Nem való neked kutya. És sajnos nem az etetés a legnagyobb probléma. Jóindulattal, de minden gondolkodás nélkül átvetted a jutifalat módszert, és ész nélkül használod, főleg arra, amire nem való. Ennyi kajával és erőfeszítéssel a kutyádnak már MINDENT tudnia kéne.
A kutyatréner lennék, engedélyt kérnék tőled, hogy az írásodat használjam negatív példának, hogy mire NEM jó a jutifalat.
A környezeted sem ért sajnos a kutyákhoz, ugyan az a felállás, jóindulatúak, csak kutyához ne nyúljanak! A matchmaker, az ismerős tréner, stb., ahogy leírtad, teljesen alkalmatlanok a feladatra.
A tüsszögés csak annak a jele, hogy valami belement az orrába! Kevered az ásítással... Bár az ásítás is csak egy felfokozott izgalmi állapot jele (lehet!), ami lehet pozitív vagy negatív. Vagy csak álmos.
Ráadásul azért, mert öröm jelét csináltatod vele, nem fog örülni. Az ember sem lesz belül boldog, ha követi a "keep smiling" szlogent udvariasságból.
Szívesebben piszkítanak idegen területre, igen. Pont mert jelölnek is vele. Nem csak pisivel jelölnek, a kaki is szolgálja ezt a célt, nem csupán szükség. Itthon is megvannak a favorizált helyek, főként a szomszéd felőli, és a hátsó kerítés mellett. Nyilván, ha viszem őket minden nap, itthon kevesebbet kell felszedni, de az senkinek nem lenne jó, ha a kutyák csak kint tudnák elvégezni a dolgukat.
Magam is a pozitív megerősítés híve vagyok, gondolom ez látszik a jutifali osztogatásból is. Nem, nem érdekesebb a nyúlnál, igazad van, ezzel nem is lehet a meglódulást megakadályozni. Viszont ha annak ellenére nem indul meg, hogy minden idegszála ezt paracsolja, és visszajön a hívó szóra, azt nem csak simizéssel jutalmazom, meg dícsérettel. A figyelmét magamon tartani is könnyebb így. Hiszen szegény ártatlan kiskutyának annyi szag ragad az orrába, és húzza, húzza maga után.... :)
A nyakörv: nem ész nélkül, nem parancs helyett, de használnunk kellett. KELLETT! Így, csupa nagy betűvel. És nem szívesen. De vannak élethelyzetek, amikor nem lehet mérlegelni, nincs idő, mert ha a kutya abban a pillanatban nem áll meg, és elmegy a vad után, lehet hogy soha többé nem jön vissza, mert mondjuk meglövik. A vizsla egyszer hurokba esett, két órán keresztül kerrestük, mire meghallotta a lányom az ugatását. Szerencsére ugatott, és még nagyobb szerencséjére a hurok nem a nyakára szorult, csak a derekára. Na, ott volt a vége a pozitív megerősítésnek, vettünk egy kikéző nyakörvet, és kész. Nagyságrendeket változott a helyzet. És azt vettük észre, hogy a kutya ismerte a dolgot, a fene a szertelen pofáját! Valaki már megismertette vele régen.
A szökést is azonnal kellett megoldani, nem volt idő kísérletezni, mert amikor az ember egész napra elmegy dolgozni, nem lehet rábízni a kutyára, hogy kirágja magát a kerítésen, vagy nem. Ez új helyre költözéskor pl. a husky volt. Szóval lehetnek helyzetek, amikor kell és kész. Jelzem a kutya pillanatok alatt megtanulja, hogy fölöslegesen nem rázatja magát. Eleinte 2-3 alkalommal még kell a sípolás, utána már elég a nyakörv jelenléte is. Pár hét után az sem kell. Valóban megrázatni a kutyát pont elég egyszer, de azt nagyon jól kell időzíteni.
Itt azonnal megjegyezném, hogy csak akkor szabad használni, ha az ember pontosan tudja, mikor, és miért teszi. Az időzítés itt fokozottan fontos.
A lányom barátnője volt itt egyszer, azt mondja: "próbáljuk már ki!" Nézek rá, mint a hülye... nem értem... mondom neki "ok, ráteszem a nyakadra és nyomkodom, úgy gondoltad?". Hááát nem, de érdekelné, hogy a kutya mit reagál. Engem meg az érdekelne, hogy te mit ragálsz? A végén csak felfogta...azt hiszem...
Megolunk mindent magunk korul, kihalnak allatok, rovarok, madarak korulottunk, az elmult 50 evben kinyirtuk az allat- es novenyvilag felet. Nincs taplaleklanc, ha ipari alattenyesztes van ,ha tulszaporodott emberiseg es kedvenceik. Tulhalasszuk a tengereket, hustenyesztesre es husallatok taplalasara hasznaljuk a foldeket. Ember nem lepkefing, kiol mindent a vegyszereivel, elvesz minden elohelyet allatoktol, novenyektol.
Nekünk mindkettő 11 éves, szóval nem mai csirkék. Alapvetően nem tervezem majd a következő kutyával sem a jutifalatozást, de nem zárkózom el előle, ha úgy hozzák a körülmények.
Viszont ha mégis lesz jutifalat, az is csak ideiglenesen, amolyan vezetőként. A cél, hogy rávezessem, én vagyok a legérdekesebb, legjobb dolog számára, de nem azért, mert falatkát adok neki. A jelenlegi zsákmányos eb esetében biztos vagyok benne, hogy a jutifalat sem lenne érdekesebb a nyúlnál, szóval marad a körültekintés részemről/részünkről.
Azzal egyetértek, hogy minden kutyafüggő, nem lehet semmilyen sémát ráhúzni az ebek nevelésére, ezért nem zárkózom el semmi elől, kivéve a drasztikus módszereket (fojtó, elektromos nyakörv pl.).
Ha minden jól megy, a következő eb egy Rotti lesz, most azt gondolom, hogy vele is működni fog a juifalat, klikker nélküli tanítás, nevelés. Esetemben a határozottság és következetesség megvan, szóval az nem lesz akadály.
Férjem néha szokta mondani, amikor a macskával nem vagyok határozott és következetes, hogy mi lesz így a Rottival? Mindig mondom neki, hogy szerinte van valami baj a kutyákkal? Azért egy kutya és a macska nem ugyanaz a kávéház. A macska alapvetően szarik a fejedre, cigánykereket hányhatsz, akkor is. Nem is vagyok vele következetes, mert minek? :)
Nem vagyok szakerto, harmadik kutyam van csak. Ugy erzem, olvasom, szivesebben piszkitanak mashova. Pisivel jelolnek, lanykutyak is, igen. Kaka nem ugyanaz, azt probaljak addig tartani, amig korzeten kivul. Ha nincs lehetoseguk ra, a telek legtavolabbi helyen intezik. Yep, a kerites mellett. Meg a kutyaparkban is oda megy minden kutya, a legtavolabbi sarokba.
Hidd el nekem, az az osztonuk, hogy feszek korul ne kakaljanak. En, mint kutya ugyvedje, igyekszem osszekapni magam reggel es megadom a lehetoseget mashol kakilni.
Tiszteletreméltó a gondolkodásod, sok dologban egyet is értünk, de! Mi az, hogy nincs tápláléklánc? :) Az ember csak egy halvány lepkefing....a természetnek évmilliók kellettek, és kialakult ami kialakult. Ezzel szembe menni értelmetlen, fölösleges, és roppant károkat tudunk okozni. Saját magunknak.
A kutya ragadozó és pont. Megeszik mindent, de ettől még mi nem fogjuk növényevővé alakítani.
Most véletlenül pont Hofit hallgatok. "Szója fasirt, szója kolbász, szój' anyádnak, hogy dobja ki ezt a xart"...
A kutya igenis bogyózik a "mi fészkünk körül". Mert az ösztöne a terület jelölése. Még a szuka is jelöl, a kanról már nem is beszélek. Ha éjjel hátul sokáig ugatott, mert volt mit ugatnia, egészen biztos, hogy reggel a zacskóval ott fogok kezdeni. Ott lesz a kupac a kerítés előtt. Ha vittem sétálni, ha nem.
Az semmiképp nem lenne jó, ha csak odakint lennének hajlandóak elvégezni a dolgukat, és szorongatnák. A kutyának ez minden, csak nem kényelmes. Tény, hogy a séták alkalmával pakolnak ki, de kertben tartott kutyának otthon is adott a lehetőség.
Sok éve küzdök a bestia konok fejével. Németjuhos mama, sharplaninac papa. A genetika úgy mutatkozik, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Magam is rácsodálkozok néha. A németjuhász minden jó tulajdonsága mellett kiütközik a papa önfejűsége néha. Természetesen mindig akkor, amikor nagyon fontos lenne, hogy gondolkodás nélkül szót fogadjon. Áldott jó kutya. 100 esetből egyszer van, hogy nem fogad szót, de akkor nagyon nem, és természetesen akkor, amikor élet-halál kérdése a dolog. Tudom, hogy ennek nem így kellene lennie, de ez van. 11 éves elmúlt. Az a tipus, akinek mindig üres egy hurkája, ahogy nagyanyám szokta mondani. A bajt megelőzni a legcélszerűbb, tehát úgy indulunk el, hogy egy marék táp a zsebemben. Úgyis gyakorlunk séta közben, és sokkal könnyebb a figyelmét a bozótban motozó bármiről magam felé terelni, ha megvesztegetem. Nekem ez nem gond, a dolog működik és ez a lényeg.
Az öregnek sincs rendben a gyomra, sosem volt százas, nem baj az, ha kap napközben is pár szemet, és nem egyszerre estére tömi meg a hasát. Nálunk ő a gazdafüggő. Csak sajnos már süket kissé. Meg természetesen alkalmi süket is, aztán döntsem el, hogy adott pillanatban nem hall, vagy nem akar hallani. :)
Én sem vagyok Cezar Milan (bár rajta vagyok az ügyön), a kutyák sem lesznek fiatalabbak. Azt kell csinálni, ami működik, és minden résztvevőnek jó. Az nem lenne jó, ha minden alkalommal ott lenne bennem a gyomorgörcs, hogy nehogy találkozzunk valamivel, ami nem tud röpülni. Figyelni így is kell, de no para. Mellettem maradnak.
Es ha mi es kutyaink kepesek vagyunk megelni hinaron es zoldsegeken, gabonakon, van kicsi eselyunk tulelni ezen a bolygon. Ha keto es csak huson elhet kutya, rovid a tavlat.
Nincs taplaleklanc mar. Van ember, tulnepesedve, es vannak hazikedvencek, szinten tulnepesedve. Mindezek kiszolgaloja az ipari allattenyesztes. Es az oket kiszolgalo mezogazdasag, taplalek az allatoknak, akiket fogyasztanak. Szenny az allattelepekbol a folyokba megy, amazont azert irtjak, hogy husallatot neveljenek a helyen. Vagy reszese vagy a husvasarlasnak, vagy gondolkozol, hogyan elhetunk tul a bolygonkon. En es gyerekem es unokaim probaljuk a vegan eletmodot, mert ezt latjuk tulelheto jovonek, es igen a kutyank is kepes ra. Yes, szereti a hust. De megel nelkule.
Te mashogy, te ugyesebb vagy, mas a kutyad. Elozo kutyam, vadaszkutya, neki elektromos nyakorv kellett volna, kizokkenteni szagbol, sose tettem. Mostaninak mukodik a jutalom, es azt gondolom, semmi baj ezzel, ha mukodik.
Elozo kutyam vadaszkutya volt, treeing walker coonhound. Ot behivni lehetetlen volt. Keptelen volt ellenallni, ha orra atvette az iranyitast, es talan en sem toltottem eleg idot az erre nevelesere (pedig). Ez az uj kislany annyira szeretne megfelelni, ugy szeret tanulni. Elvez engedelmeskedni, neki ez jatek. Ez a kutyasuttogo lany, aki talalta ot nekunk, ugy vett minket ra, hogy ot valasszuk, hogy neki volt egy dobbie-lab mix kutyaja, aki pont igy nezett ki, es a legklasszabb kutyaja volt egesz eleteben...konyorgott, hogy ot valasszuk :) Es bejon. 70 folott leszek, mire megoregszik, es jo esellyel akkor is fel tudom emelni. Nagyon bujos es simogatos. Es okosodik, tanul velunk elni, megfelelni, nagyon. Ez talan meg, amit ajanlhatok itt, hogy olyan kutyat vegyen magahoz mindenki, aki neki valo. Egyszer veletlenul neztem egy tvmusort, ahol egy kutyatrainer menhelyi kutyakat es kutyat kereso gazdakat hozott ossze, o be is tanitotta a a kutyakat mittudomen toloszekes gazdat segiteni, vagy maratoni futonak keresett kutyatarsat. Gondoltam, ez a pasi kene nekunk, de internet search nem talalt hasonlot a kozelunkben. Es egyszer talalkoztam egy falka kutyaval, akik egy litvan lannyal setaltak, megszeretgettem az osszest es beszelgettunk. Mondtam, kutyank 2 eve halt meg, letelt a gyasz, es keresnenk uj dragat. Kerdezte, milyen kutyat keresunk. Mondtam, nem tudjuk, en leginkabb egy olyan valakit keresek, aki talal nekunk egy nekunkvalot, mert nekem nehez menhelyrol valasztani. Mondta, o pont ezt csinalja. Ismeri az osszes kutyamento szervezetet az orszagban, fel tudja oket hivni, kikerdezni kutyarol, es elkezdte. 2 nem volt szerelem elso latasra, aztan erre a kislanyra rabeszelt minket :) Es ja. Personal trainer, 12 ezer lepes a celom, sokszor 18 ezer a vege, pedig 3-bol egyik aktivitasunk a kutyapark, ahol en csak allok es a kutya szocializalodik es birkozik es kergetozik. Minap elkapta a porazt a kezembol, es kihuzott a kutyaparkbol, menjunk mar haza. Imadom!
Amikor hozzank kerult a kutya,(menhely, vki orokbefogadta, aztan vissza, onnan rescue szervezet elhozta, es foster home, onnan hirdettek az interneten. Mi egy veletlen talalkozas, erdekes trainer (Matchmaker) segitsegevel valasztottuk ot, elmondtuk "igenyeinket", elkepzelesunket kutyarol, es o segitett megtalalni nekunk az "igazit", aki nekunkvalo. De addigra vki mas orokbefogadta (itt a kozelunkben), de vissza is adta egybol, igy kb kezunkbeadtak, interju, bemutatkozas, minden nelkul. Nagyon meg volt szeppenve, ertheto. Elso honapban csak kezembol etettem, tanitottam igy uj nevet, behivast, mellettem setalast. Nagyon jol mukodott nekem ez, es ajanlanam mindenkinek, mert igen, "megszerettuk" egymast es behivasbol nyalcsurgatos, ellenallhatatlan kotelezo lett. Ilyen gyorsan es 100%-osan nekem meg sosem sikerult behivasra megtanitani kutyat. Ferjemmel naponta orakat setaltunk poraz nelkul, parhuzamosan 2 osvenyen, kb 30-40 meterre egymastol, hivtam en, jutalomfalat, hivta o, jutalomfalat, ez volt a kedvenc. 2 es fel honapja van nalunk. 2-3 hete csak minden masodik-harmadik alkalommal kap jutifalatot (ha ul, ha fekszik, ha marad stb). Ha poraz nelkul setal, illetve rohangal, mint kisnyuszi, csinal egy kort, vissza hozzam, szettett labbal, rammosolyog (?) megy futni megint es ismetles. Sosem meg tul tavol. A helyi repter mellett talaltam egy olyan utat, ahol senki es semmi nincs, csak hosszu, szeles ut, ott setalunk mellettem setat tanulni porazon, sokaig jutalomsutivel, aztan mar csak mondhatom neki, a varosban is, walk with me. Es laza a poraz, jon mellettem, ha mondom, mostanra barhol.
De: rag, cipot, poharalatetet, vagy barmit, amit talal, szoval nagyon rendben elunk, minden elrakva es vagyont koltok ragnivalo jatekokra es ajanlom ezeket neki, papucs helyett. Van egy kosara, a jatekokkal, amit raghat, szetragja a kosarat is, de vegulis az ove. szoval meg van benne frusztracio. 9 honaposnak saccolom, de igazabol fogalmunk sincs a korarol. 8-12 kozt.
Tusszogni tanitom most, mert az allitolag a "boldogsag" kifejezese kutyaknal? Minden tusszentesre kap jutifalatot es ovaciot. Valszeg semmire nem jo trukk, de en igen elvezem. Azaz mindig falatkak a zsebemben es ha tusszog, kap es aztan en utanzom, es probalom ravenni uj tusszentesre, talan kezdi erteni :)
DNA teszt: 15-15 % labrador, pitbull, chau es dobbermann. Leginkabb miniature pinchernek nez ki, lab pofival. A maradek 40 szazalek "orzokutya"
Es nagyon oriz. Ezzel van a tanulnivalonk leginkabb, ezt is jutalomfalattal probalom. Ha barki a tornacon, elvesziti az agyat, ugat, leallithatatlan. Probalom a trainerunk otletet, megdicserni, hogy jelzett, ennyi eleg lesz, es egy jutalomfalattal a haz masik vegeben, egy kijelolt helyen megdicserni. Na de utazgattunk sokat az elmult honapokban, szalloda... hat az eleg nehez volt, meggyozni, hogy csondesedjen le, ha vki elment a szobank elott. De "good quiet girl" kezd bejonni, de legalabb 5 jutalomsuti...Sokat kell meg dolgoznom azon, hogy csak egy kicsit ugasson, es csendesuljon el, ha kerem.
Fel pasiktol, de csak, ha nincs kutyajuk. Csajok rendben. Allatorvos (regi dokink) pasi, de lehet, valtunk nore. Addig is, hetente 1-2x bemegyunk az allatkorhazba, merlegre felall, es kap jutalomsutit akarmilyen pasitol, aki jelen van. Sokat jartunk orvoshoz az elejen, fulfertozessel es bolhakkal erkezett. Es volt egy pukli a laban, amit nyalt es nyalt es rosszabb lett, mind kiderult, az is frusztraltsag volt. Lezzerrel kezeltek, 3x, en eloszor aszittem, hogy penzkidobas, de csodat tett, 3 kezeles utan elmult es el is felejtette a labnyalogatast.
Es osszes ffi baratainkat, szomszedainkat ellatom a jutisutikkel, legyenek sutikiado automatak, hogy vonzo alakok legyenek, ne ijeszto ferfiak. Szoval en hiszek a jutalomfalatokban.
Ha ejjel hasmenes, kakil az amugy nem kakil kutya is a kertben. Uj kutya eloszor kakilt itt is, de aztan inkabb tartogatta az elso setaig (30 perc ebredes utan) es azota is. Mert az osztone, hogy ne a mi feszkunk korul. En mindig a kutya ugyvedje vagyok, sosem a gazda kenyelmeert ervelek. Oreg kutyam is kakilt a kertbe utolso eveiben.
Kutyakajak tulnyomo resze emberi taplaleknak nem megfelelo husbol jon, es az ellenorzesuk sem ugyanaz, mint emberi etele. Allatorvosok raktak ossze egy olyan kutyaetelt, ami teljes feherjeket tartalmaz es ertekes hozzaadott asvanyi anyagokat es vitaminokat - mert vmit ki akartak talalni a sokmillio kutya alternativ taplalasara, ami nem szennyezi kornyezetet (mint ipari allattenyesztes) es nagyon drukkolok nekik es tamogatom oket a vasarlasommal. Plusz fozok, es jutalomfalatot (nem cukros sutit) sutok. Igen, a sult, szaritott maj az kulonleges csemege. A kutyatanarunk csinal ilyet, a kutyak bankot rabolnanak, ha azt kerne a tanar toluk a kutyaiskolaban.
Sok konyv van, sok tanulmany, amit en szeretnek elhinni, hogy a kutyanak nem husra, hanem teljes feherjere van szuksege, ertem, hogy te a konyvnek hinnel inkabb.
Suti: fott quinoa, mogyorovaj, friss petrezselyem, orolt lenmag, es tengeri hinar (dulse) osszeturmixolva, kis falatokkent sutoben kb 20 percig sutve-szaritva. Bolti jutalomfalatok osszetevoi elremitenek.
Két kuttyal szoktam sétálni menni. A zsákmányos puli anyával és ki tudja milyen apával rendelkezik, engem snacira emlékeztet, pulit csak nyomokban tartalmaz kinézete alapján, pedig a mama 100% puli. :)
A másik pumi keverék, ő eléggé pumis, csak nagyobb méretű.
Na, a pumi keményebb dió. Ő eléggé hajlamos önálló döntést hozni, DE! Pontosan tudja, hogy milyen szituban NEM HOZHAT. Őt le lehet szedni egy macskáról bármikor szempillantás alatt, viszont, ha csak "úri passzióból" hívom vissza, mondjuk szerintem túl messzire ment tőlem, akkor hajlamos szelektívnek lenni kicsit, és még szagol kettőt-hármat, mielőtt visszajön. Nyilván érzi, hogy nem gondolom teljesen komolyan. :)
A zsákmányos totál függ, és a seggemben van. :) Kb. Istenként tekint ránk. (Férjemmel ketten neveltük őket.)
A jutifali kizárólag egy célt szolgál, és ez nem a behívás: arra jó, hogy a kutya felé még egy plusz módon bizonyítsa, hogy a gazdi a legföbb jó a világon, a gazdi haver, a gazdi kedves. Tehát: bizonyítod a kutyának, hogy milyen kedves ember vagy te, és jó veled jóban lenni azzal, hogy simogatod, játszol vele, sétálni viszed, beszélgetsz vele, ápolod, ha baja van, jutifalit adsz. Tehát a jutifali egy (kicsi) része annak a csomagnak, amit töled kap a kutya, és ami miatt szeret téged. Ha adsz, az kedvesség, ami (még) közelebb hozza gazdit és kutyáját, nem bekapcsológomb, hogy az eb engedelmeskedjen.
Van az a fikarcnyi pillanat, amikor mérlegel, igen. Ha azt a pillanatot lekésem, akkor viszi az ösztön. Amikor megindult, már megette a fene. Visszajövetelkor nincs büntetés, semmi jóra nem vezetne. Szerencsére már nagyon ritka esetben fordul elő, hogy nem tudom megelőzni a megindulást. Talán a télen volt egyszer egy ilyen eset. Azt a pillanatot kell kihasználni, és kész. Lehet, hogy nem kellene jutalmaznom a kajával, de nekem ez működik. Leginkább abban segít, hogy tartsák azt a kb. 10 métert. Azokon a helyeken, ahol meg szoktak kicsit szaladni (nem vad után, csak SMS-t olvasni), segít megelőzni az előrefutást. Elég nehéz ezeken a szakaszokon mindkettőt láb mellett tartani, ha nincs valami baksis a zsebemben. Az öreg nem falánk, őt régebben a labdával lehetett motiválni. Ma már ez nem jó, nem kell már neki nagyon szaladgálni.
Gondolom ismert a jutifalathoz való hozzáállásom... A válasz nem Neked megy, általános, csak pont ide illik
Nagyon nagy tévedés azt hinni, hogy behíváskor a jutifalat csak egy fikarcnyit is számít (vagyis pont csak ennyit, azaz gyakorlatilag semmit). Ez a kutya teljes hülyének nézése. A jutifalatnak meg lehet a helye, ha az EMBER elfelejt kutyául, és képtelen magyarázni. Ugyanis a kutyák értik mit mondunk (értsd testbeszéd, hangsúly, stb., nem a pontos szavak vagy mondatok), csak mi, az emberek néha már nem tudunk egyenesen, őszintén beszélni, túlkombinálunk, félremagyarázunk. Ez a túlfejlett agy legnagyobb hátránya...
Magyarul a jutifalat egy segítség az embernek, hogy tudjon magyarázni kutyául. És sokkal egyszerűbb a hülye embereknek adni egy könnyen érthető eszközt, mint megmagyarázni nekik, hogy hülyék. Na ezért lett a jutifalat mainstream.
Vad után elmenetelkor a kutya mérlegel. Igen ösztön is van, DE MÉRLEGEL. Van az üldözés öröme. Van a kapcsolat a gazdával, a visszahívás. Van az esetleges retorzió (ugye ha valaki visszamenetelkor büntet, az a vadász"ösztönt" erősíti). És valahol a messzeségben ott az a falat, ami MINDIG ott van a gazdinál, úgyis megkapja, vagy előbb vagy később. Ezt a kutya TUDJA! Nem vagyok etológus, de a kutyákkal való kommunikáció alapján ebben biztos vagyok. Etológus ilyet le sem írhatna, nincs rá bizonyíték (Csányi említett pár hasonlót a könyveiben, humorosan).
Önámításnak, önnyugtatásnak jó a jutifalat a zsebben, másra nem jó ilyen esetekben. Ha van egy érdekesebb dolog, mint a gazdi közelsége, a kutya mindig mérlegelni fog. Önálló élőlény, nem robot.
"Ha elfut a nyúl, lehet nálam a csillagos ég is, egy hangyafasznyit sem érdekli."
Pontosan. Ismerős a történet, a nagymedvém pár éve úgy vitte az őzet földre, hogy megijedni se nagyon volt időm. Mindent be kellett vetni, ami csak bevethető. Bizserás nyakörv, jutifali, és legalább 26 szemem van rajtuk. Már nem kell nyakörv, ahogy korosodnak, okosodnak. Amikor a kutya ráfeszül valamire, azonnal behívom. Ha elég gyors vagyok, és még nem indult meg, akkor nyertem. Visszajön, nagy dicséret, örömködés, és igen, nálam a jutifali. Arra is könnyebb volt így ránevelni őket, hogy 10 méteres körzeten belül mellettem maradjanak. Ez egyre fontosabb, mert az öreg tök süket, a másikat követi. Meg ismeri az útvonalat, mint a fuvaros ló. Mindenki másképp csinálja, értem én. Nekünk ez lett a módszer. Ismétlem egy kutyával elindulni nudli. Tudom, mert néha előfordul, mint pl. ma is, hogy az öreget nem vittem. 2 kutya nem 2*1... a görbe exponenciális.
És az én két maffiózóm még egyszerű eset a másik kettőhöz képest. Egy huskyval, és egy vizslával kimenni erdőre-mezőre jutifali nélkül nem ksipályás feladat. Már ott sem kell a kiképző nyakörv, de vizslával megszenvedtünk.
Az egyik kuttyom iszonyat zsákmányos. Ha elfut a nyúl, lehet nálam a csillagos ég is, egy hangyafasznyit sem érdekli. Emiatt nagyon nagy hangsúlyt fektettem, hogy séta közben rám koncentráljon, ne menjen tőlem messzire, a szeme mindig rajtam legyen. Az enyém meg a környezetünkön, így borzasztó hamar kiszúrom, ha valami mocorog és azonnal lábhoz rendelem. Onnan már jutifalat nélkül sem megy el. Sose kaptak jutifalatot.
Nekem volt olyan kutyám, amelyik nem kakált a kertben, kb. 8 hónapos koráig emeleti lakásban lakott, nem lehetett rászoktatni. Naponta kétszer sétálni vittem.
De tudod te, hogy milyen terhes is tud ez lenni? Ha ráérsz, akkor nincs probléma. De előfordult, hogy dolgunk volt, hajnalban el kellett otthonról jönni vagy késő este értünk haza. Akkor a hajnalnál még egy órával korábban vinni kellett sétálni… hóban, fagyban, esőben, kánikulában, miközben itt a kert (szerintem a szomszédaink többsége hülyének nézett minket) és a másik kutyánk a kertben végezte a dolgát.
Vagy mikor a legnagyobb hidegben télen hajnali háromkor felébresztett mert kakálni kellett és nemcsak a kertben de még a ház elött az utcán sem végezte el a dolgát és öltözni kellett vinni ki a térre kakálni. Mikor öreg volt és már nehezen mozgott, akkor is mindig menni kellett vele. Soha többet nem csinálnám ezt.
Mostmár másik kutyám van, ő a kertben kakál és akkor viszem sétálni, mikor ráérek és nem kényszerből.
Tudom, hogy a lakásban lakó gazdinál/kutyánál ugyanezek állnak fenn, de itt most kertes kutyákról van szó.
Pont ezért ajánlottam neki a könyvet. Egyszerű, ölésellenes háziasszony szemmel és megfogalmazással írja le a nagyüzemi növénytermesztés hatásait a természetre, az életek számára, stb.
Nem az a szokásos vega-húsevő ellentét adok-kapok, bár az író erősen zakkant...
"probalok nem resze lenni az oldoklesnek es kornyezeti hatasainak"
Szép gondolat, és roppant szimpatikus. Sajnos kivitelezhetetlen. A természettel szembe menni botorság. Kialakult egy tápláléklánc, és ebben vannak ragadozók, akik zömmel beteg, esetleg elhullott állatokat esznek. Semmi bajuk nem lesz tőle, a tápcsatornájuk ehhez alkalmazkodott. Mindennek megvan az értelme, amit a természet kitalált, még akkor is, ha ez kegyetlen. Egy farkasfalkával leülhetsz ugyan megbeszélni a sütőtököt, de félő, hogy magad leszel a vacsorájuk.
A kutya ugyan az én szememben "mindenevő", de a természet ragadozónak alkotta meg, tehát a normális táplálása a "paleo" kaja lenne. Hús, hússal. Én sem tehetem ezt meg, ingem-gatyám rámenne, sem fagyasztókapacitásom nincs ennyi húsnak, sem hajlandóságom minden nap frisset beszerezni. Szóval marad a táp, kiegészítve időnként hússal. Semmiféle betegségük nincs. Illetve....a vizsla a lányomnál csirkeallergiás, ami valószínűleg az ilyen-olyan kutyatápoknak köszönhető. Mentett kutya volt, 3,5 évesen került hozzánk.
Mire ez kideült, csúnya hasnyálmirigy gyulladásból kellett kikezelni.
Ja, hogy ez valami vegán xarság? Bocsánat, de fogalamam sincs mi fán terem, a google meg mindenféle vegán recepteket hoz fel a "quinoa süti" keresésre.
Már csak az a kérdés, hogy a kutya is vegán? :o))
A kutyasulis kiképzőnk a virsli falatokat favorizálta. Agyfaszt kapott, amikor hamarjában virsli helyett falatkákra darabolt csirkenyakat vittem. Fura, de a kutya nem panaszkodott. :)
Sétákhoz meg egyszerűen zsebrevágok egy marékkal a tápjukból és kész. Tudom, nem kellene a kutyát zabáltatni, de részben figyelek rá, hogy ne legyenek túlsúlyosak, részben meg két kutyával kimenni a határba, az nem teljesen ugyanaz, mint egyet pórázon sétáltatni a belvárosban. Nem árt az még idős korukban sem, ha tudják, hogy nálam a "baksis", tehát akkor is érdemes szót fogadni, ha ott fut a nyúl. Utóbbi elég bizonytalan zsákmány, ami nálam van, az viszont tuti.
