A földsugárzás mellett nem árt óvatosnak lennünk az elektroszmoggal sem. Ugyanúgy gyöngíti az immunrendszert mint a káros földsugárzások és nagyobb esélye lesz a ráknak. Persze szinte lehetetlen elmenekülni az elektroszmogtól, de néhány dolgot mindenki megcsinálhat. Amit eddig csináltam az a következő:
- A mobiltelefontól minél nagyobb távolságot tartok ha be van kapcsolva. Nem hordom zsebben ha nem muszáj. A munkahelyen nem teszem le magam mellé az asztalra, ahogy mindenki, hanem egy távolabbi polcra. Ha beszélek rajta eltartom a fülemtől amennyire lehet vagy kihangosítom. Éjszakára kikapcsolom.
- Este lekapcsolom a biztosítékokat ahol csak lehet a lakásban, főleg a hálószobákban.
http://www.lifespaceltd.com/geostress.htm
"In 1932, German scientist Gustav Freiherr von Pohl, proved to the satisfaction of the Central Committee for Cancer Research in Berlin that one was unlikely to get cancer unless one had spent some time in geopathically stressed places mainly when sleeping. They published his findings and today, in some EU countries, planning permission for certain buildings is withheld unless the site has been surveyed for geopathic stress."
Magyarul: "1932-ben Gustav Freiherr von Pohl német tudós meggyőzően bizonyította a berlini Központi Rákkutató Bizottságnak, hogy valószínűtlen hogy valaki rákot kapjon hacsak nem töltött el bizonyos időt geopatikus zónában - különösen alváskor. A felfedezést nyilvánosságra hozták és manapság, néhány EU országban, bizonyos épületek terveinek engedélyezéséhez szükséges a földsugárzástani felmérés."
Korábban említettem hogy szerintem a rák döntő részt lelki betegség, a fenti vastag betűs rész látszólag ennek ellentmond. Látszólag, mert ha valaki negatív lelki állapotban van, akkor az drasztikusan gyengíti az immunrendszerét. A gyenge immunrendszer pedig nem nyújt védelmet a káros földsugárzások ellen.
Ezt is érdemes megnézni:
http://www.fengshuiradiesztezia.hu
Üdvözlök mindenkit itt! Véletlenül találtam erre az oldalra, fórumra, és bizony 3 napon keresztül ide is ragasztott. Végig olvastam az Önök írásba foglalt gondolatait, érzéseit, érzelmeit. A magaméról nem szólok, nem ide kívánkozik. Ami viszont annál inkább, az a bennem (és biztosan még oly sokakban is) feléledt őszinte tisztelet és hála Önöknek, és a remény Önökért, másokért! Kívánom Önöknek a gyógyulást, az erőt, kitartást a további sikeres lelkes támogatást mit önmaguknak, egymásnak és másoknak tudnak adni itt!!! Legfőképp pedig kívánom az Életet Önöknek!!!:) Hááát:)), mégis magával ragadott az Önök segíteniakarása, így csak nem hagyom ki a magam által elfogadott általános gyógymódot, hogy ne ajánljam: - Mosolyogj!:)) (Kívül-belül!) Tisztelettel: Mészáros Csaba
Ez egy öngerjesztő folyamat. Ha az orvos nem elég alapos akkor az a baj, ha elég alapos, akkor szükségszerűen hiszterizál is, tehát az a baj. :-) Konkrétabban, ha egy orvos nem köt bele minden kis izébe, és netán utólag kiderül, hogy az a kis izé mégis valami porblémás dolog volt, akkor az orvost veszik elő, véleményem szerint alaptalanul.
Viszont mivel így az orvosok többsége sajnos félelemben dolgozik, inkább mindenhez negatívan áll hozzá és csak ha már végleg kizártak mindent, akkor örvend vala a páciensével együtt. :-)
De ez a 22-es csapdája is, mert a negatív hozzáállás viszont nagyon nem jó az orvoslásban. Ugye az orvosok saját bevallása szerint is, ha egy pácienssel rossz hírt közölnek, akkor 10-ből 9 esetben felgyorsulva romlik tovább az állapota, tehát -bármennyire is "ellentanítják" őket az egyetemen-, bizony a léleknek és a gondolatoknak igen jelentős ráhatása van egy testi folyamatra.
Ebből egyenesen következik, hogy az alapos szakmai munkavégzés közben, lelkileg elsősroban a reményt kellene táplálni egy beteg emberben, mely törekvés a jelen kor akadémiai orvoslásában szinte már nyomokban sem lelhető fel.
Aztán ebből ered a másik kedvenc témám, az újabban kialakult TB hisztéria.
Megy a ködölés, hogy milyen sok manapság a hipochonder, és végköveteztetésként mindíg azt hallom, hogy a sok hülye önmagával foglalkozó szerencsétlen a hibás. A szakrendelőkben, kórházakban pedig nem bírják a tempót, mert annyi már a beteg(nek vélt hipochonder). Nos, csak arról nem szól a fáma, hogy mi lehet ennek az oka? Mit is hallunk úton-útfélen a médiából, újságból, TV-ből, rádióból, sőt, még a kórházak/rendelők falán virító reklámokból is? Azt, hogy ha akármi kicsi pici izét találunk, vagy érzünk magunkon, akkor AZONNAL forduljunk orvoshoz, mert akár még húúú...és jajjj...és az életünkbe is kerülhet, és itt a vég ha nem megyünk...Mondják ezt maguk az orvosok, napi rendszerességgel ömlik ki mindenhonnan.
Aztán szegény egyszeri user, mezei, mókuskerékben tekergető TV agymosott átlagember pedig csak csinálja amit mondtak neki a zokosok, és ugye ha talál magán egy kis pöttyöt már rohan is az orvoshoz. Ott aztán megkapja, hogy tkp. szimulátor, de azért milliókért csinálnak neki hatvanféle vérvételt, CT-t, + ezer féle egyéb vizsgálatot a biztonság kedvéért. Namost nincs is ezzel probléma, csak akkor ne kellejen azt hallgatni, hogy a sok átlagember a hibás a hatalams kiadások miatt. Abba kellene fejezni ezt a világméretű hiszterizálást aztán kész!
Vagy tán mindenki eleve hipochondernek született? Fenét. Belenevelik az emberekbe a zsigeri rettegést, mezei usernek lassan már mindentől félnie kell.
Persze nincs jobb fejős tehén, mint egy valamitől rettegő ember, és jól tudják ezt azok is, akik gerjszetik a hisztériát. ;-)
Gondolom azt is tudod, hogy a Gleevec mellett igazából (ld. ez max. a pácienst érdekli) nem oszt, nem szoroz ha eltűnik valami (hacsak nem tűnik el hirtelen minden) max. jó érzés tudni (és ha ez csak 3 hónapig tart akkor csak 3 hónapig:)... Inkább csak az az érdekes, hogy megjelenik-e valami új és ha az megjelenik akkor az vegetál-e valamilyen szinten vagy elkezd növekedni - ha meg növekszik akkor milyen a sűrűsége stb. Úgyhogy ennek, hogy most nem látták csak annyi jelentősége van, hogy valszeg már nincs ott - vagy ha mégis (ld. pl. ahogy írtad, hogy beleesett a két szelet közé - ld. biztosamibiztos hozzáállás) akkor sem valószínű, hogy növekedett volna...
Egyébként 3 havonta van CT, az, hogy mit látnak általában attól függ ki nézi meg a felvételeket, volt már, hogy talált valaki valamit amire odaírta, hogy az egy évvel azelőtti felvételeken is ott volt ... onnantól kezdve viszont azt is lesték... (Heim Pál egyébként, állítólag egész jó gép... saját bevallásuk szerint... )
Jó, jó a szkeptikusság de azért mértékkel:))))))) (fúúú... nem irígylem ám az orvosokat azért amit folyamatosan látnak/tapasztalnak... hogy tud valaki emellett pozitívan is értékelni necces szitukat? Mert én megtehetem, hogy struccpolitikát folytatok és bizonyos helyzetekben kizárom a negatív infókat... na de egy orvos?)
Ha meg az a gyanús valami nem ugrik ki a következő CT-n akkor igazából mindegy, hogy ott van-e mert úgysem piszkálja senki... (ld. ez egy kicsit olyan mint az amniocentézis... ha valaki úgysem csinálna semmit azzal a gyerekkel akármi is lenne a végeredmény akkor nem mindegy? Persze jó, ha tudja az ember de igazából semmin sem változtat)
Amellett, hogy természetesen nagyon jó, ha egy "gyanús valami" eltűnik, de azért a következő kontrollokon is kerestessétek. A gond az, hogy a CT felbontástól és tudástól függően legjobb esetben is néhány mm-ként tud készíteni egy képet, tehát ha nem a legnagyobb felbontású a gép és az elváltozás éppen beleesik a két szelet közötti fél centibe, akkor nyugodtan eltűnhet a vizsgáló elől. Ez nem riasztgatás, mert nyugodtan lehet, hogy tényleg visszafejlődött, de az óvatosság sosem árt.
Giga múlt héten volt CT-n, ma kapta meg a CT eredményét és dobott egy hátast.
Volt neki ugyanis egy fél centis akármi a kismedencében már vagy 2 éve, asszem ez volt az amit az onkológián már műteni is akartak mert gyanús volt nekik (de szerencsére inkább nem piszálták)... Erre a mostani leletre külön ki volt írva, hogy nincs ott... pedig nagyon keresgélték:)
Két lehetőség van: 1: necces izé volt és most meggondolta magát és inkább felszívódott... 2. nyirokcsomó volt valami gyulladás miatt amit a legutóbbi durva megfázás miatt kapott antibiotikumok szépen eltűntettek... (a műtét óta nem szedett antibiót, ez volt az első alkalom).
Mondjuk maradt még elég "izgalmas" pöttyöcske a CT-n amire fel megkapja a gyógyszert de ennek a fél centisnek nagyon örültünk:) (remélem nem nézték el... de fél centis valamit amit céltudatosan keresnek nem lehet szerintem csak úgy elnézni...). Kár, hogy a valszeg a gyógyszer okozta epekövek miatt még tutira be kell feküdnie valamikor...
Hát ez van:)
(Majd kerítek 1-2 képet a gyerkőcről csak menjenek már le ezek a vizsgák...)
Én máshogy állok a csodákhoz. Amikor azt mondom, hogy maga az élet egy csoda, egészen konkrét dolgokra gondolok. Nem tudom, Nektek vannak-e testvéreitek. Nekem kettő is van és mindhárman teljesen más típusok vagyunk. Ha belegondolok, hányszáz petesejt vész el egy nő élete során anélkül, hogy megtermékenyülne, és hogy ez még mindig milyen kevés ahhoz a többmilliárd hímvarsejthez képest, amelyek egy férfi élete során mennek veszendőbe... Vajon hány százezrelék volt az esélye annak, hogy épp mi fogunk megszületni és nem mások, épp mi hárman leszünk testvérek és nem a szüleink génjeinek valami teljesen más kombinációjából született utódok? Számomra ebből két dolog következik: Egyszer már szerencsések voltunk ebben az életben, miért ne lehetnénk megint azok? Ha egy betegségben a statisztikai adatok szerint az emberek 99%-a meghal, miért ne pont én lennék az az 1%, aki meggyógyul? A másik dolog: Kaptam egy életet, egy esélyt, arról nem is beszélve, hogy miután megszülettem, a szüleim mennyi mindent megtettek értem, mennyire szerették volna, hogy egészséges és boldog legyek (ezt most kezdem igazán átlátni, hogy én is anya lettem), hát egyenesen kötelességemnek érzem, hogy éljem az életet, ne fecséreljem el hülye aggodalmakra és félelmekre, vigyázzak rá és küzdjek is érte, ha kell. Fogalmam sincs, ugyanígy gondolkoznék-e éles helyzetben is. Asszem igen.
A csoda olyan esemény, amelyet nem tartunk lehetségesnek vagy valószínűnek tapasztalataink és ismereteink fényében
Értelmezés kérdése.
Amennyiben "csoda" alatt azt érted, hogy ne fogadjuk el a rákot feltétlenül halálos betegségként, ne zuhanjunk össze tétlenül várva a véget, hanem minden negatív töltetű "protokoll" ellenére bízzunk önmagunkban, netán egy számunkra befogadható terápiában -ha úgy tetszik, "csodában"-, és tegyünk meg mindent magunk is a gyógyulásunkért, akkor elfogadom, és bízzunk a "csodában".
Viszont egy sikeres gyógyulást -a szó valódi értelmében véve- én ettől függetlenül nem tartok "csodának". Az, hogy ma a tudomány -mely meghatározást az orvoslásban én még igen nehezen tudok elfogadni-, jelenleg nem képes megmagyarázni egy végstádiumos rákból kigyógyulás mikéntjét, nem jelenti azt, hogy itt valamiféle isteni csodáról volna szó.
Mára elég sok, tradícionálisan még "csodaszámba" menő dologról tudtuk már meg, hogy a csodához nem sok közük van, ellenben a természet nagyon is precíz rendjéhez annál inkább.
A kérdés tehát az, hogy a rák értelmét mikor fejti meg az emberiség? Ha ez sikerül, akkor sikeres terápia is lesz. Véleményem szerint kell legyen értelme a ráknak is, minthogy a természetben sincs semmi, ami értelmetlen. A jó/rosszindulatúság fogalmát pedig egyenesen, középkori dogmatizmusnak tartom. Én.
"Azon lehet vitatkozni, hogy ne 5 év legyen, hanem 7 vagy 10 (pl. hererákokban tíz év követést ajánlanak esetenként), de valamilyem mesterséges vonalat meg kell húzni."
Az orvosoknak és szakembereknek biztosan. Az más kérdés, hogy a betegeknek eszerint kell-e élniük az életüket.
Nem, nem dolgozom ott, csak olvastam közülük (beata Bishop) és vásároltam (a Simontonokat konkrétan...) És mivel hiszek benne, szivesen ajánlom mindenkinek!
Látom pörög a topik... (még ha kicsit sok is benne a reklám... na midnegy, az is csak egy lehetőség...)
Ja... szóval néhány hete megspammelt egy könyvkiadó cég akikkel össze is akasztottam emiatt a bajszom és a végén felajánlottak kárpótlásul egy ajándékkönyvet (akármit a honlapjukról).
Mondtam nekik, hogy én erről lemondok egy arra rászoruló javára. (A Hameri elmélet miatt spammeltek).
Na szóval ha valaki szeretne valami könyvet a témáról vagy valami más egészségügybeli összeesküvéselméletről (meg nem tudom miről, nem néztem végig a honlapot) de nem futja rá vagy csak egyszerűen nincs kedve pénzt kiadni ilyesmire viszont érdekelné akkor szóljon, azonnal küldöm neki a kiadó elérhetőségét ahol megnézheti miből válogathat aztán rám hivatkozva már igényelheti is a beígért ingyenkönyvet. (bevallom nekem már csakazért sem kell tőlük semmi viszont ha valaki szívesen venne egy ajándékkönyvet akkor itt a lehetőség!)
+ könyvek akkor... a legtöbből sokat lehet tanulni :)
Mina Dobic: Gyönyörű életem
Brandon Bays: Belső utazás
Victoria Boutenko: A nyers étel csodája
Ruediger Dahlke: A betegség mint szimbólum
Deepak Chopra: Kvantumgyógyítás
