Hipparchos, görög csillagász, a tudományos csillagászat megalapítója, 160-125 körül Kr. e. élt, legtöbbnyire hazájában Bithyniában, néha Róduszban v. Alexandriában. Irataiból csak egy ifjúkori munkája maradt fenn, amely kommentár Arato- és Eudoxos "Phaenomená"-ihoz (kiadta Victorius, Firenze 1567 és Petavius az "Uranologium"-ban Paris 1630). Számos asztronómiai művéből csak azt ismerjük, amit Ptolemaios az Almagesztben feljegyzett. Az ókornak ez a legzseniálisabb asztronómusa fáradhatatlan és kitünő megfigyelő volt, a jelenségeket pedig szigorúan és hipotézisek nélkül igyekezett megmagyarázni, illetve leírni. A húrok számítását és a gömbi háromszögtant állítólag ő fedezte fel. Főérdeme az a csillagkatalógus, melyben 1080 állócsillagnak pontos helyét jegyzi fel, részben javított, részben tőle feltalált új műszerekkel végzett megfigyelések alapján. E katalógus összeállítására egy 134. Kr. e. megjelent új állócsillag feltűnése indította. E csillagkatalógusban foglalt megfigyelések összehasonlítása korábbiakkal vezette őt a precesszió (napéjegyenlőség előnyomulása) felfedezésére. Az év hosszát 365 nap, 5 óra és 55 percre számította ki. Meghatározta a nappálya excentricitását, megkísérelte a holdpálya excentricitásának és hajlásának, valamint a Nap és Hold távolságának kiszámítását. A Holdtávolságot közel helyesen 59 földsugárnak találta, a Nap távolságát azonban túlkicsinynek kapta, 1200 földsugárnak (23439 helyett). A bolygók mozgásainak geometriai magyarázatára az ú. n. epiciklusokat vezette be. A geográfiai helymeghatározás szélesség és hosszúság szerint szintén H.-tól származik. V. ö. Berger, Die geogr. Fragmente des H. (Leipzig 1869).
Nagyon fontos kérdés, hiszen valamelyik fórumon elhangzott, hogy ha ő is a humanisták kitalációja, akkor nagy a baj!
Akkor sürgösen le kell magyarra Fomenkot fordítani...
