Az útvonalat a bejáráskor érvényes útvonalon kell teljesíteni és az akkor érvényes pecsételőhelyeken kell pecsételni. Bővebben itt a piros linken. heyjoe.hu túranyilvántartó
A füzet évjárata teljesen mindegy, akármikor kiadott füzetben lehet teljesíteni a kéktúrát, az új pecsétek előtti időből származó füzetnél kicsit más a szabály de ezek nem olyanok. A hívatalos MTSZ ár 3000 Ft + posta mindenki ott veszi ahol tetszik.
A drágalátos gyermekem kidobott a kukába egy OKT és egy DDK igazolófüzetet. Teljesen szűzi mivoltukban, csak a sosem lankadó figyelmem szúrta ki. Bajuk semmi, mert egy ruha szelektálásba keveredtek valahogy bele.
2021-es az egyik, a másikat meg sem néztem. Láttam, hogy 2022-es kiadással is árulnak már a boltok, amin kicsit megrökönyödtem, hiszen 20 éve azért jópár évet kellett várni egy aktualizálásra. Mondjuk, inkább arra tippelek, hogy helytelen az a 2022.
Az a kérdésem, hogy jelenleg mi az MTSZ logika? Legalább az első pecsétnek a legújabb/aktuális füzetbe kell kerülnie, s ezzel lejárat nélkülivé válik az ig.füzet, vagy ez sem kell, mert akkorákat úgysem változik/-ott az útvonala egyik kéknek sem?
Illetve én már nem vsz, hogy teljesítem még egyszer őket, viszont nagyon vaterázni sem gondoltam velük, a mostani 3-4e Ft/db-os ár (igen, a Decathlon nem szégyelli magát) feléért-harmadáért odaadnám valakinek. Fele (1500) az alapár, ha valaki megmondja, hogy melyik napon fejeztem be az OKT-t, a DDK-t és az AK-t, akkor 1000 Ft/db. :-) Egy dátumot keresünk. Illetve vajból van a szívem, mert ha a térképtartóm színét tudja valaki, akkor is viheti ezért a szimbolikus összegért. :-)
Nem az a baj, hogy a bicikli "károsítja" a környezetet, hanem a gyalogos turistákra meglehetősen veszélyes. Hozzánk képest nagyon gyors, és egy ösvényen csak az utolsó pillanatban lehet észrevenni.
Tehát inkább fogalmazzunk úgy, hogy: - ha megértő, udvarias, (és szabálykövető) vagy -
Velemből az aszfaltúton fel kell tekerni a Hörman-forrás feletti parkolóig, onnan pedig – ha környezettudatos vagy – feltolod az Ított.kő kilátóhoz. Aztán az osztrák oldalon, vagy a Hörman-forrás – Stájerházak felé leereszkedsz Kőszegre. Végig aszfalton.
Kőszeg felől a Hörmann-forrásig van kijelölt bicikli út, tovább semmilyen úton nem mehetsz. Ez a terület az Őrségi Nemzeti Parkhoz tartozik és csak gyalogos forgalomra lehet a többi jelzett utat használni. Itt főleg nyáron különben is sok a túrázó.
Jövőhéten megyek egy pár napra Kőszegre. Ha már ott vagyok szeretnék feltekerni az Írott-kő kilátóhoz. Két útvonal között vacillálok, és kérdezném melyik a könnyebb bicajjal. Az egyik végig a kék kereszt, de ott ahogy a piros becsatlakozik, kicsit sűrűnek látom a szintvonalakat!
A másik lehetőség szintén a kék kereszten indul, majd a sima kékre (OKT) mennék át, és úgy fel. Szerintetek?
Az őrségi dombok után a Keleti-Mecsek magaslatai között folytattam az RPDDK-t. Az abaligeti vasútállomásról indultam, ahol különleges veszély leselkedett rám pecsételés közben. Utána az útkeresés kihívásával kellett megbirkóznom, hogy egy órával később már a második pecsétet üthessem be a füzetembe. Kitérőt tettem az uránbánya emlékművéhez, a Babás-szerkövekhez és a Zsongor-kőhöz, utána pedig gyíkokat fényképeztem a Jakab-hegyen. Az esőtől nem ijedtem meg, de azért örültem, amikor újra kisütött a nap. A Remete-rétről a Tubesen keresztül jutottam el a Büdös-kúthoz, onnan pedig egy pihentető sétával a Fehér-kúthoz. Miután az utolsó pecsét is megszáradt a füzetemben, nem volt más hátra, mint visszasétálni az autóhoz. A túra hosszabb, fényképes beszámolója a következő oldalon olvasható: https://turaelmenyeim.blogspot.com/2023/08/rpddk-09-abaliget-vasutallomas.html
Nincs olyan, hogy én ezt a gurulós kocsit húzzam magam után akármeddig, csak belegondolok felcincálni a Dobogókőre vagy a Kőris hegyre, lefelé a Nagy Getéről, át egy benőtt gazos szakaszon Bakonynánát elhagyva...
Az első nyári hétvégén az Őrségben folytattam az RPDDK-t. Reggel izgalomtól nem mentes utazás végén érkeztem meg Őriszentpéterre, majd egész délelőtt szerről-szerre és végről-végre jártam a vidéket. Ezúttal nem voltak meredek emelkedők és lejtők, de voltak rétek derékig érő fűvel, színes virágokkal és lenyűgöző panorámával. Az utolsó pecsét után a lovak közé csaptam és még az eső előtt odaértem Csákánydoroszlóra. A túra hosszabb, fényképes beszámolója a következő oldalon olvasható: https://turaelmenyeim.blogspot.com/2023/06/rpddk-02-oriszentpeter-himfai-to.html
köszönjük a gratulációt és a jókívánságokat! Hidd el érdemes belekezdeni nagyon sok szép részre fog elvinni ez a kevésbé járt útvonal.
A Norton kút megvan még, bár idén a hatalmas gaz teljesen benőtte, még nem volt kaszálás a réten május végén, most már lehet, hogy kaszáltak, így könnyebben észrevehető, bár, hogy ez mikor adhatott utoljára vizet tán HEV többet tud mondani. Tennék fotót az idei állapotról, de túl nagy méret és most nincs időm vacakolni vele.
Ujabb frissítést adott ki a TELEX így már korrekt a tartalom:
Frissítés: Mivel Szarvas az OKT-t a hosszabb táv (a teljes Kékkör) részeként csinálta meg, ráadásul lényegében a kör utolsó harmadában, a körülmények teljesen különböztek a mostani futásétól. Ezért kissé nehézkes lehet a két futásteljesítmény összehasonlítása. Viszont az is igaz, hogy az OKT-n eddig Szarvas Mátyásé volt a dokumentált leggyorsabb teljesítés, ezért tűzhette ki Simonyi Balázs célul a megdöntését. Szarvas Mátyás 2002-ben önmagában is lefutotta az OKT távját, akkor szintén 17 nap alatt, amikor Németh Csaba 19 napos rekordját döntötte meg.
"Frissítés: Mivel Szarvas az OKT-t a hosszabb táv (a teljes Kékkör) részeként csinálta meg, ráadásul lényegében a kör utolsó harmadában, a körülmények teljesen különböztek a mostani futásétól. Ezért kissé nehézkes lehet a két futásteljesítmény összehasonlítása. Viszont az is igaz, hogy az OKT-n eddig Szarvas Mátyásé volt a dokumentált leggyorsabb teljesítés, ezért tűzhette ki Simonyi Balázs célul a megdöntését."
Nem igazán értem, hogy mi a céljuk a kékkör futás eredményének lebecsülésével, hiszen szép magyar nyelven Szarvas Mátyás honlapján ott van az OKT futásának története is, 20 évvel ezelőttről, Annak idejét javították meg 1 nappal. Csak a webarchivumból tudtam előásni. Mert az internet nem felejt.
Gratulálok a teljesített KDP-hez! További sok szép túrát kívánok Nektek! Tervben van nekem is, remélem hamarosan jutok hozzá!
"Töredelmesen be kell valljam, hogy elkötelezett somogyi túrázóként még nem jártunk ezen a lebilincselő helyen. Tátva is maradt a szánk és sokáig úgyis maradt! Nem győztük kapkodni a fejünk a sok csoda láttán. Mindenre számítottunk, de erre nem!"
Miért nem kérdeztél, mondtam volna? :) (Hú, de szemtelen vagyok!) Régóta varázslatos emlékeim vannak erről a hangulatváltásról amit ezen a helyen tapasztalni lehet.
Amikor először jártam erre (2009), még látható volt a leégett Forrás nevű kulcsos-faház megmaradt kéménye. Későbbi ottjártamkor (2016) már eltakarították, akkor éppen átépítették a kis szigetet, nem lehetett bejutni: szóval a Rockenbauer Pál emlékoszlopot még nem láttam, de ha jutok hozzá, megnézem.
A Töröcskei-tó partján lévő Természetbarát Emlékmű közelében az első majd a második utamon is láttam a réten egy Norton-kút. Mintha nem fogott volna rajta az idő, ugyan úgy nézett ki másodszor is mint először. Meg van még? ...mert ha igen, lehet, hogy megtaláltuk az örök élet titkát?! :)
Még május végén gázoltunk bele a megáradt Dunába Piszkénél és ezzel megtettük az utolsó lépéseket a KDP-n. Azonban dolgaim végett nem csak ezt hanem az előtte lévő túra beszámolóját sem osztottam meg ezen a fórumon. Most pótolom a Csabdi- Héreg és a Héreg- Piszke penzumokon történtek leírását, fogadjátok szeretettel.
Illetve egy év elteltével folytattuk hazai terepen a DDP egy rövid távján koptattuk bakancsaink talpát, a Kaposvár- Töröcske távon. Ezt a túrát összekapcsoltuk a Töröcskei Emléktúrával (részünkről kicsit újra gondolva), melyen az elhunyt somogyi természetbarátokra emlékezünk meg már hosszú évek óta. Ezen az emlékezésen aztán nem várt meglepetésben volt részünk, hisz a megyei szövetség díjazta hármunk (Manyesz, Csg, Pulmy) munkáját melyet a megye turistaéletének pezsdítése érdekében folytattunk. Nagy megtiszteltetésnek fogjuk fel és köszönjük ezen a fórumon is! Ennek a túrának is olvashatjátok a hosszabb, fényképes beszámolóját a lenti linkek egyikén:
Én úgy gondolom, hogy szándékos félrevezetés történik akkor amikor Szarvas Mátyás teljesítményéből - ami azóta is világrekord - kiragadnak egy résztávot. Nevetséges összehasonlítani egy olyan eredménnyel Simonyi teljesítményét amiben benne van, hogy előtte már lefutotta a teljes RPDDK-t és az AK-t is azaz kb 1300 km után fejezte be az országos kéktúrával a teljes kék kört. Nem esik szó arról sem, hogy vajon a kísérő csapat miként segítette végig ezen a távon? Én úgy gondolom, hogy a kékkör futás eredményét csak kék kör futással lehet összehasonlítani, a feladat adott a bizonyításra egyelőre várni kell úgy tűnik!
Nem tudtam Kisörspuszta régi hagyományairól, csupán a Google Earth térképen láttam néhány érdekes fényképet ( pld. harangláb, öreg temető). Nem is hittem, hogy ezek még léteznek, úgy gondoltam régen elborította az enyészet. Szeretek így felderíteni helyeket, dolgokat! Úgy tűnik sikerült találni egy gyöngyszemet!
Mindenesetre egy hosszú hétvégén bőven vannak kint, van élet a pusztán, a harangláb felújítás alatt van! Köszönöm az infókat, megnéztem a filmet, érdekes történet.
Szép túra és remek, hangulatos leírások. Gratesz, hoztad a Tőled megszokottat.
Szép ez a Káli-medence és rengeteg templomromja van. Nagyon lassan haladtam, amikor itt túráztam, mert a Templomromok mozgalmat is bele vettem.
Anno, Kisörspusztán nagy fesztiválélet volt, sőt helyi olimpiát is rendeztek. még film is készült róla:
"Az Ábrahámhegytől északra lévő Kisörspuszta arról nevezetes, hogy 1978-tól itt zajlanak az augusztus 20-i háromnapos Kisörsi Olimpiai Játékok.
Az egész Káli-medencéből ide jön ilyenkor az errefelé nyaralók apraja-nagyja (ma már az egykori „apraja” gyerekei is), hogy nappal sportvetélkedőn, este és éjszaka pedig szabadtéri kocsma mellett ünnepeljenek. Míg élt, Szabados György is elmaradhatatlan résztvevője volt a jazz-örömzenélésnek Dresch Mihály és más kitűnő zenészek mellett."
2023. 05. 28. vasárnap A nappal együtt keltem. A távoli lankás dombok völgyei még párába burkolóztak. Hamar összeszedtem felszerelésemet, és 7 órakor már a párás, üde réten gyalogoltam a Kornyi-tó felé. Szerencsére ezen a részen már jól láthatóan le volt taposva egy kocsiút szélességben a fű, így a reggeli párás fű sem okozott gondot.
Csodálatos mesevilágban ballagtam! Körös körben a lágy füvű rét, távolban a Káli-medence peremét képező hegyek. Egyszer csak egy fantasztikus fa állt előttem. Annyira elmerültem a táj szemlélésében, hogy csak az utolsó pillanatban tűnt fel kivételes szépsége. Mint egy király, úgy állt a helyén, mintha erőteljes ágaival védelmezné a környező világot. A hajnali üde világ teljesen magával ragadott, én is szabadnak éreztem magam, mint a madár.
Egyre közelebb értem a köveskáli országúthoz, amikor feltűnt a távolban a kicsit furcsa megjelenésű Emberi Komédia szoborcsoport, de azonnal láttam, hogy sajnos fel van állványozva.
Közelebbről már az is látszott, hogy több szobor hiányzik is. Örülök, hogy én még láttam teljes állapotában, amikor pár éve Klárival együtt látogattunk ide. Remélhetően csak felújításra vitték el a szobrokat, s hamarosan ismét teljes szépségében látogatható lesz.
(Szép emlék is kapcsolódik ahhoz a látogatáshoz: egy csodálatos vörös rózsát varázsoltam életem párja kezébe a szobrok tövében. Máig nem tudja, hogyan csináltam!)
Még körbenéztem a tó környékén, majd egy, még éppen elfogadható hosszúságú aszfaltozás után elértem Kővágóörs szélét. Nem mentem még be, mert a Kőtengerre is kíváncsi voltam. Nyilván itt is jártam már feleségemmel, de ilyen kora reggeli órában egészen más arcát mutatta.
Miután itt kigyönyörködtem magam, a falu kicsi utcácskáin sétáltam a templom melletti bélyegző felé. Gyönyörködésből itt sem volt hiány: csodálatos régi házak, a romos régi zsinagóga, a csodálatos belső faragású templom, mind-mind különleges élményt nyújtottak. A templom előtti parknál megreggeliztem, bélyegeztem, s friss erővel folytattam utamat a Mosóház felé.
A háromnapos ünnepet sokan biciklizéssel, túrával töltötték, erre is sokan voltak. Az egyik társaság itt töltötte az éjszakáját, éppen most kezdtek ébredezni (A kis lusták! Mögöttem csak ma 6 km volt már.) Belépve a Mosóházba kicsit csodálkoztam, mi lehet ebben a sötét, üres épületben? Aztán ahogy szemem alkalmazkodott, felfedeztem a házba rejtett „tavat”, melyet középen egy fahídról lehet megcsodálni. Különleges épület a kristálytiszta vizű medencéjével.
A folytatáshoz dönteni kellett: vagy megyek Kékkút felé, hosszan aszfalton a hivatalos K jelzésen, vagy nekivágok a homokbánya felé vezető szekérútnak, egy bizonytalan bánya-átkeléssel a végén. Ez utóbbit választottam, és mondhatom nem bántam meg!
Kihagyva a Kisörsi templomromot, egy füves szekérúton ballagtam, balra ligetes erdő, jobbra egy hatalmas mező. Egyszer csak balról az egyik füves ligetnél kilépett az erőből egy őz suta. Jól megnézett, de nem szaladt el, fényképezni is volt időm. Még csodálkoztam is, hogy miért, amikor mögötte megjelent az alig cica méretű gidája. Úgy meglepődtem, hogy csak néhány alig felismerhető, életlen képet sikerült kettőjükről készíteni, de az élmény leírhatatlan volt: hiszen ez egy ANYA, aki GYERMEKÉT sétáltatja!
Később a mezőn 8-10 őzet is meg tudtam figyelni, némelyeket fényképezni is lehetett, mások túl távol voltak. A középtájon egy hatalmas madár csapott hirtelen a magasba, de sajnos őt is elbaltáztam, róla is csak életlen képet sikerült készítenem. Mindenesetre élményből nem volt hiány!
Elértem a bánya szélét, ahol egy tavon hattyúk terelgették csibéiket. Ennyi szépséget esélyem nem lett volna átélni, ha a másik utat választom.
De most jött a feketeleves: át kellett kelni valahogy a homokbányán! Ami távolról dombnak látszott, közelről megmászhatatlan heggyé változott, nem beszélve a süppedő homokban való vánszorgásról. Nem ecsetelem küzdelmemet, de végül néhány hegy és néhány szakadék leküzdése után a bánya központi udvarában álltam. Vagy megkeresem a Kisörspusztai temető és a harangláb (magam sem hittem, hogy ezek még léteznek) felé vezető, igen valószínűtlen utat, vagy kimegyek a főbejáraton. Az utóbbit választottam, a portás/vagyonőr dobott egy hátast amikor meglátott, rendőrséggel ijesztgetett, de végül békében kiengedett a telepről. És láss csodát, alig tettem 20 lépést a kaputól, megtaláltam a Kisörspuszta felé letérő utat.
Nem semmi ez a település! Teljesen körbe van kerítve a bányával, de ha bentről szemléled, eszedbe sem jut, hogy milyen sivár a környezete. Szépen felújított házak, emberekkel teli utca, minden ez, csak nem halott puszta. Lehet, hogy állandó lakosa nincs, vagy csak alig van, de most sokan voltak kint. Elértem a kő haranglábat, s amilyen a formám, ez is felállványozva, felújítás alatt volt. A mai napom már csak ilyen, de mi sem bizonyítja jobban, hogy mennyire élő a település.
Felsétáltam az utca, a település legvégéig, ahol a régi temető van. Ez már teljesen be van szorítva a bánya harapófogójába, de a hangulatán ez semmit nem ront. Nagyon örültem, hogy nem adtam fel a keresést és rátaláltam erre a gyöngyszem településre.
Visszafelé hamar kiértem az országútra, ahonnan már egy lépés volt Salföld. A bélyegzés miatt át kellett menni a teljes falun, ami egyáltalán nem hálátlan feladat.
A falu varázslatos, az emberek kedvesek, s kissé szomorú szívvel búcsúztam tőle, amikor a Csönge-hegyi kilátó felé vettem az irányt. Régebben is terveztem már felmenni a kilátóba, de most jött el az idő rá. Sajnos a kilátás nem igazán átütő innen, de azért kár lett volna kihagyni. Folytatásban a hegy gerincén kapaszkodtam tovább, s úgy, mint néhány éve más irányból, most is azt gondoltam, hogy ennek a hegynek nincs teteje. Alaposan kiszellőztettem a tüdőmet, mire végre a túloldalon leereszkedve elértem Badacsonyörs utcáit.
Itt még tettem egy kitérőt egy régi ismerősöm sírjához, aki bár Budapesten élte le az élete javát, ebben a temetőben akart végleg elpihenni. Jó volt időzni a közelében, jó volt gondolni rá!
Innen már nem sok élményben volt részem, még körbejártam a 71 sz. főút közelében lévő kis kápolnát, s aztán már csak jó 4 km gyaloglás várt rám a biciklisek, gyalogosok és strandolni vágyók özöne között. Nem a legfelemelőbb szakasza ez a túrának, de kicsivel 1 óra után végre beütöttem az utolsó bélyegzőt a gyűjteményembe.
Megvettem a jegyemet az állomáson és végre megpihentettem a sok aszfaltozástól meggyötört lábaimat. Majdnem 21 km jutott mára, és az egy egész és két fél nap alatt összesen 66 km-t teljesítettem. Jó, élményekkel teli túra volt, még azt a fél nap esőt is el lehetett viselni. Késő délutánra szerencsésen haza is érkeztem.
A bővebb információt a hadidoki.ini.hu lapon találtok. Köszönöm a figyelmet, sok szép túrát kívánok mindenkinek!
