Szerintem sokkal összetettebb ez a kérdés. Néha a sors jàtéka is közbeszol. Mint olvastam, Budenz és Vàmbéry kezdetben baràtok voltak, s valami személyes ügy folytàn összevesztek, sajnos ez is közrejàtszhatott véleményeik megalkotàsàban. Egy màsik tudos Sayce (aki szintén elfogadta a szumir nyelv ôsszkita, ôsturàni voltàt) pedig amikor Mo-ra jött, hogy megtanuljon magyarul, sulyosan megbetegedett és vissza kellett utaznia.
Nem lehet azt sem figyelmen kivül hagyni, hogy az akkori hazai tudomàny mindenben követte a külföldi tudosok nyomàt. A szumir-kérdésben pedig nagyon sokàig pl. Halévy véleménye volt érvényben (aki 90 évig élt), mig Lenormant hamar meghalt (45 évesen). Halévy pedig még azt is tagadta, hogy a szumir turàni nyelv volt. Szerinte ".. sumir nép nem is létezett,... ez a nyelv csak sémita papok titkos, mesterséges nyelve volt.... A Magyar Tudomànyos Akadémiànak Goltzieher Ignàc jelentette, hogy Halévynek ad a vilàg igazat: a sumir-magyar rokonsàg keresése absurdum és eltiltando. A magyar tudomàny ezt a javaslatot elfogadta. Minden sumir-magyar kutatàs tudomànyos anathema alà vétetett.... A magyar tanàrok féltették a tudomànyos johirüket. Csak a féllaikus Galgoczy Jànos folytatta sumir tanulmànyait...Teltek az évek. A nyugati tudosok többsége ràjött, hogy Halévy elmélete tarthatatlan...az àsatàsokat folytattàk. Sir Leonard Woolley kiàsta a bibliai Ur Chaldeorum vàrost és ez sumir vàros volt. Rengeteg cseréptàbla ontotta a nyelvészeti anyagot. Glossariumok készültek, köztük a romai Institutum Biblicum nagy, 6 kötetes 'Sumerisches Lexicon'-ja, kb 4000 sumir szo megfejtésével. Ennek alapjàn ujra fel lehetett tenni a kérdést: igazuk volt-e Oppertnek, Lenormantnak?.." (Dr. Bobula Ida: A sumir - magyar rokonsàg kérdése, B.A. 1982.)
földrajzi névi kutatásaim során egyértelművé vált, hogy a magyar nyelv kapcsolatait másképpen kell megítélni, mint ahogyan azt ma tanítják az állami oktatási intézményeinkben. A valódi, nem feltételezett nyelvi kapcsolatoknak alapvetően két magyarázata lehet. Az egyik az ősi, közös gyökérhez tartozás, a másik, az együtt vagy az egymás mellett élés során történő átvétel. Elvileg fent lehet tartani egy egyéb kategóriát is, amelybe beletartozhat a külön nyelvteremtés lehetősége s ez esetben az egyezés okát a hasonló úton való keletkezéssel lehetne magyarázni, másképpen véletlen egyezésnek tartani. A téves nyelvi kapcsolatok megítélésében komoly szerepet játszik az a tény, hogy alapjaiban helytelen a nyelveket családokba sorolni úgy, ahogyan azt tették és teszik. Nem igazolt az uráli nyelvrokonság tétele s alapvető tévedések miatt nem állja meg a helyét a magyar nyelvnek az uráli nyelvcsaládba való tartozása.Ugyanakkor egyértelmű, hogy az uráliba sorolt nyelvekkel van kapcsolata a magyar nyelvnek, de a kapcsolat oka egészen más. Nyelvünk gyökerei a szkíta-hun nyelvekhez vezetnek. E nyelvi kapcsolatok pedig csak közös gyökerű gondolkodás, hagyományok, kultúra stb. birtokában lehetségesek, amelyeket nemcsak a nyelvünk tükröz, hanem a társtudományok is igazolnak. Nyelvünk szókészlete, grammatikája közös gyökerű a szkíta-hun utódnépekével, pl. mongol, török.
Én úgy gondolom, hogy ideje lenne a mai ismeretek birtokában újravizsgálni az egész nyelvi családfa rendszert és a hozzá tartozó nyelvi besorolást. Amit írtál hundorferről azt nem tudtam! A többi azt ismertem!
Azt tudtad, hogy "Hunfalvy maga ajánlotta fel Lenormantnak, hogy szívesen közreműködne a sumer–turáni rokonság nyelvészeti bizonyítékainak összegyűjtésében, Munkácsi Bernát pedig foglalkozott is akkád–magyar szóegyeztetésekkel, és foglalkozott egy hettita felirattal, ill. a hettita–magyar rokonság lehetőségével is"?
Vagy azt, hogy Budenz a magyar nyelvet eleinte a törökkel hasonlítgatta, mert Hunfalvy-val együtt kezdetben azt hitte, hogy ezzel van közelebbi rokonságban?
"Az ugor–török háborút általában úgy tartják számon, mint amely eldöntötte, hogy a magyar a finnugor vagy a török nyelvcsaládba tartozik-e. Valójában nem egészen erről volt szó. Korábban az sem volt egyértelmű, hogy ez két külön nyelvcsalád, illetve hogy az ide tartozó nyelvek pontosan milyen viszonyban is állnak egymással. A magyar helyzetét köztesnek képzelték el, a vélemények inkább abban tértek el, melyik csoporthoz áll közelebb. A vita előtt néhány évvel még Budenz vélte úgy, hogy a törökhöz, s Vámbéry úgy, hogy a finnugorhoz. Budenz azonban időközben alaposan tanulmányozta a marit, melyet szintén erős török hatás ért, és kialakult az a véleménye, hogy a magyar finnugor nyelv, melyben a török hatás másodlagos."
Nem csak a FU.elmélettel van probléma a neves akadémia részéről, hanem azzal, hogy meg sem próbáltak más nyelvekkel rokoni kapcsolatokat keresni, hanem egyszerüen elfogadták budenz elméletét (mint tényt) a nagy indogermanizmus fényében.
"Az alternatív kutatók többsége szerint a finnugor-magyar nyelvi kapcsolatok tagadhatatlanok, de ez nem zárja ki a más nyelvekkel való rokonságot, és a kapcsolat magyarázata, oka, iránya nem tisztázott, mint ahogy a magyar nyelv egyéb nyelvekhez való viszonya sem eléggé föltárt.
Budenz József mintegy 2000 szó finnugor rokonságát tette fel, végül 996-ról állapította meg a kapcsolatot. A finnugor elmélet a mai napig is „körülbelül ezer” finnugor szóról beszél. Valójában az elfogadottan finnugor kapcsolatú szavak száma nem éri el az 500-at, ezek is teljesen rendszertelenül jelentkeznek az egyes finnugor népek nyelveiben. Hol innen, hol onnan, Észak-Norvégiától a Jenyiszejig szóródik szét ez az 500 szó, mintegy 10 különböző nyelvben. Egy-egy finnugor nyelvben esetenként mindig csak néhány párhuzam található meg a magyarral, míg egymás között sokkal szervesebb kapcsolatokat mutatnak.[15]
Az alternatív vélemények szerint a finnugrisztika nem veszi figyelembe a magyarnak a más nyelvekkel való kapcsolatát, amelyek szerintük sokkal bővebbek, mint a finnugor irányban. „A finnugor elmélet aluldeterminál. Nem lehet olyan lexikai párhuzamokat izolálni, amelyek csak a finnugor nyelvekre érvényesek és más eurázsiai nyelvekre nem, mint például az altaji nyelvekre, törökre, mongolra, stb.”[16]
A finnugor elméletre Olaszországból is érkeztek kritikák. Angela Marcantonio elsősorban a finnugor nyelvrokonság bizonyításának módszertanát kritizálta, ő maga nem alkotott újabb elméletet. [17]Mario Alinei ezzel szemben egy ókori itáliai népcsoport, az etruszkok nyelvemlékeit próbálta a magyar nyelv rokonaként értelmezni. Ez utóbbival az a probléma, hogy rendkívül kevés nyelvemlékük van, emiatt a nyelv pontos leírása máig lehetetlennek bizonyult. Alinei állításait még maga Marcantonio is tudománytalannak nevezte.
A finnugor őshaza feltételezése elsősorban a régészeti adatokkal egyeztethető össze nehezen. Egyes régészek szerint a ma rendelkezésünkre álló adatok alapján a nép finnugorságának elmélete egyenesen cáfolható, vagy legalábbis erősen valószínűtlen, és ebből (a nyelvtudományi szempontoktól függetlenül) a nyelvrokonság valószínűtlen voltára is következtetnek. László Gyula egyetlen finnugor őshaza helyett az Eurázsia nagy területein elterjedt ősi közvetítő nyelvet feltételez, amelyből számos szó és nyelvi elem került az egymással eredetileg semmilyen rokonságban nem álló népcsoportok nyelvébe.[18]
A régészek jeles képviselői – mint például Colin Renfrew – megfogalmazzák azokat az alapvető problémákat, amelyek a történeti nyelvészettel szembeállíthatók. Alapvető probléma, hogy a nyelvi változások nem tükröződnek a régészeti leletekben, mégis a finnugrisztika a tárgyi leletek egy adott együttesét szívesen azonosítja egy bizonyos csoporttal, törzzsel, néppel, akik meghatározott nyelvet beszéltek. A régészek szerint azonban ezek az azonosítások mindig problematikusak.[19]
Még hevesebb a vita olyan régészeti leletek kapcsán, amelyeket a történettudomány sem tud pontosan besorolni. Például számos olyan leleten található rovásírás (lásd például a „szeged-nagyszéksósi” leletet), aminek a korát honfoglalás kora előtti időre datálják, számos kutató azonban magyar olvasatot készített rá.[20]
Az alternatív nyelvrokonság- és eredetelméletek képviselőinek bírálataival a finnugristák ritkán vitatkoznak, hiszen ezek a szempontok nem követik a nyelvi összehasonlítás általánosan elfogadott alapelveit (pl. a szavak mai alakját veszik alapul a korábbi adatok helyett; nem az alapszókincset veszik figyelembe, hanem újabb jövevényszavakat;figyelmen kívül hagyják a nyelvi rendszer hasonlóságát, stb.)"
Szia! Mivel két helyre nem lehet ugyanazt a linket tenni, làsd a "Meddig lesz még fu.." témàban az imént àltalam föltett iràst (ha még nem olvastad volna). :)
Az előttem szóló már sok dologra reflektált olyanformán, ami az én egyetértésemmel is találkozik. Én csupán két megjegyzésedre szeretnék reagálni.
Az a prekoncepció a bűzös, hogy a "szellemileg béna magyar" - úgy testületileg - szinte csak "azért kódorgott' a nagyvilágban (:Kamcsatkától az Irtiszig, Perzsiától Sárkelig, az Uraltól a Kárpát medencéig :) hogy szegényes fogalomtárát - melyet 'kiváló tisztánlátással' 10-20 ezres népességekkel mérnek, ezek 19.szd-i állapotában - némileg a "fejlett nyugateurópai" mértékre ki próbálja egészíteni.
Az a leghatározottabb véleményem, hogy ilyen "prekoncepció" nem létezett, kijelentésed pedig érveléstechnikailag szalmabáb-érvelés, azaz a tényleges tudományos álláspontot eltorzítod, alaptalanul alantas motivációkat tulajdonítasz neki, s mindezt annak érdekében, hogy könnyebben és elsősorban hazafias érzelmekre apellálva bírálhasd. (Miközben a tudományos álláspontra helyezkedők hazafiasságát implicit módon kétségbe vonod.) Ez - ha úgy tetszik - nem más, mint egy nem létező prekoncepcióról alkotott prekoncepció megnyilvánulása. :)
Ne feledjük, hogy ők - miután egy gondolatmenetüket kinyomattatták, azután nem erőltették rá hagymázaikat (Nabukonodozor= Ne bolondozzon az úr) a Nemzetre, ellentétben az általam kifogásoltakkal.
Ez kapcsolódik a fenti dologhoz. Egészen biztos vagyok abban, hogy nem erőltetés által lett "hivatalos" - az általad elképzeltnél egyébként sokkal képlékenyebb!!! - tudományos álláspont. Nem azért alakult így, mert ezt anno a Habsburgok vagy Moszkva parancsba adták az Akadémiának, majd aztán az osztrákbérenc, majd komcsi akadémisták munkálkodása és a mögöttük álló politikai rendszer pressziója kritizálhatatlan tudományos dogmává tette. Nyilván ezt így racionalizálja magának sok alterhívő, aki el sem tudja képzelni, hogy magyar tudósok mi másért tennének magukévá olyan nézeteket, amelyek a szemükben nem kellőképpen hazafiasak, holott sokkal valószerűbb, hogy a kritizált magyar "hivatalos" tudományosság emberei, nem deficites magyarságuk, hanem alapvetően tudományos szemléletük miatt vallják azt, amit vallanak.
"a jelenleg már a németek által is tévesnek tartott ie-ig szemlélet"
Ez a frázis tizenkét szóból áll, és van benne két-három orbitális butaság.
Nem igaz, hogy a németek tévesnek tartják az "ie-ig szemléletet". Nincs német nyelvész, aki kételkedne abban, hogy a germán nyelvek közeli rokonai egymásnak, továbbá abban sem, hogy a germán nyelvek távolabbi rokonságban állnak a latinnal és leánynyelveivel, a göröggel, a szanszkrittal és leánynyelveivel stb.
Ha lennének hibbant németek, akik ezt kétségbe vonnák, németségük nem lenne érv az indoeuropeanisztika ellen. Te azt feltételezed, hogy az indoeurópai nyelvek rokonsága a németeket valahogy érdemtelenül dicsőíti - ami önmagában is butaság -, ezért ha egy német vonja kétségbe, az súlyosabb kétség, mintha egy bantu néger tenné ugyanezt. Egy tudományos állítás nem azon áll vagy bukik, hogy hívei és ellenfelei milyen bután vagy akár nem bután vélelmezett érzelmi érdekekkel randelkeznek érvényességükkel kapcsolatban.
"egy nyelvet - esetünkben a magyart- görcsösen a más nyelvekből akarnak megfejteni"
Ez is ostobaság. A nyelveket nem kell megfejteni, minden nyelv minden kompetens anyanyelvi beszélője megfejtette a saját anyanyelvét, ezért képes rajta végtelenül sok közlést megfogalmazni, melyeket más kompetens anyanyelvi beszélők érvényesnek ismernek el. Az (általános) nyelvészek nem a különböző nyelveket akarják megfejteni, hanem (leegyszerűsítve) arra próbálnak rájönni, hogyan teszik ezt az anyanyelvi beszélők. A történeti-összehasonlító nyelvészek meg egészen mást kutatnak: a nyelvek genetikai kapcsolatait, szótári és nyelvtani elemeinek eredetét és történetét. Amikor egy nyelvtörténész megállapítja a magyar findzsa szóról, hogy az török jövevényszó, akkor nem a törökből fejti meg a magyar nyelvet, hanem - surprise, surprise - megállapítja, hogy a findzsát a törökből vették át a magyarul beszélők. Miként a lándzsát is, bár ezt meg a törökök az olaszból.
"a szavak nem kavicsok, amiket összeszedegetünk, itt-ott kicsit megfényezzük, itt-ott kicsit rápökdösünk, s máris hasonlít egyik a másikra, máris egyhelyről származónak tekinthetjük, anélkül, hogy a tényleges összetevőiket, s azok egymáshozképesti tartalmát vennők figyelembe. Mert jelenleg ez megy"
Kompetens összehasonlító nyelvészek se nem pökdösnek, se nem fényeznek, hanem rendszeres megfeleléseket és különbözőségeket vesznek észre, lajstromoznak és magyaráznak különböző rokonnyelvek között. Nagyon is figyelembe veszik a szavak tényleges összetevőit, de a tényleges összetevőit veszik figyelembe, és nem olyan ökörségeket, hogy a k fonéma keménységet fejez ki. (Mely "hipotézis" szerint a szatem nyelvek beszélői lágyszívűek - vö. orosz szerdce -, a kentum nyelvek beszélői meg kőszívűek - vö. francia coer.)
De ez csak a tudatlanságod. A bizonyosságod, hogy a nyelvek szavakból állnak, a szavak etimológiája a legfontosabb dolog, amit egy nyelvről meg lehet tudni, a szívfájdalmad, amikor azt hallod a magyar nyelv valamelyik szaváról, hogy egy mai vagy valamikori szomszédnyelvből lett átvéve - no, ehhez azért butaság is kell, bár ez a butaság is sokoldalú tudatlanságon alapszik. Egy nyelv nem egy szótár. Egy nyelv, bármelyik, a set of rules over a dictionary: szabályok halmaza, amely egy szótár (=szókincs) használatát szabályozza.
Nem lehetséges, hogy inkább az alternatív nyelvészek nézetei azok, amelyek korábbi századok áporodott levegőjét árasztják?
De igen, erről írtam korábban: ti. hogy a jelenleg magát konzervatívnak nevező az alternatíva ezekhez képest, a jelenlegi alternatívnak nevezett pedig a hagyomásnyoshoz ragaszkodó.
Az, hogy a korábbi századok levegője áporodott-é, avagy a korábbi 19.szd-i, 20.szd-i maintream vonalé (ld.Götz pld.) az vitatható. Tény az, hogy hibák, félregondolkodások, félremagyarázások mindig vannak,voltak. Ezt józan ésszel ki lehet szűrni bárkinek. Ezért am block elmarasztalni egy rendszert nem lehet.
A lényegi különbség a módszerben van. a jelenleg már a németek által is tévesnek tartott ie-ig szemlélet, s az, hogy egy nyelvet - esetünkben a magyart- görcsösen a más nyelvekből akarnak megfejteni - na ez az áporodott maigra. (bár Arany Jánostól kezdve sokaknak már eredetileg, születése, meg csecsemőkorában is szagos volt)
Az a prekoncepció a bűzös, hogy a "szellemileg béna magyar" - úgy testületileg - szinte csak "azért kódorgott' a nagyvilágban (:Kamcsatkától az Irtiszig, Perzsiától Sárkelig, az Uraltól a Kárpát medencéig :) hogy szegényes fogalomtárát - melyet 'kiváló tisztánlátással' 10-20 ezres népességekkel mérnek, ezek 19.szd-i állapotában - némileg a "fejlett nyugateurópai" mértékre ki próbálja egészíteni. Hogy azután ebből hogyan lett az ami lett: na erre már nincs magyarázat, de még ötlet, meg szándék sem. szvsz.
És nem lehetséges, hogy inkább ezek a nyelvészek azok, akik úgy vélik, hogy "minden szóról be tudják bizonyítani, amit csak akarnak?"
Miután megköszönöm, hogy idéztél szó szerint (mmmegtiszteltetés), azután válaszolom, hogy: nem. Nem ezekről jegyeztem ezt meg. Ne feledjük, hogy ők - miután egy gondolatmenetüket kinyomattatták, azután nem erőltették rá hagymázaikat (Nabukonodozor= Ne bolondozzon az úr) a Nemzetre, ellentétben az általam kifogásoltakkal.
Ők legalább - ha lehet így fogalmazni - a szavak értelmét próbálták bogozgatni, ami sokszor nem sikerült. A jelenlegieknek ez semmit nem számít. A kedvenc mondásomat venném elő: a szavak nem kavicsok, amiket összeszedegetünk, itt-ott kicsit megfényezzük, itt-ott kicsit rápökdösünk, s máris hasonlít egyik a másikra, máris egyhelyről származónak tekinthetjük, anélkül, hogy a tényleges összetevőiket, s azok egymáshozképesti tartalmát vennők figyelembe. Mert jelenleg ez megy. (Remélem nem írtam akkora körmondatokat, hogy ne lehessen kibogozni az értelmét)
Akkor most ki találta fel az "időmegállító" berendezést? :) Nem lehetséges, hogy inkább az alternatív nyelvészek nézetei azok, amelyek korábbi századok áporodott levegőjét árasztják? Hol itt az újítás? És nem lehetséges, hogy inkább ezek a nyelvészek azok, akik úgy vélik, hogy "minden szóról be tudják bizonyítani, amit csak akarnak?"
Elegendő csak Horvát István vagy Táncsics Mihály nyelvészeti nézeteire utalni, vagy a linken keresztül elérhető Régi magyar szavak c. könyvre, Petőcz Mihály orvos munkájára.
Petőcz szerint "Ócsa pl. nem más, mint régi templom, s ebből a felfedezésből kiindulva egymást követik a dús fantáziáról árulkodó szófejtések: Kal-o-csa = fő-ó-templom (a kal = fő, mint a kal-ap, kal-ász szavak igazolják), a csa-csogás pedig nem más, mint templombéli tanítás, prédikáció. A szerző azonban nem elégszik meg a magyar szavak, magyar helynevek elemzésével. Körültekint a világban, s rájön, hogy a magyarok mindenütt megfordultak, amint ezt a helynevek is bizonyítják: Barcelona = Ár-csa-hona, azaz a tengerár és a sok templom városa. Hispánia, pedig nem más, mint Kisbánság stb."
Mármint azok lennének az általad aposztrofált "komoly emberek", akik azt szeretnék, ha bizonyos dolgok felől mások úgy vélekednének, ahogyan ők gondolnák, ha egyébként gondolkodnának azok fölött?
Nem szenvedünk efféle megfelelési kényszerben, mint egyesek...
Egy közülük azonban kilépett a nyelvészet korlátai közül, és feltalálta a biofizikai alapon, szemöldök-molekula összevonással delejező, időmegállító berendezést, a hullámoztatós-rezgetős fajtából…
És sikerült! Heuréka! (Sajnos, csak egyes intézmények falain belül működik.)
Nincs az a bizonyíték a világmindenségben, ami egy finnugrista mantrázó papot eltérítene a hitétől.
Nekem az benyomásom, hogy inkább az "antifinnugrista" tábort jellemzi a hitvezérelt dogmatizmus, az irracionális indulatoktól fűtött érvelés, az összeesküvés-elméletek által determinált gondolkodás, a kognitív disszonancia, és még sorolhatnám. De erről meddő dolog lenne vitázni.
Én legszívesebben konkrétumokról szeretek beszélni. Pontosan, ha kell sokrétűen, árnyaltan és kiváltképp olyan témákban, amelyben kompetensnek érzem magam. Az általad betett idézetre azért reagáltam, mert abban könnyen ellenőrizhető pontatlanságok, félremagyarázások és valótlanságok vegyültek. Az ilyen és hasonló tartalmú üzenetek rendszeresen "kézről-kézre" járnak a neten továbbított levelek vagy FB-üzenetek formájában, legtöbbször anélkül, hogy igazságtartalmukat bárki ellenőrizné. Tudom persze, hogy gyakran nincs is erre idő, de különben is: ha valaki "hinni akar", miért is ellenőrizné, hogy amit olvas az megfelel-e az igazságnak. Ebben az esetben elsősorban nem az információ igazságtartalma számít, hanem az, hogy mennyire támasztja alá az olvasó hitét, meggyőződését.
Az idézet Egely György - akinek munkásságát, szakmai hitelét talán nem szükséges ecsetelni - "Borotvaélen" című könyvéből származik.
A Michelsonnak és Max Bornnak tulajdonított idézetek valósnak tűnnek, de egyáltalán nem arról szólnak, amit Egely beléjük magyaráz. Mármint, hogy ezen urak szerint "nincs semmi a horizonton túl". Born szerintem csupán az addig ismert fizikai paradigma végét (physics as we know it) jövendöli, míg Michelson végső soron nyitva hagyja a lehetőséget további felfedezések számára, bár azok valószínűségét csekélynek találja.
A Duellnek tulajdonított idézetről ("amit fel lehetett találni, az már mind fel van találva") és arról, hogy ő az elnöktől hivatala felszámolását kérte, viszont Samuel Sass egyértelműen kimutatta, hogy kitaláció, sőt nagyon is távol állt az Amerikai Szabványügyi Hivatal valódi felfogásától.
Charles Holland Duell 1902-ben a következőket mondta:
"Az a véleményem, hogy eddigi találmányaink és felfedezéseink a XX. század újdonságaival összemérve teljesen jelentéktelennek fognak majd tűnni. Nagyon szeretnék újra megszületve élő tanúja lenni a küszöbön álló nagy horderejű felfedezéseknek."
Amit pedig a "finnugrizmus" - egyébként nem létező - tudományának művelői által vallott állítólagos nézetről írtál, tudsz olyan tényleges idézetet hozni egy nyelvésztől, akadémikustól, ami valóban ilyen értelmű? Ami ezt fejezi ki, hogy "nincs semmi a horizonton túl"?
...A finnugrizmus tudományának valamennyi alapvető törvénye és tétele már fel van fedezve, és ezek a törvények oly szilárdak, hogy rendkívül csekély annak a valószínűsége, hogy valaha is kiegészítésre szorulnának.”
továbbá: minden szóról be tudjuk bizonyítani - amit akarunk (:amit csak akarunk:) :)))
Idézet a netről, a fizika területéről, lényegtelen, hogy kitől:
"1899-ben Charles H. Duell, az USA találmányi hivatalának elnöke levelet írt McKinley elnöknek (emlékszünk még: McKinly halálát egy golyó okozta, amit az orvos – a röntgengépet haszontalannak vélve – nem talált meg), s arra kérte, hogy számolják fel a hivatalt mert„amit fel lehetett találni, az már mind fel van találva”. Tehát már semmi nincs a horizonton túl…
1903-ban A. Michelson (a Michelson–Morley kísérletből ismert a neve) a következő kijelentést tette: „A fizika tudományának valamennyi alapvető törvénye és tétele már fel van fedezve, és ezek a törvények oly szilárdak, hogy rendkívül csekély annak a valószínűsége, hogy valaha is kiegészítésre szorulnának.” Tehát semmi nincs a horizonton túl...
1928-ban, a kvantummechanika nagy fordulatának lezárásakor Max Born, Einstein munkatársa kijelentette: „A fizika tudománya hat hónapon belül lezáródik.” Tehát semmi nincs a horizonton túl…. Sajnos, bizonyos szempontból igaza lett. Az intézményes tudomány keretein belül alapvető elméleti újdonság azóta nem született. A tudomány mint módszer a kísérletező emberek utolsó reménye. A tudomány mint intézmény az emberek reménytelen utolsó kísérlete.
Mint láthattuk, nem kapunk választ az intézményrendszer kiszolgálóitól, hogy milyen új felfedezések jöhetnek még."
Helyettesítsünk be egy kicsit és gondolkozzunk MTA-s aggyal:
A finnugrizmus tudományának valamennyi alapvető törvénye és tétele már fel van fedezve, és ezek a törvények oly szilárdak, hogy rendkívül csekély annak a valószínűsége, hogy valaha is kiegészítésre szorulnának.”
Köszi a linket!! Nem ismertem és valóban sok érdekes adat van benne.
Többek között:
"A kutatókat a mai napig számos „tudományosnak” vélt dogma tartja fogva. Az egyik ilyen arról szól, hogy a hunok mongoloidok voltak. A térségben elvégzett antropológiai kutatás már rácáfolt erre, sőt éppen a kínai krónikák írják le nagyon alaposan a déli hunok vezetőit és azok ugyanazt örökítették meg, ami a szarkofág tulajdonosáról is elmondható: nagy orra, a mélyen ülő szeme volt, hajviselete pedig a hunokra emlékeztet bennünket. A másik elmélet a perzsák, vagy az iráni népek kulturális felsőbbségéről szól. A magyar őstörténeti kutatásból is ismert, hogy őseink sokat tanultak az „iráni” művészetből, de arra a finnugristák nem tértek ki, hogy vajon kik is voltak azok az iráni népek. Nem mások, mint az indoeurópai nyelvcsaládba besorolt szkíta népek: szakák, szarmaták, pártusok és alánok!"
"...az orientalista történészi pályán nagyon kevesen vannak, nincs igazán képzett szakember gárda sem. Inkább olyanokkal lehet találkozni, akik kinevezték magukat ilyen vagy olyan kutatónak, de nincs ilyen jellegű végzettségük. Amit még megtapasztaltam, hogy sok fiatal nem mer a tabutémák iránt fordulni, mert attól fél, hogy akkor nem tud karriert építeni, mert szembe kellene helyezkedni a szakma öregjeivel."
