Az ateizmus nem egy filozófia, nem is annyira elv. Inkább egy kijelentés, Isten (vagy istenek) nem létezik. Ebből következik az, hogy nem vagyunk hívők.
Ateista logika? Az ateisták a józan ítélőképességet és a realitást alkalmazzák. Míg a hívők álvilágokban és kitalált dolgokban fanatikusan hisznek, és amit nem tudnak/ismernek/értenek azt Istennel magyarázzák. Tulajdonképpen a hívők többsége ismeretelméleti nihilisták.
"Az ateizmus szó, az egy hívői kitaláció, azon emberek csoportjaira, akik koruknak megfelelően, ismeretekkel rendelkezve, élik életüket, és nem ókori szerzők mitológiai hőseinek a kalandjaitól esnek pofára."
Megjegyzem: a császárkori Rómában egy fura júdeai eredetű kis világvégeszekta híveit nevezték "ateistának", akik tagadták Jupiter Maximus, Mars, Minerva vagy Venus Caelestis, azaz a valóban élő istenek létezését, és egy keresztre feszített embert imádtak istenükként.
40 könyvet írt önállóan és további 30-ban társszerző, amelyek közül sokat holland, perzsa, lengyel, koreai, portugál, dán, német, magyar és kínai nyelvre is lefordítottak. Írásaival Cupitt nem hagyományos keresztényként írja le magát, ez alatt azt értve , hogy bizonyos szellemi gyakorlatokat követ és megpróbál élni a kereszténységhez hagyományosan kapcsolódó etikai normák szerint, de nem hisz az alapjául szolgáló metafizikai entitások tényleges létezésében. Például „ Krisztus”-ban és" Isten „-ben. Ami fura és szokatlan sokaknak, de ezzel lefedi a "keresztény ateizmus”létező filozófiai irányzatot.
A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
Jób könyve:19:25Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
II. Timóteus levél:1:12Amiért szenvedem ezeket is: de nem szégyenlem; mert tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra.
Milyen boldogságot kínál a földi világ, és milyen boldogságot Isten? Comenius előszavát idézve:
"Ezen a világon és minden dolgaiban egyéb sincs, mint tévelygés és tántorgás, tülekedés és törtetés, csalárdság és álnokság, nyomorúság és bánat, s a vége mindennek csömör és csüggedés; de aki visszavonul szíve-hajlékába, s ott egyedül az Úristennel lakozik, az megtalálja az igazi, tökéletes lelki békét és boldogságot.
Ó, világ adta boldogtalan szabadság! Nem lehet annál nagyobb rabszolgaság, mint hogy az ember Istennel nem törődve nyomorult módon más egyebektől engedi magát leigázni, azaz behódol olyan teremtett dolgoknak, amelyeken uralkodnia kellene, s dacol Istennel, akinek engedelmességgel tartozik. Ó, halandók, értsük meg, hogy csak egy, egyetlenegy lény van felettünk, a mi teremtő Urunk és majdan bíránk: egyedül neki van hatalma nekünk parancsolni, de ő nem úgy parancsol, mint rabszolgáknak, hanem akarván, hogy engedelmeskedve is szabadok és kötetlenek legyünk..." (J. A. Comenius: A világ útvesztője és a szív paradicsoma)
