Egy példával válaszolok. A marketing egyik nagy kudarca az volt, amikor az 50-es befutott középosztályos férfiaknak akarták elsütni a 4K-s TV-ket. De ez a korosztály jellemzően már nem lát úgy, hogy a 2K-t meg tudná különböztetni a retinán a 4K-tól.
Egy olyan kérdést olvastam, hogy hány talpfát lehet látni ilyen, meg olyan magasságról. Lehet félreértettem, de mintha a kérdés azt célozná, hogy gömbfelszínen a felszín az igazán távoliakat kitakarja, így a gömbfelszínen elméletileg kevesebb lenne látható. Na erre írom, hogy ez olyan távolságban következik be, ahol az emberi szem feloldó képessége már nem elég a válaszadáshoz.
Ez a talpfás feladat nekem sem volt világos. mert abban a távolságban, ahol már döntő lehetne egy esetleges különbség, már olyan kicsi a látószög különbség az egyes talpfák között, hogy az emberi szem azt nem tudja feloldani.
9465-ben erről a tisztán mindenféle földalaktól független geometriai jelenségről írtam. Laposföldes mintha meg sem értette volna. De semmi baj, hiszen én adtam időt neki, nincsenek lefutott játszmák.
Épp ezért vicces érv, mert nagyon könnyű cáfolni. De hát ha a laposföldes véleményvezérek beblöffölték, akkor a sok agysebész gondolkodás nélkül szajkózza vissza.
"Ez az egyik érvük, hogy a Föld nem lehet gömb/geoid alakú, mert a horizont vonala szemmagasságig emelkedik."
Egyrészt nem emelkedik (még te hoztad a primitív eszközökkel bizonyítás példáit), másrészt szemmagasságig csak VÉGTELEN SÍK felület esetén emelkedik a horizont. Véges távolságban széllel rendelkező korong esetében a korong széle adja a horizontot és az mindig alatta van a szemmagasságnak (mégha milliomod fokkal is esetleg).
Amúgy ezt bárki kipróbálhatja egy tízforintos érmével is. :))
Egyetértek. Nem hogy nincs ilyen dogma, de elképesztő munkát fektetnek abba egyes fórumtársak, hogy ilyet ne kelljen kimondaniuk. A jelenség a modellnek egy olyan pofonegyszerű következménye, amit a laposFöldesek teljes erőbedobással ignorálnak.
"A laposföldes dogma szerint a horizont szemmagasságba emelkedik"
Nincs ilyen dogma. Aktív beszélgetőtársunk éppen most mutatott rá, hogy a horizont depressziószöge egy állandó, magasságtól független alfa szög. Azaz mindig a szemmagasság alatt van. Ha jól értettem mondanivalóját.
Ez persze ellene mond a tapasztalatnak, de biztos lesz valami magyarázata erre is.
A laposföldes dogma szerint a horizont szemmagasságba emelkedik, pedig ez nem igaz. Egyre magasabbról nézve egyre inkább alatta van. Persze pusztán szemmértékkel nézve nehéz észrevenni, de ugye nem vagyunk ősemberek.
Ezeknek egy része repülés nélkül, és/vagy egyszerű eszközökkel is ellenőrizhető.
Az én értékeim kamuk, és biztos vagyok benne, hogy a kolléga is csak a viccet látta a "feladványban". Ugyanis nagyon slendrián, ovis szintű a kiírás. Hogy definiáljuk, hogy látunk egy talpfát? Az egészet látjuk? Egy részét látjuk? Nincs definiálva, hogy mi a normál látás. Mindegy, butaság.
