Miről, kiről is nevezték el az Io-t? A csillagászok szeretik a csinos nőket. A mitologiában is őket keresik. Ezért (is) a filmben játszó lányt csinosnak képzelem.
Gaia - Valahogy erről a dél-afrikai filmről nem nagyon lehetett olvasni, mintha el sem készült volna, pedig simán elmehetne a Last of us előzmény filmjének. Furcsa zsánermontázs ez, egyfajta öko-revenge-horror-mindtrip vagy mi a fene lehetne, ha definiálni kellene, amiben az emberiség egy kis ízelítőt kap abból az életből, amiben ő a veszélyeztetett faj. Némileg Annihilation utóérzést kelt, nem hiába.
Néhány, a nemzeti parkban tevékenykedő őr, jószándékú környezetvédelmi célokkal, a dzsungelben található tavak vizét és környezetét vizsgálja. És ezzel kezdődnek a bajok. A filmet gyönyörűen fényképezték, remek atmoszférával támogatva, viszont nagyon-nagyon lassan tálalva, mintha egy Michelin csillagos étteremben ennénk csillagászati összegért három kanálnyi ételt és azt azért szolgálják fel másfél órán keresztül, hogy többnek tűnjön. Ez az egyetlen hibája a filmnek, lehetne feszesebb ez a másfél óra és akkor minden helyén lenne. Viszont van az a tudatállapot, amelyben épp ezt lehet élvezni benne igazán.
Az, hogy mi a valóság és mi nem, az egy ponton már nem olyan egyértelmű, mindenestre érdekes aspektustusokat teremt a néző számára az álomszerű szakaszokban. Gyönyörű, buja, kreatív és felkavaró. Sajnálatos módon a trippezős utazást néhány túlságosan direkt váltás bezavarja, ami a filmet a kicsit szokványosabb ökohorror irányába tereli.
Ez a film egy érdekes és stílusos reflektálás azokra az infekciókra, és minden olyan természetből eredő dologra, amit nem igazán tudunk ellenőrizni. Erőteljesebb lehetett volna, ha kicsit kevesebb zsánert próbál felölelni, letisztultabbá tenni azt, hogy mi a célja is valójában ennek a filmnek. Mégsem éreztem feleslegesnek ezt a másfél órát, érdemes rápillantani.
Szerintem nem spoilerezek, de aki attól tart, az már most ne olvassa tovább, elég új a film, kevesen látták még
Jobbat vártam, de jó volt így is. Kezdem a legjobb dolgokkal, aztán jönnek az észrevételek is: Emma Stone, ezen mindig valaki kiakad, de akármilyen cuki békafej (Gollamina?) és tehetség, én valahogy sosem tudtam megszeretni, mert van egy ilyen ESZELŐS kisugárzása. Aminek ebben a filmben viszont helye van, és a figura pont így tökéletes. De nem csak az, hanem ahogy jelenetről jelenetre alakítja át a karaktert, lenyűgöző. Emmán túl pedig kb nagyjából így képzelném azt, ha Lars Von Trier és egy Wes Anderson-ba oltott Tim Burton egyszer közösen alkotnának: talán az eddigi legbetegebb Lanthimos az eredmény, pedig hát az eddigiekhez is kellett gyomor. A sztori? Leginkább emancipáció, meg felgyorsított felnövéstörténet, Ember tragédiája és Barbie (!), Nap szépe (Bunuel) meg Amelie (Jeunet), Kis herceg stb így egyszerre, kb mint a kacsa-kutya-krokodil hibridállat a professzor kertjében. Van itt minden, egy percig sem lehet unni, talán csak az ezerféle kameramozgások tűnnek öncélú pózoknak. De kb 2 óra elteltével már azért zavart a sok önismétlés és kúrás (!) és az érzés, hogy ez a film már mindenét elmondta és most ezt fogja még kb 40 percig ragozni. Sokaknak tetszik majd a menő steam-punk világ, de igazából sajnos nem kezdtek ezzel semmit. Akármerre utaznak, lényegében minden ugyanúgy néz ki. Most mondanám, hogy zavart az is, hogy Emmának miért nincsen hónaljszőre? :D És miért volt kontaktlencséje, de ez csak a hülyeség része. A végén kár, hogy az igazi-apa (!) szállal végül semmit sem kezdtek, az még izgi lehetett volna, inkább végképp túlvitte a men-shaminget. Értem én, hogy Emma inkább egy gyermeki lélek és ne csak nő azonosuljon vele, emancipációt lássam, hiszen a világot akarja, kíváncsi, csak szabad akar lenni és dolgokat megélni, de így a Fargo 5. évada után, hát egy kicsit kevesebb érzékenyítő freak-show-ból is értettem volna. Mindazonáltal kiválóan szórakoztam, főleg az első órában és nagyon sokat lehet nevetni, meg poén, ahogy Zsolnayból teáznak, de érdemei elismerése mellett én csak az egy órával rövidebb változatát nézném újra és jutalmaznám magasabb pontszámmal. 8 / 10
Ha sikerül, ma este megnézem moziban a Poor Things-et. Jó ötletnek tűnt előtte újranézni a rendezőtől ezt a nagy KEDVENCemet (Hahaha, értitek, A kedvenc!) Szeretem nézni ezeket a disztópiákat, Fahrenheit 451, 1984, Soylent Green stb... Hol nevettem megint, hol meghökkentett, kicsit Lars Von Trier, kicsit Bunuel, furán játszó színészek, nyomasztó zene. Szerencsére sokat is felejtettem már belőle és így nem untam. A fő sztori, meg a nagy fordulatok azért még meg voltak, persze. Viszont lehet, hogy vagy a film, vagy én nem öregedtünk már jól, de az üzeneteket immár kissé túlragozottnak éreztem és helyenként káoszos is (avagy meta, csak nem vágtam le), szóval olyan nagyon nem bűvölt el, mint első alkalomra. Talán nem is tud, mert elsőre üt csak úgy igazán? Mindettől függetlenül persze, továbbra is remek, nagyon "másfajta" mozi és most nagyon várom Lanthimos aktuális alkotását is.
