"A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nékik, hogy szóljanak; hanem engedelmesek legyenek, amint a törvény is mondja." (1Kor 14,34)
"Ha megkérdezzük, miként lehet bizonyosságot szerezni Mózes isteni sugallatáról, azonnal egy sereg csodát mutatnak nekünk Mózes öt könyvében, s azt állítják, hogy ezek által isten maga bizonyította be e híres törvényhozó isteni küldetését. Ha valaki még azt is megkérdezi, vajon ki igazolja ezeket a csodákat — akkor kénytelenek azt válaszolni: maga Mózes tanúsítja, hogy szemtől szembe látta istent, hogy barátságosan társalgott vele, hogy isten saját szavaiból kapta a törvényt, és mindenkor csak az ő kifejezett parancsai szerint cselekedett. Egyszóval, maga Mózes közli velünk, hogy csodákat művelt, amelyek isteni ihletettségét bizonyítják.
Ebből kitűnik, hogy isten sugalltjainak joguk van saját ügyükben bíráskodni. Tanúbizonyságuk érvényesnek számít abban a vallásban, melynek legfőbb elve a hit szükségessége, vagyis az, hogy nem szabad kételkedni azoknak igazmondásában, akik maguk azt állítják, hogy ők isten sugalltjai és sugallatuk bizonyságául csodákat művelnek. Nyilvánvaló, hogy az ilyen természetű bizonyítékok és ennyire gyanús tanúságok csak olyan emberek számára fogadhatók el, akikből a hiszékenység minden ítélőképességet kiöl. "
"Ami az akkori hatalmas uralkodókat illeti, a szent szerző közömbösen fáraónak nevezi valamennyit, ez pedig cím, s egyáltalán nem név. A fáraó nem más, mint az egyiptomi király, mint ahogyan a porosz király "könig", vagy az angol királynő "queen". Az állítólagos Mózes, aki számos egyiptomi királyról beszél és több évszázadnyi időközben történt eseményeket tulajdonít nekik s csak a fáraó névvel tudja megkülönböztetni őket – az olyan áltörténészhez hasonlít, aki az orosz birodalom más-más időszakára vonatkozó, kiagyalt történeteiben egyformán "A Cár Őfelsége" elnevezéssel illetné Rettegett Ivánt, Nagy Pétert és I. Miklóst, akiknek a nevét sem tudja. Az ilyen fura történetíró ügyetlen, nevetséges fráter. De hát hogy vehetnénk komolyan a Teremtés és az Egyiptomból való kijövetel szerzőjét? Ismeri és idézi a legapróbb királyocskák nevét, amikor történelem nélküli, vagyis teljesen képzeletszülte országokról van szó, mint Sodoma, Gomora és Gérár. Amikor egy valódi, történelmileg fontos ország uralkodóját szerepelteti, mint például Egyiptomét, akkor tudománya csődöt mond s meg sem meri említeni, vajon a szóban forgó fáraó Thotmesz, Amenhotep vagy Hórusz. Egyszóval, csak akkor közöl pontos adatot, amikor azt hiszi, hogy állítását egyáltalán nem lehet ellenőrizni."
És ez szerinted Isten létezésének a bizonyítéka? Az alapján, amit mondasz, az istenhit inkább valamiféle érzelmi reakciónak tűnik, nem pedig felismerésnek. Ez inkább azt mutatja, hogy az Isten csak egy pszichés jelenség, nem pedig azt, hogy a valóságban is létezik.
Mózes... "Könyvei valójában megrögzött gonosz emberként ábrázolják. Azzal kezdi, hogy meggyilkol egy egyiptomit. E cselekedete miatt kénytelen menekülni. Egy idõ múlva visszatér és fellázítja a zsidókat uralkodójuk ellen. Nyílt háborút indít ellene.. Az egyiptomiak millióit pusztítja el számos csapás által. Végül a zsidókat egy sivatagba vezeti, ahol azok ezer halállal néznek farkasszemet. Amikor fellázadnak parancsai ellen, Mózes isten nevében a legszörnyûbb kegyetlenségeket követi el velük szemben; ezrével mészároltatja le õket; vérfürdõkkel kényszeríti õket szeszélyei teljesítésére; teljes tehetetlenségre kárhoztatja, kiszolgáltatja õket a papok, azaz saját családja és törzse zsarnokságának és zsarolásának. Vallás ürügyén ádáz gyûlöletet olt izraelitáiba a környezõ népekkel szemben. Kötelességükké teszi, hogy embertelenek, összeférhetetlenek, vérengzõk legyenek. Lopást, árulást, álnokságot parancsol nekik. Arra utasítja õket, hogy kaparintsák meg a kánaániak földjeit, azzal a mesével, hogy isten odaígérte azokat õseiknek. Ez az isten, akit Mózes mindig megszólaltat, csak erõszakot és vérengzést parancsol. Ez az isten, hogy választott népét a neki szánt ország birtokába helyezze, nem rendelkezik más módszerrel, mint hogy általuk egész népeket irtasson ki, holott a köves Júdeánál sokkal termékenyebb területeket adhatott volna a zsidó népnek ilyen kegyetlen eszköz igénybe vétele nélkül is. Ez az isten, mindenhatósága ellenére, hol felülkerekedett, hol alulmaradt a maga rendelte háborúkban; s az izraeliták csak vég nélküli csaták révén tudnak néhány települést elragadni törvényes birtokosaiktól. Ez az isten, aki oly sok alkalommal, annyira bõkezûen ontotta csodáit, most megmakacsolja magát és a zsidóknak csak bûncselekmények árán engedi meg a letelepedést. Egy szó mint száz: Mózes istene éppoly gonosz, mint esztelen lény; és Mózes, aki állítja önmagáról, hogy „igen szelíd vala, minden embernél inkább" (Lásd Mózes negyedik könyve. XII. rész, 3. vers.) — ha egyáltalán õ Mózes öt könyvének szerzõje —, nagyravágyó csaló képében jelentkezik, aki a legszörnyûbb bûnöktõl sem riad vissza célja elérése érdekében, s aki vakmerõén az istenség számlájára írja mindazokat a merényleteket, amelyeket saját becsvágya követtet el egy szerencsétlen néppel. "
Mikor a hittel élő embert egy tragédia a lelke mélyéig felkavar, Istenben keresi a választ. Mikor egy hitehagyott emberrel történik egy hasonló, akkor a hitehagyása jut először az eszébe, majd rövidesen Istenben keresi a választ. Mikor egy libernyák-komcsival történik hasonló, azonnal kárhoztatja magában a nemlétező Istent, majd később könyörög, hogy segítsen. Mikor enyhül a bánata, mindent elfelejt. Persze ez is csak látszat.
"Ne úgy fogd fel a Bibliát, hogy Neked azt szóról-szóra el kell hinned."
Ezt mond a fundiknak!
Mellesleg pedig: amit a bronzkor végén meg a vaskorban beleírtak a Bibliába, azt bizony a szerzők VÉRESEN KOMOLYAN úgy gondolták igaznak. Ez az egyik bizonyítéka annak, hogy az elmebaj minősített esete a Bibliát Isten Sztentori Szavának hinni, ahogy azt a vakhitű ultrafundamentalisták hiszik görcsösen.
A Biblia tudatlan ókori emberek irományai olyasmiről, amiről nekik se volt halvány lila fingjuk se. Eleve ezért nem érdemes még az "erkölcsi mondanivalójára" se figyelmet fordítani. Ami helyes benne az nem új, ami új benne, az meg hülyeség. Egy-az-egyben ki lehet hagyni a Drágalátos Bibliát az erkölcsi és morális kérdések tárgya esetében is. (Nem beszélve arról, hogy a Bibliában törvényekkel szabályozva szépen meghatározzák, hogy hogyan tarthatsz rabszolgát! Nesze neked morál!)
Ne úgy fogd fel a Bibliát, hogy Neked azt szóról-szóra el kell hinned. Nézzed úgy, mint évezredes emberi bölcsességet és értékelni fogod.
Ez teljesen független a hittől.
Nyilván nem lehet létrán az égbe felmenni stb. Viszont a Biblia nélkül lehetetlen például az európai építészetet, zenét, festészetet, szobrászatot megérteni.
A lényegi mondanivalót próbáld belőle kihámozni, ne történetként olvassad.
Belátom, hogy Isten kell ahhoz, hogy emberekhez eljussanak az üzenetei. Van az a "akinek van füle a hallásra" - mondás. Nem tartom tökfilkóinál többre azt a képviseletet, amely azt hirdeti, hogy mekkora hülyeség a Biblia. Bemagolható akár az egész, csak a bemagolása nem egyenlő az értésével. Szerinted talán csak olyanok vannak, akik rendületlenül hinni akarnak valamit, és akkor erre kiválasztották maguknak Istent, akinek a létezésében lehet hinni, aztán hajrá. Viszonylag gyakran találkozom emberekkel, akik mindenből viccet csinálnak maguknak, majd el akarják adni lehetőleg mindenkinek. Bolond az, aki átröhögi az életét.
Ez persze csupán a véleményem a hozzászólásodról. "
.
A bibliaisten ténykedése kimerül a Biblia kijelentéseiben és a bibliahívők böfögésében.
Én igyekszem felhozni a bibliaisten igéit és valljuk be, 80% akkora ökörség, hogy tényleg csak egy
A 234506-ra írtad, hogy az egy másik topik, én meg azt mondom, ez a megfelelő topik Isten létezését bizonygatni. Hogy más helyeken mi van, az nem ide tartozik.
