Meglepő amit írtok, mert én se turbulenciát, se élénk szelet nem tapasztaltam, igaz én már csak a kocsiból, hazafelé láttam Sanyibáékat, és Gyulát. Mivel későbbre nyugatiasabb szelet írt, arra gondolok hogy befordulhatott, mire odaértek.
Gábor barátom régóta kíváncsi a Sár-hegyre, gondoltam ma itt az alkalom: ráfúj, eléggé élénken, nézzük meg!
Csolnok helyett az élénk szél miatt választottuk, mivel jobb a starthely, bátrabban nekimehetünk az erősebb szélnek is. Számításunk bejött az élénk szelet illetően, de némi bátorsággyűjtés után belehúztunk. Felváltva tudtunk elmenni, mert nagyon lassan emelt ki az élénk szél ellenére, és akkor is csak 20-50 méterre.
Lajti mondta, hogy a Sár-hegy nemigen lejtőzésre való - igaza van!
De azért küzdöttünk, girheltünk...
Én eccer elmentem jobbra, mert kezdtem lefolyni, és a düzniből szinte a fák tetejét rugdosva kapaszkodtam vissza majd' 5 perc alatt. Nem hittem volna, hogy sikerül, de vissza tudtam szállni.
Másodszorra engem szépen kiemelt, nyilván egy termik - valamennyire sütött a nap -, +180-ig emelkedtem, majd elindultam balra, az antennák felé. Gyorsítóval átküzdöttem magam a düznin - fönt meglepően balos volt a szél! - és kicsit meglejtőztem a nagyobb, erdős hegyet, a tulajdonképpeni Sár-hegyet, majd mikor süllyedni kezdtem, irány vissza a starthely felé! Pillanatok alatt ott voltam, majd elkövettem a hibát: hátraengedtem a gerincig és azt vettem észre, hogy tolatok. Gyorsító: egyhelyben süllyedés, majd kb 3 méterről tompa puffanás a beülőre. Csak néhány térdigérő kökénybokor sínylette meg a dolgot :)
Gábor ügyesebb volt, neki kalandok nélkül sikerült visszaszállni.
Kettőnknek 2-2 start és 2-2 "visszaszállás" - ahogy sikerült, jól éreztük magunkat!
Én voltam a 2. autóval a csolnoki parkolóban, ez nem egy jó előjel kora délután. Fent gyenge szél, majd hamarosan 4-en lettünk. Sanyi rábeszélt mindenkit, hogy nem jó ez, jobbos, meg turbulens, menjünk át a Kétágúra. Ők 3-an el is indultak, de nekem nem volt nagy kedvem hozzá. Aztán azt vettem észre, egyedül maradtam. Én is legyalogoltam a hegyről. Egy kis tanakodás magammal,meg láttam egy ernyőt jót repülnia a Nagygetén-gondolkoztam rajta, hogy nem kéne-e inkább oda menni-majd követtem őket. A kis starthelyen a Kétágún már startoltak, egyből kiemelte, és jól meglejtőzhető volt a kishegy, gyorsan át lehetett siklani a nagy 2-ágúra. Utolsónak sartoltam, engem is nagyon jól kiemelt. Még soha nem startoltam a kis Kétágúról, ez eddig kimaradt az életemből. Elsőre nem igazán tudtam belőni, hogy milyen magasságot kell gyűjteni az átsikláshoz, természetesen alacsonyról, a nagy 2-ágú nívója alatt indultam neki, kishíján lerohadtam, de nagynehezen sikerült újra kiemelkednem.Ezután egy kellemes lejtőzés nívó+200-on, majd 35 perc után leszállás, mert ennyi időm maradt erre a napra.
Utólag nagy ötlet volt ez a 2ágús átlátogatás, jó kis késő délutáni sima reppenés. Összesen 9 ernyő volt, többen a Pilis közelébe jutottak.
Két barátommal együtt csapódtunk a Flyaway, lijaki túrájához.Nagyon jó volt, csodálatos hely még ha nem is itt van a szomszédban.Óriási élmény volt az igazi hegyi start, az intenzív levegő élménye.A 2.5 napból kettőn tudtunk repülni, sajnos vasárnap 12 körül éppen a 2. start után nem sokkal jött egy izmos K-i áramlás ami feladta a leckét a még levegőben lévőknek.A starthelyen lévő rep.irányító elparancsolt mindenkit a hegytől.
Senki nem ért vissza a leszállóba, mindenki valami alternatív megoldás után nézett.Az egyik sporttárs egy völgyben üldözött egy termákot egy másik sporttárssal egyetemben, aztán a felerősödő szélben már nem ért ki, így fára tette az ernyőt.Semmi baj nem lett szerencsére.A másik hátszélben rongyolt 70km/h-val, és talált egy vészleszállót.
Jómagam egy kissé szűk helyre értem le, egyhelyben süllyedve, az alsó részen fülcsukva.Igyekeztem átsüllyedni a dobálós szakaszon.-4.5-tel sikerült is.Csak a legvégére nyitottam ki, aztán két rántással a fülek vissza nyíltak, és kilebegtetés nélkül értem földet.Előttem fasor (tudtam, hogy turbós lesz de minden ilyen volt) oldalt patak+fasor, a hátam mögött pedig srégen villanyvezeték volt.
A dolog pikantériája, hogy az első startból közel 30 percet tudtam lejtőzni egy helyi sporttárssal, majd mikor leállt a rezsó (mert csak így hívtam a sziklát amit melegített a nap) mert jött egy felhő, mentünk leszállni mert korán volt még és más emeléssel nem találkoztunk.
Jó volt bele kóstolni ebbe is, no meg meg kiváló társaság, kiváló szakmai team, gyönyörű hely! :D Mi kellhetett még? :D
A starthely az Egedhez hasonló meredekségű, csak itt utána nem bokrok jönnek, hanem sziklák ill. sziklafal.3 ernyő fér el kiterítve egymás mellett, így volt, hogy hatan vártunk startra ( a 2. sor is kényelmesen elfért) , és igen gyorsan a levegőben voltunk.Lejtőzni meg rezsózni volt hely bőven mert igen hosszú K-NY-i a vonulat.Amikor nem ilyen darabos az idő, végig repülhető.Ez szombaton a tapasztaltabbaknak sikerült is.Vagy részben, nem tudom mert sajnos én kiestem az emelésből, és csak a leszállóból néztem Ahogy végig csúsznak.Aztán mikor ők már jöttek leszállni, én vissza értem a starthelyre, és 40 percet lejtőztem még pár osztrák pilótával.
Ma szerencsére dübörgő Óbuda lett, annak ellenére hogy a városban fújt ellenkező irányú szél is. Sanyibá rá is kefélt a nagy szakértésre, hiába mondtam hogy jöjjön, az egekbe lehet emelkedni, ő mostanában akkor is a netet bámulja, és csak a saját kútfejéből kipattanó ötletekre vevő. Gyula meg sajnos nem ért rá, ígyaztán egyedül indultam neki, de fennt már ott volt a gyorsreagálású hadtest, így nem repültem egyedül.
Bár az első alkalommal egy lerohadást köszönhettem egy sajnos már nem bosszantó, hanem veszélyes ernyősnek. Pedíg nem kezdő volt, mert nívó alól tekertünk ki épp, amikor úgy döntött hogy levágja a körömet, ami a legveszélyeseb parasztság, amit ki tudok találni. Ráadásul mivel teljesen eredménytelen,és felesleges volt ez a művelet, maradt velem egyszinten, és így csak néhány méterre süvített el a fejem mellett, erősen bedöntve. Ha én is arrafele gondoltam volna érdemesnek tágítani, le is vadászott volna.
Így azonban csak lerohadtam miatta, mert elhúztam a csíkot onnan...
Másodszorra már nem voltak efféle problémák, olyan emelésbe startoltam bele hogy három fülcsukást is kaptam, mire a seggemet befészkeltem a helyére. Még szerencse hogy ilyenkos sosem engedem el a fékeket....
Igen, ismerős érzés, mikor az akváriumban jönnek szembe velem, és leszorítanak, mint állat. A másik zavaró, mikor beterítenek elém és áll nagy bamba képpel, mert vagy várja a tutit még akkor is, amikor már rég tuti, vagy olyan aktív az idő, hogy el se mer startolni, de azért úgy csinálja, hogy nehogy elférjek, és olyan "remélem zavarok" félmosollyal elintézi goromba tekintetem..
Már sokxor gondoltam rá, hogy egyszerűen végigstartolok az ilyenek ernyőjén, aztán meg kapják be!
De a levegőben meg némely kamikaze néha simán tönkrevágja repülésem...
Viszont a hét közepén az Egeden, Hornyák Mikivel kiválóan kigirheltük a gyenge időt, tök jól étettük egymás mozdulatait, a szűkös emelésben átlagolóval hol ő, hol én fürdettük szárnyunkat az emelésben, nem volt önzőzés, egymásnak festettük a bubikat, végül rendes kötelékben szálltunk le.
Vele jó volt repülni, és amikor még Doki is fent volt, a lejtőn tök jól érvényesültek a lejtőzési szabályok..
Még Gergő is, akinek kevés tapasztalata van ilyen volumenű lejtőn, simán szabályszerűen betartotta a szabályokat.
De ez ritka, meg ha mások is lettek volna, esély se lett volna mindent betartani, mert betartottak volna nekünk..rendesen!
Valószínűleg a 120 tetejű ernyő jó választás lesz. Én nehezen nyitottam ebben az irányban, mert gyáva oroszlán vagyök, de a tapasztalatok nem igazolták a nagykártyák huhogását ezügyben.
Érdekes hogy sokan a nagy szelet tartják ijesztőnek, én sokkal jobban tartok a vad termikektől. Egyrészt azért, mert sokkal kiszámíthatatlanabbak - hiszen a szelet érzed már start előtt, a termiket meg nemigen - másrészt, ha nem sodor hátra a szél, nem fogja csukogatni az ernyődet.
Alapvetően hozzá lehet szokni az alul, és a túlterhelt ernyő érzéséhez is, bár talán a motoros ernyőzés miatt nekem ismerősebb, stabilabb érzés volt a túlterhelt ernyő. Egy biztos, a túlterhelt ernyő nem csukogat olyan könnyen, viszont intenzívebben.
Ma érdekes volt Óbuda, váltogatta az egekbe emelkedést a lerohadással.
Nekem jobban ment, amikor alíg mertek startolni, kitekertem, és visszaszálltam. De amikor beindult egy jó periórus, és egyszerre vagy harminc világtalan kezdte lejtőzni az erős termikeket, se szabályt, se józan észt nem ismerve, nem mertem közéjük tekerni, és a szintén erős leáramlásokban el is merültem. Egy ideig nívó alatt játszottam azt hogy tekertem a tömeg aljáig, majd lesűlyedtem, aztán újra, de mikor alacsonyan is letúrtak, akkor leszálltam.
Sokszor azon töröm a fejem, mi történne ha nem térnék ki az igazi nagy faszfejek elől?
Összeütköznénk? Vagy az utolsó pillanatban kitérnének?
Inkább nem próbálom ki, edíg idegesítenek a bunkók...
Ide kívánkoznak a jelentős siklóernyős események, amik a mi kis világunkban történnek.
Pl. én ma délelőtt 11-re egy zongora hangversenyre voltam hivatalos, amin több siklóernyős sporttárs is részt vett. Mert a meghívót Sanyi bácsi(Varga Sándor) küldte a most esedékes növendék koncertjére. Ezen ott KELLETT lenni, mégha tuti Óbuda van, akkor is. Óbuda várhat, az ilyen esemény nem.
Történt ugyanis, hogy kb. 1 hete kaptam egy meghívót a Sanyi bácsitól(aki nem ismerné, 75 éves, aktív siklóernyős, többször voltam vele együtt túrán, Pl. Albániában és most legutóbb Andalúziában), hogy feltétlen elvár a zongorakoncertjére, mint Szentpéteri Gabriella zongoraművész felnőtt vövendéke, és a Bartók Emlékházban lesz. Fel is hívtam rögtön telefonon, hogy te Sanyi bácsi ez komoly, vagy csak hülyéskedsz?
Ez teljesen komoly, pl. azt hallotta, hogy jóval kevesebben kapnak Alzheimer-kórt azok, akik zongoráznak...
Ezen komolyan elgondolkoztam, és arra jutottam, hogy én meg beíratkozok valami hegedű felnőttképzésre. Aztán az Óbuda starthelyen még elő is tudnánk adni valamit együtt, pl mikor leáll a szél, vagy túl erős, vagy nagyon oldalas...
Szóval, nagy tapsot kapott a Sanyi bácsi, nagyszerű volt. Szerintem ez már B vizsga szint volt tőle.És pár éve kezdte. A legközelebbi koncertjén is ott a helyem, és tájékoztatni fogom a Fórum olvasóit róla, ez a minimum!
Szóval, ez történt ma említésre méltó.
Ja, meg egy 30 perc iszonyat termikes reppenés utána Óbudán, de ezt csak így mellékesen ...
Nekem tegnap is, ma is elfoglaltságom volt, és kb holnap kora délután leszek megint szabaddá téve repülésügyileg is. Remélem elérem akkor az óbudai csatlakozást...
István, ügyes vagy!
A mögöttem hagyott héttel teljesen elégedett vagyok, ez a tavasz jól indított. Csütörtök jó termikes nap Csolnokon, 40 percre sikeredett, mert meglehetősen alámerültem .Kétszer is előfordult velem akkor ez a nagy megsüllyedés, mindkétszer vissza tudtam küzdeni magam, a 3-iknál már elhagyott a szerencse.
Én tojáshéjszárnyas-korom óta a 100-120-as ernyőket szoktam meg, a 90-110-esek is jók, de az igazi a 100-120 nálam. Aztán tettem kitérőt a 80-105-ös kategóriában, de az nekem csak 8-10m/s-os szélben jó lejtőzni. De akkor kiváló. A 100-130-as ketteskémet pár kilóval alulülöm, a para2000-en is 96 kilós az ideális meztelen pilótasúly, én meg ruha nélkül, asszony nélkül vagyok 94-95 :-)). Szóval jó ez.. Meg aztán megy is az ernyő, nyugis 6-7 méteres szélben, gond nélkül el merek startolni. Persze 8-9 méter felett már én is fosok, de ki az, aki viharban szeret repülni?
Érdekes, hogy tavaly még a felülüllt ernyőt preferáltam, de az Apcós kitérő után rájöttem, hogy nekem csak nagynéha van szükségem felülült ernyőre, mikor a viharos erejű szélben a többiek kétszer is meggondolják hogy elstartoljanak, én meg vígan repülök egy 80-100-as ernyővel, mert annyira felülterhelem, hogy van sebessége. De a kettesernyőmnek meg alapból van sebessége, és ha nem tízéves konstrukció lenne, akkor még nagyobb sebeséggel feszülhetnék neki a viharnak, vagyis én még nyugisabb lennék.. Talán még azt a 6-7 méteres határt simán kitolnám 10-ig.
Vicces, de a 130-as tetejű ketteskémmel is bevállaltam egy éve a kb. 10-es szelet, de aztán szar érzés volt gyorsítóval tolatni a leszálló felett.. Azóta rájöttem, hogy le kell korlátoznom az arcomból vagy 2-3 métert, ezért van, hogy max. 7-8 méteres szélnél meghúzom a határt..
Az Apcóm alkalmas volt viharos szélben a nagy reppenésre, de felülülve gyenge szélben lerohadós menetekben volt részem.
Tehát, ha legközelebb ernyőt veszek, az 100-120-as, ketteske lesz. Ki is néztem egy Nova Aeront, nagyon tetszik a cájg, minden mutatójában lenyomja a Blade-et, 9 feletti siklásával nagyon tudnám szeretni.
De még idén hagyom ezt a konfig-ot; az 1/2-es Kantegát, meg a ketteske Blade-et és gyűjtögetem a zsét, hátha jövőre is lesz akciós cájg, én meg a nagyobb lovettával a zsebemben nyugodtan tudok válogatni a 2010-utáni cuccokban, mert már az öreg évjáratokból elegem volt. Qrva sokat fejlődött az ernyős sport, én meg folyton dinoszauruszokkal repülök..
Vagy megunom a sok cumizást, beújítok egy motort aztán meg tökmindegy évjáratú ernyővel elkezdek ingázni Egerszalók, meg Fedémes között nonstop, mint egy IC. Legalább kihagyom az Eged hétvégi tömegnyomorát..
Ez is egyfajta megoldás lenne, vagyis marad a kuporgatás, meg a malacpersely..
Nekem se volt rossz, de szörnyű ijesztő dolgot figyeltem meg magamon:
valahogy a tél alatt, a komfortzónám párszáz méterre csökkent... Csolnokon hatszázon már elhagytam a termiket, és inkább utazgattam... mi lesz így velem?! :)))
Ma Óbudán tekertem egy keveset, de kivételesen nem önként szálltam le.
Fene tudja, mi az ideális terhelés. A tapasztalt pilóták állítják hogy kettes ernyőt jobb a tetején ülni.
Nekem nagyon bizonytalan érzés volt, amikor a 20 kg túlterhelés megszűnt, de már kezdem megszokni. Na de 10-15 kg-al a teteje alatt terhelni, azt én mindenképp kompromisszumosnak érzem, de az tény hogy Gyula kb. ott terheli a cájgját, és a fingilingiben ő marad fenn legtovább. Viszont erőseb szélben fosik, mint a pelikán...
Én pillanatnyilag 91 kg vagyok, és 20 kg a cuccom. Kellemesnek érzem ezt a terhelést, és semmiképp sem soknak. Néhányan esküsznek hogy 2-3 kg ballaszt sokat számít, én meg azt tapasztaltam hogy nem. De lehet hogy én vagyok az a fakezű, paradicsomszemű pilóta az összes közül, akinek ez nem szembetűnő.
Szóval, szerintem közelebb állsz a 110 ernyőhöz, mint a 130-ashoz. És a fogyásra is ösztönöz :)
De lehet hogy más gyáraknak van 115, vagy netán max. 120-as, de távrepülésre, vad termikekrealul ült kettes ernyőt nem szoktak ajánlani.
Pénteki művem: 1100 m nyert magasság, fület kellett csuknom.
Gyula, figyelj:1 óra 3 perc
Nem mindenkinek adta, de páran ki tudtunk emelkedni. Eccercsak megjelent egy sárkány és a végén már csak ketten röpködtünk. Nagy élmény volt!
A gyogyit vártuk kb. huszan, de az elmaradt. Így is eddigi legszebb repülésem volt , az egyéni csúcsról nem is beszélve! (Kedden tekertem először 1000 m fölé)
A para2000 alapján Astral 6.26-osod van, mert ez 110-es tetejű. A táblázatban látszik, hogy a pilóta ideális önsúlya 79kg. Én 94-97kg között szoktam lenni. No nem azért mert kövér vagyok, egyszerűen csak a 195 centis magasságomhoz ez az ideális versenysúlyom (voltam már 105 kg is, de akkor már tényleg kufferosnak, meg kövérnek éreztem magam).
Mivel a szerelésem általában kb. 20.5-22 kg között van (a 1,5 literes vizespalackból hiányzó víztől függően), így a startsúlyom átlag kb. 115kg. Így nekem leginkább a 100-130-as ernyők felelnek meg, mint pl. az L-es Blade, vagy az Astral 6.28-as lenne.
Két dolgot művel: elhúz a másik mellett - amit a húsz kilós túlterhelés is megoldott, 1.7 merülés mellett - és eléri a következő emelést, miközben látod magad alatt a képzerttebb pilótát, akinek nem sikerült :)
Persze nem csodafegyver, és főleg nem a lejtőn.
No de hány kiló vagy hogy egy 110 tetejű ernyő kicsi neked?! Ideje megfékezni a potrohod!
Nekem is megszólalt a vészcsengő, megint, és elhatároztam hogy nem az egyel nagyobb ernyő lesz a megoldás!
Én is sokat repültem Astral-al, de az az első széria volt, még a kilencvenes évek végéből. Kivénhedt jószág volt, de nagyon szerettem, végül kimúlt. Selejteződött..
El se tudom képzelni, mennyire más lehet egy 6-os széria, 9,5-es siklással!
Kár, hogy én is felülterhelem, bár jelenleg pénzem sincs rá..
Egy biztos, az én tapasztalatom is a kettesernyő mellett szól. Az igaz, hogy a Blade eléggé elöregedett konstrukció és az én példányom is sem mai darab, de azért van sebessége, gyorsan reagál a fékekre és általában véve teszi a dolgát.
Olcsón vettem, és nagyokat repültem vele, meg -remélem- fogok is még.
Hogy mit művelhet felettem egy mai kettesernyő, arra nagyon kíváncsi vagyok!
Végre szabadságon és mi más tölthetné ki ezt az egy napot, mint ernyőzés!
Sajnos ez a nap sem indult egyszerűen, mert az időszakos légtérkorlátozás az Eged felett egészen délután 2-ig tartott.
Mit volt mit tenni, a délelőttöt Fedémesen mulattuk el.
Hogy miért írtam a „mulattuk” szót többes számba? Mert Dokival, Mikivel és Bóta Gergővel látogattuk meg Laci bácsi tanpályáját, ahol már javában folyt az oktatás 2 növendékkel is sztereóban.
Itt két start után úgy döntöttem, hogy elég volt a mulatságból, az Egedre felgyaloglás miatt tartalékoljuk az energiát, nehogy túl fáradtan próbáljunk startolni.
Az Egeden határozatlan irányú, meseszerűen fújó szél fogadott. Mi benne a meseszerű? Hát, hol volt, hol nem volt…
Azért csak felmentünk a Doki terepjárójával, az én kocsimat meg a DK-i leszállóban hagytuk..
Aztán a starthelyen jött a böki; többnyire DNY-i szél van odafönt..
Többnyire..
Viszont kellemesen erősödő szélben startolhattunk el, ami elég darabosnak bizonyult. Miki indult elsőnek, majd Gergő követte öreg Boosterével.
Erről az öreg Boosterről érdemes pár mondatot írnom. Egyszer már volt dolgom egy teljesen lepusztított Boosterrel és ez is idén éppen csak megkapta a légialkalmasságit. Mégis Gergő rábeszélt vasárnap, hogy próbáljam ki. Fedémesen voltunk. Mivel felülterhelem az ernyőt, és aznap veszett erős szél volt, ezért bevállaltam a repülést, mert a saját, középen terhelt Kantegámmal jó eséllyel hátrasodródtam volna.
A Boosterral viszont szépen fentr agadtam a kisdomb felett. Az ernyő azonnal, jól reagált a fékekre, miközben jókora emelésben lebegtettem magam egyhelyben. Repülés közben megállapítottam, hogy ennek az ernyőnek, mint a másik Boosternek igen egyszerű a lelkivilága; arra készült, hogy a lehető legpontosabban szolgálja ki a tulaját; egyszerűen minden fékhúzásomra pontosan, kemény fékekkel reagált. Érezhetően határozott pilóta kell vezesse, ami nagyon imponáló volt egy ilyen öreg konstrukciótól!
De térjünk vissza az Egedre. Doki következett, majd én startoltam. Végre az egész kompánia a levegőben lejtőzött, bár Miki talált egy termikbuborékot, amit Doki is megfogott. Én máshol próbálkoztam. Én is emelkedtem, de Miki nagyon szépen tekert. Eközben Gergő negyedórás lejtőzés után leszállt a Ny-i leszállóban (később érte mentem).
Doki is tekert, miközben alattam kipukkadt a termik, visszakerültem a DNY-i starthely fölé, a lejtőre. Sajnos Doki is elszámította magát, mert Mikivel együtt hátrasodródtak termikelés közben az Eged mögé, ezért már nem tudta a Ny-i leszállót elérni, ezért a DK-i leszállót választotta.
Szerencsére Miki magasabban volt, ezért ő még vissza tudott jönni mellém a lejtőre. Elkezdtünk girhelni. Hol a D-i oldalra mentünk, hol a DNy-i oldalban maradtunk, attól függően, hogy épp D-i, vagy DNY-i szél fújt. A DNY-i szélben turbulens levegővel találtuk szemben magunkat a Kiseged jóvoltából, ami folyton kavarta nekünk a levegőt. Néha gyengén kisütött a nap, ilyenkor találtunk egy-két bubit amiben tekerhettünk. Máskülönben „fűrészeltünk”. Hol Miki, hol én mentünk előre az emelésben, majd kifordultunk és újrapróbálkoztunk.
Volt, hogy az átlagoló 0,1-es emelést mutatott, de ugyanezt lefelé is megtapasztaltuk, miközben imádkoztunk, hogy sikerüljön kigirhelni azt az időt, míg újra kisüt a nap. Ha kisütött a nap, egy-egy bubit sikerült megtekerni, de aztán valahogy max. 100m tekerés után mindig visszacsúsztunk lejtőre.
Nem távrepülő idő volt. Inkább, olyan semmilyen. Azt viszont örömmel tapasztaltam, hogy Miki rengeteget fejlődött a siklóernyőzésben. Tavaly még első magasstartosnak számított, sőt egy éve még újrakezdő volt, most meg alaposan össze kell szednem magam, hogy lépést tarthassak vele.
De nem akarok dicsérni, mert Doki megállapítása szerint; akit megdicsérek, hogy jól repül, az általában előbb-utóbb, kisebb-nagyobb siklóernyős balesetet szenved. Ezt a marhaságot nem tudom, honnan vette, de fejlődnek az ernyős-babonáim, ezért inkább nem osztogatok dicséreteket. Végül közel másfél órás girhelés után sikerült kiemelkednem annyira, hogy a DNY-i starthely mellől le tudjak szállni a DK-i leszállóban mert az autót ott hagytam. Miki végig követett, majdnem egyszerre szálltunk le. Ezúttal nem egyedül tekertem, Miki folyton a közelemben volt, gyakorlatilag egymást használtuk festéknek, folyton egymás mögött, mellett, alatt-felett repültünk, igazi kötelékben. Ez jóérzéssel töltött el, örültem, hogy nem vagyok egyedül, mintegy „géppárban” cirkáltunk és vadásztuk az emeléseket..
Úgy történt az eset hogy kihíztam az ernyőimet, és azt vettem észre hogy az egykettesek árát a kezdők jelentősen felverik, és emmiatt úgy alakult hogy kettesekkel kezdtem repülni, és nem találtam problémásabbnak, mint az egyketteseket. Persze nyilván egy kezdőnek nem lenne alkalmas egy ilyen fürge jószág.
Sajnos nem nagyon ismerik ezt a típust, én is csak Csülök miatt figyeltem fel rá, aki annyira belezúgott hogy hármat is betárazott belőle. A Thema is kettes ernyő, meg a sigma5 is, de ezek öregek, ezért volt más világ átülni egy ilyen ütőképes cuccra.
Csakhogy én 95%-ban a lejtőn ökörködök, szinte semmit nem számít, mennyit siklik az ernyőm. Ezért, ha valaki olyanhoz kerülne, aki kihasználná a tudását, az nem lenne baj.
Megint három ernyőm van, és az Astral az egyetlen, amelyik ér valamit.
Mindenki kiröhög ezért, de az első két évemet egy Effecttel repültem végig, 50-ért vettem, és 45-ért adtam el. Megismételhetetlenül olcsó két év volt :)
A drága ernyők pedíg jobban repülnek, nem véletlenül adnak értük olyan sok pénzt, de a lejtőn ma is lerohadt a félmilkós ernyő, a hetvenezres meg fennmaradt, annak ellenére hogy nem tudnék utána repülni, ha elindulna valamerre.
De ha meg nem veszik meg, ez az ernyő egyszerűen még nekem is megér ennyit, akkor elkezdem koptatni, és élvezem hogy egy sportgéppel korzózok :)
Oké, bár Dokiék már nyomatták a videót a szerencsétlenkedésünkről, mert ezt másképp nem tudom fémjelezni, mivel a lejtő, amin próbálkoztunk, nem volt elég meredek, hogy a nyeletlen baltáéhoz hasonló siklószámú PZP-vel el lehessen startolni.
Szakadék kéne hozzá..
De a történet előzménye, hogy Bőregér volt ezidáig az egyetlen, akinek sikerült kisdomboznia a PZP-mentőernyővel Fedémesen a DNY-i starthelyen, mert az elég meredek.
Pechünkre vasárnap É, ÉNY-i, meg NY-i szél fújt. Semmi D-i...
Véletlenül nem az az Astral 6-os van kint a 9X-hirdetései között? Nézegettem, széép! Csak lovetta kéne rá - merthogy már megint egy jóféle kettesennyőért epekedek, mert az Apcót, amit januárban vettem, eladtam. Keveslem az 1/2-esek teljesítményét, a FreeX meg öregszik. Még éppen jó, de kábé egy év magasstart, és utána már csak kisdombos ernyőnek lesz jó, az is csak nekem, mert nem tanuló kezébe való..
Mert egy jóféle kettesernyővel nemcsak távozni jó távra, hanem erős szélben sem mindig kell gyorsító ott, ahol az 1/2-essel már gyorsítóznom kell..
Szóval kinéztem egy tuti kettesernyőt fincsi, jócskán 9 feletti siklószámmal, kiváló állapotban.. Csak döntenem kéne, mert a hátimotorra gyűjtős pénzemet áldozom fel érte, meg a családi békét...
Ma nagyszerű Csolnok volt.Csak termik, azt hiszen ebben egyetértettünk ott mindnyájan, alapszél vagy minimális, vagy szinte semmi, a kéményfüstök is függőlegesek voltak. Aki rosszkor startolt, hamar leszállóba került. Azért a zöme jót repült, termikelt. Nekem sikerült +300 körül átsiklani a Nagygetére, ott mégnagyobbat repültem, és majdnem vissza is értem, és 1 órát is összehoztam.
Senki sem követett ebbéli mutatványomban, pedig adta rendesen. A Getén 1 pilóta volt egy kék ernyővel, széles gesztusokkal üdvözölve lett.
Nemcsak Csolnokon sütött ma a nap, zöldelt a fű, és csicseregtek a madarak, de akármilyen hihetetlen, még Óbudán is. Mikor elindultam kora délután, a zászlók az ÉK-től DNY-ig minden irányt mutattak, attól függően, épp a város melyik pontján vagyok. Felötlött bennem, hogy miért ne lehetne ma jó pl.Óbuda, biztos, hogy el kell nekem ma autókáznom Csolnokig? Aztán ez az ötlet más agyában is megfogant, mert hamarosan látszott 2 ernyő a levegőben. Mikor felértem, tele volt a parkoló. Csülök volt már akkor csak fent, épp egy kezdő startolt, gyorsan terítettem, mire kész lettem, leállt a szél. Vártam vagy 5 percet, újra megmozdultak a szalagok, felhúztam- bele egy termikbe, egyből megtekertem, és +100-on találtam magam, majd kiestem belőle, egy ideig keresgéltem, megsüllyedtem, majd a következővel ismét fel, ugyanez, aztán 3-adszorra már nem sikerült, és leszálló. Rögtön találtam egy társat, akivel közösködve taxi, fel, egy darabig vártam a starthelyen, de megbeszéltem magammal, hogy nem is olyan rossz ez a gyenge napra való 20 perc, és elégedett képet vágtam hozzá, majd hazamentem.
Nem kell mindíg kaviár!
A starhelyen találkoztam a Hörbivel, aki Óbuda starttal Nagykovácsiból jött vissza, és több mint 1 órát nyomott itt Óbudán. Őt viszon eleinte hitetlenkedve, majd egyre jobban írígykedve hallgattam. Állítólag mások is elmentek ma távra innen. Mindenesetre jól döntöttem Óbudailag máma...
Tekerés közben láttam a fák közt azt a fehér ernyőt, amiért a mentőhelikopter leszállt dél körül a starthelyen. Mikor 2.-odszorra feljöttem, sikerült beszélnem az éppen ott ernyőjét rendezgető pilótával, így látásból ismerem is, elmondása szerint kapott a farkastorok felőli lejtőn egy brutál csukást- szerintem az front, majd féloldalas lehetett-ahogy leírta az ernyő alakját, bespirálozott a fák közé, és a fán fennakadt, megütötte magát itt-és ott, egy bringás, aki látta- kihívta a mentőket, azok meg a helikoptert, de mire odaértek, a srác lejött a lábán a hegyről. Aztán találkozott a mentőkkel is, akik saját felelősségre útjára eresztették. Még egy rendőrutót is láttam fent, de hamarosan elsimúlt minden.
Eleinte őt próbáltam rávenni, hogy repüljünk mégegyet, de sehogy sem akart. Aztán, mikor kitálalt, kivételesen megértettem a lelkiállapotát. Valószínűleg jó ideig elkerülnék én is minden starthelyet...
Majd légyszives videózd le feltétlenül a mentőernyős kalandot!!
Azért azt szemelőtt tartod hogy a mentőernyők életmentésre készülnek, és nem kellemes landolásra? :)
Tegnap nekem nem sok babér termett, estefelé kicsit Újlakiztam. Sanyibá olyan ügyesen mindíg az egyszemélyes emelőtér közepén fordult, és így fennmaradt. Én, a béna, aki kitértem előle, hát én leszopódtam. Az egészben csak az zavart hogy az ilyen ember fejében meg sem fordul hogy ezt nem feltétlen ügyességnek kéne értékelnie magában, hanem inkább pofátlanságnak, és emmiatt legközelebb sem várhatok mást tőle...
Ma azonban jóra fordult a sorsunk, mikor már kezdtem volna lebeszélni a többieket Csolnokról, beindult az idő, és alaposan kitekertem, bejártam a szűk környéket, majd visszaszálltam. Tovább növelte amúgy is hatalmas egómat hogy egyik tanítómesterem 30 s-el utánam startolt de neki nem sikerült elcsípnie ugyanazt a termiket :) Persze ilyenkor az éppeszű ember tudja hogy ettől még nem lett jobb pilóta, de ettől függetlenül kenegette a hájam :)
Ma volt a napja hogy kipróbáltam az Astral 6-omat, és bizony más dimenzióban repül egy ilyen pöpec gép, sokkal könnyebb vele a-ból b pontba elrepülni!
Nagy kár hogy nem vagyok túlzottan rákattanva a távrepülésre még egyenlőre... bezzeg visszaszállni azt nehezebb vele... ilyen az élet :)
Szerintem kevesen tudják hogy ez a szárny milyen jól repül. A végén kénytelen leszek rászokni a távrepülésre hogy kihasználjam a képességeit.
Eged-liga, heveny tömegnyomor a leszállóban már fél 11-fele is, ezért a Dokival a Nagycsöcsöst választottuk. Sajnos, mert felgyalogoltunk a bal csöcsre, és jobbos szél fogadott. Túl jobbos.
Maradt Fedémes!
6 db kellemes lejtőzés, bemutattam az egyhelyben emelkedős magánszámomat varió nélkül, egy haver öreg Boosterével, aminek a poróját inkább hagyjuk..
Közben kupoláztunk a rogalló-féle PZP-mentőernyővel. Mellesleg kiválóan irányítható, csak veszett fura volt egy ovális kupola helyett, egy háromszögféle cella nélküli szerkezettel kupolázni. Repülni is akartunk vele, de csak olyan dombon tudtunk startoni, ami nem volt elég meredek a PZP gyenge kis siklószámához. De majd ha DNY-i szél lesz, akkor lesz nemulass!! Ott már elég meredek egy kis PZP-zéshez!
Szóval muris nap volt, Doki is lejtőzött egy 10perceset a kisdombon, füligdzsimiként szállt le.
Vissza Eged, DK-i felett vagy öten a levegőben. Állítólag gyogyi van, de emellett sokaknak teljesen sikertelen nap, bár páran nagyot szálltak. Mi is felmentönk a DK-i starthelyre, hátha gyogyizunk egyet.
Ja, a DK-i starthelyen K-i szél fogadott, teljesen balos, majd beúszott felénk egy ronda felhő és elkezdett csepegni az eső.
Lejöttünk hát..
Végül jó kis nap lett ez, három hét betegeskedés után nagyon kellett!!
Mai rep. nagyon ott volt.Sosem szálltam fel még kifordulóval egyhelyből csőrléssel, megvolt az első beleoldásom is mert jött a termik én pedig kivételesen ráéreztem, hogy nem kéne a leáramlásba oldani aztán meg
leszállni.Kitekertem felhőalapig, majd lépnem kellett mert elkezdett dolgozni a felhő, aztán utazgattam és végül leszálltam egy igen turbós helyen, de ez már csak a behelyezkedésnél derült ki.Szóval ott lett pár ősz hajszálam, de a Vista nagyon jól megoldotta, ill. én is végig fogtam, így zökkenőmentesen leszálltam.Persze az őrangyalomnak is megköszöntem!
Kb. 50 perc, és 8km.Ennyi fért bele a délutánba de ilyen szél mellett ez is fantasztikus volt.
Ahonnan felszálltam, látni lehtett a Mátrát ás a Bükköt 700m-ről! :D Pedig nagyon messze voltam még......... :D
Ez a hét jó indult,eddig minden nap repülés, és 1 órásak. Ma Újlaki, elég sokan összejöttünk, nem hittünk a viharos szelet jósolóknak. Kissé élénk, és turbulens, de nem vészesen. Jól meg lehetett repülni a reptér körzetét.
