Én egyszer nagyon mellényúltam, az egyik fórumon a kolléga valamiért mindenben hosszú ú betűt használt. Szóvátettem, és kiderült, hogy nem mindenki tanulja iskolában a magyar nyelvet. Na, akkor nagyon szarul éreztem magam.
Ami viszont nagyon tud zavarni, ha külön írják, amit egybe kell (igekötők főleg). Aztán mióta többet használom az okostelefeont, rájöttem, hogy az szedi szét, de a google helyesírás-ellenőrzője is hibásnak jelöli, ha egybe van írva, és egyre többen használják rosszul.
Feri rémlik, de nem tenném rá a nyakam :) De mindegy is, a lényeg az, hogy helyén kell kezelni ezt a "helyreigazító" dolgot, senki nem bántó szándékkal tesz ilyet itt, ebben biztos vagyok :)
Én is kb 30+ évemet úgy éltem le, hogy csak az "egyenlőre" létezett és épp itt hívta fel valaki a figyelmemet a hiányosságomra :) Azóta lépten nyomon megemlítem a helytelenül használónak, mert "zavar". :)
Illetve amitől feláll a nem létező szőr is a hátamon, az a "-nákozás". Hú, hát attól falnak megyek azonnal :)
Ahogy azt Bjaca megfogalmazta nem helyesírási hibát emeltem ki, hanem egy olyat ami jelentősen megváltoztatta a mondat értelmét. Én sem szoktam itt sírni azon, hogy valaki elgépel valamit vagy csak egy b kerül a jobb szóba.
Rendkívül sajnálom azt, hogy számodra kényelmetlen és sértő az ha kijavítják a gépelési/helyesírási hibáidat, de egyrészt mint azt te is felismerhetted volna nem erről volt szó, másrészt pedig (és ez a legfontosabb): nem neked szólt. Nyugodtan átugorhattad volna sértődés nélkül.
Én mindig képtelen voltam nyelvtant tanulni. Ami valahogy magától ment, az ment, ami nem, az istennek se. Az irodalom más volt, ott olvas az ember és gondolkodik. Esetleg olvas hozzá irodalomtörténetet (most nyilván nem a szakemberről beszélek, csak a közember fogyasztóról).
Nemcsak elütök, van azért jó pár egyéb hiba, amit el szoktam követni attól tartok. Például szórend.
De ezen a platformon nekem belefér.
Az, amikor az Internetes média olvasottabb szereplőinél és rettenetesen író valakik vannak, na az tényleg nem OK. Ha valaki foglalkozás szerűen ír, akkor az tanuljon meg írni. Ott szerintem is elfogadhatatlan romlás zajlik. Attól, hogy nem lesz belőle néhány nap múltán csomagolópapír, az még "újság".
Az elütés és a rossz helyesírás nagyon nem ugyanaz a jelenség. Félreütéseket szerintem nem is érdemes szóvá tenni, a rossz helyesírásról meg nem mindig tehet az ember. Volt már itt szó Ragacsról, aki soha nem tanult magyarul írni, ahhoz képest nagyon ügyes (tényleg, jól eltűnt ő is mostanában). Volt tanítványom, aki a múlt idő egy vagy két t-jét sem volt képes megjegyezni (többek között) az érettségi dolgozatában sem. Így utólag azt gondolom, diszlexiás volt, de akkoriban ezt a szót nem is hallottuk. A helyesírás alapján azért általában lehet következtetni valakinek a műveltségére, iskolázottságára, de ez már egyre kevésbé igaz és vannak kivételek is. Mondjuk a neten nekem is természetes, hogy "lécci", de máshova biztosan nem írnám le.
Nekem egykori magyar szakos tanárként időnként nagyon bántja a szememet, amit a neten olvasok, de inkább elengedem. Néha nem bírok magammal, de csak olyanokat szoktam szóvá tenni, amik elég egyértelműek, mégis rosszul terjedtek el. "Kedvencem" a muszály. :)
Amit így a vénülő fejemmel nem tudok megemészteni, az a -ban/-ben és a -ba/-be ragok megkülönböztetésének képtelensége. Tényleg annyira bonyolult eldönteni, hogy még csak megyek a bolt felé, vagy már oda is értem? Ilyen hibákat hallok időnként rádiós műsorvezetőktől is, és egyre terjed.
Egyébként sztem úgy a legnehezebb. Mármint a billentyűt nézve több ujjal.
Egyrészt állandóan fel kell nézni, hogy jó-e, ami a képernyőre került. Ha azt nézem, nagyjából rögtön látom.
Másrészt keresgeti az ember a bötüket. Tényleg, tényleg nem tudom már, hogy jött, a gépírókat úgy tanítják, hogy azok sem nézik a billentyűt, csak ott vannak direkt automatizmus segítő gépelési gyakorlatok, amik jó rutinokat alakítanak ki. Nekem ez kimaradt, úgyhogy nem feltétlenül azokkal az ujjakkal ütöm a megfelelő billentyűket, amitől a leggyorsabban menne.
Egyszer megmutatta nekem valaki, elvileg érthető volt, de nyilván nem azt tanultam meg.
A sok ujjnál főleg két tévedés van: "elteszed" a jobb kezed két centivel és már nem azt ütöd, hogy IGEN, hanem OHEM, mert a ballal kellett ütni az E-t, de a többitől mind balra ütöttem. Vagy egyszerűen a koordináció rossz, mivel több ujj kalapál gyorsan, nem stimmel a sorrend.
Egyáltalán nem tudatos folyamat volt nekem a gépelés tanulás, csak sodródtam bele.
Még 1990-ben az első főiskolán mondták, hogy be kell adni majd sok dolgozatot, gépelve. 1990. Honnan a fenéből lőjünk gépírót?
Volt egy számítógépterem a suliban, ott tartottak 286-os gépeken DOS. WORDPERFECT tanfolyamokat. Perceket kellett várni egy "nyomtatási kép" előnézetre és kb 200 billentyű kóddal lehetett a szöveget mindenféle szempontból formázni. Nekem ez volt az őskor.
Volt egy kis szoba, 4 db 386-ossal, azokon már windows 3.0 volt.
Innen még hosszú volt az út a "vakon gépelésig", és nyilván sosem lett tökéletes meg már nem is lesz, de használható képesség maradt.
Én is próbálok több ujjal gépelni, de nekem még nézn kell a billentyűzetet. Nálam az a gyakori, hogy az gy helyett yg-írok. És olykor előfordul velem, hogy j helyett ly-t írok, ennek okára még nem jöttem rá. De hát mindenkinek van valami "hibálya".
A sors iróniája sokszor önirónia is. Ezt elütöttem, észre is vettem, de aztán úgy gondoltam, épp jó ide.
Az elütésekből nálam azért van sok, mert sok évig napi 12-14 órát ütöttem a billentyűt (nem játék, jó?), eközben nem szabályosan, de megtanultam sok ujjal gépelni úgy, hogy közben a képernyőt nézem, nem a klaviatúrát.
Évek óta keveset dolgozom számítógéppel és sokat kopott a gépelési gyakorlatom, még mindig "vakon" és sok ujjal, de nagyon sokat ütök el és kell visszatörölnöm. 2-4 karaktereket, mert annyival szoktam előrébb lenni, amikor észreveszem. De nem is mindig veszem.
Ha "szabályos" tanult lenne a kéztartásom helye a klaviatúra felett, kevesebb lenne az elütés. De mivel az évek és a szükség tanított, eddig jutottam.
Van barátom, aki olyannyira kultúrlény, hogy amikor 10 évig együtt dolgoztunk egy szervezetben és kvázi 3 naponta találkoztunk és közösen vittünk projekteket, akkor is minden e-mailt úgy kezdett:
Kedves István!
és a végén mindig kiírta: "Barátsággal: ----------teljes név." Mindig kiírta a teljes nevét.
Megszoktuk ezt így, ő ilyen volt és ezzel nem is volt semmi probléma.
Elismerem, hogy ez egy kommunikációs gesztus, de tényleg minden nap kötelező?
A probléma az lett volna, ha ő ugyanezt elvárja a vele kapcsolatban állóktól, nem tette.
Nem lúdtollal írunk már olyan leveleket, amikben a néhány mondatnyi mondanivalót körbeveszi kétszer annyi udvariassági frázis.
Nem mondom, hogy a helyesírás ne lenne lényeges dolog, de szerintem ma már nagyon eltérő platformokon kommunikál az ember és a platformok is alakítják/torzítják az ez irányú igényeket.
El tudunk jutni oda, hogy a messengeren "áá", "ŐŐ" meg a 100 féle emoji a kommunikációs eszköz
Simán el tudom képzelni, hogy van, aki azt érzi, a helyesírási hibákat szóvá kell tenni, merthát a helyesírás az a magyar emberi lét alapköve...
Engem inkább az szokott zavarni, amikor szóvá teszik. Viszont nagyon ritkán teszem szóvá ;-) talán csak ha nincs jó napom ;-)
Nekem személy szerint elég ritkán szokták (akár itt, akár máshol) felhívni a figyelmet az ilyen hibáimra, pedig elég sokat hagyok. Így nem is tudom igazán eldönteni, de úgy hiszem, általánosságban érzem túl sokszor, túl jelentéktelen esetekben ennek a szóba hozását, de személyesen azt hiszem nem szoktam megsértődni. Pláne nem tartósan.
Inkább nem érzem olyan fontosnak ezt a dolgot, amennyire sokszor látom emlegetni.
Ez itt csak egy palackposta, amit van szerencsénk egymásnak dobálgatni, de sokkal gyakrabban halásszák ki és válaszolnak rá, mint a tengereken.
Amikor munka anyagokat, hivatalos levelet, ilyesmit írunk, na az más. Ott fontos, lényeges, sok-sok oknál fogva.
Szerintem - és ez még nyilvánvalóbban vitatható magánvélemény, hogy van "progresszív csipkelődés", amivel feldobjuk egymás napját, de szvsz nem minden működik így. A helyesírási hibákkal az a gáz, hogy nyilvánvaló és egzakt dolgok (99%). Van egy Internetes barátom, én tök bírom. Nem úgy indult az életben, hogy 18 évig járt rohadt sok iskolába. Borzalmasan ír, tényleg. De ha ezt minden alkalommal az orra alá dörgölném, akár emojival a végén, akár nem, szerintem nem lenne barátom, csak "igazam".
De elfogadom, hogy ezt esetleg túl sarkosan látom.
És így lesz egy baráti csipkelődésből alig pár lépcsőben életre szóló sértődés mert az emberek nem nézik meg a sor végén az írásjeleket. Mindenesetre lenne egy fogadásom, hogy a címzett amúgy érteni fogja, és a helyén fogja értékelni.
Ma, hogy 1 hét óta az első nap, hogy nem vagyok lázas, rápróbáltam az 1400 wattos szülinapi botmixerre.
Ebben az esetben kijelenthető, hogy méret teljesítmény pedig számít a konyhában is.
Volt tehát a humuszkészítés. A 750 wattos Bosch boldogult a feladattal, de melegedett. Amikor belenyomtam a kulimászba, akkor érezhetően lassult, remegett, csörgött.
Jött tehát az 1400-as (Ufesa). Ez szemrebbenés nélkül tolja a fenti feladatot. A hangja kicsit változik a kulimászban, de nem érezni jelentős fordulatszám csökkenést. Majdhogynem krémesre kaszabolja az anyagot. A csicseriborsónak is van egy kicsit keményebb héja. A kisebb mixerrel ez a héj apró, de szájban érezhető darabokban marad, maga a borsó bele szép krémes lesz. Az 1400-assal a krémesség határozottabb, szinte habos, a héjdarabokat még mindig lehet észlelni, de sokkal kevésbé.
Ez persze tök más műfaj, mint egy keverőgép pl, de a méret itt is számít.
Asszem eztán azt e bekezdést mindig is alá fogom írni, pláne ha kicsit többet írok, hogy mivel ezt Internetre írom, nem lesz belőle nyomtatás, nincsen pedig lektorom se és annyit nem is ér a dolog, mert alapvetően nem valamilyen igényes kommunikáció ösztönöz, csak a pőre közlési kényszer - szóval vannak benne helyesírási hibák, elütések, meg hiányoznak belőle vesszők és akármik is. Mert annál, hogy ne legyenek benne, sokkal fontosabb a közlés és a kommunikáció. Vállalom, hogy nem hibátlna.
A bontott azbeszt tartalmú pala veszélyes hulladék. (egyébként a bitumen zsindely ugyanaz a kategória)
Annak kezelése, szállítása engedélyköteles. Szkafanderbe öltözve leszedem. A leszedés pillanatában veszélyes hulladékká válik, az udvaron nem maradhat mert hulladéktárolási engedélyem nincs.
Tisztességes polgár vagyok ezért nem szórom az erdő szélére. Felrakom a kis utánfutómra, és elviszem leadni. Ha megállít(ana) a rendőr elkérheti, hogy van-e engedélyem a veszélyes hulladék szállításra? Megbüntet(ne). (Környezetvédelmi bírság, nem 6500-ról indul)
Beérek a telepre, lemérik és fizethetek súlyos ezreket (egy pala 23kg, 1kg vesz.hull díja 135Ft+ÁFA).
Ezzel szemben amikor 3éve múltkor elvittem egy utánfutónyit, a kutya nem kérdezte hogyan került az utánfutóra. Lemérték, leraktuk egy fedetlen konténerbe, kifizettem a huszonpárezer forintot (akkor még 73Ft volt/kg)
ÉS a végén megköszönték, hogy odavittem és nem az erdő szélre.
A garázs-műhely komplexumon nekem 130m2 a tető, és bő átfedéssel van rakva. 2T körül van a pala tömege. A pályázatban nem kapunk támogatyást.
Ezért a pala nem megy sehová, a hullámokban stafni lesz, azon léc, azon meg trapézlemez. (így megúszom kicsivel több mint 2 millerből)
Tőlem nem kértek számlát, nem is tudtam volna adni, mert használtan vettem a bútort, már kifutott szériás. De alkatrész (polcok, polctartók, fogantyúk, stb.) mind voltak hozzá. A polcokért kellett fizetnem, az be volt árazva, de a szeranyagokért nem.
A budaörsi ikeában egy egész "szoba" van erre. Mindenféle kisbizbaszt kisdobozba gyűjtve olcsón. De ha hiányzó elemed van akkor az ügyfélszolgálaton jelzed és ők pótolják*. (Persze a számla kell, hogy azt a valamit tényleg megvetted belátható időn belül)
Ezért vannak olyan sokan a sürgősségi osztályokon a bennfentesek szerint. Akit tudnak, az orvosok oda küldenek akár egy laborvizsgálat miatt is, mert ott még aznap sorra kerülnek jó eséllyel. Az más kérdés, hogy ezek az osztályok egészen másra vannak kitalálva.
A másodikkal kapcsolatban: ez szerintem nem feltétlen általános magyar csuda, lehet csak helyi csuda, mert nekem nemrégiben a beutaló kézhezvételétől számítva egy héten belül megvolt a helyi SZTK-ban, semmi SOS, semmi protekció.
Viszont most van egy tegnap előtti labor beutalóm, arra protekcióval jövő keddre tudtam időpontot szerezni.
Semmi meglepő nincs benne. Évekig volt kitéve az Őrsi Ikeában is egy nagy láda, tele apróságokkal, abból is lehetett szemezgetni. Aztán az megszűnt, de az Ügyfélszolgálaton lehetett kérni, ha tudtad, hogy mi az :) Ha volt raktáron azonnal ki is adták, ha nem, akkor nem tudom, mert nekem minden volt, ami akkor kellett :) Ez tavalyi történet.
