Szióka:) Köszönöm, hogy ezeket megirtad... Ennyire azért nem voltam tisztában a helyzettel... Már mint azt, hogy karmolással és harapással terjed a toxin. Az én cicám játékból ráfog rendesen és harapdál is, de csak ha kifejezetten játszik... Nem haragból és nem durván. Tehát akkor nálunk nyugodt lehet a kismama, mert soha nem lehet baja.. Majd elmondom neki is, hogy nincs mitől tartania. Én megszoktam a cicákat... bár évekig nem volt, most ismét van...és imádom... :))
Xexis! Remélem, azt tudod, hogy a cicák szervezete termel egyfajta toxint. Az, aki hosszú ideje együtt él velük, immunissá válik, viszont, aki csak ritkán, vagy egyáltalában nem érintkezik a cicákkal, védtelen. Terhesség alatt, ez a veszély fokozódhat. Természetesen, a jól nevelt cicák nem bántanak senkit, mert ez a méreganyag, csak karmoláskor, vagy harapáskor juthat az ember szervezetébe.
A perzsák gyönyörűek! Különösen, a kék jegyű, ha jól látom. Nem igazán látszik a szín. Viszont, a vörös jegyű egyértelműen látszik. Ha sikerül a gépre föltennem Gesztenyési Bélát, és a nejét Vandát, megmutatom. Bélus fekete, Vanda teknőc tarka volt. Mindig vártam, hogy lesz egy teknőc fiú- a világon ötöt jegyeztek be csak a tenyésztők. Sajnos, nem sikerült. Bélus, is és Vanda is minősített tenyészcicák voltak.
Nagyon jól teszed, hogy nem ajándékozod el azokat a cicákat, akik eddig szerettek Téged, és akiket szerettél, és szeretsz most is... És ez maradjon is igy...! Sok buta ember van a földön... Pld: Az egyik rokon kislány jött hozzánk pár órára egy kisbabája van, egy pedig most 4 hónapos a pocijában. Tudta, hogy van cicánk !!!! Mégis amikor az ajtót kinyitottam ott helyben közölte velem, hogy zárjam el valahova, tőle távol, mert a babának baja lesz... Én szeretem ezt a rokon kislányt, de annyira felbőszültem, hogy azt találtam neki mondani... a cica nekem olyan, mint neked a gyermeked... Te elzárnád, ha én kérném... ? Néhány másodpercig farkasszemet néztünk, aztán belépett, elnézést kért... Azóta nem jut ilyen kérés az eszébe. Lehetséges, hogy beteg, elhanyagolt cicától baja lehetne esetleg a babájának... de az ápolt és egészséges, szobacicától nem !! Egyszóval, helyeslem ahogy gondolkodsz.... :))
Nekem is van néhány szinte hihetetlen, de igaz történetem róluk, és sok kedves, apró emlék, például, amikor a játszótéren Yoda, a kandúrom (még szinte kölyök volt), ahová lejártunk sétálni pórázon (!!!) hancúrozott a gyerekekkel. Még el is engedhettem, ő nem szaladt világgá, ott maradt a homokozóban. Bízott bennem, és nem félt a gyerekektől. (A mai napig nem fél semmitől, ami csak a kutyák miatt nem túl praktikus.)
Köszi a jókívánságot, cserébe hoztam én is egy képet neked Yodáról és Dorináról. (A többiek már ismerik őket.)
Több, mint 20 éve tartok cicákat, de még sem a fiam, sem mi nem lettünk betegek tőlük. Igazad van, ha tiszán, és egészségesen tartod, nem lesz semmi baja a babának. Örülök, hogy tetszett atörténet, pláne, mert megtörtént. Olyan hihetetlen dolgok történnek néha, hogy ha nem látnám, nem hinném el.
Sheldi, nagyon szép ez a történet! Nagyon sajnálom azokat a gyerekeket, akik kimaradnak ebből, mert a szüleik nem akarnak állatot tartani. Én most várom az első babámat, és némelyek megrökönyödve kérdezték, hogyhogy nem ajándékozom el a macskáimat. Én ugyanilyen megrökönyödve néztem rájuk, mert nem értettem. Szerintem egy kis állattól a gyerek csak jót tanulhat, minden téren. (Azt a feltételezést pedig, hogy megbetegedhet tőle, szintén kikérem magamnak, hiszen egy egészséges, tiszta maccs nem okozhat gondot. Persze nem fognak egy ágyban aludni az első években, de amúgy...!!!)
El ne felejtsem, attól, hogy nem jövök annyit, mint régen. . Te még gyere az én topikomba... ha itt nem lesz kivel, talán ott folyamatosabban lehet beszélgetni... Talán ....
Szia:) Aranyos kis sztorid hoztál.... Én is haragszom, ha rossz embert az állathoz hasonlitják... Nagyon nagy sértés az állatokra nézve.. Ők nem gonoszak, feltétel nélkül szeretnek, és hűségesek... stb. ...Nem úgy, mint sok embertársunk..
Az első cicámat 350 km-ről hoztuk, kb egy, másfél éves lehetett. Ha tudok, majd teszek fel képet róla is. A fehér nagyija volt. 16 évig élt velünk. A fiam három éves volt, az udvaron bugdácsolt, majd hirtelen felkiáltott. Rohantam ki a konyhából, mindenre felkészülve... Mit látok? Finci, a cicus egy apró, élő egeret vitt a fiamnak.
Letette a lába elé. A kiáltással a tetszését fejezte ki. Amikor az egérke el akart osonni, a cica visszapofozta,az akkor már térdelő, kacagó gyermek elé.
Nem lett semmi baja senkinek. Az egeret elengedtem a fölöttünk levő erdőbe, a cica kapott egy tál finomságot. A fiam pedig alig várta, hogy elmesélhesse valakinek.
Egyébként már sok egeret mentettünk meg a cicáinktól, mert én még őket is sajnálom.
Finci mellé kaptam egy fekete perzsa kandúrt, és nem sokkal később egy tenőctarka nőstényt. Állandóan verekedtek, nem játékból. Ezt onnan tudom, mert egy alkalommal Finci közéjük állt, és szó szerint lekevert egy, egy pofont mindegyiknek. Ezután rend lett. Még mondja valaki, hogy az állatoknak nincs eszük. Szerintem, a legnagyobb sértés, ha a rossz embert az állatokhoz hasonlítjuk.
Remélem, nem untattalak benneteket, ezzel a hosszú sztorival!
Én sajnos, nem ismertem akit gyászoltok, de megható, és nagyon kedves, ahogyan az emlékét felidézitek. Azok az oldalak, és természetesen a szívetek örökké "életben" tartja.
Karácsonyi Yoda
Dorina elaludt az Animal Planet nézése közben
