Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét. Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik.
Ne mondj le semmirõl, mert ki amirõl lemondott, abban elszáradt. De kívánságaid rabja se legyél. Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves, mint szabadjára eresztett szenvedélyek közt morzsolódni. Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd, kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelidíted: igába foghatod õket és sárkányokkal szánthatsz, és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga.
Madár, ha rikoltana - ne felelj rá haraggal, kedvesem virág, ha nyílna ablakod előtt - játékból se tépd le, kedvesem madár és virág két gyönyörűsége életemnek. Így beszélek hozzád, kedvesem és magam értek a szóból Te csak élj vidáman! Élj s ha aludni térsz meg madár daloljon és virág nyíljon álmaidban.
"Vannak mesék, amik sosem érnek véget. Bennünk is, közöttünk is történnek tovább. Vannak mesék, igen, vannak. Vannak, amíg csak gondolkozunk, amíg hiszünk, amíg remélünk, amíg szeretünk. Örök mesék. Éltető mesék. Az ember meséi."
Ha gyönge a lélek - legyen bár szent és feddhetetlen -, sohasem örvendhet nyugalomnak; ám az erős lélek sem lelheti meg a nyugalmát e földön, ha nem tiszta és egészséges. A lélek nyugalma: a bölcsesség gyümölcse és koronája. Lelkünk nyugalmának záloga: a hallgatni tudó bölcsesség s a belőle fakadó gondolkodás.
Vannak boldog könnyek, fájó mosolyok, mindig lesznek szerelmek, míg a föld forog. Az élet szép, de élni tudni kell, az élet egy harc és benne győzni kell!
Kertemben kinn egy költemény szállt le az ösvényre elém. Szédültem a meglepetéstől. Szívem derült. A rím s a ritmus hálójával iramodtam mindjárt utána. De elrepült.
"A türelem gyakorlásához tulajdonképpen ellenség szükséges. Ellenségünk tettei nélkül nincs lehetőség arra, hogy kialakuljon bennünk a türelem és a tolerancia. Normális esetben barátaink nem teszik próbára türelmünket; azt csak ellenségeink tehetik meg. Ebből a nézőpontból ellenségünket legnagyobb tanítónknak tekinthetjük, és hálásak lehetünk neki, amiért alkalmat adott a türelem gyakorlására."
