Azt hiszem, ő volt az egyetlen magyar, akit mind az öt földrészen ismertek és tiszteltek. A világ egyik legzseniálisabb futballistája volt, és ami talán még fontosabb, talpig EMBER. Bár ki nem állhatták egymást Cziborral, folyamatosak voltak az összetűzéseik a pályán és azon kívül is, Öcsi Bácsi kiállt érte, amikor Cziborral különböző balhéi miatt a kommunista diktatúra le akart számolni. Öcsi Bácsi kijelentette Farkas Mihálynak, hogy Czibor nélkül nincs Aranycsapat, sőt, Czibor nélkül Puskás sincs. Talán az életét mentette meg, pedig sokat kockáztatott.
Öcsi Bácsi "a jó harcot megharcolta." Most már megpihenhet odafönn.
A halálhír hallatán sokan felelevenítik Puskás Ferenchez kötődő élményeiket, emlékeiket bár a legtöbben soha sem látták őt focizni csak a dokumentumfilmeken. Legtöbben elismeréssel adóznak emlékének, de ma hallottam egy volt katonatiszt véleményét is, akinek "csak egy dezertőr" maradt, mert mint elmondta, abban az időben amikor elhagyta a hazáját az emberek többsége úgy érezte, hogy arcul csapta őket...
És ez ki a faszt érdekel? Remélem a temetésen is odamész a családhoz, és közlöd velük ezt a mindenki számára létfontosságú információt. Legalább ezen a napon jelentsen már valamit a kegyelet. Fogadni mernék, hogy azok a fradisták, újpestiek stb., akik annak idején a legjobban szidták, most megrendülten nyilvánítanak részvétet. De te legalább jól megmondós faszagyerek vagy. Gratulálok.
Ez nem a kispesti önkormányzaton múlik, törvény szerint nem lehet valakiről halálától számított (azt hiszem) 30 éven belül elnevezni közterületet (létesítményt lehet). Persze lehet, hogy ezúttal kivételt tesznek.
Tavasszal Madridban voltam nyelvet tanulni, kis létszámú, vegyes nemzetiségű csoportokban voltunk. Általában hetente kicserélődött pár ember, utoljára egy 48 éves brazil férfi lett a társunk. Mikor megtudta, hogy magyar vagyok, kérdeztük, hogy mit tud Magyarországról (akkor volt életében először egyáltalán Európában). Széttete a kezét, hogy sajnos semmit. Majd gondolkodott egy kicsit, és mosolyogva kérdezte: Puszkasz?
Idén nyáron Szicíliában nyaraltunk, a déli part felől az északi felé tartva a hegyeken keresztül a völgyek által közrezárt kis településre érkeztünk. A századelő hangulatú kis városkában a főtéren a padon üldögéltek az öregek. Felcsillant a szemük, hogy idegen érkezett. Az autó felségjeleiből próbálták megfejteni, hogy honnan jöttünk. Az olaszhoz hasonló színek mégjobban összezavarták őket. Semmilyen nyelvet nem beszéltek, így hiába mondtuk, hogy merről tévedtünk ide. Halvány lövésük sem volt, hogy merre lehet Magyarország. Már feladtuk és indultunk volna amikor az egyik bácsika felállt a padról és a békebeli sétabotjával felénk bökve azt kérdezte: " Puszkasz?" ...
2 éve marokkói utunk során senkinek nem mondott semmit az hogy magyarok vagyunk, kivéve a foci drukker huszonéves marrakeshi portásnak, aki azt kérdezte, hogy én is tudok-e olyan jól focizni mint Puskás?
Nagyapám, aki jó régen járta a világot, mesélte, hogy Párizstól a Beirutig mindenkinek Puskás volt az első aki eszükbe jutott Magyarországról.
Én csak részleteket láttam abból a filmből, de ott 3 gólt is rúgott. A csukafejesen kívül lőtt a 16-osról egy jobb filót, megy egy cselrorozat után terelgette be végül újra a lasztit...
Na ja, a hasától már nem látta a labdát, de minden passza hajszálpontos volt, és minden felé jövő labdát simán lekezelt. (Talán egy magyar-angol öregfiúk-meccs volt, 1981-ben.) Pár éve viszont valamelyik sportadón éjjel 2 körül ment a Real Madrid - Eintracht Frankfurt BEK-döntő, amin 4 gólt rúgott. Persze fekete-fehérben, itt-ott hiányzó részekkel, de végig leadták. Élmény volt nézni. Kár, hogy akkoriban, amikor játszott, még olyan volt a technika, amilyen, és kevés felvétel maradt fenn pl. az Aranycsapatról.
Amikor par nappal ezelott a Nemzeti Sport honlapjan hirkent szerepelt, hogy rosszabbodott Ocsi bacsi allapota, mar ereztem, hogy valami baj lesz..sajnos igazam lett... Nyugodj bekeben Szaguldo Ornagy!
Isten Veled Öcsi Bácsi! Valami olyat kaptunk Tőled, ami miatt eme gyalázatos időkben is szereti a magyar ember a focit... RIP.
És remélem, hogy a kispesti önkormányzat (csupa kisbetűvel) eme szomorú alkalmat felhasználja arra, hogy kilépjen a bürokrácia útvesztőjéből, és a Bozsik Stadionhoz vezető Ady Endre út neve lehet végre Puskás Ferenc út.
A legszomorúbb napok egyike ez a madridiak számára, és mindenképpen a legfájdalmasabb az elnökségem során. Puskás egy mítikus csatársor korszakos játékosa volt. Sok barátot hagyott itt, mert a személyisége miatt mindenki szerette, csodálták mint játékost és mint embert is.
Nagyon nagy szeretettel emlékszünk a góljaira. Négyszer lett gólkirály. A madridiak általában, az én korsztályom pedig különösen nagy űrt érez gyermekkorunk egyik bálványának elvesztése miatt. Végül forró üdvözletem (szó szerint: erős ölelésem) küldöm egész családjának és minden barátjának ezekben a mindenki számára egyformán fájdalmas pillanatokban.
Nem tudom ugyanarról a gálameccsről beszélünk-e - én csak tv-ben láttam pár éve -, amikor először hazajött a '80-as évek elején, de akkor egy csukafejessel szerzett gólt, már igencsak pocakosan. Igazi labdaművész volt.
Kicsi gyerekként hallgattam a meccs-közvetítéseket. A "Puskás lő, gól !" olyan magától értetődő fordulata volt a közvetítéseknek, mintha az másként nem is történhetne...
Sajnos, régóta várható volt. Ennek ellenére nehéz elhinni.
Azt hiszem, minden magyar - éljen bárhol a világon - kevesebb lett a halálával, mindenkiből elvitt magával egy darabot.
Nem írok olyanokat, hogy "majd az égi csapatban", meg "isten nyugosztalja", mert nem hiszek abban, hogy a halál után bármi is lenne, de abban biztos vagyok, hogy a szívünkben örökké él.
