Kedves Judit!
Kisfiam 10 hónapos múlt, és még napi négyszer szopizik. Emellett tízóraira, ebédre és uzsonnára kap szilárd ételt (gyümölcs, főzelék husival stb.) Azt hallottam, hogy az anyatej fehérjetartalma 9 hónapos kor után már nem elegendő, ezért sokan babatej, különféle tejpépek bevezetését javasolják, én viszont nem szívesen adnék, mert az is tehéntej alapú. Kérdésem lenne, hogy mi a véleményed erről, adjak a szoptatás mellett babatejet/tejpépet vagy ne, ha igen, akkor mennyit és hányszor? Elég-e egy 10 hónapos babának a napi három szilárd étkezés, vagy vezessek már be reggelire és vacsorára a tejen kívül mást is neki?
Válaszodat előre is köszönöm! Üdvözlettel: manóvilág
Szeretnélek megnyugtatni, hogy a bárányhimlő kizárólag cseppfertőzéssel terjed. Ez azt jelenti, hogy amennyiben te nem kaphatod el, mert már korábban átestél rejta, akkor a pasid sem kaphatja el tőled! Viszont, ha ő még nem volt bárányhimlős, lehet, hogy érdemes lenne beadatnia magának védőoltást, mert felnőtt korban, már elég kellemetlen ez a betegség! Úgy tudom mumpsz ellen is van védőoltás. A háziorvosnál lehet igényelni mindkettőt!
Elöljáróban hagy mondjam el, hogy nem értek egyet a törekvéseiddel. Szerintem nem jó tudatosan beleszólnunk abba, hogy mi legyen a gyermekünk neme! Nem mondom, hogy nem fontos, meghatározó eleme a nem a személyiségnek, de ha már a fogantatás előtt sem hagyunk a leendő gyermekünknek annyi szabadságot, hogy megválaszthassa, milyen nemmel szeretne rendelkezni, akkor később se reménykedhet szegény az egészséges mértékű szabad választásban. Pláne nem, ha ráadásul a rokonoknak való megfelelésből akarja megválasztani a nemét! Az persze természetes, hogy az ember álmodozik, hogy milyen jó lenne, ha mondjuk 2 fiú után végre egy kislány születne, vagy fordítva! Ezen kívül meggyőződésem, hogy nem véletlen az sem, hogy ki, milyen nemű gyereket kap, mivel van dolga az életében! Ettől függetlenül, vannak már olyan kutatások, amelyek arra irányulnak, hogy el lehessen különíteni az ondóban az X (lányt nemző) és az Y (fiút nemző) kromoszómákat. Ezeket a kuttásokat annak érdekéen végzik, hogy bizonyos nemi alapon öröklődő betegségeket el tudjanak kerülni. Pl. egy bizonyos élettel összeegyeztethetetlen izomsorvadásos betegség, mely a beteg legkésőbb 16 éves korára hosszú szenvedés után, biztosan bekövetkező halált jelent, csak fiú gyerekek örökölnek. Ebben az esetben szerintem is megengedhető lehetne az előzőleges nem meghatározás. Úgy tudom Dr. Czeizel Endre foglalkozik behatóbban ezzel a témával! üdvözletel: R.J.
Elnézésedet kérem, hogy csak most válaszolok, de a kislányom úgy döntött, hogy megveri a számítógépet, és így is tett. Ez sajnos nem tett jót a klaviatúrának. A hibát csak mostanra tudtuk elhárítani. Valóban elég sok álláspont látott már napvilágot a TV nézéssel kapcsolatban. Vannak akik teljes egészében ellene vannak, mások pedíg vég nélkül bekapcsolva tartják, mintegy háttér zajként. Én közbülső véleményen vagyok. Szerintem a TV nézés nem egyértelműen káros, de mindenképpen a szülőnek kell szabályoznia, hogy mennyit és mit néz a gyerek. Ebben is, mint minden másban, a szülői minta a legfontosabb. Ha valaki folyton bekapcsolva tartja a készüléket, az számíthat arra, hogy a gyermeke sem fog másképp tenni. (Sajnos nagyon hamar megtanulják a távirányítót is kezelni a gyerekek!) A TV egy kis darab világ. Ezért ugyanúgy, mint a élet más dolgait, ezt is a szülőnek illik megmutatni a gyerekeknek. Ehhez mérten nyilván vannak káros és hasznos műsorok a gyermek életkorának és felfogó képességének megfelelően. Fontos, hogy a gyerek ne egyedül bambulja a TV-t, hanem a szülővel együtt, közösen értelmezve a látottakat. Ha egész nap megy a TV az mindnképpen káros, mert a gyerek el-el kap mondat, kép foszlányokat, amiket nem ért és esetleg rosszúl értelmezi, félre érti azokat. Ez szorongást keltő. Vekerdy Tamás pszichológus írta, hogy a gyerekeknek nayon nagy a belső kép igényük, ezért szinte odatapadnak a képernyő elé és képletesen fogalmazva, csak nyelik a sok információt, de nem tudják feldolgozni azt! A gyerekek a játékban dolgozzák fel az őket ért információkat, benyomásokat, ezért hasznos, ha a gyerekkel eljátszuk a látottakat. A szülőnek kell szelektálnia a különböző műsorok között. Jó, ha megtanuljuk mi magunk is a kikapcsoló gomb használatát és ezt a gyerekünknek is megtanítjuk. Talán a videó nézés hasznosabb, mert ott a szülő döntheti el, melyik film ajánlható a gyermekének. Az se baj, ha egy filmet néz akár hetekig is, mert így jobban fel tudja dolgozni a látottakat. Amennyiben maga a szülő TV függő, úgy nehezebb a helyzet. Próbáljátok úgy megoldani a problémát, hogy vegyétek fel videóra a titeket érdeklő felnőtt műsorokat és amikor Luca már alszik, akkor nézzétek meg őket. Lehet, hogy úgy tűnik Luca még nem érdeklődik a TV műsorok iránt, de az biztos, hogy már raktározza az infókat a kis fejében. Úgyhogy óvatosságra intenélek a korlátlan TV nézés területén. Jobb időben leszokni róla!Sajnos én is túl sok TV-t nézek. Nekem ez a módszer bevált. Így sokkal kevesebbet van bekapcsolva a TV és legtöbször a vidóra felvett műsorokat sem nézem meg , mert estére már annyira fáradt vagyok, hogy inkább olvasok pár sort, és elalszom! üdv:Judit
remélem nem offtopik, és gyakorló anyaként tudsz nekem segíteni.
a barátnőmék családjában a gyerekek kezdik hazahordani a fertőző betegségeket. a nagyobbik lurkó éppen most bárányhimlős. sokat járunk össze velük, viszont a pasim azt állítja, hogy nem volt bárányhimlős.
kérdés: ez lehetséges egyáltalán? ha nem, mennyi ideig nem mutatkozhat a társaságban? én közvetíthetem a bacit a baba és közte? (én már átestem rajta, volt gyerekszobám....)
más, kevésbé sürgető kérdés, bár ki tudja, hogy én tutin nem voltam mumpszos (remélem így írják...). egyáltalán létezik még ez a betegség, vagy van már ellene védőoltás, mert én a magam gyerekkorából (80-as évek) sem emlékszem arra, hogy bárki is lett volna mumpszos, akár az oviban, akár az isiben....
Kedves Judit!
Hamarosan szeretnénk ismét egy kisbabát. Most azonban már előre tervezünk, hogy lehetőleg kislány legyen. A férjem családja tele van fiú gyermekekkel, ezért szeretnének anyósomék végre egy lány unokát. Nekem mindegy a gyermekek neme, hát akkor miért ne szereznék örömet a rokonságnak is egy leánnyal. Hova forduljunk, mit tegyünk? Ebben kérem a segítségedet.Üdv. Panna
Mostanában elég sokat hallok arról, hogy a tv nézés milyen káros a gyerekekre
. Neked mi erről a véleményed? Nálunk még nem igazán aktuális a kérdés, mert Luca még csak decemberben lesz 1 éves, és nem igazán érdekli a tv, de én elég sokat nézem (sajnos). Valahogy megnyugtat amikor egész nap egyedül vagyok és duruzsol a tv.
Szerinted mikortól káros ez Lucára, (mert azt azért nem szeretném)?.
Köszi a választ. Ezek szerint legközelebb majd újra próbálkozunk. Őszintén szólva azért 'nem hiszek' az orrszívásban, mert én kipróbáltam magamon, de semmit nem hozott ki. Lehet pár kérdésem még ebben a témában? Brrr, inkább nem :)
Azt hiszem, legközelebb ha ilyen baja van a bébinek, viszem a dokihoz az orrszívót is, és megkérem, hogy mutassák meg a használatát ;)
Abban nem vagyok napra kész, hogy hány deci trutyi az ideális. Az viszont biztos, hogy az orrszívó egy nagyon hasznos készülék. Használata addíg javasolt, amíg a gyerek nem tudja önállóan alaposan kifújni az orrát. A bent maradó válladék, átcsorog a fülbe és ott pang. Ezáltal felszaporodnak a bacilusok, amelyek akár gennyes középfül gyulladást is képesek okozni. Ilyenkor pedíg fel kell szúrni a fület, hogy a genny távozni tudjon. Ennél az eljárásnál, azért kíméletesebb az orrszívózás is, ami valóban nem egy kellemes folyamat. Szerintem a szülő hozzáállásán is múlik mennyire rettegnek tőle a gyerekek. Ha te tisztában vagy vele, hogy az orrszívás hasznos dolog, és elengedhetetlen, kellemetlen ugyan, de be kell venni, mint egy keserű gyógyszert, vagy, mint egy kúpot, akkor ezt úgy tudod kommunikálni a gyerek felé, hogy előbb-utóbb ő is elfogadja. De, ha te sem vagy tisztában a hasznával, csak azt látod, hogy egy horror az egész, akkor értelemszerűen a gyerekben is csak rettegést vált ki. Jó, ha elfogadod, hogy ez kellemetlen, és megérted, hogy a gyereked utálja, de mégis következettesen használod. Meg látod, pár alkalom után ő sem fog rettegni. Az is jó politika, ha mielőtt neki használnád, magadon kipróbálod, és akkor látja, hogy ki lehet bírni. Nálunk is eleinte ment a hadakozás, de most már Julcsa egyedül szívja az orrát! Fontos, hogy használat előtt ellenőrizzézek, hogy minimumon van-e a szívóerősség! Ha semmiképpen nem megy a porszívóval, lehet kapni elektromos, sőt elemes orrszívókat is. Ezek kíméletesebbek, bár a hatékonyságuk is gyengébb, de jobbak, mint a semmi. Annál még a kézi orrszívó is jobb! Nekem van egy "elvetemült" ismerősöm, ő úgy oldotta meg, hogy maga volt a porszívó és az orrszívó csövet ő szívta meg. Hát... gusztus kérdése, de nekik működött! Sok sikert! Judit
Erre a kérdésre sajnos nem tudok válaszolni, mert egyrészt nem vagyok gyermekorvos, másrészt látatlanban nagyon nehéz egy ilyen kérdést megítélni. Ha bizonytalan vagy abban, hogy elfogadd-e az orvosog véleményét, kérhetsz ugynevezett second opinion-t, vagyis másik szakvéleményt és másik gyermekorvostól. Vigyázz, mert sokszor a több vélemény összezavara az embert!
A kérdésem pedig az orrszívó használatára vonatkozna. Nekünk még nem sikerült használni. Mert a baba olyan félelmetesen tiltakozik miatta, hogy képtelenség volt.
Az orrszívó helyett mi azt a módszert találtuk ki, hogy ha túlságosan tele volt az orra, jó meleg vízben megfürdettük, és ott valahogy mindig megindult a váladék (gondolom a párától), amit ügyesen letörölgettünk. Ezenkívül nagy hasznunkra volt anyu megszotyogtatós módszere (pellussal az orrocska két felét könnyedén megnyomjuk párszor, és a megindult truyit óvatosan kitöröljük).
Viszont egyik módszerrel sem értünk még a közelébe sem azoknak a decinyi mennyiségeknek, amivel az ismerőseim dicsekednek. Sőt a naponta többszöri decinyi mennyiségeknek. A baba persze meggyógyult (mégpedig antibiotikum nélkül, azt ugyanis a helyettes doki írta fel, és mi elszabotáltuk - amikor ezt a kontrolon az igazi dokink megtudta, szó szerint felderült az arca :)
Tehát a kérdés: tutira ki kell azokat a deci mennyiségű taknyokat szívni? Megéri, hogy a bébi szétrettegi magát? Nem lehet, hogy csak azért jönnek a decik, mert amikor az előző réteget kiszedték onnan, a szervezet újra feltölti, mert valamiért szükség van ott rá?
Vagy (aggasztó gondolat!) a decinyi trutyik ott lapulnak még mindig a baba orrában, és felgyűlve majd gondot okoznak.
Csak azért szeretném tudni a véleményed, hogyha legközelebb megfázik, akkor érdemes-e újra próbálkozni az orrszívóval, mert most csak őrületes szerencsénk volt, stb.
Egyébként lassan megtanulja a babó az orrfújást ;) Azzal a kis szépséghibával, hogy az zsepit az orrához emeli, belefújtat, letörli, és utána (itt a szépséghiba ;) apró miszlikbe szaggatja a zsebkendőt :)
A véleményedet szeretném kikérni a következő dologban:
13 hónapos kisfiam mostanában éjszakánként időnként úgy köhög (száraz köhögés), mintha meg akarna fulladni.
Az orvos szerint lehet, hogy porallergia, de mivel még ilyen pici gyerekről van szó, egyelőre nem csináltatna bőrpróbát. A lényeg az, hogy végülis Zyrtecet írt fel.
Mi a véleményed, nem túl durva gyógyszer ez egy ilyen kisgyereknek? A betegtájékoztatón az van, hogy 1 éves kor alatt nem alkalmazható. Ő még alig múlt egy éves.
A stressz önmagában egy egészséges biológiai folyamat. A szervezet válaszreakciója a külső ingerekre. Ezért teljesen természetes, hogy minden ember életében jelen van. A kérdés az, hogy milyen szinten, és mennyire vagyuk képesek feloldani azokat. Pl. pihenéssel, relaxációs techinkákkal, sporttal, stb. Azokból, amiket írtál, nekem úgy tűnik, hogy a Te életedben is különböző stresszorok (stresszt kiváltó tényezők ) vannak jelen. Természetesen nem az a cél, hogy ezeket kiiktasd az életedből, hanem inkább az, hogy megtaláld őket. Aztán, egyenként meg kell vizsgálnod, hogy melyik stressz forrás az, amelyik akár pozitív hatást is gyakorolhat az életedre, mert pl. nagyob teljesítményre sarkall, amitől jobban érzed magad. Aztán azt, hogy, melyik az amelyik káros. Amelyikkel nem tud a szervezeted sikeresen megküzdeni, ezért testi tüneteket okoz, mint pl. a fogcsikorgatás. A pszichoterápia abban tud segíteni, hogy egy szakember végígveszi veled ezeket a stesszforrásokat, és segít neked eldönteni, hogy melyik káros és melyik hasznos. Segít abban, hogy a zavart okozó stresszforrásokkal, hogyan tudnál sikeresen megbírkozni. Abból amit leírtál, én úgy látom, hogy talán túl nagy benned a megfelelési vágy, a felelősség érzet, valamint túl erőssen akarod magadat védeni a külső hatásoktól, amelyek pedíg természetes velejárójuk az életnek (pl. átmenni az utcán). Azt hiszem ezeken kéne gondolkoznod, akár egyedül, akár pszichoterapeuta segítségével, és akkor a fogcsikorgatásod is enyhülne! üdv: Judit
Őszintén örülök, hogy az unokahúgod elindult a gyógyuláshoz vezető úton. Az való igaz, hogy a gyógyszerek önmagukban nem elegendőek a teljes gyógyuláshoz, de indokolt szedésük hozzásegít a megoldáshoz. Pszichoterápiával kombinálva pegíg (főleg, ha az unokahúgod is szeretne gyógyulni és a családja is támogatja ebben!) nagyon hasznos! További minden jót kívánok nektek, és, ha elfogadsz egy tanácsot, most hagyjátok egy kicsit gyógyulni. Ne faggassátok a beszélgetésekről! Ha van kedve mesélni hallgassátok meg, de ne nagyon kérdezzétek. Van a gyógyulásnak egy bizonyos menete, amit nem jó megzavarni!
Hááát, ahogy elmondtad, van oka bőven megbuggyanni abban a családban. Mindig csodálkozom azon, hogy mennyire _akarnak_ emberek bízni inkább minden másban, semhogy kilátsszon, ami nyilvánvaló, csak csúnya.
Annak különösen örülök, hogy ő mennyire meg akar gyógyulni, szerintem ez sokat fog segíteni neki. Mondtam a sógornőmnek, hogy azér látgasson meg máregyszer a hugi ha ráér, én is szeretném a tulajdon szemeimmel felmérni a különbséget... az igazság az, hogy én már nagyon régen yganakodtam, hogy vele ninscen rendben valami, sokmindenre gondoltam, elsősorban az öcsém otthoni viselkedésére, valahogy nem jutott eszembe a pánikbetegség... lehet, hogy azzal a szerencsés esettel állunk szemben, hogy valamikor a serdülőkor táján valamiféle hormon lefagyott az agyában, és ezt most a tablettákkal tudják pótolni... tudom, laikus magyarázat, de ebben reménykedek.
tán emlékszelmg rám, az unokahugom pánikbetegségével kapocsolatban kértem tőled tanácsot.
Gondoltam neked is beszámolok arról, mi is történt azóta:
Óriási szerencséje volt a huginak azt hiszem. Az érdi ideggondozóba került, felírtak neki kétfajta gyógyszert, az egyik a Rivotril, a másikat elfelejtettem, de ha kell rákérdezek, és ezeknek a piruláknak valami fantasztikus lett a hatása! Azóta nem probléma a közlekedés, nem törnek rá vizelési ingerek, sokkal felszabadultabb, és ami a csúcs: magától megölelte pl. az apját, ilyen már jó régen nem volt, tán emlékszel, hogy azt is írtam, hogy nem bírja elviseni az éritést. Az anyja majdnem sírt az örömtől, ahoygan beszámolt róla. MÉg korántsem gyógyult meg persze, de két hét mulva kezdődik nála a "beszélgetős" kezelés, amit szintén nagyon vár, és meg akar gyógyulni.
ól gondolod a fogcsikorgatás valóban a nappal felgyülemlett feszültségtől, stressztől lehet.
B
ecslések szerint a felnőttek 50-95%-a bajlódik esetenként fogcsikorgatással, és minden hatodik gyereket ugyancsak érint ez a szaknyelven bruxizmusnak nevezett állapot.
Ennek az állapotnak a kiváltó okát nem ismerik, de a szakemberek többsége úgy véli, hogy a bruxizmus nem más, mint a szervezet válasza a megnövekedett stresszre.
Olyan érzelmek is kiválthatják a fogcsikorgatást, mint az idegesség, a harag és a fájdalom. Az alvászavarok alkohol fogyasztása és bizonyos gyógyszerek (például antidepresszánsok) szedése tovább ront az állapoton. A fogsor hibás illeszkedése (malocclusio) is kiváltó ok lehet.
A
túlságosan erős önkontroll alatt álló, precíz vagy agresszív természetű embereknél gyakrabban fejlődik ki a bruxizmus.
A fogcsikorgatás kezelése többféle módon történhet: pszicho
terápiával, főként a stressz megfelelő kezelésével, valamint a szájba helyezhető mechanikus eszközökkel. Minden esetre, ha valaki csikorgatja a fogát, érdemes megbeszélnie ezt a problémát a fogorvossal, és az orvos tanácsa alapján kiválasztani a megfelelő kezelést.
Hallottam direkt fogcsikorgatás gyógyítására kitalált tréningről is, ahol pszichológus stresszoldó és viselkedés terápiát tart, gyógymasszőr stresszoldó masszázst végez és a tréning végén a fogorvos becsiszolja a fogadat.
A www.drvolomdental.hu oldalon elég sok információt olvashatsz a fogcsikorgatás kezelésének egyéb módszereiről.
Megkérdezhetem, hogy mit értesz azon, hogy a stresszen az életedben nem tudsz változtatni?
Kedves Tutpok! Amennyiben Csenge szopik, úgy az is normális lehet, ha akár 1 hétig sincs széklete, és az ha, ha naponta 5-ször kakil. Glicerines kúppal lehet próbálkozni, ha úgy látjátok hogy szenved, feszít a hasa. Amidazophen kúpot semmiképpen ne adjatok neki, ha nincs láza, mert az lázcsillapító, és egészséges babának nincs rá szüksége. Ha már egy hete nem kakilt, esteleg megpróbálhattok hőmérőt dugni fínoman a popsijába, ez serkenti a székelési ingert. Készüljetek fel, mert egy heti adag elég sok, és általában, nem bírja a pelenka (tapasztalatból mondom!). Ezért, ha elmentek valahová, mindíg legyen váltó ruha nállatok. üdv:Judit
Nem tudom, hogy idetartozik-e, de iranyadasban talan segithet.
Alvas kozben recsegtetem a fogaim. Ez engem ritkan zavar (van hogy felig-meddig felebredek, es abba akarom hagyni de nem tudom, csak ha teljesen felebresztem magam), de a ferjemet annal gyakrabban. Elmondasa szerint, ha megsimogatja az arcom abbahagyom. De en szeretnem nem felebreszteni minden ejjel (tudom mennyire rossz ilyent hallgatni, amig anyummal aludtam, o is ezt csinalta es nekem is borzongott a hatam tole).
Sajat tipp, hogy stressztol van - de arra nem latok eselyt, hogy csokkentsem a napi stresszadagom :)
Remlik mintha hallottam volna, hogy orokletes.
Szoval nem tudom, hogy egyaltalan lehet-e ezen valtoztatni es ha igen, kihez (milyen tipusu szakemberhez) kell fordulni?
Köszönöm Judit, hogy válaszolt a kérdésemre. Azt hiszem, hogy valami ilyesmivel próbálkozunk mi is. Hogy az anyu inkább rólam gondoskodjon a babucit hagyja meg nekem. Ez sem megy túl könnyen, mert amikor kitaláltuk, hogy akkor fözzön ránk, teljesen átrendezte a konyhánkat, mikor haza jött a férjem semmit sem talált. Azon kívül az anyu az egészséges zsírszegény étrend híve, én meg a szoptatás miatt nagyon kívánom a zsíros kaját meg a tésztát. Az anyu meg folyton azon aggódik, hogy meghízom, de legalább velem foglalkozik!
Most viszont az a gondom, hogy lassan egy hete nincs kakink. Ez normális? Mindenki mást mond. A védőnő azt mondta, hogy adjunk nekiglicerines kúpot. A gyerekorvos szerint normális, ha nem kakil. A sógornőm azt javasolta, hogy adjunk neki amidazofen kúpot és attól, majd megjön a széklete. Most melyik az igaz, tud ebben segíten? Elég sürgős lenne! Köszönöm
Köszönöm kimerítő válaszát. Jó lenne, ha a kórházban az orvosnak is lenne ideje elmagyarázni, hogy melyik vizsgálat miért történik és, hogy mi a jelentőségük. Az a rossz, hogy amint bekerül az ember az egészségügy karmai közé, mégis teljesen kiszolgáltatott lesz. sAjnos nekem már van tapasztalatom. Többször volt nőgyógyászati műtétem (mióma miatt). Tudom, hogy ez nem politizálós fórum, de úgy érzem amikor mndennap sztrájkolnak az orvosok a jobb fizetésért (amit maximálisan megértek és támogatok is) igazán elgondolkozhatnának aon, hogy az emberség nem pénz kérdés. Persze tisztelet a kivételnek!
Még egyszer köszönöm, hogy vette a fáradságot és ilyen hosszan válaszolt a kérdésemre!
Kedves Cili! Tudom, hogy a magzatvíz-vizsgálat (amniocentézis) nem túl kellemes dolog. A vizsgálat során, a hasfalon keresztül, egy tű segítségével vesznek mintát a magzatvízből. Szeretném azonban előre bocsátani, hogy én nem vagyok szülész-nőgyógyász, így nem tudom megítélni, hogy a te esetedben szükséges-e azt elvégeztetni. Azt viszont szívesen leírom, hogy mi a jelentősége az AFP szűrésnek, remélem, ez segít a döntésed meghozatalában.
Mi is az az AFP-szűrés? Az AFP mozaikszó, jelentése Alfa-Fetoprotein. Ez egy fehérjelánc, amely a magzat szervezetében termelődik. Élettani szerepe egyelőre nem tisztázott. A tudomány mai állása szerint az AFP leginkább az immunszabályozással hozható összefüggésbe. Ugyanakkor viszont az AFP mennyisége és néhány a későbbi születési rendellenesség (Down-szindróma, valamint a nyitott gerinc) között egyértelmű összefüggés mutatható ki. Írok tehát néhány sort ezekről is: A Down-szindróma egy olyan tünetcsoport, amely súlyos szellemi fogyatékosságok egyik leggyakoribb oka, de ezen kívül egyéb szervi problémákat (szívbetegségek, látó- és hallószervi fogyatékosság, stb.) is okoz. A Down-szindrómát a 21-es kromoszóma "triszómiája" okozza (ez azt jelenti, hogy kettő helyett három 21-es kromoszóma van a fejlődő magzat sejtjeiben). Megelőző vizsgálatok nélkül megközelítően minden 700 újszülöttből 1 születne ezzel a betegséggel. A rendellenesség nem örökletes, ezért családi előzmény nélkül is megjelenhet. A nyitott gerinc az egyik legsúlyosabb veleszületett rendellenesség, mely szűrési vizsgálatok nélkül minden 400. gyereket érintene. Itt a gerincoszlop elégtelen záródása miatt nagy a valószínűsége a gerincvelő sérülésének, mely bénuláshoz, az alsó végtagok gyengeségéhez vezet. Ezeknél a gyerekeknél az agyfolyadék is felszaporodhat, így sokszor vízfejűség (hydrocephalia) is kialakul, mely sebészi beavatkozással ugyan kezelhető, de gyakran szellemi visszamaradottságot okoz. Az ún. szérum-AFP szűrés ezekre a ritkán előforduló rendellenességekre hívhatja fel a figyelmet, már a terhesség 16. hetében. Az AFP ugyanis a magzat szervezetéből a kismama vérkeringésébe is bejut a méhlepényen keresztül. Koncentrációja az anya szervezetében a terhesség 30-33. hetéig folyamatosan növekszik, majd ettől kezdve a szülésig csökken. A terhesség 16. hetén, az AFP-vizsgálat során a kismamától vért vesznek, és laboratóriumi eljárással megállapítják, hogy a koncentráció mértéke megfelel-e a normálisnak. Ez csupán szűrőteszt, amelyben a. "normál érték" igen tág határok között változhat. Ebből az is következik, hogy normálistól eltérő érték egyáltalán nem biztos, hogy egyben a magzat betegségét jelenti. Amennyiben az ún. szérum-AFP érték a normálisnál magasabb, úgy felmerül a nyitott gerinc gyanúja, ha ez az érték alacsonyabb, akkor pedig Down-szindrómára gyanakszanak. Ilyen esetekben a vizsgálatot részletes genetikai ultrahangvizsgálat követi, illetve a magzatvíz AFP-koncentrációjának meghatározására és egyéb speciális vizsgálatokra is sor kerülhet. Az AFP-szűrővizsgálat eredményeit számos tényező befolyásolhatja. Ez a szűrővizsgálat például csak az éppen betöltött 16. terhességi héten hoz értékelhető eredményt. Mivel a teherbe esés pontos időpontját viszont sokszor nehéz meghatározni, ezért gyakran előfordul, hogy ezek az eredmények tévednek. Az érték attól is magasabb lehet a normálisnál, ha túl későn történik a mintavétel, viszont alacsonynak tűnhet, ha túl hamar veszik le a mintát. Ezen felül az anya testtömege is befolyásolja a koncentráció mértékét. Az anyai vérben az AFP-koncentráció ugyanakkor napszakonként is ingadozik, így a nem reggeli órákban történő vérvétel eredménye szintén megtévesztő lehet. Ma már az ultrahang vizsgálat sokkal pontosabb eredményeket mutat.(Egyes országokban, pl., Hollandia nem is használják már ezt az eljárást!) Ismételten hangsúlyozom, hogy a vizsgálat csupán szűrő, és nem diagnosztikai jellegű, ezért az átlagtól eltérő érték egyáltalán nem jelenti a magzat érintettségét is. A méhen belüli diagnosztikai beavatkozások közül azonban a legkevesebb kockázatot a magzatvízvétel jelent. Magzatvíz-mintavétel esetén annak a kockázata, hogy a terhesség megszakadjon, a tapasztalatok alapján körülbelül mindössze 1% (és nem 5%!). Ezt az 1%-ot kell összehasonlítani a magzat esetleges betegségének várható kockázatával. A 35 évesnél fiatalabb kismamák esetében az alacsony AFP-érték - amennyiben az elvégzett részletes genetikai ultrahangvizsgálat eredménye megnyugtató - nem jelent magasabb kockázatot a Down-szindróma előfordulását illetően, mint a magzatvíz-mintavétel a magzat elvesztése tekintetében (35 év felett nő a Down-szindróma előfordulásának esélye). Kérdésedre válaszolva tehát: az alacsony AFP-érték önmagában nem indokolja a magzatvíz-vizsgálatot, amennyiben az ultrahang vizsgálat nem mutatott rendellenességet, és te még nem töltötted be a 35. évet. Így nem sok esélyed van arra, hogy az említett fejlődési rendellenessége lenne a magzatnak, ezt azonban teljes bizonyossággal csak a magzatvíz vizsgálat zárhatja ki.
Neked is azt tudom írni, amit már sokszor hangsúlyoztam. Nevezetesen, hogy a gyermek születésével teljesen megváltozik a család szerkezete, és ez vonatkozik a saját szüleinkre is, akikból nagyszülők lesznek. Főleg az első unokánál, ezt nekik is nehéz feldolgozni. A legtöbbször merő jószándékból szólnak bele mindenbe, ami persze nagyon zavaró lehet. Főleg akkor, amikor az ember maga is még nagyon bizonytalan. Az is teljsen érthető, hogy te inkább magad szeretnél felnőni ehhez a feladathoz. Azonban, ahogy ezt te magad is írod, az sem célravezető, ha emiatt megromlik a viszony közted és az anyukád között. Én azt javaslom, hogy próbáljatok meg, olyan hasznos feladatot találni neki, ami kielégíti az ő segítség nyújtási vágyát, és nektek is hasznos. Pl. Fözzön rátok, kérjétek meg, hogy adja fel a csekkeiteket a postán, hozzon egy-két dolgot a piacról. Így talán ő is érzi, hogy hasznotokra van, és nektek sem terhes a segítség. Később, majd ez szépen be fog állni. üdv.Judit
33 éves vagyok, és 18 hetes terhes. A 16. héten levett AFP szűrés túl alacsony értéket mutatott, ezért javasolták, hogy - bizonyos fejlődési rendellenességek kiszűrése miatt - végeztessek magzatvíz vizsgálatot. A 13. és a 18. héten végzett Ultrahang vizsgálaton azonban mindent rendben találtak. Tanácsot szeretnék kérni, hogy elvégeztessem-e a magzatvíz vizsgálatot. Eléggé félek tőle, mert úgy hallottam, hogy ennek a vizsgálatnak 5% vetélési aránya van, de azt sem szeretném, ha fejlődési rendellenességgel születne a kisbabám. A választ előre is köszönöm: Cili
Problémád teljesen érthető, és azt hiszem nem vagy egyedül vele! A gyerek születésével nagyon sok minden megváltozik a az ember és közvetlen környezete életében. A nőből és férfiból apa és anya is lesz, az anyuból, apuból nagypapa nagymama és így tovább. Ez természetes folyamat, és az is, hogy sajnos vagy nem sajnos nincsen nyereség veszteség nélkül. És ez még egy oly gyönyörű dolog esetében is így van, mint a szülővé válás. Ebbe az is beletartozik, hogy néha a régi barátok is eltávolodnak egy időre, vagy akár örökre is. Ez persze fájdalmas, elhiszem. DE jönnek új barátok, új emberek, akikkel hasonlók a problémáitok, hasonló élethelyzetben vagytok. Csak észre kell venni. Egy anyaságról szóló könyvben olvastam, hogy meg kel becsülni a játszótéri ismerősöket is. Először én is tartottam tőlük, de ma már nyitottabb vagyok a játszótéri beszélgetésekre is. Ezek persze sosem olyan mélyek, mint egy igaz baráti beszélgetés, de adott estben igazi barátokra is lelhet az ember. Mióta anya vagyok én is vesztettem el sajnos egy-két régi barátot, de nyertem is új, nagyon értékes embereket. Vannak olyan barátaim is akikkel nem beszélek akár hónapokig, de amikor találkozunk ugyanonnan tudjuk folytatni a beszélgetést ahol abbahagytuk. Azt tanácsolom neked, hogy legyél egy picit nyitottabb az új emberek társasága felé, és ne próbálj görcsösen ragaszkodni a régi kapcsolatokhoz. Az igazán értékes kapcsolatak biztos megmaradnak, akik pedíg azért hanyagolnak, mert mióta "gyerekes" lettél nem férsz be a társaságukba, valószínűleg nem tartoznak ezek közé. Amit a férjedről írsz az is teljesen érthető, és ahogy tapasztalom szintén nem egyedülálló történet. Hogy messzire ne menjek, többé - kevésbe nállunk is jellemző állapot. Szerintem az a fontos, hogy egy kapcsolaton belül a felek érezzék, hogy egymásért is dolgoznak, és ne a kapcsolatukból kifelé nézzenek, hanem befelé építkezzenek. Ez sokszor nehéz és fárasztó, de ha a mindketten becsülik a másik munkáját akkor könnyebb elviselni. Biztos a párodnak is szüksége van kikapcsolódásra próbálj meg ilyenkor csatlakozni hozzá. Az is jó módszer, ha minden héten előre megbeszélitek, hogy mikor lesz közös program és ehhez megpróbáljátok tartani magatokat, és akkor van mit várni akkor is, ha éppen megy a hajtás. Próbáljatok meg két hetente, havonta egy hétvégét csak kettesben tölteni, vagy elutazni valahová, és ezt jó előre szervezzétek meg, és akkor megint lehet valami közösre készülni. DE addíg is nagyon fontos, hogy minden nap örizzétek a lángot, akár egy öleléssel, akár egy kedves szóval! Sok sikert! üdv: Judit
Már nagyon régóta tervezem, hogy írok neked, de meghalni sincs se időm, se energiam. MOst lesz 5 hetes Csenge a kisányunk.Gyönyörő és egészséges, 3700g.-al született. A nődoki akit ajánlottál szuper volt. Az egész szülés bár fajdalmas, de pozitív élmény volt számomra. Rögtön mellre tették a babucit, bár még nem tudott szopizni, de olyan megnyugtató volt. Azóta már volt egy pár aggodalmunk, de szerencsére minden megoldódott. Most viszont a segítségedre lenne szükségem. A helyzet a következő. Nekem is nagyon sokat dolgozik a férjem. Úgy látszik ez általános. Az anyukám viszont már nyugdíjjas és sokat segít. Vagyis hát, pont ez a baj, mármint nem az, hogy segít... Hogy értsd, CSenge az első unoka a családban. Én nem vagyok már éppen fiatalnak mondható az első babához, 36 éves vagyok. Van egy bátyám, aki 40 múlt, de ő nem úgy néz ki, mint aki valaha is családot fog alapítani. Szóval az anyu már alig várta, hogy nagymama lehessen. Úgy kellettt már a szülőszobáról is kitessékelni. Úgy viselkedett, mintha lealábbis ő szülne. Mióta itthon vagyunk, minden nap itt van nállunk. Először még nagyon fáradt voltam nem is jött rosszul a segíség, de már akkor is gyakran az idegeimre ment. most viszont már nem bírom elviselni. A múltkor mikor le akartam orrszívózni a porszívóval az orrát a babucinak hisztériás rohamot kapott, hogy én kínzom a gyereket, stb. Amikor Csenge nem kakilt 3 napig (az orvos ugyan mondta, hogy ez normális szopizó gyerekekenél) kúpot akart velem beadatni neki. Aztán már nem bírtam vele és csúnyán összevesztünk. Konkrétan odáig fajult a vita, hogy haza küldtem. Ez 3 napja volt, azóta nem beszéltünk. Érzem, hogy ez így nincs redjén,és sajnálom őt, mert ő csak jót akart, de Csenge a mi gyerekünk, és elhiszem, hogy ő mindent jobban tud, de én is szeretném megtanulni, hogyan kell vele foglalkozni. Nem beszélve arróll hogy a férjem is tiszta ideg, hogy amikor végre hazajön az anyu ott téblábol. Na. most mit tegyek, hogy ne bántsam meg az anyut, de mégse szóljon bele mindenbe? Köszönöm a válaszod
Kedves Judit! Én most jelenleg Gyed-en vagyok otthon, és az a problémám, hogy nagyon egyedül érzem magam. A kisfiam másfél éves. A férjem nagyon sokat dolgozik, szinte csak aludni jár haza. A fiunkat nagyon szereti és velem is kedves, szóval a világért sem akarom szidni, de rám már semmi ideje nem marad. Pedíg én úgy szeretnék egy kicsit beszélgetni vele. De ő nagyon leterhelt, és már én is elég fáradt vagyok. A barátaimnak még nincs gyerekük, és teljessen más életet élnek sokat dolgoznak ők is, nagyon eltávolodtam tőlük. Van egy pár ismerősöm a játszótérről, de ezek nagyon felületes kapcsolatok. A kérdésem az lenne, hogy rendjén van-e ez így, vagy én csinálok valamit rosszól, hogy nem érzem jól magam a bőrömben, pedíg van ey gyönyörű egészséges fiam, egy működő kapcsolatom, de mégis... köszönöm
Valóban igaz, hogy a Gyed ill. Gyás első napjától, a Gyes utolsó napjáig ingyenesen részt lehet venni az állami oktatásokban, szakirányú képzésekben, valamint az államilag akreditált képzésekben is. Azt, az adott intézménynél lehet megtudni, hogy akreditálva van-e. Ha többet akarsz tudni errről, akkor az 51/2002-es kormányrendeletben nézhetsz utána.
