„Az erős kölcsönhatás egyike a természet négy alapvető kölcsönhatásának, a legerősebb közülük. Közvetítőrészecskéi a gluonok. A kvarkok, antikvarkok és maguk a gluonok között is hat.
Mivel a szabad kvarkokat és a gluonokat még nem sikerült megfigyelni, a magerőket maradék kölcsönhatásokként írják le, a proton és neutron között. Honnan ered ez a maradék hatóerő? A „kvark gluon börtönből” kiszabadultak szolgáltatják? Nem lehetséges egy olyan analógia, ami szerint minél nagyobb a frekvencia, annál kisebb a hullámhossz, kontra minél kevesebb hely van a „hadron-börtönben”, annál több a szökevény belőle. Az atommag kis helyet foglal el egy atomban, ami annak köszönhető, hogy a „szökevények” nincsenek benne. Ezek a szökevények nem lehetnek azok a téridő-kvantumok, amik a mag és a héj közötti távolságot kitöltik? ;-)
„Fontos, hogy az elméleted a teret vagy a téridőt kontinuumként vagy sem képzeli el ! „
Szerintem a téridő, mint végtelen, folytonosan létező struktúra állhat megújuló diszkrét elemekből, amelyeknél nincs kisebb és rövidebb „életű”. Ami számunkra megtapasztalható belőle az, ami a létünk alapját képezi, amiben anyagiként jelen vagyunk.
„Itt meg azt kell eldöntenetek, hogy az anyagi atomjaid benne vagy rajta vannak-e a téren vagy a téridőn”
Az anyag atomjai benne vannak a téridőben, mint a feloldott só a vízben. Számunkra az lesz látható, ami „sókristályként”kicsapódik belőle.;-)
" A te gonon elméleted a matematikára, azon belül is a nem valóságos (imaginárius) tagokra épül. Tulajdonképpen nem zavarja ezzel a valóságot, mivel a matek axiómákra épülve, csak az ellentmondás mentességre törekszik, épül. "
:)
" Nekem nincs elméletem, csak egy naiv feltevésem arra, hogy diszkrét, dinamikus elemekből áll a téridő struktúrája. A téridő-struktúra, ami végtelen, mondhatni kontinuumlétező. "
Fontos, hogy az elméleted a teret vagy a téridőt kontinuumként vagy sem képzeli el !
" Azért van legkisebb „adagja”kvantuma, mert belőle formálódik a struktúrája és az anyag, aminek elemi részecskéi nagyobbak a téridő kvantumánál. Ha az anyag energiává alakítható és fordítva, akkor az anyag téridőből, (a végtelen energiából) való felbukkanása egy érv a semmiből való teremtés ellen. "
Itt meg azt kell eldöntenetek, hogy az anyagi atomjaid benne vagy rajta vannak-e a téren vagy a téridőn !
A gonon elméletem már régen megoldotta ezt a paradoxont, a ti fejetekben van a hiba, hogy nem beszéltek róla ! - tessenek megtanulni a szuper-komplex új matematikámat . „
A te gonon elméleted a matematikára, azon belül is a nem valóságos (imaginárius) tagokra épül. Tulajdonképpen nem zavarja ezzel a valóságot, mivel a matek axiómákra épülve, csak az ellentmondás mentességre törekszik, épül.
Nekem nincs elméletem, csak egy naiv feltevésem arra, hogy diszkrét, dinamikus elemekből áll a téridő struktúrája. A téridő-struktúra, ami végtelen, mondhatni kontinuumlétező. Azért van legkisebb „adagja”kvantuma, mert belőle formálódik a struktúrája és az anyag, aminek elemi részecskéi nagyobbak a téridő kvantumánál. Ha az anyag energiává alakítható és fordítva, akkor az anyag téridőből, (a végtelen energiából) való felbukkanása egy érv a semmiből való teremtés ellen. ;-)
Én ugyan letudtam fagyasztani párszor a ChatGPT papagájt, de utána mindig újra tudták indítani, és kifogástalanul működött tovább !
De te addig fogsz ilyen hülyeségeket kérdezni a ChatGPT papagájtól, hogy ugyan nem fog lefagyni tőle, de totál össze fog zavarodni úgy, hogy már újra sem lehet lesz indítani rendesen !
Az idézett mondatban néhány fizikai értelmezési hiba van. Az idő és a tér hidegsége nem értelmezhető a Kelvin skálán, és az anyagi részecskék mozgása a térben vagy az időben nem kapcsolódik közvetlenül a hőhöz.”
A helyesebb megfogalmazás lehetne:
"A tér-idő alapvetően nem rendelkezik hőmérséklettel a Kelvin skálán, és a kvantumfizika kvantummechanikai rezgései az abszolút zérus közelében is jelen vannak. Az anyagi részecskék mozgása az időben és a térben nem közvetlenül kapcsolódik a hőhöz."
szőrinszálán=én
A téridő annak ellenére is 0 Kelvin, vagy tán még hidegebb, hogy kvantumai nagyfokú rezgésben egzisztálnak. Maga a fluktuáció, a térben és időben lenni-nem lenni, valóban nem kapcsolódik a hő fogalmához.
Az anyagi részecskék téridőhöz, és egymáshoz viszonyított mozgása lesz a hő. Mivel a 0 Kelvin egy viszonyítási alap, ami az anyag mozgását veszi alapul, a téridő „mozgása”nem számít hőnek. (ahogy a ChatGPT is jelezte)
Az egyik fórumtársam ezt írta nekem, kérlek javítsd ki őt ! "A téridő annak ellenére is 0 Kelvin, vagy tán még hidegebb, hogy kvantumai nagfokú rezgésben egzisztálnak. Az anyagi részecskék téridőhöz viszonyitott mozgása lesz a hő."
ChatGPT
A fórumtársad üzenetét a következőképpen lehetne javítani:
"A tér-idő annak ellenére is 0 Kelvin, vagy talán még hidegebb, hogy a kvantumai nagyfokú rezgésben léteznek. Az anyagi részecskék tér-időhöz viszonyított mozgása lesz a hő."
User
OK, kijavítottad a helyesírási hibáit, de javítsd ki a fizikai értelmezésének hibáit is ! "A tér-idő annak ellenére is 0 Kelvin, vagy talán még hidegebb, hogy a kvantumai nagyfokú rezgésben léteznek. Az anyagi részecskék tér-időhöz viszonyított mozgása lesz a hő."
ChatGPT
Az idézett mondatban néhány fizikai értelmezési hiba van. Az idő és a tér hidegsége nem értelmezhető a Kelvin skálán, és az anyagi részecskék mozgása a térben vagy az időben nem kapcsolódik közvetlenül a hőhöz.
A helyesebb megfogalmazás lehetne:
"A tér-idő alapvetően nem rendelkezik hőmérséklettel a Kelvin skálán, és a kvantumfizika kvantummechanikai rezgései az abszolút zérus közelében is jelen vannak. Az anyagi részecskék mozgása az időben és a térben nem közvetlenül kapcsolódik a hőhöz."
+ EA. " De e fentiek, csak eddig érvényesek, amíg a terünk{téridőnk} nagyfokúan diszipáció mentes vákuum ♥ "
A téridő annak ellenére is 0 Kelvin, vagy tán még hidegebb, hogy kvantumai nagfokú rezgésben egzisztálnak. Az anyagi részecskék téridőhöz viszonyitott mozgása lesz a hő. :-)
" Harmadik kérdésem, hogy egy elválasztási, és eltávolítási beavatkozás, mennyiben változtatja meg a részecskék keletkezéskori állapotát? Gondolok itt energiaveszteségre, vagy energia többletre, ami a két részecskét érintheti a beavatkozás során. "
Nem változtatja meg, hanem beállítja a komplexet, köztük az i és a j imaginárus értékeit is !
A gonon elméletem már régen megoldotta ezt a paradoxont, a ti fejetekben van a hiba, hogy nem beszéltek róla ! - tessenek megtanulni a szuper-komplex új matematikámat .
Szőr.
„A kvantumösszefonódás, vagy Einsteint idézve a „kísérteties távolhatás" a kvantumfizika egyik legfurcsább jelensége. A lényege, hogy ha két részecskét ugyanaz az esemény hoz létre, akkor azok kapcsoltban maradnak még akkor is, ha elválasztjuk és bármilyen messzire eltávolítjuk őket egymástól.”
EA.
Nincs itt semmiféle paradoxon:
A kortárs kvantumfizikusok a kvantumfizikájukat az " i " imaginárius tagra alapozzák . De ez nem elég, mert többek közt a "kvantumösszefonódás" megértéséhez a " j " imaginárius tagra is szükség van ! Ez a " j " imaginárius tag magával viszi azt az információt, amit a " i " imaginárius tagtól várnánk el, de pechetekre a kísérletek szerint nem teszi meg nektek ezt a szívességet . Tehát nincs rejtélyes távolba hatás, de a valóság rejtélyesebb ennél .
Sajnos, ekkor a spinorok kiszámítására is alkalmazni kellesz e " j " imaginárius tagot, ami nagyon nehéznek ígérkezik !
Szőr.
" Első kérdésem, milyen jellegű az esemény, ami egyszerre, vagy egy időben két részecskét hoz létre? Ha az isteni teremtést kizárjuk, akkor valamilyen MÁS erőnek a megnyilvánulása, ami részecskéket hoz létre. "
EA.
Párkeltésnek nevezik . A párkeltés úgy, jön létre, hogy ha elegendő a térpont energiája, akkor ott "szinte" bármilyen párkeltés történhet ! Az Isteni teremtés helyet a fizikai megmaradástételek megnyilvánulása csupán, ezért szinte mindig valamilyen (rendes) anyagi és antianyagi részecske párok variációi keletkeznek .
Szőr.
" Második kérdésem, hogy a keletkező részecskék egyneműek, vagy kétneműek? Vagyis elektronpárok, vagy elektron pozitron párok születéséről van szó?
Mivel ha egynemű párok keletkeznek, azok taszítják, és nem megsemmisítik egymást. Így lehetőségük van bármilyen nagy távolság esetén is kapcsolatban lenni egymással, vagyis folyamatosan taszítani és/vagy taszítani egymást. Ezt a tényt, lehet akár távolhatásnak is tekinteni. "
EA.
A nagy távolságban lévő ilyen részecskék tetszőleges neműek lehetnek ! - bár a "neműek" terminus nem szerencsés, mert összekeverhető a biológiai nemekkel .
Szőr.
" Harmadik kérdésem, hogy egy elválasztási, és eltávolítási beavatkozás, mennyiben változtatja meg a részecskék keletkezéskori állapotát? Gondolok itt energiaveszteségre, vagy energia többletre, ami a két részecskét érintheti a beavatkozás során. "
Szőr.
" Negyedik kérdésem az, hogy milyen közeg szerepel a két részecske között, amikor távol vannak egymástól?
Ha az anyagtalan vákuum (üres téridő), akkor nincs befolyásoló tényező. Az egyidejűség, vagy távolhatás „illúzió” fennáll a két részecske között. Ha a gravitációs és elektromágneses mezők mellet más források és nyelők, aktív anyagok is jelen vannak közöttük, akkor viszont nem tartom valószínűnek. "
EA.
Olyan absztrakt közeg, amit ideiglenesen vezetünk be az új elmélet fő tételeinek támogatására !
Ez a gonon elméletem esetében olyan mozdulatlan "vákuumi atomokat" jelent, aminek az átmérője(!) "kontinuum szerűen végtelen kicsi" . Ez ebből az egyszerű filozófiai megfontolásomból fakad, hogy ha nem "kontinuum szerűen végtelen kicsi", akkor nem is "vákuumi atomokról" van szó, hanem csak anyagi atomokról, ami atomok esetleg lehetnek valami ismeretlen vagy fura de anyagi atomok .
A gonon elméletem erről a "vákuumi atomról" azt tartja, hogy olyan molekuláris szerkezetű miközben végtelen kicsi marad, ami :
1. a kémiai molekulákkal ellentétben e vákuumi molekulák egyes rész-atomjai folyamatosan forognak a két rész atomjukat összekötő tengely szerint !
2. e forgási sebességtől függ az erőtér-mezők intenzitása
3. a forgási sebesség teszi lehetővé, hogy az erőtér-mezők intenzitása az egyik vákuum molekuláról átterjedjen a másik vákuum molekulára
A gonon elméletem feltételez mozgó vákuum atomokat is, de ezek egészen más minőségűek: az egyes hipertereket e egyes hiperterek (dimenzió ágainak darab számával: röviden csak dimenzió számmal) jellemezük ! Ha e dimenzió szám speciálisan nulla = 0 db, akkor a Dirack-tenger virtuális atomjairól van szó, ahol e virtuális atomok nem csak +|- töltésűek lehetnek, hanem semleges "töltésként" egyesülve is létezhetnek virtuális állapotban ! Ennek az a következménye, hogy a fekete lyuk körüli Hawking jelenséghez nem elég a +|- virtuális atomokat ott feltételezni, hanem a harmadik virtuális állapotot a semleges egyesült állapotot is fel kell oda tételezni ! Ez a 3. semleges virtuális atom másképpen viselkednek a fekete lyuk eseményhorizontján, mint a fekete lyuktól távol: a fekete lyuktól távol instabil, a fekete lyuk eseményhorizontján stabil ! - vagyis a fekete lyukban összegyűlik, és jelenlétével megváltoztatja a fekete lyuk vákuumának mindenféle fizikai állandó értékeit .
De e fentiek, csak eddig érvényesek, amíg a terünk{téridőnk} nagyfokúan diszipáció mentes vákuum ♥
Szőr.
" Szerintem, laikus érdeklődő szerint, egy diszkrét elemekből álló téridő közeg, állapotváltozása hozza létre az anyagi részecskepárokat, amik aztán párosával is alakulnak vissza alapállapotúvá, vagyis téridő kvantumokká. Azt gondolom, hogy a szuperszimmetria elve alapján. Ezt a szimmetriát azonban megsérteni nem végzetes hiba, hanem a létezés divergenciájának feltétele. Egy abszolút szimmetrikus rendszer, működésképtelen, vagyis befagyott potenciából áll. "
EA.
"közeg, állapotváltozása hozza létre" => igen létrehoz valamit, de ezt a valamit csak a spinor -okra is alkalmazott " j " imaginárius tag adaptálásával lehet csak megérteni ! Ugye már kezditek kapisgálni ?
" Szerintem, laikus érdeklődő szerint, egy diszkrét elemekből álló téridő közeg, állapotváltozása hozza létre az anyagi részecskepárokat, amik aztán párosával is alakulnak vissza alapállapotúvá, vagyis téridő kvantumokká. Azt gondolom, hogy a szuperszimmetria elve alapján. Ezt a szimmetriát azonban megsérteni nem végzetes hiba, hanem a létezés divergenciájának feltétele. Egy abszolút szimmetrikus rendszer, működésképtelen, vagyis befagyott potenciából áll. ;-)"
Szerintem ez mese, fantáziálás, nem tudományos ismeret.
„A kvantumösszefonódás, vagy Einsteint idézve a „kísérteties távolhatás" a kvantumfizika egyik legfurcsább jelensége. A lényege, hogy ha két részecskét ugyanaz az esemény hoz létre, akkor azok kapcsoltban maradnak még akkor is, ha elválasztjuk és bármilyen messzire eltávolítjuk őket egymástól.”
Első kérdésem, milyen jellegű az esemény, ami egyszerre, vagy egy időben két részecskét hoz létre? Ha az isteni teremtést kizárjuk, akkor valamilyen MÁS erőnek a megnyilvánulása, ami részecskéket hoz létre.
Második kérdésem, hogy a keletkező részecskék egyneműek, vagy kétneműek? Vagyis elektronpárok, vagy elektron pozitron párok születéséről van szó?
Mivel ha egynemű párok keletkeznek, azok taszítják, és nem megsemmisítik egymást. Így lehetőségük van bármilyen nagy távolság esetétén is kapcsolatban lenni egymással, vagyis folyamatosan taszítani és/vagy taszítani egymást. Ezt a tényt, lehet akár távolhatásnak is tekinteni.
Harmadik kérdésem, hogy egy elválasztási, és eltávolítási beavatkozás, mennyiben változtatja meg a részecskék keletkezéskori állapotát? Gondolok itt energiaveszteségre, vagy energia többletre, ami a két részecskét érintheti a beavatkozás során.
Negyedik kérdésem az, hogy milyen közeg szerepel a két részecske között, amikor távol vannak egymástól?
Ha az anyagtalan vákuum (üres téridő), akkor nincs befolyásoló tényező. Az egyidejűség, vagy távolhatás „illúzió” fennáll a két részecske között. Ha a gravitációs és elektromágneses mezők mellet más források és nyelők, aktív anyagok is jelen vannak közöttük, akkor viszont nem tartom valószínűnek.
Szerintem, laikus érdeklődő szerint, egy diszkrét elemekből álló téridő közeg, állapotváltozása hozza létre az anyagi részecskepárokat, amik aztán párosával is alakulnak vissza alapállapotúvá, vagyis téridő kvantumokká. Azt gondolom, hogy a szuperszimmetria elve alapján. Ezt a szimmetriát azonban megsérteni nem végzetes hiba, hanem a létezés divergenciájának feltétele. Egy abszolút szimmetrikus rendszer, működésképtelen, vagyis befagyott potenciából áll. ;-)
Szerintem, az elektront a téridőstruktúra, alias vákuum tartja össze, mivel egy csak sziget benne. Mivel egy pont töltésű entitás, nincs több "része" amit össze kellene nyomnia a vákuumnak. De mivel állandó mozgásban van, nagyobb teret igényel magának, mint amit maga az entitás "kitölt". Ez a határozatlansági rerláció alapja, lényege. Az úgynevezett vákuum, a diszkrét elemekből álló téridőstruktúra, ami egy szupersűrű és szuperfolyékony közeg. Minden entitás, elemi részecske nagyobb, mint egy téridő-kvantum, amiből a struktúra egzisztál. Ezért a téridő struktúra határozza meg a valódi sebességet, amit a benne lévők elérhetnek. Ez a fénysebesség, ami a tömegnélküli részecskék, és a kölcsönhatás lebolonyításának elérhető maximális sebessége. A rlativitástól eltekintve, amiben már a tudatos észlelő, és a viszonyítási pontok sebessége virtuális, vagyis nem valós. ;-)
Különböző módokon megpróbáltam kiszámolni egy elemi részecske tömegét, eddig sikertelenül. :(
Ha jól értem, olyasmivel próbálkozol, hogy az általunk valóságként észlelhető külvilág csak a vetülete (leképezése) egy szubsztanciálisan valóságosabb valóságnak.
Nem erre, hanem egy másik topikban feltett kérdésedre válaszolok, és azért itt, mert nem oda való, hanem ide.
A projektív-unitér ábrázolások ekvivalenciaosztályainak pedig szép fizikai jelentése van: ezek egy kvantummechanikai rendszer össztömegét jelentik.
Hogyan lesz ebből tömeg?
---
A válaszom valószínűleg kiábrándító: nem tudom, de próbálom kideríteni. Durva képem persze van a dologról, a lényeg a következő. Egy kvantummechanikai rendszer szimmetriái egy projektív Hilbert-tér átmeneti valószínűség-tartó transzformációi.* Ezt úgy szokás leírni, hogy van a szimmetriacsoport (pl. a Galilei-csoport), és van egy homomorfizmus a szimmetriacsoportból a projektív Hilbert-tér átmeneti valószínűség-tartó transzformációinak a csoportjába. Aztán - mivel vektorokkal jobban tudunk dolgozni, mint 1-dimenziós alterekkel - ezt a homomorfizmust "felemeljük" a projektív Hilbert-tér átmeneti valószínűség-tartó transzformációinak csoportjából a Hilbert-tér unitér operátorainak a csoportjába, de ettől általában megszűnik homomorfizmus lenni, csak egy 1 abszolútértélű komplex szorzó erejéig marad az:
f(g)f(h)=c(g,h)f(gh)
Az ilyen tulajdonságú f:G → U(H) függvényeket nevezzük a G csoportnak a H Hilbert-téren megvalósuló projektív-unitér ábrázolásainak. A komplex szorzó a g és h csoportelemektől függő c(g,h) szám. A c(g,h) függvény a definíciójából adódóan kielégíti a kociklus-feltételt, és egymástól egy kohatárban különböző kociklusok ugyanannak az átmeneti valószínűség-tartó transzformációnak a különböző felemelései. Na, ezek azok a bizonyos ekvivalenciaosztályok, amiről szó van.
A csoportkohomológia ott jön a képbe, hogy a G csoport projektív-unitér ábrázolásai megkaphatók a G ⨯c T csoport unitér ábrázolásaiból, ahol T az 1 abszolút értékű komplex számok csoportja, G ⨯c T pedig a G-nek a c kociklus által meghatározott T-vel való centrális bővítése. Szépen ki lehet számolni, hogy ezek a kociklusok mik lehetnek, és az adódik, hogy szerepel bennük egy valós szám mint paraméter. Ez a paraméter szabja meg tehát, hogy egy adott hullámfüggvény egy Galilei-transzformáció során hogyan változik, vagyis ez a rendszer tömege. Az, hogy a tömeg szabja meg, hogy egy mechanikai rendszer állapota hogy transzformálódik midőn egy vonatkoztatási rendszerről egy másik vonatkoztatási rendszerre térünk át, az elég természetes, elég arra gondolni, hogy ha egy tömegközépponti vonatkoztatási rendszerről áttérünk egy hozzá képest -v sebességgel mozgóra, akkor a rendszer össz-impulzusa 0-ról mv-re változik, ahol m a rendszer össz-tömege.
--------
*A projektív Hilbert-tér a Hilbert-tér 1-dimenziós altereiből áll, és ezek az 1-dimenziós alterek jelentik egy kvantummechanikai rendszer állapotait. Az átmeneti valószínűség-tartó transzformációkat Wigner tétele szerint a Hilbert-tér unitér (vagy antiunitér) transzformációi generálják.
