyant is cselekednie kell, ami általában - nem helyes. Ha valaki tudatosan, de a közösség túlélése érdekében hoz ilyen döntést, az a legnagyobb áldozat, amit csak hozni lehet.
Hát, igen sajnos Lynchnek pont a Dűne nem sikerült. Pedig szinte minden filmje kiváló. Ráadásul itt adott volt a színészi minőség is, talán csak Stinggel fogott kicsit mellé. MacLachlan így is szenzációs volt - kihozta a szerepből amit ki lehetett. Ezzel együtt is azért még nézhető film.
Én is elkezdtem nézni az Avatart, de az első 20 percben 6-szor aludtam el.
A 3 részes Dűne film viszont kifejezetten tetszett. A Dűne gyermekei is, úgy-ahogy. Már várom a következő hármat. Tud erről valaki valamit?
Kár, hogy már nrm csinálnak olyan kiváló sci-fi paródiákat és humoros SF-eket mint a '80-as-'90-es években. A legutóbbi amit láttam, valami "Bombázók az űrből" vagy hasonló, de nem tudtam eldönteni, hogy egy nagyon rossz paródia, vagy egy igazi agyhalott amcsi sci-fi akar-e lenni.
Hol van már a "Whoops Apocalypse", a "Space Balls", a "Dr. Strangelove", az "Ifjú Frankenstein", az "Ordító egér" és a többi...
A lynch filmben nekem a zene tetszett a legjobban, szerintem jól megfogta a "dűne fílinget".
Művészfilmekből Tarkovszkij a kedvencem, sok filmjét láttam és tetszettek nagyon. Minden képkocka egy műalkotás :)
Tudod, én megnéztem az avatárt, csak hogy véleményezhessem a fenomént. Mit mondjak? A látvány lenyűgözött. Kár, hogy egy ilyen bugyuta sztorival gyak lenullázták az egészet.
A filmmel kicsit túloztam, inkább arról van szó, hogy nehezen támad fel bennem a filmnézési kedv. Évente 1-2 jó filmet látok (ezek főleg az általad is említett "félkommerszek"), aztán 1-2 divatfilmet (na az Avatarra nem vitt rá a lélek, mert a Pocahontast már láttam:D de pl. az Expendablest szívesen megnéztem), és ilyen ritkasággal még jó is nézni őket. Meg moziba is megyek 1-2 havonta, de olyankor nekem tökmindegy, a megfelelő társasággal majdnem minden film nézhető. (A múlt héten megnéztem a Harry Potter 7-et valakivel úgy, hogy lövésem sincs az egészről:) Művészfilmet meg általában azért nem nézek, mert ahogy mondod, sok a szemét, ajánlót kéne nézni hozzá, és ez nálam "majd jövő héten" kategória.
Na a Lynch-féle filmben nem sikerült megtalálnom a jót (sőt, végignéznem sem sikerült, pedig többször nekimentem), de tény, hogy nem nagyon tudom függetlenül értékelni az olyan alkotást, ami egy jobb alkotás lerontásából született.
Az utóbi időben meglehetősen sok filmet nézek, nem mondom, hogy művészfilmek, mert nem azok. (Sok művészfilm köldöknézegetéses szar). Mondjuk, hogy igényes félkommersz filmek. Itt gondolok pl Kusturicára, Scorsesere vagy Coppola stb. Hihetetlenül jó rendezők és színészek vannak benne, megéri őket megnézni. A film eredendően nagyon jó művészeti ág, mert ez tudja a leghűebben, de leggroteszkebben is visszaadni a valóságot. Nem értem miért ódzskodsz tőlük. Persze, sok embernek a film az avatárig terjed, de hát ez mindenhol így van.
A Lynch filmet én sem szeretem (mondjuk a syfy féle is gagyi), de ha mint filmet kezeljük, nem könyvet, akkor lynch nem végzett rossz munkát. A problémát ott látom, hogy a dűnét felesleges megpróbálni vászonra vinni.
Mindegy, én élvezem a BH féle könyveket a maguk módján. Ez kicsit nekem olyan így, mint a SW (nagy SW rajongó vagyok). Van egy Lucas féle alap hat mű a maga világában, meg van az EU, ami sok dologban retcon, de azt is ismerem és szeretem. A két világot külön kezelem.
Kezdetnek pl. szinte mindent átvettek a Lynch-filmből, ami pedig arról híres, hogy nem igazán követi a könyvet. Ennek fényében teljesen felforgatták az űrutazást, mammutot csináltak a liga-navigátorokból, kicserélték pl. a báró és Feyd-Rautha karakterét (azért van egy kis különbség a „másképp értelmezés” és a „csináljunk belőlük idiótát” között), elrontották Gurney Hallecket is (a többiek brájen-alteregójával még nem találkoztam), a technikai részletekbez meg egy az egyben síkhülyék, ami nem baj, de akkor legalább ugyanazt kellene írni, ami a Dűnében volt. Úgy emlékszem, az axolotl-tartályokon is elcsúsztak. A történetről konkrétan nem tudok beszámolni, mert képtelen vagyok tőlük egész könyveket elolvasni, de mikor 4 éve foglalkoztunk itt ezzel, kiderült jó sok eseményről, hogy nem fér össze a Dűnével. Folytatást írni nagy munka, nem kell elvállalni, ha képtelenek vagyunk felelősséggel hozzáállni. Ja, hogy Dűne-tematikában több pénzt lehet csinálni. Na az derék.
Nem a mondanivaló a legfontosabb egy regényben, mert ha az lenne, akkor csak filozófusoktól olvasnék. Egy regénynek tucatnyi más értéke lehet, pl. a nyelvezet szépsége, a humor, újszerű lehetőségek bemutatása, sőt, egyáltalán BÁRMI új átadása az olvasónak, ami akár egy érdekes karakter is lehet. Valóban nem olvasok „szórakozásból”, mert ha nem ad a könyv újat, akkor bizony unom. El akartam olvasni a "hetedik" részt (ajándékba kaptam), de 3-4 oldal után nem ment. Aztán át akartam ugorni az értelmetlen részeket, de azzal szembesültem, hogy nincs benne értelmes rész. Akárhol lapoztam bele, mindenhol a "jaj még X oldalt tele kell írnom valamivel!!" szagát találtam. Valahogy nem tudnak századszorra is felizgatni ugyanazok a bejáratott ponyvás fordulatok és ostoba karakterek, sőt, nem is érdekelnek nagyon a fordulatok, pl. sosem voltam oda a krimiért. Tipikus bestsellereket kizárólag akkor olvasok (1-2 évente egyet), ha valós környezetben játszódnak, mert akkor érdekes lehet a háttere, még ha maga a történet értéktelen is. Filmet meg kb azért nézek néha, hogy ne legyen popkulturális lemaradásom:)
"Szerintem Bráilyenéket alapjában véve nem érdekli annyira a Dűne univerzuma, hogy sci-fiként folytassák, ami már csak abból is látszik, hogy nem vették a fáradságot, hogy ne mondjanak ellent az új könyvekben a régieknek (amivel automatikusan kizárják a "műveiket" a jó folytatások sorából)."
- amikor elkezdtem olvasni őket, ez zavart a legjobban. Képtelen volt a saját apja művét elolvasni, hogy legalább az eredeti regényfolyammal legyen szinkronban. Íróként írhat akármit, de ha folytatást, akkor legalább illeszkedjen az eredeti regényfolyamhoz, és az vonatkozik az eredeti karakterek jellemére is.
Amúgy a Brianék miben mondanak ellent az eredeti könyveknek? (Még csak a legendái trilógiát olvastam, és most tartok a Harkonnen ház felénél). Mert néhány rész igen erőltetett, meg felesleges (pl a nem hajó behozásának mi értelme, meg a báró elhízásának módja is igen ügyefogyott), de olyan egetverő retconok nincsenek, semmi olyant nem írnak, ami szögs ellentétben lenne az eredetivel.
A legendái trilógiában meg ha akartak se volna csinálhattak volna continuity errort, mert hát 10 ezer év az 10 ezer év...
Ezt az egész dolgot amúgy kb most úgy mondod, mintha te még nem olvastál volna könyvet azért, hogy szórakozz és leszard a mondanivalóját. Mert gondolom te csak színtiszta szépirodalmat olvasol és művészfilmeken élsz. Kérlek...
Egyetértek azzal, hogy a BH féle könyvek nem olyan kaliberek, mint az apjáé, ponyvák, könyebbek. De lehúzni hogy ekkora fos meg akkora fos szerintem hülyeség. Az írót el lehet ítélni, hogy az apja hagyatékát ilyen-olyan okokból (vagy pénzszerzési okból, vagy mert nem tud úgy írni) elrontja, a műveit másként kell kezelni
Szerintem Bráilyenéket alapjában véve nem érdekli annyira a Dűne univerzuma, hogy sci-fiként folytassák, ami már csak abból is látszik, hogy nem vették a fáradságot, hogy ne mondjanak ellent az új könyvekben a régieknek (amivel automatikusan kizárják a "műveiket" a jó folytatások sorából).
Persze alapjában véve nem az lenne a lényeg, hogy fantasy vagy mi, hanem hogy legyen értelme a több ezer oldalnyi szócséplésnek (azon kívül, hogy van némi cselekmény meg párbeszéd, mert azt akkor is megkapom, ha lemegyek az utcára), ne rontsák le annyira az eredeti karaktereket, hogy értelmetlenné váljon a szereplésük, meg ilyenek. De az erőltetett (és általában erősen vitatható) fejezetkezdő "gondolatokat" is lehetett volna mellőzni, ha már nem tudnak semmi épkézlábat odaírni.
Nade az "olvasható könyv" valahol olyasmi fogalom, mint az "iható alkohol". Aki rosszullét nélkül el tudja fogyasztani, annak hiába magyarázza a másik, hogy az márpedig nem minőség és kukába való. Végül is, biztosan léteznek akkora bréjnsztormerek, akik joggal mondják, hogy nekik az eredeti Dűne sem minőség. (Elvégre 100-200 éve megmondták, hogy a regény az mind csak ponyva:)
Szerintem az eredeti Dűne "hexalógiában" több fantasy volt, mint a Legendái trilógiában (szerintem azok a legjobb BH-féle könyvek). De ezen kár vitázni, mert a fantasy és a sci-fi között nagyon vékony a határvonal, sőt, néhol el is tűnik.
A stílusoból pedig arra következtetek, hogy te elítéled a fantasyt, mint műfajt. Javíts ki ha tévedek. Én se sokat olvasok (szinte semennyit) és sci-fi párti vagyok, de nem hangoztatom, hogy az egyik zsáner a másik fölött állna.
En csak kb. annyit batorkodtam mondani, hogy az eredeti Dune-sorozat igenyes sci-fi, mig a pre- es post- inkabb fantasy, raadasul abbol is a kommersz fajta. Legalabbis ez az en velemenyem :) Nem fogunk osszeveszni, ha neked mas.
Gozom sincs a magyar forditasokrol. Anno a Dune meg a Galaktika sorozatban jelent meg, az korrekt forditas volt. Aztan a folytatasok (Dune Gyermekei es a tovabbiak) a Valhalla paholy altal kiadott borzalmakban kovetkeztek, oldalankent 2-3 gepelesi, forditasi, nyelv-helytelensegi hibaval. Ott es akkor letettem a magyar forditast (ez igy persze nem igaz, vegigolvastam, mert erdekelt, de szenvedtem).
Aztan sok evvel kesobb olvastam vegig angolul. A Szukics kiado forditasarol nem tudok nyilatkozni. De az teny, hogy nagyon oda kell figyelni annak, aki fordit, hogy az osszes konyvet "tudja", marmint hogy ki mit mire forditott.
Már bocs, de amit mondasz hülyeség. A Dűne igen, az értelmiségnek íródott könyv, de már akkor is voltak sci-fiben ponyva könyvek (Asimov univrzuma is egy szórakoztató sorozat, és az is azidőtájt készült). És ma is íródnak értelmiségieknek sci-fi könyvek. Beskatulyázni egy zsánert hogy kinek íródik, blődéség szerintem. FH fia egyszerűen úgy gondoltam, hogy könyebben olvasható, ezáltal jobban eladható könyveket ír. Ettől még rosszabbak lesznek? Nem, szerintem így is jól megírt, minőségi irományok (ellentétben pl a dan brown könyvekkel). A baj ezzel az, hogy az apja nem ilyen könyveket írt.
De ha már mindenképpen a sci-fit mint zsánert akarjuk kategorizálni, akkor szvsz sztem a legjobbak a pár oldalas novellák (ötvenedik, kétszázadik antalógiák erre jó példák). A sci-fi eredendően olyan műfaj szerintem, aminek a középpontjában áll egy ötlet, elgondolás (akármilyen beteg is), kifejti pár oldalban és hagyja az olvasót, hogy rágódjon rajta.
Bocsanat, hogy belekotyogok, veletlenul bukkantam erre a topikra...
Abban teljesen egyetertek veled, hogy kell az igazi konyv. De... Kinek van helye manapsag tobb ezer konyvet tarolni? Masreszt a konyvek jo reszet 1x olvassa el az ember fia, aztan megy a polcra/antikvariumba/carbootsale-re, az utobbi ketto a jobbik eset mert legalabb nem hiaba gyartottak a papirt.
Az ebook meg jo, mert elolvasod es vagy elrakod vagy sem, de ha elrakod, akkor sem igenyel polcot.
En elegge dinoszaurusznak tartom magam, de a kindle jo dolog.
Es az, hogy elektronikus konyv, nem feltetlen jelenti a szerzoi jogok megserteset. Persze nem itt es mostrol beszelek, hanem ott, ahol ezt kulonben is egy kicsit komolyabban veszik. Pl. ha az emlitett kiado a magyar kiadast 300 forintert adna, akkor eleg sokan azt mondanak, hogy miert adjak en 3000-et egy konyvert, amikor 300-ert is elolvashatom?
Es meg egy gondolat a "folytatasok"-rol (pre- es post- konyvek):
Az eredeti Dune ugy 30-40 eve keszult (nincs kedvem kiguglizni, hogy mikor pontosan, a lenyeg nem ez). Azidotajt sci-fit olvasni egyfajta ertelmisegi letet feltetelezett. Mara a fold lakossaga megduplazodott, az ossz-IQ meg ugye mint tudjuk allando. Azaz mit lehet ma eladni? Fantasy-t, azt is konnyen emesztheto formaban. Vegyetek elo a regi Dune konyveket es az ujakat es csinaljatok egy egyszeru analizist ket dologrol: a fejezetek hosszarol es a mondatszerkezetekrol. A regiekben sokoldalas fejezetek vannak, viszonylag bonyolult mondatszerkezetekkel (e.g. jobb gimit vegzett emberek szamara irodott). A folytatasok 3-4 oldalas fejezetek tomondatokkal. Igy lehet ma eladni a Big Brothel koraban. Ez van sracok :(
– A misztikum meghatározó szerepet játszik minden civilizációban – mondta Leto. – Védőtorlaszokat épít a változás ellen, s ezért a következő nemzedéket mindig felkészületlenül éri az univerzum árulása. A misztikum mindegyik változata felépíti ezeket a torlaszokat: a vallásos misztikum, a hős vezér misztikuma, a messiás-misztikum, a tudomány és a technológia misztikuma és magának a természetnek a misztikuma. Mi egy olyan Birodalomban élünk, melynek születésénél a misztikum bábáskodott, s ez a Birodalom most szétesőben van, mert a legtöbb lakója nem tud különbséget tenni a misztikum és a világegyetem között. Tudod, a misztikum hasonlít kissé a démoni megszállottságra; hajlamos átvenni az uralmat az elme fölött, és mindenséggé válni az ember szemében. – Ezekben a szavakban nagyanyád bölcsességére ismerek – mondta Farad'n. – Nagyszerű, rokon. A nagyanyám megkérdezte tőlem, szörnyszülött vagyok-e, és nemmel válaszoltam. Ez volt az első árulásom. Tudod, Ghanima megmenekült ettől, én viszont nem. Engem arra kényszerítettek, hogy a túladagolt melanzs hatása alatt hozzam egyensúlyba Más Emlékeimet. Kénytelen voltam a tudatomra szabadított életek együttműködését keresni. Ezen a módon elkerültem a legrosszindulatubbakat, s kiválasztottam magamnak egy domináns segítőt, akit az a belső Öntudat javasolt nekem, mely valaha az apám volt. Valójában persze nem lényegültem át sem az apámmá, sem ezzé a segítővé. Viszont nem vagyok II. Leto sem. – Ezt fejtsd ki bővebben! – Tiszteletreméltó az egyenességed – mondta Leto. – Én egy közösség vagyok, melyben egy olyan egyed játssza a vezető szerepet, aki ősrégi és igencsak erőteljes. Annak idején alapított egy dinasztiát, amely háromezer évig uralkodott. A neve Harum volt, s amíg a vérvonala fel nem hígult, és tönkre nem tette az utódok babonasága, az alattvalói életében volt valami ütemes magasztosság. Öntudatlanul együtt mozogtak az évszakok változásával. Olyan utódoknak adtak életet, akik többnyire rövid életűek és babonásak voltak, s egy istenkirály könnyen el tudta kormányozni őket. Egészében véve erős nép voltak. Ösztönös szokásukká vált a faj minden eszközzel való fenntartása.
Szóval, bár az Istencsászárában, főleg a kesergő-szerelemre vágyó pillanatokban jelen van Leto, de az Istencsászár-a Féreg-a Zsarnok már nem ember, ezt több helyütt elmondja ő is. Ő egy rettentő tükre a múltnak, mert benne van minden (viszont micekzon, ha ezt értetted az EGY ember alatt, akkor nem szóltam), szó szerint minden. Ő minden valaha volt tapasztalat egyben.
Ezért helyes ama megállapítása cloakednek, a hogy Dűnék választ próbálnak találni-adni arra, hogy mi lenne, ha az emberiséget nem kötné béklyóba az, hogy egy összenőtt "sejtként" működik, és nem mozogna öntudatlanul együtt a széllel. És az Istencsászár fájdalmát épp ez okozza: "Meg az is, hogy mennyire nehezen képzelünk el olyan lehetőségeket, amikre még nem láttunk példát." - a meglepetések hiánya; mert bár a formák eltérhetnek, eme telepes organizmus, közösség látja és tudja mindazon hatóerőket, melyek eme formák mgött mozognak és állnak. Azt hihetnénk A Szétszóródás erre a válasz, mégis az új Arctáncoltatók is olyan veszedelem, amit "Leto" szerintem látott előre, sőt, lentebb kifejtettem, hogy hasonlóvá váltak hozzá.
A Bene Gesserit kapcsán az Istencsászár is dilemmában van, Hwi Noreenak fejti ki, hogy annyira közel vanna ahhoz, akikké válniuk kellene (erre figyelmezteti Odradét a Rakison), mégis oly távol. Maga Idaho, ha jól emlékszem, veti a szemökre, hogy természetellenesek.
A Bene Gesserit kapcsán ők maguk mondják el, hogy mindig magukba olvasztják az újonnan jöttek tudását -ez a cél a Tisztelet Matrónáival is-, viszont a cél, az attitűdök, maga a Rend eredeti magja változatlan marad, és a legkisebb eltérést is korrigálják. Ebbe a képbe hoz megújulást Odrade, majd Sheeana és Murbella.
Sajnos a Mester halálából kifolyólag nem tudhattuk meg ez hová vzetett volna.
Lényegében az egész BG dolog ellentétes az ember legalapvetőbb ösztöneivel és természetével. A BG rend ilyen szempontból egy utópikus rendszer. Mellesleg a Dűne másik mondanivalója pontoisan az, hogy minden változik és ez így van jól, a változást be kell fogadni. Letonak pont ez a dilemmája: a relatív és abszolút ellentéte, lényegében bármelyik jó.
A Tisztelendő Anyák nem csak „emlékeznek”. Aki átesik az agónián, annak kompromisszumot kell kötnie a más emlékekkel, és nem igazán hozhat többé olyan döntéseket, amik nem tetszenek a „múltnak”. Ha úgy tetszik, mind megszállottak, csak elfogadható mozgásteret élveznek. A zeitgeistot az emberiség alakítja, tehát tudatlanul alakítja önmagát. A BG-ben csak olyanok kerülnek vezető pozícióba, akik megfelelően „Zeitgeit-mentesek” (mivel fűszeragónián átesett tisztelendő anyák), így a BH tudatosan alakítja önmagát. A történelemhez alkalmazkodniuk kell, de ettől nem kell generációnként mindent a feje tetejére állítani. A BG képes valamire, amire az emberiség alapjában véve nem: ami jól működik, azt nem cserélik le, és nem is rontják el. Eközben az emberiség egyetlen perspektívából hoz (általában elég közepes) döntéseket, miközben sorra elítéli a múlt -- számára felfoghatatlan -- döntéseit.
A Dűne egyik mondanivalója pont az, hogy milyen lehetőségek rejlenének benne, ha az emberek nem mindig a széllel vándorolnának. Meg az is, hogy mennyire nehezen képzelünk el olyan lehetőségeket, amikre még nem láttunk példát.
Leto helyzete egészen más, mert az EGY ember végig, az ő céljai és léte nem változott, ugyanakkor a BG-ek folyamatosan változtak. Ahogy jöttek bele új tagok, nyilván hozták magukkal az új személyiséget. A más emlékek révén, oké hogy emlékeznek a régi dolgokra és célokra, de a körülöttük lévő dolgok változnak így nekik is kell. A "zeitgeist" rájuk is hat. A körülöttük lévő dolgok őket is formálják.
Miért kéne változniuk? A legtöbb társadalmi változás azért megy végbe, mert az emberek nem emlékeznek pontosan vagy nem akarnak emlékezni, milyen volt régebben.
Nekik egy céljuk van, az nem változott és felejteni sem felejtenek. Így hát ők se változnak.
