"Nem vagyok nagyon otthon a kutyákat illetően" Húúúú akkor ne a beagle-vel kezd!!!!! Ezt tiszta jóíndulattal mondom! Nem kezdő kutyásnak való fajta! Sokan az édes kinézetük alapján veszik meg és a tulajdonságával nem is törődnek!!!
Hosszú póráz, akár 10 m zsinór is lehet. Semmiképp ne rángasd magadhoz ! Nekem is ez volt a gondom beagle kutyámmal. Szintén szuka, kaja nem érdekelte. Persze a játék igen. Ha van kedvenc játéka, vidd magaddal. Hagyd rohangászni, majd hangosan, érthetően hívd magadhoz, ha nem jön újra, majd lassan óvatosan húzd a pórázzal. A beagle-el óvatosan bánj! Ha odaért add oda a kedvenc játékát. Hetek kérdése, de megérti. Soha ne erőszakoskodj, mert félni fog és azért kerül el!
DE! a beagle-eket előszeretettel tartják panelban. aki valamiért így tesz, és leviszi a kutyát sétáltatni, az legyenszíves a kutyagumit összeszedni, mert sok embernek tüske a szamében a kutyáját a parkba szarató ember. főleg ha a kisgyerekek is ott játszanak. nem csak ide írom be, hanem más kutyás topikba is. remélem nincs harag.
és a többi gazdit is jó lenne erre ösztönözni. egy ki najlonzsák, fillérekért kapható, vagy erre való cuccot lehet állateledel boltokban is kapni
Törzskönyvezetlen kutyáért ez a reális ár, de én lebeszélnélek a tkvetlen kutyáról (fajtától függetlenül). Nem akarom hosszasan részletezni, de ha akár ebben a fórumban (vagy pl. a beagle-club.hu-n) visszaolvasnál, mindjárt megértenéd miért írom ezt. Azt is tudom, hogy még törzskönyvvel - dupla áron - is bele lehet választani, mégis valamivel nagyobb biztonságot jelent, ha meg lehet nézni a szülőket, sőt esetleg korábbi almokból született kölykeiket is.
Azt már csak halkan kérdezem, hogy mennyire ismered a fajtát. Tudod mit vállaltok egy beagle-el? Én imádom a fajtát, tehát nem lebeszélni akarlak, csak ne utólag ébredjetek rá, hogy a lakás- és elfoglaltságbeli körülményeitek mégsem optimálisak egy beagle tartásához. Sajnos nem véletlen, hogy elég gyakran találkozni a "családi körülmények miatt beagle eladó" tipusú hirdetések ;)
Sziasztok! Páromat születésnapjára szeretném meglepni egy beagle kölyökkel. Már régóta nézegeti őket, biztosan nagyon örülne neki. Nem vagyok nagyon otthon a kutyákat illetően. Mire kell nagyon figyelni vásárláskor? Eddig az expresszen nézegettem csak a kiskutyákat, kb. 20-30 e Ft reális ár egy törzskönyvezetlen kutyusért? Némelyik kutya a kép alapján nem tűnik fajtisztának. Előre is köszi minden segítséget
Köszönöm a válaszokat. Egyenlőre a leonberginél tartunk. Brúnó kinti-benti kutya lesz várhatóan. Elrontottuk nnna, de ezen itt senki nem csodálkozik ugye?:-) Egyébként jó kutyus nincs vele gond. Nagy itt a csend úgy látom:-( Sajnos. Forgalmasabb beagle fórum valahol?
Nincs problémám se veled, se a fórumoddal! Én csak azt írtam, hogy kár, hogy hetente x-et kell hozzászoólni. De én nem szoktam feleslegesen locsogni. Egy kialakult baráti társaságba pedig nehéz egyből bekapcsolódni. Sőt a nem kevés hozzászólást szerintem illik is előbb átnézni, mielőtt belebeszélek.... De holnap megírom az első hozzászólásom.
Sziasztok! Segítséget, tanácsot, jó ötleteket kérek Tőletek S.O.S
Régen beugrottam párszor, lehet emlékszik még ránk valaki. A Biglim Myra, 1.5 éves csöppség. Sokkal kisebb az átlagosnál, vékony, mindig rohanó bigli kislány.
Rettenetesen félős, az emberekhez nem megy oda lent egyáltalán, megsimogatni még senki sem tudta. Azok sem akikkel naponta találkozik, és jutalom falatokkal csábítják. Fél a zajoktól, és az ismeretlenektől. Rettenetesen nehezen lett szobatiszta is, szerintem olyan 1 éves korára, a rendszeres sétáltatás ellenére. Eddig nem is volt gond, hiszen elfogadtuk így. Itthon barátkozó, nem fél a vendégektől. Tehát alapjába véve egy nagyon ideges, félős biglim van. A kutyákat viszont imádja. Nem fél egyiktől sem, mindenkihez odaszalad/na játszani. Rengeteg kutya barátja van.
A problémánk pár nappal ezelőtt kezdődtek. Mostanában kezdi el szedegetni lent a csontokat és a kidobott akármiket. Rászóltam határozottan, de sajnos nem köpte ki, hanem elszaladt vele. Ez többször megismétlődött pár nap alatt és én bizony leszidtam. Semmi másra nem tudok gondolni csak erre, hogy ez a probléma gyökere. 3 nappal ezelőttig semmi gond, lementünk, megint guberált, leszidtam, és már onnantól nem tudom megfogni. Az alap dolgokat tudja, (ül, fekszik, hozzám, megáll) eddig mindig vissza is jött első szóra. Szépen leült a lábamnál, megkötöttem és jöttünk haza. Na most ugyan ezt megcsinálja ha pórázon van. Tehát bejön, leül és vár. Ha viszont elengedem nem tudom megfogni. A viselkedése itthon is megváltozott. Minden hirtelen zajtól felpattan. Fekszik mellettem, megmozdulok, ő pedig hirtelen felpattan és el akar szaladni, de a másik pillanatban megnyugszik és lefekszik. Semmi különös változás nem történt nálunk.
Jutalomfalattal próbálkoztam, de híresen rossz evő és ezzel nem sokat értem el, bár még mindig virslizünk, azért ezt a vonalat nem adtam fel. Lent a játék sem érdekli, inkább szaglászik és szaladgál, más kutyokkal, tehát ez is kilőve. Tegnap séta után, és mikor jöttünk volna haza behívtam de nem jött. A páromat kellett felhívni, hogy jöjjön értünk. Megjött, a kutya egyszerűen odaszaladt és sikerült megfogni. Ma már rutinosan a hátsó kijáraton mentünk ki, hogy ha nem tudnám behívni ne kelljen az út mentén becserkészni. Persze nem jött be, nagyon félt. Többször kellett szólni mire végre elindult. Fülét farkát behúzva remegett keze, lába. Semmi szokatlan nem történt ami ezt indokolná. Pici korától szófogadó, jól nevelt kutya volt. Minden nap szabadon szaladgált a kutya pajtikkal, jártunk kirándulni, városba stb. Ötletem sincs mit lehetne csinálni. Ezek után már mindig megkötve kell sétálnunk? Pedig neki olyan mozgás igénye van. Szerintetek mit lehetne tenni? Minden ötletre vevő vagyok. Volt már valakinek ilyen problémája?
Hali! Örülök, hogy minden rendben nálatok. Házőrzőnek és egyben Brunó-társnak én egy jó házból való hovawartot ajánlanék, a leonbergi már túl nagy lenne mellé szerintem. A hovik elég elevenek, méretkülönbségük ellenére sok a hasonlóság köztük. A hovi is maga szereti eldönteni, hogy mi a dolga és mit hogyan (és mikor) csináljon :) Elég határozott tud lenni az őrzésben, mégis barátságos, ismerősökkel kifejezetten kedves kutya. Bővebben lásd a Hovawartclubon. Vriny nagyon jól megvolt az idősödő Yo-Yoval is és most Angellel is. Nálunk a beaglek kinti-bentik kutyák, ezt Vriny is tudomásul vette, ebből nem volt probléma. Brunó teljes kiszoktatása gondolom most már nehezebb lenne. Nem az időjárással lenne gond, ahhoz jövő télig fokozatosan hozzászokna, inkább azzal, hogy ő már megszokta, hogy veletek él, ez biztosan nagyon hiányozna neki.
Nagyon régen nem jártam itt és őszinte leszek sok az új ismeretlen név. Brúnónk lassan négy éves lesz és köszöni szuperül van. Mi is. Kölcsönös a szeretet:-)
Hamarosan változás áll be a család életébe és ebben Brúnó is érintett lesz. Építkezünk. Ez azt jelenti, hogy őkelmének kb szeptembertől "tesója" lesz egy családcentrikus, de megjelenésében marconább kutya személyében. egyenlőre hezitálunk, nézelődünk. Gondoltunk a Hovawartra , a Leonbergire, de még nem döntöttünk. Érdeklődnék, hátha van tapasztalatotok. Beköltözés után Brúnó napközban amikor mi nem vagyunk otthon a kertben lenne a másik ebbel. (szintén kant szeretnénk) Felvetődött a teljes kiszoktatás kérdése is. (?) Van tapasztalatotok erről esetleg?
Illetve a másik kérdés, amit a másik kutya szemszögéből néznénk. Mit szólna hozzá, ha Brúnó kinti benti kutya lenne ő pedig csak kinti. Örülnék ha a tapasztalt gazdik megosztanák velem az élményeiket.
Sziasztok!Barátnőm által találtam rá erre a fórumra! Nagyon örülök neki h tudtam mihamarabb regisztrálni. Nekem is van egy rosszcsont beagle-m, aki most lesz 6 hónapos. És nagy örömmel tölt el, hogy a gyepmesteri telepre befogadott kis beagle-nak tudtam szerezni szerető családot.
Nem igazán emlékszem a helyre, ahol születtem. Szűk volt és sötét, és az emberek sohasem játszottak velünk. Emlékszem Anyura és az ő puha bundájára, aki sajnos gyakran beteg volt és sovány. Alig tudott tejet adni nekem, a bátyáimnak és a húgaimnak.
Emlékszem közülük sokan megdöglöttek, még mindig nagyon hiányoznak nekem. Emlékszem viszont a napra amikor elválasztottak Anyutól. Olyan szomorú voltam és féltem is, a tejfogaim épp csak kinőttek és nagyon is Anyuval kellett volna maradnom még, de ő beteg volt és az Emberek állandóan azt mondogatták, hogy pénzre van szükségük és elegük volt a rendetlenségből, amit a húgaimmal csináltunk.
Betettek minket egy ketrecbe és egy idegen helyre vittek. Csak kettőnket. Összebújtunk és nagyon féltünk, és még mindig egyetlen kéz sem jött hozzánk cirógatni, vagy babusgatni. Csak az a sok fény, hang és szagok! Egy üzletben vagyunk ahol rengeteg különböző állat van! Néhány vijjogva csiripel, van amelyik nyávog, megint mások kukucskálnak csak.
A húgommal együtt egy kis kalitkába vagyunk zsúfolva és más kölykök hangját is hallom körülöttünk. Látom az embereket amint bámulnak rám, szeretem a kis embereket, a gyerekeket. Olyan édesek és mókásak, mintha játszani akarnának velem!
Egész nap a kalitkában maradunk, néha gonosz emberek megütik az üveget, hogy megijesszenek bennünket, néha kivesznek minket, hogy megmutassanak az embereknek. Néhányan gyengédek, néhányuk viszont bánt minket, viszont mind azt mondja
- Á milyen aranyosak! Szeretnék egy ilyet!
De végül egyikünket sem vitt haza senki.
A nővérem tegnap este múlt ki, amikor az üzlet sötét volt. Rátettem a fejemet a puha szőrére és éreztem amint az élet elszállt csöppnyi testéből. Hallottam amint azt mondták, nagyon beteg volt, és azt, hogy akciós áron leszek eladva, csakhogy hamar eltűnjek a boltból. Azt hiszem az én gyönge nyüszítésem volt az egyetlen ami gyászolta őt, amint reggel kivették Húgom testét a ketrecünkből és a szemétbe dobták.
Ma egy család jött és magukkal vittek! Micsoda boldog nap ez nekem! Igazán kedves család, ok igen-igen akartak engem! Vettek nekem egy tálat és eledelt és a kislány olyan gyöngéden tartott a karjaiban. Annyira szeretem őt! Az anyukája és az apukája azt mondta milyen édes és jó kiskutya vagyok! Úgy hívnak Angyal. Szeretem nyalogatni a gazdijaimat. A család olyan jól gondomat viseli, szeretnek, gyöngédek és édesek velem. Szelíden tanítanak a jó és a rossz dolgokra, enni adnak és rengeteg szeretetet. Az egyetlen amit szeretnék, hogy örömöt leljenek bennem. Imádom a kislányt és ha szaladgálunk, vagy játszom vele, azt nagyon élvezem.
Ma az állatorvosnál voltunk. Ez egy szörnyű hely volt és nagyon meg voltam ijedve. Kaptam néhány szurit, de a legjobb barátom - a kislány - olyan óvatosan tartott és azt mondta minden rendben lesz, hogy megnyugodtam. A doki szomorú dolgokat mondhatott a szeretett családomnak, mert rém lehangoltak lettek. Olyasmit mondtak, mint súlyos csípő-elmozdulás és mondtak valamit még a szívemről is...
Hallottam amint a doktor a felelőtlen kutyaszaporítókról beszélt és, hogy a szüleim nem lettek kivizsgálva. Nem tudom, ezek mit jelenthetnek, csak azt, hogy nagyon rosszul esik ilyen gondterheltnek látni a családomat. De ők még mindig szeretnek engem és én is nagyon szeretem őket!
Ma vagyok 6 hónapos. Míg a többi hasonló korú kiskutya jól megtermett és pajkos, nekem szörnyen fáj ha csak megmozdulok is. A fájdalom soha nem csillapodik.
Akkor is fáj amikor futok, vagy a hőn szeretett kislánnyal játszom, sőt a lélegzetvételt is fájdalmasnak találom. Megteszem a tőlem telhető legjobbat, hogy az az erős kölyök legyek amilyennek tudom, elvárnának, de ez oly nehéz. Majd a szívem szakad meg a szomorú kislány láttán és hallani az Anyut és Aput beszélni arról, hogy lehet, hogy elérkezett az idő. Számos alkalommal jártam már az állatorvosnál, és a leletek sohasem jók. Mindig csak Veleszületett Rendellenességekről beszélnek. Én csak a meleg napfényt szeretném végre, futkározni és játszani és odabújni hozzájuk.
A múlt este volt a legrosszabb, a Fájdalom mostanra már állandó kísérőm, már az is fáj, ha felkelek és inni megyek. Próbálok felállni, de csak nyüszítek a fájdalomtól.
Végül betesznek az autóba. Mindenki szomorú és én nem tudom miért. Rosszul viselkedtem talán? Próbálok jó lenni és kedves. Mit csináltam rosszul? Ó bárcsak ez a fájdalom múlna már! Bárcsak felszáríthatnám a könnyeit ennek a kislánynak. Próbálom kinyújtani az orromat és megnyalni a kezét, de ismét csak nyüszíteni tudok a fájdalomtól.
Az állatorvos asztala furcsán hideg. Ismét nagyon meg vagyok ijedve. Mindegyik ember ölel, szeret engem, a könnyeik a puha bundámra potyognak. Érzem a szeretetüket és ugyanakkor a szomorúságukat is. Végre sikerül finoman megnyalogatni a kezeiket. Még a doktor sem tűnik olyan gondterheltnek ma, gyöngéd és érzek valami enyhülést a fájdalmamban is. A kislány óvatosan tart és én hálás vagyok neki mindazért a szeretetért, amit nekem ad.
Búcsút intek a családnak az egyetlen módon, ahogy tudok: kis farokcsóválással és az orrommal megérintem őket. Végig azt reméltem, hogy hosszú-hosszú éveket töltök el velük, de nem lehetett.
-Látják, mondta az orvos, az állatkereskedésben kapható kölykök NEM felelősségteljes tenyésztőktől származnak Már nem fáj semmi, és jól tudom, sok év fog eltelni, míg ismét találkozhatom a szeretteimmel.
Bárcsak másképp alakultak volna a dolgok...
(Az eredeti írás J. Ellis munkája, mely szabadon terjeszthető abban a reményben, hogy segít megállítani a kutya-szaporítók lelkiismeretlen munkáját és azokét, akik a pénzért tenyésztik az állatokat, nem pedig a fajta nemesebbé tételéért)
