Nyilván más forrásokat ismerünk, de én nem vagyok specialista ezen a területen.
A görög, asszír történelmi feljegyzésekben állítólag a jóval korábban jelennek meg a kimmerek a kaukázustól délre (úgy ötven évvel), mint a szkíták, előlük menekülve (majd azok utolérik őket).
Lehet hogy nem így volt. Mondom, nem foglalkozom sokat a témával, de én így olvastam.
"Tacitus is majd fél évszázaddal a kimmerek anatóliai megsemmisülésük után ír a kimberekről, --- talán van rá esély, hogy egy kis csoportjuk túlélte"
Mint ahogy a parthus topik 5435. hsz.-ában írtam:
"Ezzel kapcsolatban a kimmer–kimber párhuzamra hívjuk fel a figyelmet, annál inkább, mert Prokopiosz szerint a hunokat vagy legalábbis egy részüket hívták kimmereknek a régi időkben (J. Haury szerk.: Libri de bellis VIII – Opera omnia I–III; Lipcse, 1905–1913, 501–502. o.). Az ékiratok gimirru népe sem vált ezek szerint köddé, sőt Európa északabbi részeiről – a tótokkal, vagyis a teutonokkal karöltve, akiken még nem a későbbi szlávok értendők – Rómát is keményen támadták. Elképesztően erős seregeiket csak Marius tudta szétverni Kr. e. 101-ben a vercellae-i csatában (itt szerzett elévülhetetlen érdemeket lovassági parancsnokként Sulla, a későbbi diktátor)."
"A kimmerek a kr. _előtt_ 8. századig a Kaukázustól északra, majd később délre élő nép volt."
Nem lehet, hogy fordítva? Előbb attól délre, aztán északra.
Illetve a szküthákhoz hasonlóan sokáig tanyáztak Transzkaukáziában, majd a Kaukázus lejtőin, a hegység lábainál és annak völgyeiben?
"a kr.e. 8. sz.-ban feltűntek a keletről jövet a szkíták "
Semmi bizonyíték arra, hogy keletről jöttek volna. Az összes forrás azt támogatja, hogy délről-délnyugatról költöztek fel a hegyvonulat túloldalára.
"Majd egy évezredet átívelve valószínűtlen, hogy "igaza" lenne, inkább arról lehet szó, hogy mint ahogy a magyarokat is türköknek, hunoknak címkézték, a hunokat kimmereknek, régi, kora ókori forrásokra alapozva."
Meg arra is van példa, hogy az ógörög források a hettita kulturális vívmányok megszületését a szküthákhoz kötik (Ephorosz stb.), azaz a királyi szküthák eszerint azonosak a Hatti Birodalom vezető etnikumával. Nem kell mindig toposzra gyanakodnunk.
A kimmerek a kr. _előtt_ 8. századig a Kaukázustól északra, majd később délre élő nép volt. Azért csak addig, mert kb. akkor, a kr.e. 8. sz.-ban feltűntek a keletről jövet a szkíták (saját nevükön: skuda 'lövő, lövér, nyilas', lásd Szemerényi, 1980). A hatodik században a skíták végleg megsemmisítő csapást mértek rájuk. (A kimmerek nevét őrzi Gomorra város neve a Bibliában).
Szerintem Prokopiosz, ha a hunokról azt írja, hogy korábban kimmereknek hívták őket, annak az áldozata, ami oly sokszor előfordult, a hasonló kultúra (lovasnomád, íjász) alapján aggata rájuk a jelzőt. Majd egy évezredet átívelve valószínűtlen, hogy "igaza" lenne, inkább arról lehet szó, hogy mint ahogy a magyarokat is türköknek, hunoknak címkézték, a hunokat kimmereknek, régi, kora ókori forrásokra alapozva.
Tacitus is majd fél évszázaddal a kimmerek anatóliai megsemmisülésük után ír a kimberekről, --- talán van rá esély, hogy egy kis csoportjuk túlélte, jelentéktelenségben tengette életét addig, míg a Germániában meg nem örökítették őket ismét. Talán van rá esély. De hogy mennyire ici-pici, vagy mennyire nagy, az legyen a történészek dolga. Nem tudom.
[1] Szemerényi Oswald, 1980: "Four old Iranian ethnic names: Scythian - Skudra - Sogdian - Saka", Verlag der Österr. Akad. der Wiss., Wien 1980
"Az Avar Portálon előkerült Prokopiosz egy szövegrésze, amelyben a bizánci krónikás lényegében azt állítja, hogy a hunok eredeti neve a kimmer volt."
Az m > b hangátmenet gyakoriságára tekintettel fontos lehet Tacitus egy szövegrésze a Germania 37. bekezdéséből. Ez a kimberek népéről szól, akik előbb a kelta szövetségnek lettek a tagjai, majd germán környezetbe kerültek (bár tulajdonképp a germanizálódás is egy ázsiai eredetű nép hódítását jelentette, az ő nevüket kezdték alkalmazni a meghódítottakra):
„Germaniának ugyanezt a kiöblösödését az óceán közvetlen közelében a kimberek lakják. Kicsiny most e törzs, de dicsősége nagy, s a régi hírnév nyomai szerte megvannak: mindkét parton téres táborok, melyeknek kerületéből most is lemérhetnéd a nép sokaságát s hadi erejét, és egy oly nagy kirajzás hitelét. Hatszáznegyvenedik évét élte városunk, mikor Caecilius Metellus és Papirius Carbo consulsága alatt először jött híre a kimber fegyvereknek.”
Még a Feröer-szigeteken is őrzik a hun (vagy szkütha?) sapka emlékét. Remélem, nem értem félre...
”Hvanngarðurin” fra Syðrugøtu bygd, Færøerne. Bådsvende i en sjeymannafar ca. 1839. Fotografiet findes på Norsk Sjøfartsmuseum, Oslo. Kilde: Andras Mortensen: "Hin føroyski ródrarbáturin" (s.185).
Figurer fra Det historiske museum i Xi’an. Anført som Xiung Nu, dvs Hunnerne. Fundet i grave dateret til Tang dynastiet, dvs. 618-907 e.Kr. Der er nogle få rester af maling på figurerne, og man kan se at hår og skæg har været sort, og huden hvid.
Hun áldozati üstöt találtak a Balatonlelléhez tartozó Rádpusztán, a 67-es út építését megelőző régészeti feltáráson. A szenzációs leletről Honti Szilvia és Németh Péter Gergely régészek adtak tájékoztatót.
A Kr. u. V. századból származó rekvizitum a népvándorlás kori régészeti hagyaték kiemelkedő lelete. Jelentőségét az adja, hogy most először sikerült hiteles, módszeres és szakszerű feltárással napvilágra hozni a hunok temetkezésének ezt a jellegzetes kellékét. A kutatás számára ismert korábbi darabok (Törtel, Kaposvölgy, Várpalota környéke) előkerülési körülményeiről minimális információ állt rendelkezésre.
A rézből készült üstöt egy gödör aljába fektetve találták meg, 100 cm mélyen. A 22 kg súlyú, gazdagon díszített, 60 cm magas edény szinte teljesen ép, több helyen javítások nyomát viseli magán. Az üstöt a hun előkelők halotti búcsúztatójához tartozó áldozati szertartás során használhatták. Ennek nyomát jelzi a szája körül kívül-belül megmaradt vastag koromréteg. Eltemetése előtt vászonba vagy bőrbe burkolták, ennek maradványai az üsttesten megmaradtak.
A régészek óvatosan nyilatkoztak a földbe kerülés idejével kapcsolatban, ez valószínűleg Kr. u. 425--455 között történhetett.
I inform that i have find that it could be the first Atilla Coin, with his portrait, mint in Gandhara. On the obverse : Atilla left, Atilla write in Greek On the reverse : His oncle, rex RUGA, and RUGA write. The module is like an as in Bronze.
Olvasom a topicot és még mindig van egy kis hiányérzetem. Azt érzem hogy a hun kérdésnek csak a felszínét /divatosabb/ érintő dolgokról van beszélgetés. Nem látom a hun birodalom vagy jobb szó a hun egység kialakulásáról szóló eszméket. Azt gondolom a hunok ázsiai szerepléséről keveset beszélünk. Tou-man és fia Mao-tun meg sincs említve.
Ibn Battúta a Krím-félsziget tájékán, Szedsidsán városában kóstolta meg ezt a fehéres színű italt, amelyről a helyiek elmondták neki, hogy kölesből készül. Azonban annyira csípősnek találta, hogy nem akart vagy nem tudott sokat inni belőle. Ő buza alakban jegyezte le a nevét.
„Pápai-Páriz Ferenc említi, hogy a bózáról először a görög Hekataiosz írt, aki Nagy Sándor udvarában nevelkedett fel, s onnan Ptolemaiosz udvarába került. Ő volt az, aki az egyiptomiak és izraeliták történetét megírta. Munkájában egy italt említ, a parabiát, mondván, hogy a paeonok árpából sört főztek, kölesből pedig parabiát. A paeonok görögök voltak, s szomszédságukban éltek a kunok, amíg a tatárok tovább nem szorították őket. Pápai-Páriz azt hiszi, hogy a kunok a bózafőzést a görögöktől tanulták. Kijelentését szómagyarázattal támogatta: a ’parabia’ szó, a görög ’pará’ és ’bia’ szavakból tevődött össze és annyit jelent, mint ’erőre való, jó erejű’. A bia szóból lett volna biazo, utóbb bozia, bóza. Kétségbe vonjuk ezt az erőszakos magyarázatot, amely egyetlen ’b’ betű közös voltán fordulna meg. Ez az állítás annál is inkább valószínűtlen, mert az italt a görögök nem tisztán kölesből, hanem kölesből és conyzaból főzték. Nagy a valószínűsége, hogy itt egy ősi kun vagy egy ősi magyar szóval állunk szemben.”
„… valamikor a magyaroknál és kunoknál nagyon kedvelt ital volt a bóza, de a magyarok hamar felhagytak vele, míg a kunok továbbra is fogyasztották. De kedvelt ital maradt Törökországban, ahol – mint Márton írja – még az anyák, sőt a gyerekek is éltek vele … a magyar orvosok mint gyógyszert kezdték alkalmazni. Körösi Gáspár becses gyógyszernek tartotta. Mikor Nádasdy Tamás nádor felesége megbetegedett, bózát itatott vele. Páciense valóban meggyógyult. Tekintettel arra, hogy a bózában közel annyi tejsav volt, mint a mai joghurtban, az ital valóban egészséges lehetett. Csak persze meg kellett szokni. A tejsav baktériumölő tulajdonsága eléggé közismert, aminek felismerése Körösi Gáspár kitűnő orvosi érzékére utal. Megemlékezik gyógyító hatásáról Kramer János temesvári katonafőorvos is, aki Linnének, a nagy botanikusnak volt legkedveltebb tanítványa. Kramer bejárta egész Magyarországot, és jól ismerte a bózát. Azt állította, hogy a bóza vizelethajtó ital, s erre a célra sokszor ajánlotta betegeinek.”
nov. 21. szerda, 19 óra: “Hunok a selyemút mentén"
Dr. Obrusánszky Borbála történész - keletkutató előadása
a 2006-os észak-kinai expedíció eredményeiről
Észak-Kína hatalmas területe egykoron a hun birodalom fennhatósága alá tartozott, ezért ők ellenőrizték a hatalmas eurázsiai kereskedelmi utat, a selyemutat. A hunok gazdag anyagi és szellemi kultúrája, építészeti öröksége máig megtalálhatók végig az észak-kínai tartományok emlékei között. A hun kutatás egyik új területe lehet Tibet, melynek buddhizmus előtti történelmét még csak most kezdik feltárni külföldi és kínai szakemberek. A régi tibeti vallás, a bön hit magyar szempontból még sok érdekességet tartogat számunkra.
A feltárás
Temetkezési jelenet 
Az ukoki hercegnő múmiája a pazürüki kurgánoktól jóval délebbre található...
Koronás fők ábrázolása Pazürükből, az Altáj hegységből
Heftalita-hun király ábrázolása a mai Afganisztán területéről
1. Hun nehézpáncélos lovag a Kr. u. IV–V. századból
Még a Feröer-szigeteken is őrzik a hun (vagy szkütha?) sapka emlékét. Remélem, nem értem félre...
Figurer fra Det historiske museum i Xi’an. Anført som Xiung Nu, dvs Hunnerne. Fundet i grave dateret til Tang dynastiet, dvs. 618-907 e.Kr. Der er nogle få rester af maling på figurerne, og man kan se at hår og skæg har været sort, og huden hvid.
Hun üstöt találtak Balatonlelle-Rádpusztán
" Kik voltak a hunok?" Hát a németek úgy 
