A nő az élet éltető csodája, sok mindent viselő fája. Bajban talpig állva, nem várva csodára.
Sok helyen lenézik a nőket, másodrendűnek tartják őket, pedig ők tartják össze családot, anya, szerető feleség, férjnek mámorlépcsője, gyermek védelmezője.
Jár nekik tisztelet, szeretet. Férfiak! Mi lenne veletek, ha nő nem lenne...
A fránya gép nekem is csak akkor engedi tovább hiába van a további nyíl, s így ha elküldöm csak akkor tudom kontrolálni. Egyesével menne biztosan,de nem akartam már az oldaladat terhelni. Puszi!
Ez a kép az első nyarunkon készült mikor személyesen is megismerkedtünk 2016-ban.
Ez pedig egy 2019- ben készült sétánk a tóparton alkalmából.
Ezt a képet azért küldöm még 2018-ban készült nagyunokám tatai látogatásakor, hogy arc nélkül ne maradjunk már az utókorra. Ha megnyitod ott találsz még egy pár képet rólunk.
Két gyermekem van a fiam Pesten lakik. A lányom pedig Ausztriában dolgozik pillanatnyilag, de jónnek haza áprilisban. Voltak nálam és telefonon tartjuk a kapcsolatot Nagy unokámmal úgyszinién aki Szolnokon lakik így tartjuk a kapcsolatot és a facebookon privát beszélgetés formájában. Szolnokon eladtam a lakást és egy éves levelezés után Miklós meghívott Tatára és itt vettem egy kis lakást szép környezetben és jól éreztük benne magunkat.
Sok szeretettel küldöm ezt a fotót rólunk amit 2017-ben Miklós készített a bátyjánál voltunk azon a szilveszteren Mezőfalván. Árnyjáték ezt a címet adtuk neki
Nem kell bocsánatot kérned képtelen voltam amikor elhunyt Miklós koncentrálni. Szerintem az lenne a megfelelő amikor a hamvait elhelyezzük az általa kért helyen, addig az urnája itt van velem a lakásban. A fia intézte a dolgokat a temetéssel kapcsolatban és tőle függ ő tudja a helyszínt Esztergomban a Dunába kérte a drágám oda szórjuk A rokonait én értesítettem telefonon és a facebookon igen nehéz volt senki nem gondolta volna, hogy ilyen hamar elmegy. A magyar egészséügy és a bürokrácia az egy borzalom kíváncsi vagyok a kórházi zárójelentében mit írtak azt majd holnap hozza a fia, mivel ő az egyenesági örökös és a papírokra szüksége volt. Próbálom nyugtatni magam, de nehezen megy minden rá emlékeztet itt a lakásban, vagy ha kimegyek az utcára. Az a borzalom, hogy mindig az utolsó képsorokra emlékszem amikor elvitte a mentő. élhettünk volna még együtt nemcsak hét évet. SZÉP ÉS JÓ VOLT.
A hangulatjelért nehogy lelkiismeretfurdalásod legyen
Megírom majd az időpontot és az legyen szerintem a fordulónap.
Uram, a tél bevert a templomodba. Álltam vaspántos portádon belül s ámulva néztem botra-font kezemre sugárban omló fényességedet. Térdelt a nép, én álltam egyedül, úgy hallgattam, amit beszélt papod: „Ez világot szívedben megutáljad és úgy menj ki belőle meztelen -”
Uram, te ezt így nem akarhatod.
Tudom, hogy földed nagy területéből egyetlen barlangod jutott nekem, s megreng az is, ha viharod zenéje végigrobajlik fenn a tölgyeken. De ha tavaszod jő, enyém az erdő, és jó hozzám az erdő: ennem ad, rigószavaddal kelt a kora-reggel s odvamba surran este sünfiad. Gazdám, a nyár, az ősszel hullt levéllel új őszig minden gondot eltemet: mezítláb járom harmatos meződet s verőfényed füröszti mellemet. S ha kóborolni küld a nyugtalanság s nótázva fut mellettem patakod, kurjantással köszöntöm kék lakásod, s fütyörészem s Uram, te hallgatod. Zöld asztalomon vadgyümölcs az étel, otthon-kínáló tűz nem int felém, de mondd, volt-e valaha szép világod valakié úgy, ahogy az enyém?
Ha menni kell, vállamról rongy-ruhámat egy rándítással elhullathatom, saruim szíja sem marad velem. Uram, utálni nem tudom világod, de indulhatok, amikor kívánod, igéd szerint: egészen meztelen
“Legyen előtted mindig út, Fújjon mindig hátad mögül a szél, Az eső puhán essen földjeidre, A nap melegen süsse arcodat, S amíg újra találkozunk, Hordjon tenyerén az Isten."
