Történetek Thranxról és a Földről, a múltból, jelenből és a jövőből, valamint egyszervolt Smaragderdei csodák...
Minden, ami a fantázia (b)irodalmába belefér...
"Félreérteni csak azt lehet, amit nagyon akarunk. (Mester egyik bölcsessége)
Szárnyalj velem, hogy szárnyalhassak Veled.
Ó, forgó földünk! - ostoba Játékok legbúsabbika! Röpít a Végzet ostora Tova, vén pördülő csiga! Csak pörget egyre, konokon, A végtelenben féktelen, S vak surranásod monoton És céltalan és végtelen.
S mi, rajtad, szédült emberek, Elvágyunk rólad: bús talány! Ó, míg vak forgásod pereg, E messzehívó vágy talán Amaz "elröpítő erő", Mit szül keringve a korong? Sodró vágy, égig szökkenő, Míg ónos testünk lent borong...
És perdül az örök csiga, S lendítene a drága vágy, Ám megköt az örök iga, És sárba vetve vár az ágy, - Ragyog sok titkos, messze fény, De egykedvűn csapdos tova A titkok csillag-mezején A Végzet konok ostora...
Szia! Tökéletesen egyetértek Veled. Amikor mi vettük a kertet olyan, hogy meggyfát permetezni, szó sem volt róla. Akkoriban még gyakorlatilag a rézgálic uralta a kártevők elleni harc piacát, Meg amire még emlékszem 1948-50 körül még fizettek a krumplibogár darabjáért 1 forintot, aztán jött a gyakorlatilag mindent elpusztító gezarol meg a többiek. És persze az új betegségek is. Tűzelhalásról talán a 90-es évek elején hallottunk először. És most permetezés nélkül 2-3 év alatt a fának annyi. És ezzel párhuzamosan sok hasznos bogár is megsemmisült, bár az általad említett katicabogár fogyásáról egy külföldről behurcolt fajtársa is tehet.
Szóval Mester szerint nemsokára az embereknek a közeljövőben dönteniük kell: kiirtják- a Föld összes állatát növényét, vagy éhen halnak.... Bár szerintem az utóbbi minden mesterkedés ellenére be fog következni.
Nincs miért bocsánatot kérni, helytálló a felfedezésed. Épp az előbb olvastam valahol- de már nem érdekel és nem is igazán foglalkoztat a dolog- hogy az emberiség készül az 5. oltásra.
Hát itt tartunk. És remélhetőleg a kísérletekből ítélve, ez a szám ezután is csal növekedni fog.
És itt újra előjön egy aggályom, amit a kezdetektől kifogásoltam.,
Most már három év telt el a Covid megjelenése óta, és ez még mindig csak 3 év. Tudjuk, hogy bizonyos gyógyszer készítményeket a piacra bevezetés előtt több évig tartó kutatások, vizsgálatok előznek meg, és csak utána lehet forgalomba hozni. Nos ezt hiányolom bár tudom , hogy a dolog sürgős volt, és kellett bizonyos kockázatot felvállalni. Hogy megérte-e? Ezt már nem az én tisztem eldönteni.
Én annak idején a mezőgazdaságban használt vegyszerek használatából merítettem a példát, amikor igazán elkezdődött a permetezési őrület tíz egynéhány éves lehettem, és akkor már az jutott eszembe tudják-e az emberek, hogy használatuk mit fog okozni 50 vagy 100 év múlva.
És igazából most 86 évesen évesen sem tudom igazából a választ. Azt már mindenesetre látjuk, hogy bizonyos állatoknak nem kedvez ( például: méhek)
További szép napot kívánok, felénk ma egész kellemes idő mutatkozik.
Légy üdvözölve! Rég jártál erre, de most is okos gondolatokat hoztál magaddal. Különösebben nem is lehet velük vitatkozni, így ettől el is tekintek. Már tegnap olvastalak, de el kellett mennem hazulról és elég későn értem haza. Történt, hogy feleségem 18 órára kapott időpontot egy vizsgálatra. Időben meg is érkeztünk, háromnegyed 6 kor már a helyszínen voltunk. Este 8 óra tájban derült ki, hogy az illető asszisztens fals adatokat közölt, mert a neve nem szerepelt az osztály előjegyzési listáján.
Az osztályos orvos nagyon kedves volt, el is végezte volna a vizsgálatot, mondván, hogy 10 percnél több időt nem vesz igénybe, és munkaidejébe ez még bele is férne. Viszont kiderült, hogy ezelőtt 363 nappal volt hasonló vizsgálaton, és mivel az illetékes csak 1 év (365 nap) eltelte után fizeti ki a kórháznak a költségeket, így nem áll módjában elvégezni a vizsgálatot. Viszont kedvességét tovább fokozva, a legközelebbi szabad időpontra (február 15) soron kívül előjegyezte feleségemet, és innen már nem volt akadálya, hogy este 9 órakor hazaérjünk. Elnézést a kis egészségügyi mellékvágányra tévedéstől, lassan kezd bennem világossá válni, miért kerülnek bizonyos- komolyabb- műtétek több éves várakozási időbe.
Orvosok lennének akik elvégeznék a műtéteket, csak ez kbaszott rendszer ezt is gondolom normához köti.
És még a hozzászólásodhoz. Emberállatoknak neveztem bizonyos embereket. Ezt volt időm magamban felülvizsgálni, és arra a megállapításra jutottam, hogy ilyen blfaszságokat állatok semmiképp sem követnének el, tehát ezzel nem szabad megsértenem őket. Így a jövőben nem nem fogok egyetlen embert sem többé emberállatnak nevezni:-) Végezetül: nyugodtan tedd fel kérdésedet, tudásomhoz mérten fogok rá válaszolni., További szépeket kívánok, talán most már készülhetünk a jobb időkre is. Baráti brekegéssel: István a gép.
Sziasztok! Régen jártam errefelé, de most úgy látom éppen időben érkeztem, hogy frissiben értesüljek az emberi faj legújabb hülyeségéről. Ha emlékezetem nem csal Te már több alkalommal nevezted emberállatnak a Föld lakónak bizonyos részét.
Szerintem azok az emberek akik ezzel az eddig sem piskóta vírussal még nekiállnak kísérletezni- gondolom ez is hadászati céllal történik, hogy újabb, még hatásosabb fegyvert készítsenek az emberek, vagy mint a cikkből látszik az egész emberiség ellen. nos nem nevezhetők normálisnak, inkább én is azt mondom az állat kifejezés jobban illik rájuk. Eddig egyetlen állatfajt sem ismerek ugyan ami azért ölt volna, hogy kísérleteket folytasson le, csak a saját vesztét akarta megakadályozni, azáltal, hogy jusson neki megfelelő táplálék. De az emberállatnak nem elég a Covid vírus jelenlég szerintem már több millió, vagy akár milliárd mutánsa, még újabbakat akar kifejleszteni. Egy szóval nem mondom, hogy a Covidot készakarva engedték szabadon- bár ilyeneket is lehetett olvasni róla-, de mióta Murphy nevezetes törvényét megalkotta az az én értelmezésemben így hangzik: Ami kiszabadulhat az ki is szabadul. És ettől a pillanattól mentse meg a Teremtő az emberiséget, beleértve a köztünk kószáló emberállatokat is! Elnézést kérek, hogy ilyen hosszan vettem igénybe türelmeteket, majd ha újra erre járok lenne Hozzád egy más jellegű kérdésem is. További sikeres munkálkodást, böngészést kívánok minden látogatót is beleértve!
Kínai tudósok olyan mutáns koronavírus-törzzsel kísérleteznek, amely a kísérleti egerek 100 százalékában halálosnak bizonyult.
Pekingi tudósok a malajziai tobzoskákban – amelyek a koronavírus ismert hordozói – bukkantak a GX_P2V nevű, a Covidhoz hasonló vírusra. A kutatók klónozták a kórokozót, majd egereken kezdtek kísérletezni vele.
Minden rágcsáló, amely megfertőződött a kórokozóval, nyolc napon belül elpusztult. A kutatáshoz nyolc egeret fertőztek meg a vírussal, nyolcat inaktivált vírussal, nyolcat pedig kontrollcsoportként használtak.
A kutatókat a halál bekövetkeztének gyorsasága mellett az is meglepte, hogy magas szintű vírusterhelést találtak az egerek agyában és szemében – ami arra utal, hogy a vírus, annak ellenére, hogy Covid-törzs, egyedülálló módon szaporodik és terjed a testben.
A kutatók szerint lehetséges, hogy a vírus mutáción mehetett keresztül a raktárban, ami még halálosabbá tette.
Arra a következtetésre jutottak, hogy a felfedezés megerősíti a GX_P2V emberre való átgyűrűzésének kockázatát – írja a Daily Mail.
30 éves korunk után nyolcévente megduplázódik a halálunk esélye – a dinók tehetnek az egészről
is élnek olyan fajok, amelyek látszólag nem öregednek – egy brit kutató szerint az emlősök akkor veszíthették el ezt a képességüket, amikor az őshüllők uralták a Földet.
A dinoszauruszok lehetnek az okai annak, hogy az emberek nem élhetnek kétszáz évig – írja a Conversation tudománynépszerűsítő portálon megjelent cikkében a Birminghami Egyetem molekuláris biogerontológiával foglalkozó kutatója, Joao Pedro de Magalhaes.
A tudós rámutat, hogy egyes állatok teste nem épül le fokozatosan a kor előrehaladtával, szemben például az emberével:
miután elérjük a 30 éves életkort, nagyjából nyolcévente megduplázódik a halálunk esélye.
A halandóság növekedése mellett olyan egészségügyi problémák állnak, mint az izomtömegvesztés és az általános gyengeség, a kognitív hanyatlás, a látás és a hallás romlása, illetve számos egyéb változás, ami az emberi öregedéssel jár.
Más emlősökkel összehasonlítva hosszú életünk van, talán csak a bálnák élnek túl bennünket. A testi öregedés és a halandóság növekedése minden emlősfajnál megfigyelhető a kor előrehaladtával, számos hüllő-, kétéltű- és halfaj azonban nem mutatja az öregedés jeleit – írja a kutató. Hozzáteszi, elképzelhető, hogy ha sokáig vizsgálnánk ezeket a látszólag nem öregedő fajokat, felfedezhetnénk az öregedés valamiféle jeleit, de ez aligha kivitelezhető például olyan fajok esetében, mint a grönlandi cápa, ami négyszáz évig is élhet. Ráadásul
egyes fajok ezek közül egész életük során növekednek, és az idősebb nőstények több petét raknak, ami megint csak szöges ellentétben áll azzal, ami az emlősökre jellemző.
Persze a legtöbb vadon élő állat nem végelgyengülésben pusztul el, hanem betegségek vagy ragadozók miatt. De egyes hüllők, kétéltűek és halak a szövetek regenerálására is képesek.
Joao Pedro de Magalhaes emlékeztet, hogy a kétéltűek a halakból fejlődtek ki mintegy 370 millió évvel ezelőtt, majd 50 millió évvel később belőlük lettek a hüllők. Ezután következtek az emlősök, amelyek a hüllőkből alakultak ki 250-300 millió évvel ezelőtt. Mind az evolúció termékei vagyunk, ami olyan örökségekben figyelhető meg, mint a farokcsontunk – írja a tudós.
Mintegy 200 millió évvel ezelőtt a dinoszauruszok lettek a szárazföld domináns ragadozói. Az emlősök közel kerültek a tápláléklánc aljához, inkább voltak prédák, mint ragadozók: kicsi, egérszerű állatok, amelyek éjszaka vadásztak rovarokra. A kutató hipotézise szerint nem volt oka annak, hogy fennmaradjanak a hosszú életet biztosító folyamatok és gének, például a szövetek regenerálásának képessége.
Miután a dinoszauruszok eltűntek, az emlősök meghódították a Földet. Sokféle faj alakult ki, változatos élettartammal. Egyesek közülük, mint az emberek, hosszú életűek lettek, de a dinoszauruszok idejéből megmaradt korlátokkal – állítja a brit kutató.
Annyira felüdít, ha Romhányi verset olvasok! Jól kezdődik a napom. (Igaz, hogy délután fél kettő van, de egy órakor keltem fel, mert végigdolgoztam a hetet egészen vasárnapig, és most jól esett kicsit pihenni.) :)))
Egy tehén szerelmes lett a szép bikába, minden vad bikának legvadabbikába. Vonzalmát megírta egy marhalevélben nagyjából eképpen:
Hatalmas Barom! Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom. Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült Ön, mégis tollat ragadott csülköm, hogy amit a marhanyelv elbôgni nem restell, így adjam tudtára, Mester! Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét, tudja, hogy nem minden a napi tejtermék. Amíg szorgalmasan duzzasztom tôgyemet, gondolatom egyre Ön körül ôgyeleg. Muú! Minden bikák közt legelôkelôbb! Midôn megláttam a legelô elôtt, elpirultam, elsápadtam, vágy reszketett felsálamban, s úgy éreztem, hogy kéj oson keresztül a rostélyoson. Muú, hogy forrt a vér szívembe, hogy tódult a bélszínembe! Az a perc, mit velem Ön tölthet maholnap, megrázza majd egész pörköltnekvalómat. Ám míg Önrôl ábrándozom kérôdzve, vad féltés öl a szívemig férkôzve, és átjárja ó mind a kín, velôscsontom, mócsingjaim. Már bánom e merész vágyat, hisz Ön büszke tenyészállat, csupa gôg, mely után az egész tehéncsorda bôg. De ne féljen Bikaságod! Ha nem szeret, félreállok. Nem fog látni levert búsnak, mert beállok leveshúsnak. Ám ha mégis kegyes szívvel veszi ezt a levelet, s megszánja az Önért égô tehenet, válaszoljon hamar rája. Üdvözli Önt a marhája.
Im a levél. Ráírva a kelte. Az úton a posta elôtt le is pecsételte. De a postáskisasszony nem vette fel…
Egy boldogtalan sünnek panaszai a halovány holdnál
- Sanyarú sors, te szabtad rám gúnyámat, céltábláját az emberek gúnyának. Engem senki sem cirogat, becézget, mert a bôröm egy kicsikét recézett. Hogy irigylem a nercet, a hódokat! Nekik kijár elismerés, hódolat. Hányszor kértem a bennfentes rókától, legyen az én ügyemben prókátor. Könyörögtem: Szólj a szûcsnek bátyuska, protezsálj be prémesállat státusba, vegyen be legalábbis bélésnek. De hiába! Nem enged e kérésnek. Értékemért agyon sose csapnának, nem kellek én se muffnak, se sapkának... Igy kesergett sündörögve, bujkálva, mig egy fakir nem került az útjába. Az felkapta, gyönyörködve vizsgálta: - Jössz a szögeságyamba, te kispárna!
Egy újabb Romhányi gyöngyszemre bukkantam. Lehet, hogy Ti ismeritek, de én most találkoztam vele először. Könnyed, vicces, mint minden Romhányi vers. Imádom.
