A korai újfelnémet kor nyelvemlékei, pl. Luther doktor Biblia-fordításai már közelebb állnak a mai, azaz újfelnémet nyelvi normákhoz, mint a 12-13. századi udvari és lovagköltők középfelnémet nyelvéhez.
Történelmileg nagyjából a Meroving-kor, a frank királyság, ill. a bajor és alemann törzsi hercegések kialakulásának kora, a kereszténység felvétele az ónémet törzseknél (a szászok kivételével, őket Nagy Károly korában térítették meg).
A Voralthochdeutsch (előófelnémet) fázisból sajnos csak nagyon korlátozott számú és töredékes nyelvemlék áll rendelkezésre, így amit tudunk erről a nyelvtörténeti korszakról, az többnyire elméleti úton lett kikövetkeztetve.
Az bizonyos, hogy az ún. ófelnémet mássalhangzó-eltolódás, ami végül is a német nyelvet németté teszi, már erőteljesen megindut ebben a korszakban.
Ezek a durva torokhangok állítólag a proto-indoeurópaiból származnak, de a legtöbb modern európai nyelvből eltűntek vagy legalábbis egészen visszaszorultak.
Érdekesnek találom, hogy még az ófelnémet, az Althochdeutsch is mennyire más hangzású nyelv volt, mint a mai német, azonban a virágzó középkorban beszélt középfelnémet, a német lovagköltők, minnesangerek nyelve, a Mittelhochdeutsch már egészen "németes" hangzásvilágú volt.
Akit érdekel az első német állam története, annak ajánlom: Weiszhár Attila és Weiszhár Balázs: Az első birodalom könyvét, szintén tőlük ajánlom a Háborúk lexikona könyvet, érdekes könyv még a Habsburg család történetéről, Sára János: A Habsburgok és Magyarország.
A c minor (v c-moll) a legkomorabb hangnem ebben irják a gyászindulókat is, itt ugyan nem felhőtlen a zene, de nem annyira tragikus, inkább rejtetten érződik benn a depresszio.
érdekes az is, hogy a legjelentősebb germán kincsleletek Magyarországról kerültek elő. A Kárpát-medence talán a germánság fontos őshazája lehetett? Ilye4n módon a germagyar elmélet nem is hülyeség?
Ha az Szilágysomlyói kincsleletet ismered (kb 100 nagyméretű arany-drágakő kincs), az lehetett a germán uralkodo. Ez is csodás, de ez attol fényévekkel meszebb van. Inkább talán törzsfő vagy valami hasonló?
Nálunk nincsenek képek, csak rajzok, az a műfaj meg nem érdekel, kivéve a városokat ábrázoló rajzokat, mivel sajnos elég későn találták fel a fényképezőgépet, így csak innen tudni hogy néztek ki távolról.
Édesanyámnak Dürer a kedvenc festője. Én nem is tudom mit érezzek iránta, talán a végtelen nagyrabecsülést és csodálatot.
Most ki fogod kaparni a szemem. Igen Raffaelo évfordulo van, de ha a kettő között kellene választanom, nem kétséges hogy Dürer az aki nagyságrenddel előzi nálam Raffaelot. Béke poraira.
Szerintem Boticelli a quatrocento, Raffaelo pedig a cinquecento tünci-büncije.
Dürer Madonnája a Kunsthistorisches Museumban. Ez a kedvenc Dürer képem.
