A dokim ma ügyeletes volt a szülészeten, mondta, hogy ha már az épületben vagyok vizsgálat miatt, akkor menjek be hozzá is. Egy jó 10 percet várnom kellett rá a szülészet folyosóján (a szülőszobák előtt).
Bent a hangok alapján vagy ördögűzés volt, vagy valakinek érzéstelenítés nélkül fűrészelték le éppen a lábát...
Mondjuk bátrak, hogy szanaszét kint vannak a vizeletminták (oké, rá van ragasztva a pohár oldalára matrica vonalkóddal), de egyszer nyúljon mellé, mert nagyon elbambul az ember...
Ez a teás jó, ezt egyszer meg kéne csinálni :))
Egyébként ott még az a szitu is érdekes volt, amikor már 20 perce álltam sorba (kva sokan voltak, nemzetközi véradó nap vagy járvány van??), böködtem unalmamban a telefonomat meg hol leültem, hol felálltam, arra eszméltem, hogy egy 70 körüli bácsi megragadja karomat és kiránt a sorból. Döbbenten néztem fel, hogy most nagyon nem vagyok kung-fus fizikumú, ne mááá... Majd hangosan narrálta, hogy "a hölgyek ott az elején megengedték, hogy előre álljon, úgyhogy álljon oda". Ellenkezésnek sok helye nem volt, meg égett a fejem, mert egy csomó lerobbant nyugdíjas állt a sorban, nem akartam előre pofátlankodni. Az ott álló hölgy zavartan nézett, kérdeztem, hogy de ugye tényleg nem gond neki?
Szerencsétlenen látszott, hogy nemet mondani nem mer, agresszív bácsi szikrázó szemmel állt mellettem, úgyhogy a hölgy lemondóan beletörődött, hogy ő ezek szerint nem bánja...
Kinyílt az ajtó, jött kifelé egy alacsony, 150 kg környéki hölgy gyök kettővel. Ajtót teljes szélességét igénybe vette. Bácsi elkezd rányomni a széles nénire, hogy "mondtam, hogy maga jön, menjen be!". Hát csókolom, hagyjuk a hölgyet kijönni, mert átugrani most nem tudom, megkerülni meg esélytelen...
Mindenesetre a bácsi aranyos volt.
Arra meg most jöttem rá, hogy régen pasik bámultak meg, most meg 40 feletti nők. Sorbanállás alatt éreztem, hogy bámulnak, felnéztem, negyvenes nő meredten néz. Frankón agressziónak vettem és elkezdtem visszabámulni, általában elkapják ilyenkor a tekintetüket. 10 mp farkasszem után rám mosolygott. Pánikszerű arclista pörgetés fejben, hogy honnan ismerhetem. Utána esett le, hogy azért néz, mert úgy nézek ki, mint aki megevett két bukósisakot.
De amúgy is tiszta "ismert ember vagyok" feeling volt, mintha én lennék Schmuk Andor, sorban jöttek oda nyugdíjasok kérdezősködni a bukósisakomról, a végén már majdnem autogramot adtam. Fura ez még nekem :)
A másik, amikor az ismerős ment AIDS szűrésre, mert Afrikából jött/oda indult és kellett. Várt kint a rendelőben, a nővérke pedig jó hangosan hívta: Az AIDS-es kislány jöjjön be. :)
El kellett mennem protokoll vérvételre a helyi rendelőintézet laborjába. Az ablaknál, ahol be kellett csekkolni, műanyag poharakat is adogattak ki, illetve vettek be vizeletmintának.
Hölgy irogatja be az adataimat a beutalóról, nézem, hogy az asztalon van egy pohár, benne sárgás-vöröses folyadék. Mondom neki, hogy szegény beteg, aki azt leadta, biztos nagyon szar állapotban lehet, ha ilyen véres vizeletet produkált.
Jobb oldali boxban index ajánlgatta ezt a cikket (erős gyomrúaknak!).
Most felmerült az ötlet, hogy a szülés utáni első komolyabb nagycsaládi összegyűlésen valamelyik húsételre azt mondjuk, hogy hát lefagyasztottuk és - némi spirituális lózunggal megtámogatva - azt tálaltuk fel a nagyérdeműnek. Előtte köthetünk fogadásokat, hogy 10 megjelentből hányan fogják elhányni magukat és ki tudja fapofával fogadni a hírt.
Mondjuk komoly nézettségű youtube video lenne belőle, ha kapna egy angol feliratozást :)
Én is találkoztam már hasonló asszociációval, ott az Index két azonos kulcsszavú cikk esetén készített linket az egyik eseményről a másikig, de a cikk tragédiáról számolt be, míg a belinkelt cikk vidám volt.
A vőlegény levelet ír a menyasszonyának. Érted édesem, képes volnék mindenre. Átúsznám az óceánt, elmennék a vérpadra, beugranék a Niagara zuhatagba.. Ui.: Vasárnap, ha nem lesz eső, leutazom hozzád.
Talán ide illik legjobban. Ma van Ayrton Senna halálának 20. évfordulója. A halálos balesetével kapcsolatban néztem egy videót, a csodálatos indavideóra van fölpakolva. Előtte lemegy a reklám, amit csak X másodperc elteltével lehet átugrani. Rexona - ÉLJ TÖBBET! Telitalálat, mit mondjak...
Tényleg jó géppel rendelkező profi szonográfusnál voltunk, 12 héten még valószínűre mondta, 18. héten 100%-ra. Több családtag, ismerős ajánlására mentünk hozzá, egyik gyereknél se tévedett eddig. Mondjuk nálunk fel sem merült a "nem mutatja meg", addig b...gatta az UH fejjel, amíg jól fordult. :) De az orvosom is őt tartja az egyik legjobb szakembernek.
Azért majd ha már testen kívül lesz, jelzem, hogy tévedett-e - bár ha egy pöcsöt elnéznek, akkor masszívan aggódnék, hogy milyen szervi elváltozást nem vettek még észre esetleg...
Nem lehetetlen, ismerősömnek végestelen végig fiút prognosztizáltak,ennek megfelelően teljesen fiúsították a szobát és a ruhatárat, majd megszületett Orsika... :)
Most nem azért az egy húszért, de tutira csak a fiút tudják megmondani. Ha az ultrahangon látszik a fityegője, akkor fiú. Ha nem látszik, az még nem feltétlen jelent lányt....
A fiam spec. az ultrahangon mindig úgy fordult, hogy nem mutatta meg....
Az pont olyan, mint az apaság. Az a tuti, hogy ki nem az apja. De az apaságot csak igen nagy valószínűséggel lehet megmondani.
Eegen, kíváncsian várom majd azt az időszakot, amikor már túllép a szobanövény értelmi szinten és kezd interaktívvá válni.
Egyébként napi agyf@sz (időről időre belefutok ilyenbe): boltban 35 körüli eladónő kérdezi a nemét, mondom lány. "Biztos, hogy nem lány, hiszen csúcsos a hasad!"
Igen, bmeg, a 30 milliós UH gép tévedett, de szerencsére itt vagy te, röntgenszemmel....
Egy hasonló terhességi korban járó ismerősöm múltkor azon tépte a haját, hogy a vendégei (műkörmös) is mennyire okosak tudnak lenni, egyik non plus ultra: egy hölgy szerint a magzat lélegzik. Mármint nem oxigént vesz fel, hanem úgy rendesen, tüdővel, orron át, gáz formátumban....
Szöszi hazahozott valami calici jellegű vírust. Nála már kezdett lecsengeni, amikor én úriasszonyként egyik este megálltam a WC előtt és 10 bar nyomással beleküldtem az összes létező gyomortartalmamat. Egyáltalán nem vagyok hajlamos rókára, vagy 15 éve nem is volt, most meg annyira durván, hogy Szöszi ijedtében bevitt a kórházba, nézzenek meg engem és a kölyköt is. A rókát leszámítva nem voltam rosszul, halványan sejtettük, hogy tőle kaphattam el.
A kórházban mondták, hogy a gyereket átvizsgálják, biztos, ami biztos. Oké, szívhang rendben, rákötnek 20 percre CTG-re. (Aki nem ismeri a gépet: két tappancsot matrózcsomóval rákötnek a hasra, ez meg két kábellel belemegy egy szeizmográfba és csendben rajzolgat 20 percig.)
Ja, mindezt a vajúdóban, szülés finisében levő nők között...élmény volt...ha eddig nem volt halálfélelmem a szüléstől, most már van :)
Nővérnek mondom, hogy biztos, ami biztos alapon hozzon már egy vödröt, hátha lesz replay. Behozott egy 2 cm mély, kb 20 cm átmérőjű vesetálat... Nézegetem, hogy bakker, ez arra jó, hogy gellert kapjon a cucc és tuti beterítsem az egész kórtermet. 10 perc múlva érzem, hogy baj lesz, próbálom kicsomózni a madzagot...nem megy. Fasza, jön a CTG gép is velem a WC-re.
Azt hiszem kétségbeesésemben sikerült eltépni a madzagot, de last minute még épp kiértem a klotyóra.
A non plus ultra már éjjel volt, miután hazajöttünk: az ágyból felugrálás már nem megy olyan gyorsan, így az ingerre kicsit lassabban tudtam habtestemet ledaruzni az ágyról. Cirka egy méterrel maradtam le a célobjektumról, bár próbáltam pontosan célozni. Szegény Szöszi hajnalban még fertőtleníthette a falat, miután magas nyomású gyomorsavval másfél méter magasan lemostam a csempét (is)...
A családi genetika után egy égés, ami eddig kimaradt.
Murau/Kreischbergre rengeteg magyar jár, sokszor voltam ott az általános iskolai sítáborral, más táborokkal, és családdal is, mint idén.
Az utolsó nap a sípályánál lehúztuk az autó ablakát (pára miatt), de fel már nem ment. A szállásig lévő pár km-t megtettük lehúzott ablakkal, szerencsére közel volt az autóklub, ahova az apám elvitte utána (az ablakot visszatették a helyére és kitámasztották).
Ott találkozott az általánosos sítáborral. Ők aznap jöttek, és az egyik gyerek kitörte a busz ablakát...
El is felejtettem, hogy a nagymamámék szintén 5-en voltak nővérek (igaz, sajnos 2-3 testvérük baba/kisgyerekkorában meghalt, talán köztük volt fiú is), 6.-nak született az öccsük, aki viszont az összes nővérét túléli...
A másik nagymamám szüleinek is lányai születtek, de náluk harmadikra jött a fiú. Tulajdonképpen az egész családomban egy fiúnak sincs fiatalabb testvére (az apám és én egykék vagyunk)... :-)
Az én ismeretségi körömben négy lány után jött a lány ikerpár. (Az ikrek egyikét ismerem.)
Egy másik ismerősömnek két lánya van. Boldogan éldegélt a pasas a feleségével meg a gyerekekkel a családi házban. Amikor a lányok nagyobbacskák lettek, rövid időn belül a férfinak és a feleségének is meghalt az édesapja, így amikor a nagyobbik lány férjhez ment, és "kirepült a fészekből", mindkét néni az ismerősömékhez költözött. Ja, a férjhez ment lánynak azóta gyerekei is vannak: két kislány. Az ismerősöm fejcsóválva mondogatja: "Nálunk még a macska is lány..."
A nagybátyám is eljátszotta, hogy "na jó, legyen egy negyedik", ők megúszták még egy lánnyal. :-)
Őt magát viszont annyira lánynak szánta a nagymamám (2 lány után), hogy nem is talált ki fiúnevet, egy kollégája viszont mindig azzal piszkálta, hogy "ne legyen Gábor!" Természetesen ez volt az első, ami az eszébe jutott.
Apám munkatársát cikizték annó. Volt két lánya, akart egy fiút, de a 3. is lány lett. Na jó, akkor legyen egy negyedik is. Ikrek lettek, mindkettő lány!
