A "magyari" elnevezést magyar Adorjantol kölcsönöztem, s magaba foglalja minden néptöredékünket, melyek a történelem folyaman, különbözö helyeken és idökben mas-mas nevek alatt szerepeltek. Ennek a topicnak nem az a célja, hogy kardoskodjon valamelyik feltételezett eredet mellett (KM., Mezopotamia, Turan..) - mivel mindezek csak részei lehetnek a teljes igazsagnak - hanem, hogy a szélrozsa minden iranyaba szétszorodott népi elemeinket megprobalja összeszedni és egy csokorba kötni.
>>valamikor volt egy tökéletes nyelv, de leromlott;
Ugy látszik nem fejeztem ki magam világosan, mert én is pontosan azt akartam mondani amit Te, hogy szemmel láthatóan visszafejlödés van (és a könyvben 1ooo oldalon ezt irja le)
Tehát amit megfigyeléssel, stb. bizonyitani tudunk az hanyatlás. S igy jogos a kérdés hogyan emelkedtek az emberek arra a magaslatra amiröl folyamatosan hanyatlanak. Ha tényleg törzsfejlödés útján, akkor mi volt az a körülmény ami más volt a hanyatlás kezdete elött ? Ha az ember állagon javitani akarunk, elöször fel kell fedezni hogy fejlödhet a gén állomány felfelé. Ha nem külsö beavatkozás eredményei voltak a csoda emberek, akkor mi ? Volt egy magyari csoda faj egy magában ? de azután ide keveredtek a dudva népek ? honnan ? mi módon ?
Eddig még az irott történelem minden társadalma elkorcsosult és elbukott, egyik sem emelkedett fel újra; a piramis épitök, Harappa épitöi, a dél-amerikai épitök teljesen eltüntek.
A gén-térképészek figyelték, állapitották meg, hogy a gén állomány nemzedékröl nemzedékre romlik, a másolat nem tökéletes. S ez megint csak arra utal, hogy nincs fejlödés, hanem hanyatlás, s ujra kérdezhetjük hogy került a gén állomány arra a magaslatra amiröl azóta is hanyatlik ? (a gén-szakik szorgosan munkálkodnak az állag javitásán, de hogy milyen eredmény lesz, az majd késöbb derül ki)
A kertben is azt látjuk, hogy a dudva elöli a virágot és a haszon növényt, külsö beavatkozás nélkül mindkettö védtelen.
Nem is oly régen voltak akik felvetették a faj védelem (ember tenyésztés) gondolatát, de egyböl világ háború tört ki.
Az embereknek komoly gondot kellene forditaniuk rá, hogy kivel csinálnak gyereket, s utána pedig a gyerek nevelésére. De ki lesz az, aki a virágos meg a konyha kertet kitakaritja ?
En nem vagyok olyan biztos benne, hogy a gének meghatàroznàk a jellemet. Bàr azt mondja a magyar közmondàs: "Nem esik messze az alma a fàjàtòl", de ebben a tényben szerintem az a fontosabb tényezö, hogy a gyerek milyen környezetben no" föl. Oriàsi különbségek lehetnek két (azonos szülo"ktöl szàrmazo) de màs környezetben fölno"tt gyerek között. De ugyanabban acsalàdban, ugyanazt a nevelést kapott gyerekek között is oriàsi különbségek lehetnek jellemükben. S ne is beszéljünk azokrol a gyerekekröl, akik csalàdon kivül, szeretet nélkül nönek föl! A pszihologusok tudjàk, eleget tanulmànyozzàk az emberi lélekvilàgot, hogy miért vàlik pl. sok ember gonosztevövé (bàrmilyen csalàdban született).
Hm... Megvallom, hogy nekem elég meggyözönek tüntek M.A. fejtegetései az ember kialakulàsàval kapcsolatban, de ezek olyan dolgok, amelyeket inkàbb félretettem, nem adtam nekik nagy fontossàgot. A càpa és az ember "rokonsàg"-ànàl làttam betüzted a véleményedet - lehet, hogy ebben igazad van. De talàn nem kellene annyira messze visszamenni, mert ezek nagyon kényes kérdések. A Valfil rovatban màr van egy téma a Darwinizmussal kapcs.-ban ( én sem fogadok el mindent belöle fenntartàsok nélkül, vagyis nem àllithatjuk biztosan, hogy valoban ugy volt minden, ahogy ö elképzelte - ràadàsul ö maga is csodàlkozott, hogy ilyen könnyen àtvették elméletét); ha valaki meg az isteni teremtésben hisz (tehàt hitröl van szo), azzal nem lehet vitatkozni, eszmét cserélni.
"Magyar Adorjàn nagy hibàja..." - lehet, de mindenki abbol dolgozik, amije van. Ha tudosnak tartja magàt, akkor a tudomàny eredményeire épit és nem a vallàsok hiedelmeire, vagy a Bibliàra. [Aki meg hivö tudòs - mert ilyen is van -, az meg természetesen hitét is beleolvassza felfedezéseibe. Jo példa erre B.J.F., aki Jézus pàrtus-szàrmazàsàt bizonygatja egyik könyvében. Nem azért hoztam föl példànak, hogy megitéljem, ez tàvol àlljon tölem, mindig nagyra becsültem, csak azért, mert ugy érzem, hogy ezàltal tàmadhatò felületet képezett magàn és munkàssàgàn mind a fanatikus katolikusok, mind az ateistàk szàmàra; làtszanak az eredményei] "..valamikor volt egy tökéletes nyelv, de leromlott; valamikor volt egy tökéletes fajta, de elkorcsosult;..." - Te hogy làtod ezt a kérdést? Miért nem történhetett igy? [Mikor még egy emberöltö ideje alatt is megfigyelhetö a romlàs, a hanyatlàs tovàbb tart minden tekintetben: az emberi fajban az eröszakos, a csalo, az élösködö él jol, a nemesebbeket elnyomva; a kultura, müvészetek terén nincs helye màr a szépérzéknek, a csufsàg, a megdöbbentö dominàl; a nyelvek lassan kihalnak, àtadva helyüket a tökéletlen angol nyelvnek az egész vilàgon - az amerikai indiànok nyelvei màr kipusztuloban -, ujabb és ujabb halàlos betegségek, hàboruk tizedelik az emberiséget, az emberi lélek eldurvulva, kivetközve emberi ("istenfiusàgi") mivoltàbol...folytathatnàm.]
Vannak, s ezt megfigyelhetjük csoportoknál, egyéneknél. Gének határozzák meg nem csak a hajszint, de a jellemet is. Ha tényleg létezett Kis-Duna menti zárt közösség, a gyerekek nyilván hasonló jellemüek és kinézetüek voltak. Pl. a skótoknak is hasonló jellemü, kinézetü utódaik voltak-vannak. A szomorú helyzet azonban az, hogy még egymáshoz illö szülök sem csinálnak tökéletes másolatot: a gének nemzedékröl nemzedékre romlanak.
Magyar Adorján nagy hibája, hogy vakon és kritikátlanul átadta magát a materializmusnak és a törzsfejlödési vallásnak. Ezer oldalon keresztül beszél az evolucióról, de közben mindenütt a de-voluciót irja le (valamikor volt egy tökéletes nyelv, de leromlott; valamikor volt egy tökéletes fajta, de elkorcsosult; valamikor volt diszités és müvészet, de elsilányult)
Arra viszont semmi magyarázatot nem ad (és nem tud adni) hogy hogyan és honnan emelkedett ez a csoda nép arra a magaslatra amiröl fejezeteken keresztül mesél.
Semmi okunk azt elfogadni, hogy az élettelen kö egyszer élö anyaggá fejlödött; hogy késöbb az egysejtü úgy döntött, szakosodik; hogy a hal kijött a partra levegözni és sütkérezni; hogy a majom nagyot gondolt egyszer és ember gyereket csinált magának. Kifejezett hazugság amikor az iskolában azt mondják, hogy a magzat a méhben végig megy a törzsfejlödési folyamaton.
Hogy ne csak mindig - egyeseknek talàn unalmas - történelmi szövegeket közöljek, fölvetek egy-két kérdést, amelyeket meg lehetne vitatni.
Szerintetek vannak-e olyan jellegzetes tulajdonsàgok, amelyek megkülönböztetik a népcsoportokat (kulturàlis - vagy ha lehet erröl beszélni: fajtabeli - közösségeket) egymàstol?
Bevezetönek Magyar Adorjàn azon véleményét adom, miszerint az ösmagyar fajta külsöleg és jellemben is tökéletes volt. Mindezek - szerinte - a természetes kivàlasztodàs eredményei. Ugyanis azokban a ösrégi idökben az emberek még a Természetnek valos részét képezték, s annak tiszteletben tartàsàval éltek. Pl. minden tavasszal , jàtékos ünneplésekkel vàlasztottak pàrt a fiatalok, amikor is csak a legszebbek, legügyesebbek talàltak maguknak tàrsat. A csunyàk vagy butàk pàr nélkül maradtak, tehàt a nép szaporodàsàban nem vettek részt. Ugyanigy pl. azok, akik nem tartottàk be a közösség iratlan törvényeit, ki lettek közösitve, el lettek zavarva. Mindezek következménye lett tehàt, hogy a fajta àllandoan csak a szép és jo felé tudott fejlödni. Szvsz, ez jo is és rossz is. A jo a föntiekböl kiderül, nem szorul külön magyaràzatra. Viszont nem lehetséges-e, hogy az ilyen szigoru (ma kegyetlennek is nevezhetnénk) szokàsok, törvények àltal idézték éppen elô azt, hogy a kiközösitettek szivében megjelent a harag és a gyülölet érzése, amely aztàn összetüzésekhez, eröszakhoz is vezethetett? Az elbujdosottak, elüldözöttek uj közösségeket hoztak létre, amelyekben a negativ érzelmek dominàltak, miutàn szivüket megkeményitették és csak a bosszu vezérelte öket. S az eddig harmonikus, békés közösségek (melyek nem ismerték az eröszakot) vagy elpusztultak, vagy kénytelenek voltak fölvenni a harcot és ebben az irànyban fejleszteni magukat.
Valóigaz, hogy vannak böven kerek-fejüek, de ha megnézed a vezérkart és a tulajdonosokat, azok általában hosszú-fejüek, és sok kerek-fejü átvette a hosszú-fejüek világnézetét, vagy a jobbágy szemléletet. Pl. a bajorok is teljesen germánnak képzelik magukat. Magyarországon meg el se tuják képzelni életüket nemes földesurak vagy állam bácsi nélkül, szemben azzal amit Harappa leirásában látunk.
A neander-völgyiek nem haltak ki, átnevezték öket homo sapien neanderthalis-nak, merthát sapiensek ök is, csak voltak nekik minden féle öregkori meg izületi bajaik.
Mi a KM ?
Ma 2 mérföld jég boritja Antarktiszt, de az özönviz elött mérsékelt éghajlat volt ott. A Piri reis térképészek ezért tudtak térképet késziteni róla. Atlantisz meséje legelfogahatóbban erre a földrészre illik.
(A màsik témàban màr irtam egy keveset ezen östörzsünkröl, KÖR szavunk és ennek szàrmazékai kapcsàn.)
Magyar Adorjàn: " Volt régen egy öztörzsünk amely a ko"rös, régi kiejtéssel valoszinu"leg <kurus> nevet viselte. Ujabb korbeli följegyzések ilyen nevü törzsünkröl ugyan nem szolanak, lehetséges azonban, hogy ennek, mint igen harcias törzsnek neve maradott fönn a <kuruc> elnevezésben, amelynek eredete, habàr màr többféleképp is kisérlettek magyaràzni, de mégis imeretlen. Igaz, hogy e név inkàbb csak mai kifejezéssel élve, egy pàrt elnevezése volt, de emellett igy is még kivàlo harciassàgot, vitézséget is kifejezö szoként is hasznàltatott. Mi pedig màr làttuk azt is, hogy példàul az egykori östörzseink között oly nagy szerepet jàtszott <szemerék> neve is màr csak egy csalàd nevében él mai napig is... E törzsünk vallàsos alapjelképei a KÖR, azaz a KARIKA, vagyis GYU"RU" voltak... Mindezeknek ko"rös szocsoportbeli szavai pedig a következo"k..Ballagi szotàràban mind megtalàlhatok: KÖR, KARIKA, KEREK, KERÈK, KERIT, KERING, GYU"RU", GURUL, GÖRDÜL, GÖRÖG. Tovàbbà KORONG=a fazekasok köralaku gyorsan forgatott korongja, amely szo tehàt azt mutatja hogy kering igénk egy létezett korong kiejtésböl keletkezett. Régi nyelvünkben gyo"r, györu" is gyu"ru", karika valamint köralaku eröditmény értelmü szo volt, amelyböl GYO"R vàrosunk neve is szàrmazott. Tudvalevö, hogy a történelemböl ismert avarok vàrosaikat kör- azaz gyürüalaku s több egymàsban levô körbàstyàval vették körül. Ezeket a németek Ringeknek, régebben Hring-eknek nevezték. Mivel a németben Ring=gyürü, eszerint Hring szo, ha némi értelemeltolodàssal is, de <kering> szavunkbol kellett szàrmazzon..."
az új kép alatt, -amikor megjelent,- és a "feltölt-Re" kattintasz- kijön az image, alatta: beszúrás/törlés. Ahányszor a beszúrásra kattantasz, annyiszor rakja föl a válaszmezőbe. Nálam kétszer volt kattintva.
Mellesleg-nem mellesleg- ez a kurd zászló egy kurd népünnepélyen. Ők méd zászlónak nevezik.-raktam már be máskor. A színfordítás a perzsánál az uralomváltásnál történt. (Méd-perzsa bir - Perzsa-méd bir.)
M.A. irt olyan "hajmeresztö" dolgot is, hogy valamikor régen az északi sarok a KM-ben volt. Lehet, hogy nem is annyira hajmeresztö? Meg hogy a Föld tengelye is itt menne (ezt valahol màshol olvastam, de nekem magas az ilyen...)
Gratula, kedves Kisharsàny! Odàig màr én is eljutottam, hogy megjelent alul a kép, csak a vàlaszra hasznàlt mezöbe nem ugrott be (de milyen beszuràsra kell itt kattintani?), majd még probàlkozom, ha lesz kedvem hozzà...kösz különben!
Tehàt ezek szerint mégis lehet hinni a MU földrész valamikori létezésében és annak elsüllyedésében is? Csodàlatos!
A bekezdésedhez annyit, hogy a rövidfejü öseuropai fajta nem tünt el, söt nagyonis tartja magàt az egész vilàgon. Angliàban is, Franciaorszàgban is, Németorszàgban is ezek vannak többségben. Magyar Adorjàn szerint genetikailag ez a fajta sokkal életrevalobb, erösebb, tehàt lassan kiszoritja a hosszu-fejüeket. (a neandertàli is kihalt:-). Màs kérdés, hogy ezek mind elveszitették az ösi kulturàt, vagy csak romlott àllapotàban vitték tovàbb.:-( A magyari nép sem olyan parànyi, vannak rokonai a KM-ben (és azon kivül), Azsiàban is (még ha nincs is tudatàban mindenki ennek), viszont az utolso sorodban sok az igazsàg: "alul maradt az élettérért folyo küzdelemben, talàn nem is tudott rola, hogy küzdelem van." S sokan még ma sem tudjàk, hogy most is harc folyik, hogy még mindig van valamink, amit meg akarnak szerezni, el akarnak venni tölünk màsok. Ezért születnek ezek a topikok, ezért irogatunk ide. Kàr lenne, ha végleg eltünnénk a népek szinpadàrol, nem?
ezt most tettem bele. Az új kép melletti tallózás gomb behozta a rendszeremet. Ott a kívánt képre duplán nyomva, beírta az új kép ablakába a megnevezést.Utána az új kép ablak alatt megjelent a kép, majd a mellette kiírt beszúrás-ra kattintva beugrott a válaszra használt mezőbe. Most, miután ezeket mellé bírtam, megnézem a mehet gombbal, hogy tényle átviszi-e?
Miután kiválasztottad az uj kép-ben, nyomd meg a feltöltés-t is. Akkor ő eldönti, hogy nem túl nagy-e. Ha túl nagynak ítéltetik, akkor a sajátodban az attribútumokban kicsinyítheted, s akkor beveszi.
Igen. S ha követed a linket, elolvashatod az angol eredetit a Sarkok mozgásáról és az eljegesedésröl, meg arról, hogy hol is lehetett Atlantisz (a mai Déli Sarok jéghegyei alatt)
Tegyük fel, hogy mindaz igaz, amit Magyar Adorján feltételezett, és minden a Kis-Dunánál kezdödött -- onnan indult el a nyelv, a müveltség, a müvészet, épitészet, kerékgyártás, fémmunka. Na most akkor mi van ? Mára mindez eltünt, beolvadt, senki nem tud róla, a Föld a hosszú fejü európaiak (angol-szász) uralma alatt áll, a magyari nép egy parányi kisebbség, alul maradt az élettérért folyó küzdelemben, talán nem is tudott róla, hogy küzdelem van.
____________________ Charles Hapgood, "The Path of the Pole"
Világos, hogy az ezidáig előadott elméletek egyike sem ad magyarázatot a múltbeli eljegesedésekre. Csakis korunk antarktiszi jégkorszakára van kielégítő magyarázat, s méghozzá micsoda kitûnő magyarázat. Antarktiszt azért borítja jég, mert a sarkvidéken van. Se a nap melegének ingadozása, se galaktikus por, se tûzhányó kitörése, se földkéreg alatti áramlat, se szintemelkedés, se tengeri áramlat nem ad magyarázatot az eljegesedésre. Megállapíthatjuk, a legjobb elmélet az egyes jégkorszakok okainak magyarázatára az, hogy az adott terület az egyik sarkvidékre sodródott. Így meg tudjuk indokolni az indiai és afrikai jégmezőket, még ha e területek ma a trópusokon vannak is. Ugyanígy elszámolhatunk a többi földrésznyi jégmezővel is.
Nyilvánvaló, a földkéreg kimozdulása egy bizonyos körzet sarkkörbe való juttatása által ott jégkorszakot okozhat, míg egy későbbi kimozdulás a terület melegebb éghajlatra való sodrása által véget vethet az eljegesedésnek.
A jégkorszakok azonban csak a kérdés egyik oldalát képviselik. Ha az eljegesedések rendkívül hideg éghajlatok föld felszínén való magyarázat nélküli elterülésének példái, akkor lenniük kellett meleg éghajlatoknak is, melyek elterülése hasonlóképpen magyarázat nélkül áll.
A jelenlegi sarkvidékek felmelegedéseivel kapcsolatban igen szemet szúró ellentmondással kerülünk szembe. Egyrészt bizonyíték van rá, hogy a növények és állatok elterjedése nem a jelenlegi éghajlati területek határait követte. Másrészt, az újabb bizonyítékok az irányba mutatnak, hogy az éghajlatok hőmérséklet szerint mindig legalább annyira különváltak egymástól mint ma. Ez teljességgel szemben áll a még ma is fenntartott azon feltételezéssel, hogy a földtörténelem java része alatt bolygónknak nem voltak határozottan különálló éghajlatai. Kénytelenek vagyunk azt megállapítani, hogy, mivel sok ősi növény és állat nem a mai éghajlatok szerint terjedt el, maguk a hőmérsékleti övek változtatták meg helyzetüket a Föld felszínén. Ez azt teszi szükségessé, hogy a felszín megváltoztassa a forgástengelyhez viszonyított helyzetét.
Szilárd bizonyítékok számos vonala feltételezi, hogy a legutóbbi jég kor idején az Északi-sarok a Hudson-öbölben vagy amellett volt. Azonban szem előtt kell tartanunk, hogyha így volt, azt nem a Föld tengelyének elmozdulása eredményezte, hanem a földkéreg, avagy lithosphéra a Föld belső rétegeihez viszonyított elcsúszása.
Az utóbbi években szovjet tudósok szorgalmasan vizsgálgatták a Jeges-tengert, már csak tulajdonosi mivoltukból is, minthogy partjának java része országukhoz tartozik. Rengeteg tengerfenékről vett mintát vizsgáltak meg és időzítettek korban az új sugárzóelemes módszerrel. Ők is ugyanarra a megállapításra jutottak mint mi, hogy a Jeges-tenger meleg volt a jégkor idején, különösen 32000 évvel ezelőttől 18000 évvel ezelőttig.
1. 50000 évvel ezelőttig az Északi-tenger hideg volt 2. 50000-től 18000 évvel ezelőttig a Jeges-tenger meleg volt 3. 20 - 18000-től 10 - 9000 évvel ezelőttig hideg volt 4. 10 - 9000 évvel ezelőtt a jelenlegi éghajlat alakult ki
A 3. pontban megállapított lehülés annak eredménye lehetett, hogy a Jeges-tenger fokozatosan az Északi-sarok fölé csúszott.
80000 évvel ezelőtt Yukon volt az Északi-sarok felett. Utána, 75000-től 55000 évvel ezelőttig a Norvégia észak-nyugati partjai előtti vízterület. Ezt követőleg, 50000-től 17000 évvel ezelőttig, a Hudson-öböl. 10000 évvel ezelőttre az Északi-tenger került az Északi-sarok fölé, és ezzel véget ért a legutóbbi észak-amerikai és európai jégkorszak.
Csílében és Argentínában nyoma sincs jegesedésnek amíg északon a mai éghajlat ki nem alakult. Amerika déli csücskén és Antarktisz nyugati részén az európai és észak-amerikai felmelegedés elindulásának idején kezdtek kialakulni gleccserek és jégmezők.
A jégkor utolsó évezredében a föld sok területén óriási mértékû halálozás sújtotta az állatokat. Hibben úgy becsülte, hogy csupán Észak-Amerikában valami 40 millió vad pusztult el. Számos fajta teljesen kihalt — mamut, masztodon, óriáshód, egyes párducok, óriáslajhár, gyapjasrinocérosz. Észak-Amerikában ekkor, vagy röviddel ezután halt ki a teve és a ló.
Egy elképesztő éghajlati átalakulás mély nyomot hagyott az állatvilágon, és a nagy kihalások okává, de legalábbis kísérőjévé lett, amik a pleisztocén végén a föld felszínének három-ötödén megtizedelték az emlősöket.
Az alaszkai tőzegben sok helyen található kocsirakományra való állati csont és törmelék. Mamutok, masztodonok, különböző bölények, lovak, farkasok, medvék és oroszlánok csontjai az állatvilág népességéről beszélnek. A talaj finom, sötétszürke homokszerû, s e csonttá fagyott közegben fák és állatok kicsavart tagjai nyugszanak, jégszemcsék és moharétegek közé vegyülve. Az egész úgy tûnik, mintha 10000 évvel ezelőtt valami világvégi sorscsapás közepette élő állatok és növények egész alaszkai világa menetközben hírtelen komor parádévá fagyott volna.
A pleisztocén-kor halálban végződött. Nem egy határozatlan földtani szakasz közönséges bezárulása volt ez, mely bizonytalan végezetéig pislákolt, hanem mindent magába foglaló, katasztrófális halál. A kornak nevet adó nagytestû állatok kihaltak, s pusztulásuk e szakasz végét is jelezte.
Semmi kétség, hogy legalábbis Alaszkában, a pleisztocén-kori állatok végzetével egybeesőleg világrengető vulkánmûködés folyt. Tûzhányó kitörés magyarázatot ad az alaszkai állatok egyidejû pusztulására. A vulkáni hamutakaró egész csordákat ölhetett meg a levegő hiánya vagy a hő által, avagy közvetve, a vulkáni gázokkal.
Az alaszkai tőzeg tele van páratlan vadságú fergetegek nyomaival. Mamutok és bölények egyaránt széttépettek egy isteni düh világforgató kezében. Az állatok egyszerûen szétmarcangolódtak és szétszóródtak mint valami rongybaba darabjai a szélviharban, pedig némelyikük több tonna súlyú volt.
Egy Lagoa do Sumidouro határában lévő mészkőbarlangban Dr. Lund kiásta több mint harminc különböző nemû és korú személy csontjait. A csontvázak a barlang alját képező agyagban voltak, oly kuszaságban — nemcsak egymással, de megatherium és más pleisztocén-kori emlősök maradványaival is keveredve —, hogy az kizárja az emberi kéz által való temettetés gondolatát.
A Woods Hole Oceanographic Institution két kutatója, Dr. Milliman és Dr. Emery megállapította, hogy 15000 évvel ezelőtt volt a legalacsonyabb a tengerszint. Ez roppant jelentős megállapítás, mert 15000 évvel ezelőttre a jégtelenedés már javában folyt, tehát hova lett a víz ?
A válasz egészen magától értetődő. Ha a földkéreg mozgásban volt és Észak-Amerika, Dél-Amerika és Antarktisz a Déli-sarok felé haladt, akkor az addig a déli sarkkörön kívül eső antarktiszi gleccserek most gyorsan terjeszkedni kezdtek és magukba fagyasztották az olvadó északi jégmezők vizét és láthatóan még többet is.
Összegezzük a helyzetet. A jégmező nem kevesebb mint 17000 évvel ezelőtt volt a legnagyobb. Egyes helyeken 1000 évvel, másutt 2000 évvel később már teljesen eltûnt, és ugyanakkor 14000 évvel ezelőttre még a korábbi jégkupola közepéhez közeleső területeken is újra életre kelt a növény- és állatvilág. Alaposan megcsappant gleccserek továbbra is voltak, és számos alkalommal még terjeszkedtek is, de korábbi birodalmuknak már csak nagyon kis részét tudták elfoglalni. Gyakorlatilag a megelőzőleg a földrész felét (10 millió négyzetkilóméter) elfoglaló és a mai Déli-sarkival azonos vastagságú (1-2 mérföld) jégsapka kevesebb mint 2000 év alatt elolvadt. Nem kevesebb volt ez, mint egyfajta földtani csoda. Semmi sem utal a földtörténelem szokásos keserves lassúságára. Nyersen kimondva, egy katasztrófa, egy kataklizma volt ez, egy égszakadással (szószerinti) földindulással járó forradalom.
Megállapításunk szerint az Északi-sarok a 60. szélességifok és a 83. hosszúságifok kereszteződéséről vándorolt mai helyére. Ez 30 szélességi fokú, avagy 2800 kilóméteres kimozdulást jelent, és ha ez 1500 év alatt zajlott le, akkor évi másfél kilométeres sebességről van szó. Természetesen a kezdeti és a végezeti haladás szükségszerûen nagyon lassú lehetett, így a kimozdulás fő szakasza igen szédítő gyorsasággal történhetett. Nem csoda hát, hogy ilyen körülmények között rendkívüli felfordulás nyomai maradtak a föld felszínén.
[Amikor a Hudson-öböl került az Északi-sarok fölé, az is rendkívüli gyorsasággal játszódott le.]
Figyelmet keltően utal a jégsapka kialakulásának gyorsaságára azon tény, hogy mérsékelt égövi állatok ezreit fagyasztotta magába; némelyiküket teljes egészükben (masztodon, mamut, medve, jávorszarvas, hód).
Amikor a jég elolvadt, sok ilyen állat mocsarak aljára sûlyedt, ami megőrizte tetemüket és néha még gyomruk tartalmát is. Az állatfajták összetételéből elég nyilvánvaló, hogy a hó mérsékelt égövi életük közepette borította el őket. Mindennek jelentőségéből igen ijesztő következtetést vonhatunk le.
Geológusok azt tartják, hogy a lithoszféra belső oldalán a felszínen lévőkkel egybeeső egyenetlenségek vannak, és vastagsága különböző helyeken jelentősen eltér. Úgy képzelik, hogy a földrészek alatt például vastagabb a földkéreg mint az óceánok alatt, és hegységek és fennsíkok alatt a legvastagabb. A földrészek és hegyvonulatok nemcsak magasabbra nyúlnak, hanem a belső oldalon mélyebbre is. Ez azért van, mert átlagában könnyebb kövekből állnak. Nemiképp a jéghegyekhez hasonlíthatók, ahogy a vizen úszva azoknak is csak tömegük egy tizede emelkedik a felszín fölé. A földrészek és a hegyláncok is ilyesféle hidrosztatikus egyensúlyban lebegnek. Kéreg alatti kiterjedésüket sokkal nagyobbnak tartják mint látható részeiket. A hegyláncok lefelé irányuló kiterjedéseit hegygyökereknek nevezik.
[Na mármost, és mindezekből adódóan, ha a földkéreg alatti feszültségek, fortyogások s ki tudja mi, vagy a hegygyökerek mállása következtében ezen földrészek tömege (és ezzel "vízkiszorítása") nő vagy csökken, akkor hegyek és völgyek egyszeriben igen magasra emelkedhetnek vagy akár víz alá is merülhetnek.]
Rendkívüli ellentmondás van azon tényben, hogy bár a földrészeknek feltételezés szerint állandónak kellene lenniük, az összetevőjüket képező üledékrétegek majdnem mindegyike víz alatt alakult ki. E tényt semmiképpen sem lehet tagadni. Schuchert szerint Észak-Amerika nem kevesebb mint 17-szer merült víz alá. Humphreys azt tartja, hogy egy időben 10 millió négyzetkilóméter észak-amerikai terület volt víz alatt. Termier amellett érvelt, hogy az Alpoktól Közép-Ázsiáig terjedő hegységeket kitevő üledékrétegek tenger alatt jöttek létre, ami azt teszi szükségessé, hogy az ősi Tethys-tengernek (ami alatt kialakultak) 6000 kilóméter hosszúnak kellett lennie. Umbgrove megjegyzi:
„Nemcsak hogy a földrészek egyes területei a pre-cambrian korok óta tenger alá merülgettek, de még nem túl régen is történt ilyen velük, és egyes alkalmakkor egész mélyre sûlyedtek. A jelenlegi földrészek csupán egy időben nagyobb szárazföldek töredékei.”
Umbgrove rámutatott, hogy a Spitzbergák és Skócia java részét kitevő üledék a tőlük nyugatra fekvő óceánból származik. Ugyanígy, Afrika nyugati partvidéke egy korábbi, dél-atlanti földtömegből származó üledékből alakult ki. De a legérdekesebb amit megemlít, hogy a világ legmélyebb tengeri árka (kb. 7 mérföld, a Fülöp-szigetektől keletre) ARRÓL TANÚSKODIK, HOGY VALAHA EGY NAGYON NAGY KONTINENS RÉSZE VOLT.
E sûlyedgetés különösen fontos példájának tûnik az Egyesült Államok észak-keleti partvidéke előtt elterülő észak-atlanti térség. Megállapíttatott, hogy az észak-keleti államokat kitevő üledékek elmúlt korokban keletre, a mai észak-atlanti térségben létezett földtömegből erednek.
Egyes geológusok megpróbáltak azzal érvelni, hogy a hordalék esetleg a jelenlegi kontinentális talapzaton lévő földtömegből származik, de ezen okoskodás minden szempontból hibás. Brewster például megjegyzi:
„Nagy földterületnek kellett lennie, mert a homok, a kavics és az iszap amit a folyók a tengerbe hordtak és a hullámok a parton felmorzsoltak, féltucat nagyobb állam alkotó elemeivé váltak, s az üledék néhol egy mérföld vastag.”
Umbgrove elmondja, hogy bár lehetetlen felbecsülni a (geológusok által Appalachiának nevezett) földtömeg méretét, mégis nyilvánvalóan kiterjedt lehetett, merthogy az Appalache-hegység üledékrétegeiben sikerült nyomon követni egy hatalmas deltát, amit egy keleti földterületről folyó gigászi folyam alakított ki. Umbgrove hivatkozott Ewing professzor legutóbbi tengeri kutatására, ami arra mutat, hogy Appalachia ősi földtömege ma valami két mérfölddel a kontinentális alapzat szintje alatt nyugszik (az óceán fenekén).
Az afrikai Great Rift Valley a Föld felszínének egyik legérdekesebb vonása. A néhai Dr. Hans Cloos rámutatott, hogy a völgy egyik oldalán lévő magas sziklafal, egész nyilvánvalóan, valaha az afrikai földrész szélét képezte — nem csupán a kontinentális talapzat kezdetét, hanem maga a földtömeg legszélét. Egy irtózatos mozgatóerő folytán Afrika ezen része óriási mértékben megemelkedett, és a tengerfenék is jött vele legalább egy mérföldnyit és szárazfölddé vált.
Érdemes a kettőt összevetve elgondolkodni az afrikai törés és az északatlanti földtömeg kérdéséről. Bizonyos értelemben a kettő kiegészíti egymást. Az egyik esetben egy kontinens láthatóan elmerült; a másikban meg előbb elsüllyedt, majd pedig kiemelkedett. Kézenfekvő, hogy mindkét irányú kimozdulásnak egyazon alapvető dinamikai folyamattal kellett kapcsolatban állnia. A Rift közvetlenül megvizsgálható fizikai földtana arra mutat, hogy komolyan kell venni az Egyesült Államok észak-keleti államai, Skócia és a Spitzbergák üledéki kövületeinek közvetett bizonyságait. Nem lehet elvetni a mai Atlanti-óceán északi részén létezett szárazföld ténye mellett szóló utalásokat.
[És csak rá kell néznünk egy tenger alatti világtérképre, hogy lássuk, minden földrész alapzata úgy néz ki, mintha csak valami hatalmas emelvény lenne, amit egy gigantikus emelő tolt a felszínre. A tengerparttól nem messze, minden földrészt több kilóméteres, függőleges orom szegélyez.]
__________________________ Öt vagy hat ezer évvel ezelőtt -- amikor Khufu fáraó piramisa még nem épült meg és Görögországban vademberek portyáztak, Trója pedig még csak távoli álom sem volt -- Mohendzso-daró városa már virágzott a mai Pakisztán déli részén, Larkana és Kandiaro között.
E település, melynek még csak nevében sem vagyunk bizonyosak, különös módon köszöntött bennünket az idők mélységéből. Magokat találtak romjai között, melyek felébredtek hosszú álmukból és ismeretlen fajtájú gabonává értek, ami táplálóbb mint bármelyik ma ismert fajta. ... A várost évszázadokig vagy évezredekig lakták. Kétségtelen, hogy többször újjáépült háború, árvíz, vagy földrengés pusztítása után. Összesen nyolc rétegben találtak romokat, de valószínű, hogy több is napvilágra került volna ha mélyebbre lehetett volna ásni. Sajnos az elért vízszint ezt nem teszi lehetővé.
Egy szembeötlő tény nemi fényt vet Harappa és Mohendzsó-daró ismeretlen lakóinak társadalmi felépítésére: éspedig, hogy Mohendzsó-daróban nincs nyoma sem királyi palotának sem templomnak, pedig az eddig ismert összes többi ősi városban vannak ilyenek. A város csillogásának esetleges hiányát azonban pótolja ésszerűsége. Egy korábban fedett fürdőház a leglenyűgözőbb épület, 12x7 méteres úszómedencével, gőzfürdővel és meleglevegős fűtőrendszerrel.
Az észak-déli irányú főutca egy kilométernyi hosszú és tíz méter széles. A házak egy, két és néha három szintesek voltak, a maiakhoz hasonlóan készültek téglából, nagy szakértelemmel. Minden hálószobában volt folyóvíz, fürdőszoba és WC. A vízvezetékrendszerből kitűnik, hogy a mára már elpusztult emeleti szobákban is így volt. A szennyvízrendszer annyira jól működött, hogy egy brit mérnök megállapította, ma sem tudnának jobbat készíteni.
Mu létezésének hívői azt tartják, hogy Harappa és Mohendzsó-daró ezen ősi világ két települése volt, melyek bár megmenekültek a pusztulástól, de elszakadtak műveltségük forrásától. Az ásatások során sírok nem kerültek felszínre, és azt sem tudjuk Mohendzso-daro hogyan találkozott végzetével. Nem hirtelen pusztult el, mert akkor bizonyosan lennének emberi maradványok.
"Természetesen ..paloc östörzseink is nem csak Délre vàndoroltak ki (pelazgok), hanem Eszakra, Keletre s Nyugatra is, de valoszinûleg legnagyobb szàmmal a mai nagy és vizekben bôvelkedö lengyel és orosz siksàgra,..Mind amely tàjakon a késöbb elhatalmasodo, nàluknàl sokkal harciasabb ôsgermàn és összlàv népek àltal legyözetve, leigàzva, majd a még késöbbi idökben a kereszténység fegyveres téritése következtében eredeti s pogànynak bélyegzett nyelvüket elhagyva, ...ma nyelveveszetten illetve màr àrja nyelveken beszélve..Mégis elszigeteltebb tàjakon egyes töredékeiknél, amilyenek a finnek, mordvinok, votyàkok, cseremiszek stb., az ösi nyelv maradvànyai, ha màr elvàltozottan, elhanyatlottan is, de még megvannak és ezeknek a magyarrali rokon voltuk még föl is ismerhetö. A mai Orosz- és Lengyelorszàg területén, itt vannak ..a <livek>, amelynek földe ma is Livonia-nak neveztetik, de akiknek az észttel is rokon nyelvét napjainkban màr csak nehàny kis falu népe beszéli még. De itt van a ma szlàv nyelvü, 30 millios lengyel nemzet, amely habàr sejthetöleg részben jàsz eredetü (jazvingok), de valoszinüleg nagyobb részében paloc volt; és amely ma is <pol>, szlàv nyelven <polàk, poljàk, németül Pole> néven neveztetik...A történelemböl pedig tudjuk, hogy régen a mai nagy lengyel és orosz siksàgon még nagy szerepet jàtszott egy a szlàvok àltal <polovci> néven nevezett, még nemszlàv nemzet, de amely a szlàvok àltal leigàzva és kereszténységre téritve, ösi nyelvét elveszitette illetve nyelvileg szlàvvà lett, ugyanugy mint az ottani egykori besenyök (pecsenyieg-ek)... ...Itàliàban, nevük alapjàn, paloc eredetüeknek sejthetjük a <faliscus> nevü népet, valamint ott létezett egykori paloc nép nyomàt sejthetjük abban is, hogy a tiroli németek a tölük délebbre esö völgyekben és lapàlyokon lako mai olaszokat Welsch néven nevezik..Hogy viszont az észak-dalmàciai <libumok> palocok kellett legyenek, ezt hajoik hattyufej alakura kiképezett orra, valamint vitorlàjuk hàromszögletes és ezért madàrszàrnyra emlékeztetö volta is valoszinüvé teszi..A régi romaiaknàl az ilyen hajok neve is <liburna> volt. Kikövetkeztethetö, hogy a hattyu neve paloc öseinknél tehàt nemcsak <libéd> hanem <libur> is volt,..Amely Liburna szo azutàn a palocok föld- és vizistennôje nevét is képezhette, Liburna, Liburana stb alakban... ..Mi azonban màr értendjük, hogy a palocok föld- és viz-nöistensége még Levernye, Lavanya, Libona, Vila, Villa, Pàlma, Paloma stb neveken is neveztethetett... ..Végül meg kell emlitenem még a <bolgàr>-okat, akik szerintem valamikor palocok voltak és vagy azonosak az egykori oroszorszàgi polovcokkal vagypedig ezeknek csak valamely àgàt képezték. Utobb, török törzsek közelében élve, némileg eltörökösödtek, majd a Balkàn félszigetre költözve, a mai Bolgàrorszàgban a kereszténység fölvétele következtében, régi nyelvüket megtagadtàk és szlàv alattvaloik nyelvét fogadtàk el, amiutàn csak bolgàr nevük maradott még meg..Némelyek szerint e bolgàr nevük a Volga folyorol szàrmazott volna,..részemröl azonban csak annyit fogadok el, hogy nevük összefügg ugyan a Volga nevével, de azért nem errôl szàrmazik, hanem hogy a Volga név maga is paloc szo és: folyik, folyo értelmü. Ezen folyo szavunk ugyanis létezhetett folygo, folygon, folygatag, folyga kiejtésüen is, aminthogy Erdélyben ma is van patakrésznek Sugatag neve, mivel itt a meder erôszebb lejtése következtében a viz nagy sebességgel folyik és a nem mélyen fekvô kövek, sziklàk között rohanva, sugo hangot hallat. Aminthogy a <vizesés> németböl forditott irodalmi szavunk helyett népünk ma is <zuhatag>-ot mond; mert a viz zuhogva és zugo hangot hallatva omlik alà...."
Elnézést mindenkitöl, hogy jo pàr napig nem törödtem a témàval, de annyi sok rossz hirt kaptam otthonrol, hogy "lebénult az agyam". Megkérdöjeleztem magamban még annak az értelmét is, hogy ilyen katasztrofàlis helyzetben egyàltalàn forumozzak, mikor sokkal égetöbb problémàkkal kellene törödnöm. De hàt mivel cselekvésre ugy sincs sok lehetöségem, maradok a forumnàl...
ezt most tettem bele. Az új kép melletti tallózás gomb behozta a rendszeremet. Ott a kívánt képre duplán nyomva, beírta az új kép ablakába a megnevezést.Utána az új kép ablak alatt megjelent a kép, majd a mellette kiírt beszúrás-ra kattintva beugrott a válaszra használt mezőbe. Most, miután ezeket mellé bírtam, megnézem a mehet gombbal, hogy tényle átviszi-e?