Olvasta valaki közületek Peter de Rosa: "Krisztus helytartói, a pápaság árnyoldalai" című könyvét? Szerintem akit érdekel a pápaság története, annak ez kihagyhatatlan!
Ezek a püspökségek gyakorlatilag csak cimek voltak. Volt ilyen talán 15-20 db, a vatikáni tisztségviselők számára fenntartva."
Köszönöm az értékes információt, egészen jól illik a kitalált középkor Hungár naptár változatához. Egy sosemvolt római pápa bátran lehetett Portó püspöke... pergamenen! (Formózusz, 891-896)
Halvány smlékeim szerint a portói püspökség egyike a róma körüli egyhátmegyéknek. Konkrétan valahol Ostias környékén kell keresni egy kis falut. Ezek a püspökségek gyakorlatilag csak cimek voltak. Volt ilyen talán 15-20 db, a vatikáni tisztségviselők számára fenntartva.
"A kánonjog szerint azonnal bíborossá szentelendő (már ha addig nem volt az) ami után pápa lesz, tehát szigorúan technikai értelemben valóban csak bíborosból lehet pápa. De megválasztásakor még nem kell bíborosnak lennie."
A bíborost nem szentelik, hanem kreálják, és valóban nem kell bíborosnak lennie a pápajelöltnek a kánonjog szerint, sőt; püspöknek sem kell lennie, viszont, ha nem az, akkor rögtön püspökké kell szentelni.
(A lektort seggbe rúghatnád, hagyott benne pár elírást. Meg néhány elszólást is - ezekért kár volt.)
Talán majd egy későbbi kiadványban olvashatnánk a Szilveszter féle bulla azóta történt életéről is - ez pl. fontos lenne, hogy felmérhessük, miként viszonyult a honi történetírás az eléje tett adalékokhoz.
Ami a lényeger illeti:
III. Leo 1017-ről 1208-ra vált. Vatikánban és Rómában ez lehetséges, de hogy néz ki itthon?
A PÁPAI TÖRTÉNETÍRÁS
A pápaságnak magától értetődően története van, amelynek kezdetét a tudósok a 3. század utolsó évtizedeire teszik. A pápai történetírás kezdeteit a középkorra teszik, amely félig-meddig hivatalos jelleggel Chronica Romanorum pontificum, Gesta pontificum, Vitae Romanorum pontificum vagy csak egyszerűen Liber pontificalis címen jelenik meg Rómában. (Zimmermann, 15.)
Úgy tartják, hogy a LP legrégebbi kéziratai 7-8. századiak, amelyek egyben vaskos hamisítványok, hiszen az abban hivatkozott Damasus pápa és Szent Jeromos közötti levélváltás „olyan később keletkezett fikció, amely pápai tekintélyt kívánt tulajdonítani a Liber pontificalisnak…” (Zimmermann, 15.)
A LP-ről tudni kell, hogy a későbbi Gesta pontificum Romanorum legfontosabb forrása.
Zimmermann szerint „kétségtelen, hogy csak később keletkezett egybeömlesztett kéziratokkal rendelkezünk, és hogy a mindenkori végpontok alapján csak különböző szerkesztésekre következtethetünk, ami különösen a 6. század elejére és a 7. század végére igaz.” (Zimmermann, 18.)
Bartolomeo Sacchi, ismertebb nevén Platina nyomán a 15. század végétől úgy tartják, hogy a LP szerzője a római egyház tudós könyvtárosa Anastasius, aki 855-ben ellenpápa is volt kis ideig.
Itt máris meg kell állnom, és szembesítenem kell Katus László 6. és 7. érvét a tudomány által elfogadott nézetekkel.
A kutatóknak a rendelkezésére áll a Liber pontificalis régebbi része, amely érdekes módon II. Hadrianus pápa [AD 867-872] életében hirtelen félbeszakad. Egészen konkrétan akkor, amikor a pápa hittérítői visszatértek Borisz Bolgáriájából gazdag ajándékokkal megrakodva. A titokzatos történetíró szerint többekben gyanút keltett, hogy a misszió hirtelen befejezésében vesztegetés is szerepet játszhatott. Ezért az igazságot majd Krisztus mondja ki ebben az ügyben az utolsó ítélet napján. Ezekkel a szavakkal végződik II. Hadrianus pápa hirtelen félbeszakadó életrajza. (Zimmermann, 96.)
A Liber Pontificalis pedig egy nagyon furcsa jóslattal zárul, nevezetesen a „sötét korszak” előrejelzésével!
Ez számunkra annyit jelent, hogy a pápai életrajzgyűjtemény régebbi részét nem írhatták Hadrianus pápa életében, hanem csak a „sötét korszak” befejeződése után. Ezzel csak azt kívánom jelezni, hogy megszakadt az a szorgalmas folyamatosság, amelyet Katus maga is elismer:
„A Könyv” írása időnként hosszabb időre abbamaradt, pl. a 9. század vége és a 12. század eleje között. A hiányzó életrajzokat a későbbi folytatók időközben keletkezett különböző feljegyzések, elbeszélések, valamint a pápaság egyéb történetírói munkáinak felhasználásával igyekeztek pótolni.” (Zimmermann, 7. Előszó a magyar kiadáshoz, Katus László)
Ez bizony egészen mást jelent, mint a fentieket megelőző, az érdeklődő olvasót félrevezető állítása:
„Ez a pápaság ’hivatalos’ története, hiszen a művet Rómában, a pápai kúriában írták több mint ezer éven át folyamatosan, időnként átdolgozva, kiegészítve az elődök szövegét.” (Uo. 7.) Visszatérve tárgyunkhoz, a pápai történetíráshoz, megállapítható, hogy, a pápai történetíróknak az IDŐ több mint KÉT ÉVSZÁZADRA elvette a kedvét az írástól.” (Zimmermann, 97.)
A kánonjog szerint azonnal bíborossá szentelendő (már ha addig nem volt az) ami után pápa lesz, tehát szigorúan technikai értelemben valóban csak bíborosból lehet pápa. De megválasztásakor még nem kell bíborosnak lennie.
"" MI A PÁPASÁG?
A pápa elnevezés a görög atya szóból származik. Az első évszázadokban pápa megnevezést használta valamennyi püspök, sőt kezdetben az egyszerű áldozópapok is. A pápa elnevezés még a VI. században is megillette a püspököket. A VII. századtól viszont a pápa elnevezés már kizárólag már csak mindenkori római püspököt illette meg. (Gergely, 7.)
A pápát a római katolikus egyház Szent Péter apostol utódának tekinti, és az egyház legfőbb tanítójának és vezetőjének ismer el, mert az összes püspökök között az első; elsőséggel (primátussal) rendelkezik. (Hangay, 5.)
A pápa Krisztus földi helytartója, és így az egész egyház feje Róma püspöke különleges helyzetben van a püspökök között.
A 8. századtól Róma városa körül, Itália középső részén, frank támogatással kialakult a pápai állam. Evvel a pápaság a nemzetközi hatalmi politika egyik tényezőjévé vált, akár akarta, akár nem. A missziós (hitterjesztő) küldetés mellett megjelent a pápai diplomácia is.
A pápai állam sohasem volt nagy kiterjedésű, de a középkorban a kereszténnyé vált európai népek előtt a Szentszéknek olyan óriási tekintélye volt, hogy a pápaság nagyhatalmi szerepet játszhatott. A pápa az akkori feudális társadalmi és állami berendezés szellemében az európai országok uralkodóit hűbéresének tekintette, engedelmességre akarta kényszeríteni őket. (Hangay, 7.)
A hűbéri viszonyból természetesen adódott az adózás intézménye is.
A pápaság 1200 körül III. Ince pápa idején élte fénykorát, mint Európa irányító hatalmassága.
Ki lehetett pápa?
Az ősegyházban és a középkor első felében úgy lett valakiből Róma püspöke, tehát pápa, mint ahogy bármelyik másik egyházi közösségben valakiből püspök lett. Székvárosának a papsága választotta a hívőkkel együtt a szomszéd püspökök részvételével, akik aztán fel is szentelték a szolgálatra.
A választásokba azonban a történelem során a római előkelő családok és különböző uralkodók, főleg a kelet-római, majd a német-római császárok jónéhányszor beleavatkoztak érdekeik érvényesítésére. Ez ellen a katolikus egyház úgy védekezett, hogy fokozatosan kialakította a pápaválasztás új rendjét. 1059-ben II. Miklós pápa bullája ruházta a választás jogát a bíboros püspökökre (kardinálisokra). A bíborosokat pápa választja ki, s mint munkatársai osztoznak az egyházkormányzati felelősségben. Így lett a bíborosi testület (kollégium) az egyházkormányzat fő tényezője. A 12. századtól a legfontobb kérdéseket a pápa és a bíborosok tanácskozásán, a konzisztóriumban tárgyalták. (Hangay, 10.)""
'''Formosus''' was born around 816, in Ostia. He became Cardinal-Bishop of Porto in 864. He undertook diplomatic missions to Bulgaria (866) and France (869 and 872), and he persuaded Charles the Bald, King of France, to be crowned by the pope. As early as 872 he had been a candidate for the papal see. But due to political complications he left Rome and the court of Pope John VIII in that year. John convened a synod, and Formosus was ordered to return or be excommunicated on charges that he had aspired to the Archbishopric of Bulgaria and the Chair of Peter, had opposed the emperor and had deserted his diocese without papal permission, had despoiled the cloisters in Rome, had performed the divine service in spite of the interdict, and had conspired with certain iniquitous men and women for the destruction of the papal see. The condemnation of Formosus and others was announced in July 872. In 878 the sentence of excommunication was withdrawn, after he had promised never to return to Rome or exercise his priestly functions. John's successor Pope Marinus I in 883 restored him to his Diocese of Porto. Following the reigns of Marinus, Pope Hadrian III (884-885) and Pope Stephen V (885-891), Formosus was elected Pope on October 6 891. Formosus was forced to crown Duke Guido of Spoleto Roman Emperor in April 892. Other immediate issues were that in
http://pope-formosus.area51.ipupdater.com/
Porto
Map showing Porto district in Portugal A modern view of the ancient city of [[Porto, the city that gave the name to the country.]] Porto (in English also Oporto), population 263,000 in 15 parishes, with 1,551,950 in the metropolitan area, is Portugal's second city and district seat. It is situated in the north of the country, on the northern bank of the Douro River, just in from the coast of the Atlantic Ocean. The country and the Port Wine (Portuguese: Vinho do Porto) owe their names to the city of Porto. One of Portugal's most internationally appreciated products is Port Wine. Its name comes from the fact that it ages in cellars in Porto's sister city Vila Nova de Gaia, just across the river.
