Sokat emlegetjük Einsteint itt a fórumon. De tudjuk-e, hogy ki volt valójában Einstein? Ismerjük-e az életútját? Tudjuk-e hogyan érte el meghökkentő tudományos eredményeit?
Az energiaimpulzus vektorból fotonokra igazából E2=p2 adódik, vagyis nem E=|p|, hanem E=+-|p|. Vagyis minden pozitív E mellett létezik egy ugyanakkora abszolút értékű de negatív E is. Ám egy szabad részecske (egy síkhullám) esetén fizikai értelme csak a pozitív energiának van. De amikor egy sugárzás másodkvantálása során előállítjuk az ő hullámfüggvényének sorfejtését, olyan függvénysor összegeként, amelynek egyes tagjai lesznek a szabad fotonok, mégse hagyhatjuk el a negatív energiájú összetevőket. Hiszen az adott sugárzást leíró parciális differenciálegyenlet (a hullámegyenlet) általános megoldását csak az összes független megoldás szuperpoziciójából kaphatjuk meg, s ebben benne kell legyenek a negatív energiájú tagok is. Ezt oldja meg az másodkvantálás úgy, hogy a sorfejtést két részösszegre bontja, az elsőben szerepelnek az ap(+) "keltő" operátorok mögött a pozitív energiájú tagok, a második részösszegben pedig a ap-"eltüntető" operátorok mögött a negatív energiájú tagok. Amelyek azonban itt egyszerűen átvedlenek egy negatív frekvenciájú, tehát időben megfordított fejlődésű összetevővé (a komplex kitevőben az "Et" előtt megfordított előjel miatt). Így jelennek meg itt formálisan az antifotonok, de ezek a nulla spin miatt mit se különböznek a fotonoktól. A feles spinű fermionoknál viszont különbözni fognak (a spinoperátor miatt).
Ezzel természetesen kiderült az is, hogy az ap(+)ap(-) nem valamiféle normálás.
A fény polarizációját pedig ebben a formában még nem tartalmazza a képlet, ahhoz be kéne írni a polarizációs operátorokat is a keltő és eltüntető operátorok mellé, és az ő indexükre is külön összegezni kellene.
A többi válaszod helyes.
Nekem soha semmi problémám nem volt a Fourier sorfejtésekkel, annak ellenére, hogy végtelen hosszú hullámokkal dolgoznak. Ha valahol gond lenne, akkor súlyfüggvényekkel csonkolhatod őket. Úgy persze macerásabb számolni, ezért csak ott alkalmazd, ahol elkerülhetetlen.
Persze tudom, hogy neked ez régóta nagyon csípi a szemed.
Newtonnak legalább volt egy nagy felfedezése: a gravitációs törvény.
Amúgy csak egy alkimista volt. Ráadásul a fény részecske természetét illetően nagyot tévedett, amelyet azután buta emberek 100 éven keresztül ráerőltettek a fizikára.
Einstein "felfedezései" mind megbuktak, de buta emberek ezt is 100 éve kényszerítik rá a világra.
Einstein javára legyen írva, hogy ő legalább beismerte a tévedéseit, ha nem is nyíltan és közérthetően. Sajnos ugyanolyan homályos és érthetetlen voltak a beismerések is, mint maguk az elméletek.
Einstein a tévedéseivel többet ártott a fizikának, mint amennyit használt azzal, hogy vitákat gerjesztett. Sajnos a tudomány buktatókon és kudarcokon keresztül halad előre, de már éppen itt az ideje az előrelépésnek.
Fizikában a mérések és az azokkal alátámasztott számolások a hiteles források.
Nem pedig hitbizományok és próféták kinyilatkoztatásai.
Einstein és Newton volt a tudománytörténet két legnagyobb fizikusa, az összes tévedéseikkel együtt is. Mert azoknál messze jelentősebbek az értékálló eredményeik.
Mindenféle tökfejek pedig hiába is köpködik, mószerolják és idézgetik őket ahelyett, hogy megtanulnák használni, az általuk felfedezett gondolati utakat.
Egy monokromatikus elektromágneses sugárzás állapotfüggvényének felbontását láthatod ideális szabad fotonokra, vagyis meghatározott hullámszám-vektorú síkhullámok összegére.
Lássuk tudsz-e olvasni a fizika nyelvén?
Milyen mellékfeltételt kell kiróni az E-re?
Milyen térbeli kiterjedésűek a sorfejtés fotonjai?
Melyik betű jelöli itt a fotonok hullámszám-vektorát?
Milyen tulajdonságukat méri a hullámszám vektor?
A képlet melyik változója határozza meg a sugárzás frekvenciáját?
A bemutatott sorfejtés figyelembe veszi-e a sugárzás polarizációját?
Mit csinál az ap(+) meg az ap(-)
Kíváncsi vagyok, hogy hét év után tudsz-e végre bármit is a fotonokról?
Te, aki a világ fizikusait ócsárolod.
Aki folyvást tanító bácsisat játszol velünk, s feleltetni próbálsz minket.
Aki pedig nem ért a fizika nyelvén, annak is számtalanszor elmondtam már köznyelvi megfogalmazásban. Persze úgy sokkal hosszabb, pontatlanabb, és nem is alkalmas egzakt számolásokra.
Már akkor elmondtam neked, amikor először berontottál ide ezzel. Te viszont csak pislogtál rá, mint bornyú az újkapura. Onnan kezdve tudjuk, hogy nem vagy vitaképes.
"Einstein szerint a foton "pontban lokalizált" részecske."
Több emberöltővel el vagy te maradva. Hiába szajkózod még ma is Einstein száztizenkilencéves első elgondolását, a fizika nem tekintélyek egykori mondásainak idézgetéséből áll.
Te még azt se tudod, hogy a fény a levegőben se 300.000km/sec. sebességgel terjed?
Egyedül csak a vákuumban ennyi a fénysebesség.
Amikor anyagban terjed, akkor pedig egyáltalán nem úgy hatol át rajta, mint valami golyók. A belépő fotonok már a felszín közelében gyorsan elnyelődnek, gerjesztve ezáltal az anyag ottani atomjait, s amikor a gerjesztett atomok elektronjai újra visszatérnek az alapállapotukba, akkor a különbségi energia megint egy kvantumban sugárzódik le. Az anyagon belül ilyen milliárdnyi lépésben elnyelve és újra lesugározva terjed a fény atomról atomra. Az elnyelés és a lesugárzás között között minden atomban eltelik egy kis idő, ezért terjed az energia lassabban az anyagban annál, mintha vákuumban terjedne.
Most hát az is kiderült, hogy szuperfizikus nem ismeri még az energiakvantum fogalmát se. Azt hiszi, hogy a fotonok valami repülő kis golyók, holott azok csak az energiaelnyelés és lesugárzás adagjai.
Ezért aztán öt év óta csak a saját félreértésével zsémbel itt.
Minden fénnyel kapcsolatos kísérletnek létezik értelmes hullámelméleti magyarázata.
De legtöbb kísérlet a foton-részecskéknek keményen ellentmond.
Lássunk egy másik példát!
A fény levegőben 300 000 km/s sebességgel halad. A tapasztalat szerint plexiben kb. 200 000 km/s-re csökken a sebessége, majd az üvegből kilépve ismét 300 000 km/s-al folytatja útját.
Mivel a fény hullámokból áll, ez a viselkedés teljesen érthető, hiszen egy hullám sebességét annak a közegnek a tulajdonságai határozzák meg, amelyben éppen halad. A plexi mindkét oldalán levegő van, ezért mindkét oldalán 300 000 km/s a fény sebessége. Az is megfigyelhető, hogy a plexi vastagsága nem befolyásolja a sebességet.
Képzeljük el ugyanezt a kísérletet részecskékkel. Lőjünk egy géppuskával plexilapra. Hogyan viselkednek a géppuskagolyók? Tegyük fel, hogy a golyók 300 m/s sebességgel haladnak a levegőben. A plexibe behatolva lelassulnak 200 m/s-ra. Vajon a plexiből kilépő golyók a levegőben ismét felgyorsulnak 300 m/s-ra úgy, mint a fény? Szó sincs róla! A plexiből kilépve 200 m/s sebességgel folytatják útjukat.
Sőt, a golyóknak az sem közömbös, hogy milyen vastag a plexilap, mert vastagabb lapban jobban lelassulnak. Ha nagyon vastag a plexilap, akkor már ki sem tudnak lépni belőle. Ha a fény apró részecskékből (fotonokból) állna, akkor a fotonoknak is ugyanazt kellene tennie, mint a géppuskagolyóknak. Vastagabb plexiben jobban le kellene lassulniuk. A plexiből kilépve ezzel a kis sebességgel kellene tovább haladniuk.
De a fény nem ezt teszi, hanem a plexiből kilépve visszanyeri az eredeti 300 000 km/s sebességét, és ezzel halad tovább a levegőben, bármilyen vastag is a plexi. Ez a jelenség ismét igen erős bizonyíték a fotonelmélet ellen, és egyértelműen azt bizonyítja, hogy a fény tisztán hullámjelenség.