Ez a tűpárna nem az enyém volt, hanem a Kovié. Azért került hozzám, hogy szerkesszem egybe. Az eredeti tűpárnája eltűnt, de volt a Kovinak egy másik. Ez a története.
Jó, de inkább tovább segítek, mert annak örülnék, ha valaki megfejtené. Ezt a tárgyat azért tettem be mint segítséget, mert ezt is a varrógép asztalára satuzzák. Nem mondom meg, hogy ez mi célt szolgál varráskor, mert úgyis rájöttök.
Bancsijácsi, a csülökhöz jár a bőre meg a kövérje is, nemcsak a színhús! Szerencsére sem Hajni, sem az évekig velünk élt unokánk nem eszi meg ezeket, így én jártam jól mindig a csülökkel :-)
Jézusom! Te szegény. Én így jártam a bratwursttal az NDK-ban. Minden sarkon lehetett kapni, olcsón. Azon éltem 3 hétig.
Mire hazaértem, engem a debreceni kolbásszal ki lehetett volna kergetni a világból.
Több év is eltelt, mire a debrecenivel megint haverek lettünk. (Akkoriban volt az egyik tankörtársam nászúton egy ladikon, le a Dunán a Fekete tengerig. Ő akkor utálta meg az olajos halat, de végleg. Meg a szúnyogokat.)
Én szeretem a halat. Sütve is, főzve is. Ettem már jópárszor nyers halat is, azt ugyan nem mondom, hogy nagyon ízletes a nyers hal, de meg lehet enni azt is (vendégségben).
A japánok szusi-nak hívják és valami algalapokba csavarják a rizses halat.
Te pecázol? Makó mellett folyik el a Maros, elég sok hal lehet benne, akik arra bazíroznak, hogy valaki kifogja őket. Én - ha ott élnék, valószínűleg pecáznék.
