"A Tábornok Lánya" (The General's Daughter, 1999) c. film (olyan színészekkel, mint John Travolta, Madeleine Stowe, James Woods... gyilkosságról, nyomozásról, tisztességről és/vs. hűségről, emberi és szülői aljasságokról, sérült pszichékről, és "az agyak baszkurálásáról") bevezető zenéje.
A dal eredetileg egy afro-amerikai folksong volt, Nina Simone tette ismertté, A cím See-Line Woman verziója állítólag a kikötőben a XIX. században a tengerészek érkezésekor a kikőtőknél (New Orleans, Charleston) sorban álló, "fuvarra váró" prostikra utal.
És "A Tábornok Lánya" film nem véletlenül kezdődik ezzel a zenével...
Kovács Kati is érezte a dolgot valamikor... (Aztán maradt az olasz slágerek magyarításámál, de hát Zámbó Jimmy előtt is kellett valami az embereknek. És ezek még képviseltek valami minőséget... Most meg itt van, felmászott a lakodalmas és vendéglátós zene a zenetévékre.)
Kenny Rogers 1989-ben adta ki a Planet texas single-t, egy érdekes cowboyos-sci-fi videóval, amit az akkori égi csatornák (Sky channel, Super channel, Music television ??) a slágerlistáikon sokat játszottak.
Úgy néz ki, még a hivatalos Kenny Rogers youtube csatornáknak sem maradt meg, csak valami régen VHS-ről átdigitalizált, homályos verzió a videoklipből... De ez van, ezt lehet nézni. :)
Számomra kicsit érdekes ez az északi-folk beütésű zene, kicsit olyan skandináv mulatós, vagy nem is tudom... Kell hozzá néhány pohár bor, vagy valami más alkoholos ital. :)
.
De, ha már északi, akkor ezt miért ne...? Nem folk, viszont lassú pop.
Helado Negro-t ma reggel köpte ki nekem a YT nagy mesterséges intelligenciája. Jobbat nem is tehetett volna, irány Brooklyn Greenpoint nevű része, annak is a déli csücske, egy konténerben székelő rádióállomás élő koncertje:
Tizenpár évvel ezelőtt egy olasz orvosegyetemista (azóta vagy elvégezte, vagy átnyergelt a zongorista pélyára? De inkább maradt az orvosi pályán, szerintem) feldolgozta Katie Melua akkor legismertebb számait egy szál zongorára, klasszikus stílusban.
A Piece by piece sikerült a legjobban szerintem, ennek így szólt az eredetije:
"These mist covered mountains Are a home now for me But my home is the lowlands And always will be Someday you'll return to Your valleys and your farms And you'll no longer burn to be Brothers in arms
Through these fields of destruction Baptisms of fire I've witnessed your suffering As the battle raged high And though they did hurt me so bad In the fear and alarm You did not desert me My brothers in arms"
"Nerina első albuma, a Dear Frustrated Superstar (amelyet egy kiadónál titkárnőként dolgozva, a főnöke és a munkatársak jóindulatából neki juttatott maradvány-stúdióidőket felhasználva készíthetett el) 2001-ben jelent meg, minden különösebb közönségsiker nélkül, de a kritikusok jól fogadták. Így a Polydor Records-nál (az Universal leánycége) elhatározták, hogy a lemezt újra kiadják, és erre rákerült volna a Photograph című dal is, átkeverve. Pont ez a dal okozta a bajt, mert bár korábban Nerinának már állandó vitái voltak a lemezcég embereivel, akik nem nagyon akarták őt és a véleményét komolyan venni a munka során (annak ellenére, hogy saját maga írta és komponálta a dalait), ennek a dalnak a remixelése során különösen sokat vitatkoztak. Így történt, hogy a karácsonykor teljesen kiköltekezett Nerinát februárban kirúgta az addigi lemezcége egy internetes fórumra beírt meggondolatlan megjegyzése miatt, miután egy este kicsit túl sok tequilát sikerült meginnia ("Kérlek segítsetek, az A&R managerem ma átment ugató őrültbe /barking mad/!"). Így aztán a 2001-es Dear Frustrated Superstar újra megjelentetéséből és a Bryan Adams-el tervezett közös turnéból nem lett semmi, és Nerina jövője a zenei pályán eléggé kilátástalannak tűnt ekkoriban. Pubokban vállalt fellépéseket, és gyerekekre vigyázott... A 2000-es évek elején a nagy kiadóknak még volt pénzük, így Nerina azokban az években megtarthatta a vagyonokba kerülő ruhákat, amelyeket a videoklipek felvételekor és a fotózásokon viselt. Így aztán egyszer úgy jellemezte a "kirugása" utáni helyzetét, hogy akkoriban ő volt a legdrágább, legflancosabb ruhatárral rendelkező babysitter Nagy-Britanniában. Máskülönben persze a helyzetét elég kilátástalannak érezte, és komolyan gondolkodott rajta, hogy a korábban már elvégzett néhány egyetemi évvel elmegy tanítani valami iskolába. Amikor az Idaho című dalát megkomponálta, újra hinni kezdett benne, hogy mégsem az irodalomtanári pálya az, ami rá vár. Kölcsönt vett fel a házára, létrehozta a saját kis Idaho nevű lemezkiadóját, elkészítette és 2005-ben megjelentette a Fires albumot - ami végre igazi siker lett (üzletileg is)"
Sandy Leah Lima, a fiatal énekesnő, gyerekkorában nagy kedvence volt a Grease c. film, és a Sandy szerepét játszó Olivia Newton-John.Ezért a Leah Lima már a pályája elején felvette a Sandy nevet, és ezen a néven vált Brazíliában ismert előadóvá. 2009-ben Nerina Pallot-tal (akinek az Idaho c. dala régi kedvence volt) írta a 2010-es Manuscrito c. albumára a "Dias Iguais" c. dalt, és 2011-ben meghívta Nerinát Brazíliába, Sao Palulo-ba, és Sandy koncertkörútján együtt léptek fel, együtt előadva a "Dias Iguaist", valamint Nerina dalát, az Idaho-t.
Sandy (akkor 28 éves) hangja Nerina (akkor 37) fátyolos hangja mellett egészen kristálytisztának tűnik, és jól szólnak egymás mellett.
Így se rossz, de az igazi azért az a verzió marad, amin Lehotka Gábor játszik egy nagy templomi orgonán, és a szüleim vásárolták a lemezt valamikor 1971-ben.
A feldolgozások különben is érdekesek, van, ami úgy bele van égve az ember agyába, hogy nehér az eredetitől elszakadni, és az új verziót, mástól, az igazi értékein kezelni, és úgy hallgatni.
Amikor Katie Melua hozzányúlt Black 1987-es "klasszikusához", először nem értettem a dolgot, hogy most komolyan? De miért kell ez? De pár meghallgatás után azért már tudtam értékelni.
