Csináltam egy makrót egy törött darabról. A felszíne picit olyan, mint a golyónyomott alulemez, a szigetelő lakktól alig(inkább semennyire sem) látszik. A törési felülete (meg az anyag struktúrája, színe) a a régi idők hódfarkú palájára hasonlít. Van pár egész, kb. A4-es lap méretű, az csiszolt, a felülete sima, majdnem egyenletes grafitszürke.
Ehhez nagyon hasonló volt aminek a forgója bele van szerkesztve az előlapba. Ezeket a csillámokat kellett cserélni, a lemezeket kiegyengetni, kivasalni. Boldog a gazdája, kihúzott egy közel 40 méteres antennát a kertjében csak ezért. A zasszony legnagyobb örömére.
Csak azért mert 50 éve laminálok.Jobbára poliésztergyanta üvegszállal.Kezdetben modellezés,majd hajóépités ,javitás.Persze dolgoztam karbonnal,kevlárral is de nem sokat.
Ez nem bakelit, hanem csillámlemezekből nagy nyomáson ragasztott kompozit anyag. Tényleg olyasmi, mint a csiszolt gránit, megkopogtatva olyasmi a hangja, mint az üvegnek.
Igen, valószinű hogy az ipari erősáramú anyagok nem azonosak , amit irtam azt az eredeti detektoros és ládarádióknál tapasztaltam. De még nincsenek olyan messze hogy ne lehetne beazonositani őket , több fajta forrásból.
Az az anyag amiről írtam nem biztos, hogy azonos evvel. Azt először kiskölök koromban láttam egy Elektromos Művek alállomáson jó bazi nagy kapcsolótáblák alapanyagaként. Tapintásra mint a gránit vagy márvány. Gyönyörű és hatalmas sárga és vörösréz szakaszolók és csodás nagy kerek mutatós műszerek tönkelege volt rajta. Szép réz sínekkel "összekábelezve". Nagyapám szegény már nem tudja elmondani mi is volt ez. Ő volt erősáramos.
Igen , mert nem légforgó, dielektrikum ott a legjobb, a korhűség a legfontosabb mint a detektornál , a fekete előlapok , az eredetiek nagyon sérülékenyek , leesésnél is eltörhetnek, futurit fedőnevet kapták anno, jellegzetes mintákat is kaptak, hamar ki is mentek a divatból a hátrányok miatt. Anyagában fekete lapokat is nagyon ritkán fellelni , csak azokkal lehet korhűen helyettesiteni, emiatt az eredetiek eléggé könnyen beazonosithatók.
Az lenne még érdekes, hogy az ilyen nagyon régi "rádiókban" például előlapként használt mika hogyan pótolható. Van egy detektoros, aminek el van törve. Már meggányolták talán pillanat ragasztóval. Nagyon régi erősáramú kapcsoló táblák alaplapja is ilyen. Kemény, mintha egy nagy kőlapból lenne kihasítva. Állítólag abszolut hőálló, nagyon jó nagyfrekisen, nagyon jó az átütési szilárdsága is.. Fekete, szép fényesre csiszolható.
Ebben a detektorosban csillám volt gyárilag! Az lett újjáépítve szintén csillámmal.
A bakelit forgó érdekes kérdés. Mert tudjuk, hogy rádiósan rosszabb mint a többi. A legfőbb ok a korhűség lehet amiért érdemes megtartani. Ahogy a kristály detektort magát is.
Ilyet építettem újjá kb. 1 éve. De a forgókondit is, mert teljesen összegyűrődött és kitöredezett a csillám. Volt vele makkolás rendesen. Oldradio barátunk hagyatékából került egy jó ismerőshöz. Biztosan meg fogja becsülni.
