Nem. Ha széles színterű monitorod van, és jó a színtér beállításod, akkor a felső sorban élesen el kéne váljon a piros-zöld-kék sáv. Ez azt jelenti, hogy széles színterű módban(ha esetleg ezt lehet állítani a monitorodon), garantáltan brutálisan túlszaturáltan látsz mindent a böngésződben. De egy laza kérdést feldobnék: van beállítva bármilyen eszközprofil a win színbeállításainál? Csak mert ha nincs, akkor esélyed sincs helyesen látni a színeket. Az a helyzet, ezek miatt én senkinek nem szoktam ajánlani a wide gamut monitort, aki nem tud bánni a színkezeléssel, mert míg egy sRGB esetén nagyjából kezeli a rendszer, mivel a legtöbb esetben ez az alapértelmezett, ha nem nyúlsz hozzá sincs katasztrófa, viszont wide gamut esetén a totál hamis lesz az egész. A rubikkocka szerű szürke ábrákat meg hagyjuk. Gondolom a win szemre történő "kalibrációjára" gondolsz, de az egy rossz vicc. Az, hogy az amatőrök nem tudnak bánni a piros pipacsokkal, az ennek köszönhető. Nyilván a saját képeidet ennek megfelelően dolgozod fel, így amit a gépen látsz, az neked jó.
"na, akkor most van a raw-nak beágyazott színprofilja vagy nincs?"
Na most a kérdés, hogy mikor mit csinálsz. Én Lr-ot használok, van a camera eszközprofil, a munkaszíntér(nálam ProPhoto RGB), majd exportáláskor a beállított beágyazott színtér. ACR-ben ugyanez, leszámítva, hogy most már a PS is képes megnyitni a raw fájlt, de itt már alkalmaz profilhozzárendelést, emiatt ha a Ps-ben átkattintod a profil hozzárendelése résznél, akkor el fogja cseszni a profil felcímkézését, és rossz lesz a szín. Amíg az ACR, vagy a LR munkaszíntér beállításokon matatsz, addig nem kell nagy változást látnod.
"ami a vázon választható ott azt nyomom be amivé csinálni fogom a raw-t, de akkor az raw-nál tök mindegy vagy nem?" raw-nál mindegy.
"szóval hogy csinálhatok hibás színprofil hozzárendelést ha a raw-nak nincs ilyenje?" Fent megválaszoltam.
"vagy az szerinted teljesen véletlen egybeesés hogy ez a dolog mégis működik?"
Amiket írsz az alapján gyanús, hogy valami nem kerek, de az is lehet, hogy nem vagy elég figyelmes. Nem bántásból, velem is előfordult már, hogy durván benéztem banális dolgokat, pedig elég allergiás vagyok ezekre, mégis lement egy adag kép, mire egy kritikusabb fotón feltűnt, hogy a win eldobta a színprofilt. Szerencsére az Eizo-nál már megoldja a Colornavigator.
"nem tudom mi a d50 világítás de majd rákeresek"
A D50 a szabvány 5000K-es nyomatvizsgáló fény. Természetesen széles spektrumú, de a szabvány rendelkezik homogén világításról és fényerőről is. A minőségi átvilágítópultok is ezt használják.
ami a cameratico linket illeti, megnéztem, 3 teljesen egyforma piros-zöld-kék sávot látok egymás alatt
ezt kéne?
miután ezt a monitort vettem, S Robi küldött valami linket ahol mindenféle szürke rubikkocka szerű ábrákkal kellett beállítani a monitort, akkor azzal beállítottam
ami lehet hogy elmászik a beállítás, fogalmam sincs, de mivel a gyakorlatban működik nem piszkálok bele amíg nem biztos hogy ez rossz
a stock régen: én megcsináltam adobe-ban, feltöltötttem
ők átrakták rgb-re és így fakó lett ahhoz képest
tehát: meg van nyitva ahol már a web mutatja a képeket, mellette egy kis ablakban amiket feltöltöttem, és azokhoz képest fakóbb a web
lehet hogy amit erről a témáról tudsz, annak alapján fordítva kéne lennie szerinted, de a gyakorlatban így volt
a számítógépem semmit nem jelzett soha attól függetlenül hogy éppen milyen irányba mentem a fotosopban, de abban igazad van hogy a számítógép alap színkezelésére soha nem gondoltam, biztos van neki , biztos rgb
de akkor egy (nyomdai) cmyk átállítást se tudna jól kezelni meg semmit, mégis minden működik, akárhova akárhogy kell valamit nyomtatni
azt nem értem mi a nyomat neked? amit szkennelt vagy digitális cuccról csináltatok az mind nyomat, mindegy milyen minőség
amit beteszek a hívóba nekem az a fotópapír, minden más csak nyomat
hívtuk a minilaborból kijövő cuccokat is "print"-nek, de igazából az meg fotópapír volt (RA-4)
na, akkor most van a raw-nak beágyazott színprofilja vagy nincs?
ha jól emlékszem tegnap reggel nem volt
ami a vázon választható ott azt nyomom be amivé csinálni fogom a raw-t, de akkor az raw-nál tök mindegy vagy nem?
különben mindig arra tippeltem hogy nem fontos az a beállítás raw-ban, de a biztonság kedvéért odanyomtam
szóval hogy csinálhatok hibás színprofil hozzárendelést ha a raw-nak nincs ilyenje?
másrészt nem durván alul vagy túlszaturált az egyik, attól hogy én változtatgatom rgb-abobe között, nem ezt írtam
azt írtam, hogy amit adobe-ban töltöttem fel, és ők tették át rgb-be (nem fordítva) az lett tök fakó, és ez nem azt jelenti hogy a másik túlszaturált volt
mondjuk ez olyan mint a "kiveri a szememet a különbség", lehet hogy az drámai túlzás volt, lényeg hogy látható különbségről van szó, a hisztogram is ugrik egyet ha valakinek az segít
ok nem ugrik egyet hanem változik
vannak dolgok amihez nem értek, bit, mittudomén, nyilván amihez nem értek azt nem is tudom pontosan megnevezni, de hogy mit milyennek látok abban nem tévedek
ami a monitoromat illeti:
-a win képnézegetőt nem használom soha, azt mindig utáltam, de emlékszem hogy sötétebben vagy világosabban (már nem tudom melyik volt) mutat ff képeket mint a fotosop, amit leginkább használok képnézegetésre, mert nem nézegetem hanem akkor csinálnom is kell vele valamit
mondjuk pl 30 családi fotóból kiválogatni a jobbakat valami nikon képnézegető vackot használok de a nevét se tudom
-nem mindenhol durván túlszaturált színeket kapok, nagyon finom pasztellszíneket ugyanúgy tud mutatni ha valaki olyat csinál, de ahol lelkes amatőrök pipacsmezőt fényképeznek ott rendszeresen szar, egyébként nyomtatott sajtóban is gyakran látom a digitális gépeknek ezt a hibáját, úgyhogy inkább nem amatőrözöm őket
másrészt az amatőrök néha sokkal jobbakat scinálnak mint a nagyfejű momés doktorok vagy a mindent túlszakizó szakik
ez különben egy lenovo akármi, Sütő Robit nem tudom ismered-e, ő ajánlotta (ha már vannak festő ismerőseid) de semmilyen géppel nem kalibráltam soha, nálam az a kalibrálás ha azt látom a nyomaton amit akartam
vagy az szerinted teljesen véletlen egybeesés hogy ez a dolog mégis működik?
nem tudom mi a d50 világítás de majd rákeresek
azért kérdeztem a dianézőt mert az elég hasonló a világító monitor nézéséhez, és ez a 2 teljesen különbözik bármilyen papírkép nézésétől
"vsizont nem értem mire lenne jó a többféle színprofil (vagy mi ez) ha ugyanazt kéne látnom?" Nem ugyanazt látod, de nem ordít a különbség. Bizonyos színeknél fogsz látni finom eltéréseket, összhatásban az AdobeRGB kicsit jobban él, van fotó, ahol ez látványosabban kijön, lesz ahol alig látni a különbséget.
"a photoshopban mikor jpeggé alakítom, akkor ha átkattintom egyikről a másikra, k-ra látom, és nem is a zöldekben feltűnő amiben elvileg jobb az adobe, hanem adobén a sárgák se annyira túllőttek (ha együtt van a szaturáció a többi színnel, ez persze arra vonatkozik)" Nem jó. Te hibás profil-hozzárendelést végzel egy olyan képen, aminek van beágyazott profilja. Ilyenkor van az, hogy durván túl-, vagy alulszaturált lesz a képed. Tudsz konvertálni is, ott jellemzően a tágabb színtér felől mehetsz a szűkebb felé, de az egész képen nem szabad drasztikus változást látnod.
"hihetném azt is hogy az összes gépem szar, én vagyok vak, de akárhány pl pipacsos kép jön elém a netről, legtöbbször ezt látom, hogy nehéz kezelni vagy észre se veszik rosszabb esetben"
Ha van egy széles színterű monitorod, akkor alapból mindenhol durván túlszaturált színeket kapsz, egészen addig, amíg a programjaidban be nem állítasz mindent. Egy széles színterű monitort nem is lehet profilozás nélkül normálisan használni. Szóval amit neten látsz kép, nálad az is túlszaturáltan jelenik meg, egy helytelenül beállított/beállítatlan böngésző esetén(https://cameratico.com/tools/web-browser-color-management-test/). Egy sima win képnézegető meg nem is tudja rendesen kezelni a színtereket. (ha jól emlékszem teljes képernyős módban ok, amúgy nem)
"különben meg hogy nézed a diát? kis dianézőben fény felé tartva vagy vetítve? melyiket akarod elérni a digitalizálással?"
Nyilván vetítve a legjobb, bár annak is megvannak a korlátai. Ma már létezik elég jó minőségű LED, vágyam, hogy egyszer profin átépítek egy vetítőt D50-es világításúvá. Sajnos a melegebb fényű halogén sokat eltol a színeken. Egyébként meg D50 fénnyel szoktam nézni, és a szkennelést is ehhez igazítom.
"Valamikor 2004 körül amikor a Nikon D3-as gép megjelent, akkor több alapos összehasonlítást végeztem a Pentax 67-es színes negatív (Fuji Reala) film és digitális D3-as gép között.
A következtetés az 50x60cm-es kémiai előhívással készült papírképek alapján az volt, hogy a színek és az élesség tekintetében a két eljárás kb. egyforma eredményt hoz, de a Nikon D3-as géppel (FX szenzorméret, és csak 12Mpixel) sokkal könnyebb célba érni. Jelenleg egy D810 géppel fotózom (36Mpixel) és az optikák is sokkal jobbak, így biztos vagyok benne, hogy az élességet tekintve egy mai fényképezőgép könnyen megveri a 6x7-es formátumot is."
A nyomtatók felbontásával vigyázz, felszorozzák a színek számával. A nyomtató felbontása dpi (képpont/inch) pontosabban festékpont/inch. Tehát a noymtató laboros csupán 640/12=53 ppi (pixel/inch) felbontással dolgozik.
A dfl.hu fotólabor valós 508ppi (pixel/inch) felbontással dolgozik.
A nyomtató gyártók és nyomtatást vállalók valahogy igyekeznek elködösíteni, elkerülni a nyomtatás és a levilágítás felbontásának összehasonlítását.
Szerintem érdemes többször nagyon figyelmesen átolvasnod amit a Levente írt a színkezelési beállításokról. A laborod sem mérvadó, kérdés kik ülnek ott, értik-e amit csinálnak. Lehet hogy mindenki SRGB-t ad be és így nincs is semmi teendőjük. Amikor pedig kapnak egy Adobe színteret hirtelen nem tudják mit tegyenek vele. Ha a stock képeid Adobe színtérben tompábbak voltak, akkor ez azt jelenti, ők nem konvertálták a színteret. És más a színtér konvertálás (ennek paraméterei is vannak) és más amikor egy beágyazott színtér nélküli képhez egyszerűen csak hozzárendelsz egy színteret. Az első hogy a saját Photoshoppodban beállítsad a színkezelést, és azt hogy a számítógéped azonnal jelezze ha a választott színtered (Adobe) és az éppen betöltött kép között színtér eltérés van. A fotóbaborban például ha ők nem kezelik a színteret, és nyilván sz SRGB-hez vannak szokva, akkor a kapott színek a képen tompábbak lesznek. Ha a fotólabor számítógépe visít a színtéreltérésnél, és kezeli az Adobe színteret is, akkor mindkettőből azonos minőségű képet kapsz. persze csak akkor a fotópapírról és nem nyomatról van szó. A nyomat lehet nagyobb színterű, ebben nincs tapasztalatom.
simán lehet hogy rossz a profilbeállítás, viszont ha színes (vagy ff) nyomatot rendelek mégis olyan lesz amilyet monitoron látok, úgyhogy nekem jó
illetve nem teljesen igaz, mert a családi képeket 10x15-ösben nem valami profi helyen csináltatom hanem a 220voltban kb évente, és ott egy alkalommal pont az említett színek voltak elb.va, de szerintem akkor beleokoskodott a laboros, nem tudom kik ülnek ott
ettől függetlenül, mikor stockoztam eleinte nem értettem miért fakó az összes képem mikor már az oldal jeleníti meg, aztán valahol megtaláltam hogy ők átrakják rgb-be, akárhogy töltöd fel
ez a másik vicc, hogy a szarabb kell sok helyre
akkor nyilván utána úgy dolgoztam fel és ez megszűnt
vsizont nem értem mire lenne jó a többféle színprofil (vagy mi ez) ha ugyanazt kéne látnom?
a photoshopban mikor jpeggé alakítom, akkor ha átkattintom egyikről a másikra, k-ra látom, és nem is a zöldekben feltűnő amiben elvileg jobb az adobe, hanem adobén a sárgák se annyira túllőttek (ha együtt van a szaturáció a többi színnel, ez persze arra vonatkozik)
hihetném azt is hogy az összes gépem szar, én vagyok vak, de akárhány pl pipacsos kép jön elém a netről, legtöbbször ezt látom, hogy nehéz kezelni vagy észre se veszik rosszabb esetben
különben meg hogy nézed a diát? kis dianézőben fény felé tartva vagy vetítve? melyiket akarod elérni a digitalizálással?
Mielőtt nagyon belemennénk a hitvitákba, leszögezném, nem akarok senkit meggyőzni semmiről, teljesen eltérőek a tapasztalatok és a vélemények, és ez rendben van.
"Folyamattervezésnél a végeredményből kell(ene) kiindulni és arra építeni a folymatot, vagy eldönteni, hogy megvalósíthatő-e. Ha valakinek van egy bejáratott digitális folyamata, az nem fog ugyanolyan eredményt, vagy jobbat kapni, ha kicseréli a fényképezőgépet egy filmesre, főleg, ha a megjelenítés ugyanaz lesz."
A végeredményből indulok ki, és nem akarok ugyanolyan eredményt kapni, mint a digitálisnál, pont ezért csinálom filmre. Akárhogyan nézem, a high-end filmes világnak(főleg a dia esetén), van egy olyan színvilága amit nem, vagy nagyon nehezen lehet a digitálissal megközelíteni. Ez tetszik, szeretek élni vele, és sokszor nagyszerű kifejezőeszköz. Vannak helyzetek, amikor a digitális is egész jól helyettesítheti, és vannak, amikor lehetetlen reprodukálni az eredményt. Egyébként sokat gondolkoztam már ezen, hogy művészi oldalról mi az, amiért bennem annyira más érzéseket vált ki a filmes színvilág. Ma sem tudom megmondani igazán, hogy csak a filmes képekhez köthető vizuális élmények hozzák ezt ki, vagy valami más. Családban többen is festenek, és rájöttem, hogy az elvonatkoztatás mennyire fontos a tényszerű közlés helyett. Pl. adott egy tájrészlet a téli fáradt koradélutáni napsütésben. Lombnélküli bokrok, meg egy magányos fa, a bokroknak vörös-sárga-szürke a vesszője. Na most egy festmény tele van egyszerűsítésekkel, foltok, pacsmagok, vonalak, színek, árnyékok, ragyogások. Nincs élethűen lefestve minden. Adott esetben a színek sem mindenáron hitelesek. Mégis, a hangulat az valami veszedelmesen átjön. Hideg kék reflexiók az árnyékokban, vörösek a napsütötte somvesszőkön, finom részletek ahol kell, és elnagyolt foltok ahol nem akarunk mindent láttatni. Valahol látok összefüggést a diafilm és az akvarell között, pedig a fotózás mint műfaj sokkal szájbarágósabb. De mégis a diában sokkal több az elvonatkoztatás, mint egy eleve digit képen, ami lineárisan rögzít. A dia fel fogja erősíteni a hideg kék reflexiókat, ami a digitálison szinte elveszik. El fog tüntetni részeket, ahol a dinamika már nem bírja. Ez néha fáj, néha meg áldás. Fog olyan nem valós színeket is hozni, amik emelik a színkontrasztot, expozíciótól, árnyalatoktól függően fogja torzítani a színeket. Mégis a hangulat (számomra) sokkal jobban átjön.
(egyébként még mindig két digitális technika összehasonlítása volt a téma, nem igazán releváns, hogy mit gondolok a filmről)
"Azt írni, hogy nem kell a cibachrome minőség, de keresi valaki a legjobb megoldást, az szerintem zsákutca. NEm lesz jó megoldás. Főleg mert csak egy széleskörűen elérhető színes papír van és annyi." Nem írtam ilyet. A cibachrome nem elérhető, és kész. Ettől még lehet a legjobb eredményt keresni. Arról nem beszélve, hogy egyáltalán nem biztos, hogy egy mai pigmenttintás nyomat nem nyújt-e technikailag számos területen többet, mint egy cibachrome. Ja, hogy a cibachromnak is volt egy varázsa ami nincs? Hát ez tényleg szívás. De ettől még kihozhatok valami igazán jót és számomra érdekeset a jól digitalizált diámból.
A papírok kapcsán meg simán tudok 4-5 féle papírra nagyíttatni, ha meg nyomtatás, ott még tényleg azt rendelek amit csak akarok. Nyilván nem a sarki laborról beszélek(olyan nincs is már), de innen a gép elől olyan levilágítást rendelek, amilyet akarok. Profilozva, 640dpi-vel, 12bit-es, más-más papírra.
"Arra ugyanúgy le lehet világítani a digitálist, mint a filmet, ugyanolyan minőségben. Azért nem kell filmre fotózni." Ne haragudj, de SZERINTEM ez teljesen hülye hozzállás. Arra papírra ugyanúgy le lehet világítani a Nokia 3310-es képét, azért nem kell GFX50r-el fotózni.
"Ezt értem. Viszont ha úgyis tudjuk hogy egy digitális gép (erről volt szó pár hete v. hónapja) tök érzékeny a sárgákra-vörösekre, akkor egy dián a részletgazdag pipacsot nem inkább szkennerrel kéne próbálni? Az eredeti kérdésfelvetés annak szólt, hogy vajon miért nem hozza a befotózós digitalizálás azokat a színeket, amit egy jobb szkenner. A feltételezésem szerint talán a bayer rács, és a színszűrők eltérő spektruma lehet az oka, de valójában nem tudjuk. Szóval igen, marad a szkennelés, de ugyebár a befotózásnak is számos előnye van, felbontás, dinamika, modern szoftverkörnyezet, gyorsabb munkafolyamat, szóval a ha színekben jó lenne, akkor az ősrégi high-end szkennerek helyett nem lenne rossz dolog.
"Ma beteszek a szkennerbe egy színes negát és nem is értem mi történt, sokkal nehezebb belőle elsőre (vagy másodikra harmadikra is) a jó színeket kihozni. Diáról valószínűleg még nehezebb lenne." A kettőről máshogy nehéz. Nemrég linkeltem egy kézi átfordítós leírást, nekem azonnal sikerélményem lett vele, Portráról csodás átfordítást hoztam ki, azóta csak így csinálom.
"Közben nem tudom a szkennerben milyen érzékelő van, hogy csinál színeket, de tuti máshogy mint egy váz-ccd, mert ott nincs gond a sárgával (nincs túlcsordulás)" A szkennerben minden pixel tartalmaz R-G-B színinformációt, külön beolvassa a három színréteget az egész képről. A fényképezőgép G-R-G-B pixelekből interpolálja a hiányzó színinformációkat. Tehát 4 pixelből mindegyik csak 1-1 színszűrőt kap, ebből jön ki az eredmény, majd interpolálja a felbontást.
"Ami meg az RGB- Adobe RGB színteret illeti (Képfaragó), raw konverterben kiveri a szememet a különbség, nem értem hogy nem látszik?" Ha annyira kiveri szemed a különbség, akkor ott nekem felmerül, hogy rossz a színmenedzsment beállításod. Eleve, ha raw-ban fotózol, akkor mindegy, hogy a fényképezőgép színtér beállításod mire van állítva, ugyanis raw-ban nincs beágyazott színporfil. A konverter jellemzően ProPhoto RGB munkaszíntérben dolgozik, ehhez használsz valamilyen eszközprofilt(pl. Adobe Color, vagy egyedi kalibrált), majd amikor exportálsz, akkor megadod, hogy milyen beágyazott színtérrel rendelkezzen a kép. Na most ha olyan képed van, akkor a vörös-narancsnál láthatsz egy kis eltérést az AdobeRGB javára, valamint a zöldek kevésbé laposak, de nézni kell egy darabig, mire meglátod a különbséget. Ha esetleg a monitorbeállításoknál azt látod, hogy az AdobeRGB mód húdeszépszínes, míg az sRGB olyan visszafogott, akkor rossz az eszközprofil beállításod a monitoron. Magyarán sRGB-ként kezeli az AdobeRGB-t a rendszer, és mivel hibás a hozzárendelés, brutál módon túlszaturál mindent. (azt is érdemes tudni, hogy pl. a Win asztali környezet nem kezeli a széles színteret, szóval ott mindig rosszak a színek, de ha a programjaid jól vannak beállítva, akkor ott stimmelnie kell. Képnézegető, Adobe, böngésző(csak Firefoxnak van teljes színmenedzsmentje), ezeket mind be kell állítani.
A közép és annál nagyobb formátumoknál az egyetlen előnyt a mélységélességben való játék és az elérhető hátfal és frontlemez mozgatások adják. Lehet mindenből szépet kihozni. Idő, tudás és hozzáállás kérdése.
Az analóg technikák egyetlen előnye művészi megközelítésnél jön elő, ahol a folyamatok jelentős része, vagy mindegyike kézben tartható.
Mint egy Tesla és egy múlt századi Porsche vezetése közötti különbség.
,,Ami meg az RGB- Adobe RGB színteret illeti (Képfaragó), raw konverterben kiveri a szememet a különbség, nem értem hogy nem látszik?"
Amikor egy kép a Photoshopban már Adobe RGB színtérben van (tehát hagyjuk a RAW konvertert, azt nem is a Photoshoppal csinálom) és azt SRGB-be konvertálod, akkor ha a Photoshopod jól kezeli a színeket, akkor mondjuk egy porténál ugyanolyan színeket kell látnod. Tehát a két kép a monitoron szinte egyforma.
Ha a monitor tudja az Adobe RGB színteret is, és a képen van olyan szín (élénk zöld, tiszta piros) amit az SGB már nem tud, akkor az Adobe-SRGB konvertálás után látnom kellene, hogy ezek a színek tompultak. Valahogy ez nem jön nálam, de nem tudom miért.
Valamikor 2004 körül amikor a Nikon D3-as gép megjelent, akkor több alapos összehasonlítást végeztem a Pentax 67-es színes negatív (Fuji Reala) film és digitális D3-as gép között.
A következtetés az 50x60cm-es kémiai előhívással készült papírképek alapján az volt, hogy a színek és az élesség tekintetében a két eljárás kb. egyforma eredményt hoz, de a Nikon D3-as géppel (FX szenzorméret, és csak 12Mpixel) sokkal könnyebb célba érni. Jelenleg egy D810 géppel fotózom (36Mpixel) és az optikák is sokkal jobbak, így biztos vagyok benne, hogy az élességet tekintve egy mai fényképezőgép könnyen megveri a 6x7-es formátumot is.
A színeket tekintve a diafilm szerencsés fényviszonyok és megfelelő filmválasztás esetén nagyon szép tud lenni. De két kérdés van, hogyan lehet ezt úgy digitálissá alakítani, hogy a ,,zseniális" színek megmaradjanak?
Két erősen megfontolandó dolog akkor is van: A filmes fotózás sokkal több munkát, és áldozatot kíván. Ha a világítás nem finom és színhelyes, akkor a diafilm egy gyengécske, kemény, árnyékokban részlettelen vacak lehet. Ja és a diafilmes fotózásba nem fér bele a lejárt vagy gyenge minőségű anyagok használata.
A negatív már lágyabb finomabb karakterű, többet elvisel de azért az sem korrigálható oly mértékben mint a digitális RAW felvétel. Ezek alapján én úgy gondolom, hogy bár szeretem a filmet, de csak ritkán és fekete-fehér fényképekhez fogom használni. Az eddigi szerény fekete-fehér tapasztalatom alapján (régen több ezer tekercs színes anyagot is elhasználtam) azt gondolom, hogy a ff film használata ma is érdekes lehet.
Az interneten láttam olyan színes negatívról finom portréképeket, amire azt mondtam hogy különlegesen szépek. Viszont jó világítás, és/vagy szerencsés fények estén a szokásos digitális eljárás is szép.
Elsősorban arra gondoltam, hogy filmet betenni egy folyamatba a digitális gép helyére csak bonyolítja a dolgokat. Hívás, scannelés, retus, PS. Főleg, ha a kimeneti kép ugyanaz. A digitális egyszerűbb.
Nekem úgy tűnik, sokan rossz feléről fogják meg a kérdést. Folyamattervezésnél a végeredményből kell(ene) kiindulni és arra építeni a folymatot, vagy eldönteni, hogy megvalósíthatő-e. Ha valakinek van egy bejáratott digitális folyamata, az nem fog ugyanolyan eredményt, vagy jobbat kapni, ha kicseréli a fényképezőgépet egy filmesre, főleg, ha a megjelenítés ugyanaz lesz. Szerintem ma színes filmre fényképetni középformátum alatt nem ad extrát a digitálissal szemben, ha a művészi szempontokat kizárjuk. Ott is a nagyobb medium méret az, ami elválasztja a jobbára FX méretű gépektől. Nem minőségben, hanem a leképezésben, mélységérzet visszaadaásban. Az olyan kérdések, hogy milyen első filmes gépet vegyek, milyen filmet használjak, csak szentimentális tartalommal rendelkeznek. Gyakorlati jövőjük nincs.
A filmes világ zsugorodásával nagyon leszűkültek a hobbista lehetőségek. Egyre nehezebb kivásárolni a munkafolyamatokat. Azt írni, hogy nem kell a cibachrome minőség, de keresi valaki a legjobb megoldást, az szerintem zsákutca. NEm lesz jó megoldás. Főleg mert csak egy széleskörűen elérhető színes papír van és annyi. Arra ugyanúgy le lehet világítani a digitálist, mint a filmet, ugyanolyan minőségben. Azért nem kell filmre fotózni. Ugyanez igaz a nyomtatókra is. Azt a problémát, hogy egyes színek nem jók digitálison, nem tudom helyén kezelni. Ugyanez a probléma filmen is megvan hatványozottan, amit nehezebb korrigálni.
Az első kérdésnek annak kellene lenni, mit akarok látni egy bizonyos papíron? A második, hogy miként tudom azt elérni?
Ezt értem. Viszont ha úgyis tudjuk hogy egy digitális gép (erről volt szó pár hete v. hónapja) tök érzékeny a sárgákra-vörösekre, akkor egy dián a részletgazdag pipacsot nem inkább szkennerrel kéne próbálni?
nem értek különben az egésznek a számítógépes nyelvén, nem tudom mi a különbség 8 és 10 bit között, de az állvány mellett állva (tájfotózom) látom (és annyit is mér) ha 1/3 blendével lejjebb megy a fény, ja, egy fátyolfelhő
FF filmeket szkennelek magamnak 99%-ban, nagyon ritkán színes negatívot. Abból meg azért nem diát, mert kb az általad említett útvonal a leginkább életszerű. (költség, retus, ugyanolyan print)
Kb 22-23 éve dolgoztam laborban, egy színes durst fejet k. gyorsan be tudtam állítani színhelyesre, a negatívot nézve.
Ma beteszek a szkennerbe egy színes negát és nem is értem mi történt, sokkal nehezebb belőle elsőre (vagy másodikra harmadikra is) a jó színeket kihozni. Diáról valószínűleg még nehezebb lenne.
Közben nem tudom a szkennerben milyen érzékelő van, hogy csinál színeket, de tuti máshogy mint egy váz-ccd, mert ott nincs gond a sárgával (nincs túlcsordulás)
Nekem egy ősi Epson 4870 van, és mivel hülye vagyok a szoftverekhez nincs silverfast vagy mi a neve, stb, és utálok bármit telepíteni.
Ami meg az RGB- Adobe RGB színteret illeti (Képfaragó), raw konverterben kiveri a szememet a különbség, nem értem hogy nem látszik?
sima RGB-ben még szarabbak a sárgák-vörösek, de legtöbb helyre az kell ... :-(
vagy a vázon állítod csak át, és a photoshopban (raw konverter) ugyanaz a beállítás van?
Nagyjából úgy néz ki, hogy a digitális a munkám, a film a hobbim. Filmre főleg tájképezni szeretek, két okból, az egyik, hogy lelassít, más hozzáállást kíván, és ez jól esik a munka mellett. A másik, hogy a színekben tényleg van benne egy kis plusz, de leginkább más mint a digitális. Ettől függetlenül szeretném a munkafolyamatot a legmagasabbra emelni, és a lehető legjobb végeredményt kihozni. Nyilván a dia vetítve a legjobb, de jelenleg a digitálison keresztül vezet az út a papírképig(nincs más megoldás), na meg a digitális térben is szeretném élvezni a képeimet. Így a film digitalizálása kulcskérdés. Nagyon szeretem az analógot, de nem vagyok elvakult fanatikus, hogy ha nem cibachrome-ra megy a kép, akkor az már nem is igazi. A jelenlegi technológiai lehetőségek mellett a film-digitális-papírkép útvonalon keresem a legjobbat.
Bocs, nem tőlem kérdezted, de én azt gondolom, ha a dia színei bizonyos esetekben jobban tetszenek mint a digitális fotó, akkor természetesen felmerül, hogy ugyanolyan jó színeket a digitális géppel is elérjünk. Hogy ezt el lehet-e érni, az persze kérdés. Fordítva is fel lehetne tenni a kérdést, amikor az előhívás után kézhez kapunk egy vacak tónusú, csúf színvilágú diát akkor ez miért nem olyan színvonalú, mint amit a digi géppel kaptunk volna. Végül is mindkét technikából igyekszünk a legjobbat kihozni, de nem mindig sikerül. Régen is technikai értelemben az volt a szakma csúcsa, ha valaki ki tudta választani, hogy az aktuális feladatához melyik filmet kell kiválasztania.
Itt alant pedig a két technikát (film+digitális géppel történő szkennelés) együtt alkalmazva kerestük az optimális megoldást.
Végül is az a jó a fényképezésben, hogy rengeteg út, megoldás, választási lehetőség van és folyamatosan keressük a legjobb eredményt.
azt nem értem ebben az egészben, hogy ha (gondolom tudatosan) diát választasz a digitális helyett, akkor miért várod el a d. technikától hogy annak a színeit mégis visszahozza valahogy?
A GFX-nél az adapterezés csak egy plusz lehetőség, de annak nagyon jó. Azért a Sigma 105/1.4 Art nem a gagyi kategória, össze merném vetni a Fuji 110/2-vel, csak ez árban feleannyi, és +1Fé. Tényleg éles, és szélen is jó, rekeszelve tökéletes. A Canon 135/2 L gyengébb, pedig arra se lehet panasz. A kisfilmes objektíveknél változó, hogy milyen minőségben fedik le a szenzort, de alapból jobb a maximális vonalélesség mint egy régebbi KF objektívnél, és sokkal nagyobb fényerőt tudnak, olyat amit a Fuji nem is kínál. Vicces, de a Canon 50 1.8 STM-et is használtam a GFX 50r-en. Legolcsóbb objektív a legdrágább vázon, a legidiótább kombó. De mégis, kis korrigálható vignyettálás mellett tök izgalmas, szép képet adott, persze lágy, meg stb., de akkor is, élveztem használni, sokkal jobban, mint fullframe vázon. Egy biztos, sok dolgot tudnék a GFX50r-ről mondani, de a minőségben biztos nem csalódnál. Az elején néha nagyon idegesített a használata, de a végeredmény mindent feledtet. Azóta tudom mire való, és meg lehet szeretni.
Az 50 megapixel kevés? Ráadásul milyen 50 megapixel! AA szűrő nélkül, elképesztően éles, tiszta, jó színekkel, szóval ezen jelenleg nincs mit fokozni. Full Frame-re vetítve 30,5Mp, szerintem pont ideális. Fáziskülönbség elven működő AF kéne bele, ha már valami. De nemrég jelent meg a GFX50s II, nem hiszem, hogy mostanában lesz utód. Ugyanaz a szenzor, csak magas ISO-n feljebb csavarták a zajcsökkentést, így jobban maszatol, vagy a dpreview teszt béna. Egyébként én nem bánnám, ha fejlesztenének egy "csak" 50Mp-es szenzort, ami nem a magas ISO-ról szólna, hanem a színekben tudna valami nagy előrelépést az eddigi digitális világhoz képest. Igaz az utolsó racionális érvem is elfogyna a diázás mellett, de abból már nem gyógyít ki senki. :)
Egy szóval se dicsértem a Minolta 5400-ast, de most, hogy mondod, azért megtenném. :-) A színteres képet csak az sRGB-s felvetésedre hoztam, de a másik képnél se a Minolta a lényeg. A kifakultság szerintem is téves a leírásban.
Viszont én nem gondolom nagyon túlszaturáltnak(Velviából simán lehet ilyen), viszont figyeld meg, hogy Sony A7 a pirostól az árnyékos zöldig mit mutat, és mi látszik a szkennelt képen. Sokkal jobban elkülönülnek a színek a szkennernél, és az egyik a narancstól a sárgászöldig, a másik a pirostól a hidegzöldig tart. De csak példaként hoztam, egyik kép se tökéletes, de azt a különbséget jól mutatja, amit JELLEMZŐEN látni szoktam a szkennelt vs befotózott filmeken. A Flextight vs GFX összehasonlításban meg ordít a különbség. Ennek keresném az okát, és rá a megoldást.
Egyébként a Minolta 5400 az egyik legjobb kisfilmes szkenner, nem hogy abban a kategóriában, amennyiért van, hanem még afölött kettővel. De nehéz használni, nekem majd egy éves tanulási folyamat volt, mire kezdtem ráérezni. Egyrészt tényleg tudja az 5400dpi-s felbontást, ami nagyon kevés szkennerről mondható el. Jól fókuszálható, a filmtartó is használható, bár a végeknél nem tökéletes. A színei alapból hozzák a legtöbb széles spektrumú CCFL világítású szkenner/monitor rózsaszínes eltolódását, de egy alapos IT8 kalibráció után(864 mintás bővített ábrával) egész szépen hozza azt amit a diafilmen látok, 16bit A/D konverter van benne, szóval van miből kerekítenie. A dinamika lehetne nagyobb, diafilmnél ez kritikus, de igazából csak a dobszkennerek tudnak lényegesen többet ezen a téren. Ettől függetlenül küzdelem vele az élet, én se érzem tökéletesnek, de 3x ennyiért se adnak jobb minőséget, sőt. A legnagyobb baj vele, hogy csak kisfilmet olvas. Itt pár kép erejéig egy Heidelberg Tango-val is össze lehet nézni, bár a tesztben a Minoltában egyértelműen görbül a film, csak a közepe éles, a szélén lévő részlet nem: http://drumscan.blogspot.com/2012/05/comparing-linotype-hell-tango-to-other.html Meglepően jó, még ha a dobszkennerből is biztos lehet többet kihozni, nem biztos, hogy a tesztelő mindent jól csinált. Ma is van amúgy olyan dobszkenner, ami mellé teljeskörű szerviz jár. Sajnos tényleg piszok drágák, de egyedül ezek tudják a szín-felbontás-dinamika hármasból mindet egyszerre.
A befotózós szkennelés is olyan, mint minden más analóg dolog, csak akkor lesz jó, ha alapos vagy, és betartod az összes lépést, precízen, 98+ CRI átvilágítás(homogén, távtartóval, maszkolva, kiárnyékolva), stabil repróállvány, minőségi objektív, stb. De színeshez még így is itt van a fent vázolt probléma.
volt egy terv, hogy szerzek toluk egy 80 -as optikat, csak a zeiss planar elcsabitott, viszont arra meg nem jott ossze a 300e ft :)
amugy a biometar 80 -as, ha le van blendezve rendesen pl. f8, akkor szepen dolgozik
a halszemet meg meg idomitanom kell, most megszabadultam a beepitett uv szurotol, itt vigyazni kell, mert maga az uveg beleszol az optikai utba, ha leveszi az ember nem lesz meg a vegtelen, plusz ossze kellett csiszolnom a fokusz meneteket, mert a gyarban kicsit elbenaztak, szorult egy picit egy ponton
Üdvözöllek. Végre valaki aki használt 6x6-os Bronicát. Adnál egy telefonszámot: (maklaryz11@t-online.hu) Köszi.
Úgy látom, hogy a régi optikák esetében az is bizonytalanná teszi a véleményezést, hogy kinél milyen, milyen állapotban levő optika van.
A P67-es 55mm-es új optikája tényleg jó. A 80-as Biometar és a 180-as Sonnar sem rossz, ezek jók, de nem kimagaslóak. Az Orosz-Ukrán halszem jó optika volt.
Én nem dicsérném nagyon a minolta 5400-as szkennert. Nem volt rossz, nevezhetjük jónak, de mégsem a leges-legjobb.
A bokros autós képpárról az a véleményem, hogy az első (minolta 5400) inkább csak kemény, túlszaturált.
A linkelt anyagban volt pár furcsa mondat. ,,A dia 2001 óta kifakult." Ez zagyvaság, egy jó és jól előhívott, helyesen tárolt dia ma is változatlan.
Dobszkennerekre ne vágyjál, régen kurva drága volt, ma már egyszerűen nevezhetjük karbantarthatatlannak. A filmek nedvesítése a szkenneléshez szerintem teljesen elfogadhatatlan. A film foltos maradhat. Ma már nem hiszem, hogy karbantartatlanul a felbontás megfelel az eredeti specifikációnak.
A Fuji GFX- Canon vagy Nikon adapterek érdekesek lehetnek, több olyan műfaj van, ahol a sarkok kellenek, de egyáltalán nem fontosak, ilyen például a portré fotózás. Szóval az, hogy az FX optikák nem rajzolják ki ezt a 33x44mm-es ,,álközépformátumot" az nem minden esetben zavaró. A megnövekedett szenzorméret miatt a mélységélesség tekintetében úgy lehet tekinteni, mintha az objektív fényereje fél rekesszel megnövekedett volna. Tehát egy 1.4/85mm AF-S nikkor objektívet úgy lehet tekinteni, mintha f1.2 fényerejű volna. Szóval érdekes lehet a GFX váz adapterezése. Az újabb adapterek az adapterbe épített rekesz mozgató motorral már a nikon beugró rekeszét is működtetik. Szóval jönnek felfelé a kínaiak. :)
A színes negatívok fényképezőgépes szkennelése nekem nem ment túl jól, a színhelyes szűrőzés nem sikerült igazán profira. Arra viszont hogy megnézzem, mi is van a negatívokon, arra egyszerű és megfelelő. De van erre a célra megvásárolható szoftver, de én a színes képeimet inkább eleve digitális géppel készítem.
A rollfilmes fekete-fehér fotózásban és a digigépes ,,szkennelésben" viszont látok fantáziát.
pentax 67 optikabol ami nekem van pentacon six -en abbol az uj 55mm -es egy egeszen nagyszeru optika, foleg, ha pont szereted 6x6 -nal ezt a latoszoget, a regi 75mm -es is eleg eles tud lenni, viszont a szembe fenyt nem szereti, ami meg van toluk az az uj 200mm -es, ez semmi extra
bronicatol tudnam ajanlani a 40mm -es optikat, ha masert nem akkor csak azert mert ennel slr -ben, 6x6 -al nincsen szelesebb rectilinear(nem halszem) optika, ami meg egy igencsak jo optikajuk az a 110mm macro a 6x7 -es gepukre
magatol a pentacontol pedig a 180mm sonnar optikat emlitem meg, a tobbi meg olyan nem tul vonzo darab, pl. flektogon 50mm nyiva siman elbujhat az 55mm mogott, 80mm biometar nyitva hasznalhatatlan kepet ad,
az ukran halszem az egy erdekes kis optika, tul nagy kepminoseget persze nem erdemes varni
