Meg aztán, ha kiderülne valahogy, hogy Árpád türk volt, sőt az összes hét vezér is, ez még semmit nem mondana a honfoglalók zömének etnikai identitásáról.
------------
Aztán miért nem?
A honfoglalók zöme?
Arról a mintegy ezer katonáról beszélsz akiknek kb. a fele zsoldos (Thoma Andor) volt?
Vagy az a pár száz honfoglaló vagy néhányszor tíz nemzetség?
Elég lenne csak az úgynevezett 108 honfoglaló nemzetség etnikai identitását megnézni rögtön kiderülne a honfoglalókról létszámáról írt/mesélt blöff.
A régészet már a hatvanas években cáfolta az állítólagos honfoglaló hatalmas tömegek létét.
Egyszerűen mese.
A magyar történészek mindegyike csak egyetlen, magyar honfoglalás-modellt ismer, egészen pontosan ismerhet: Árpád honfoglalói magyar nyelven beszéltek, amelyet - akár eredeti anyanyelvük volt, akar a sztyeppén tanulták el bármikor és bárkitől - ők hoztak be a Kárpát-medencébe 896-ban, vagy már 894-ben.
Oda, ahol a 9. században kizárólag vagy csaknem kizárólag szláv nyelven beszélő népek éltek volna, lélekszámban feltehetően többen vagy sokkal többen, mint Árpád népe.
Árpád népe élite dominante voltának köszönhetően képes volt nyelvileg asszimilálni az életformájában és genetikai összetételében egyaránt zavartalanul tovább élő többségi szlávságot, miközben gazdaságilag, a vallásban, és a magyar szókincs által jelzett sok más területen (például az, új államigazgatás szavai) jelentős szláv hagyaték élt tovább.
Így gondoljátok?
"László Gyula így számolt be egy kivételnek számító kiváló orosz tudós budapesti látogatásáról:
'Mert az is egy babona volt a történészeinknél, hogy a késő avarok elszlávosodtak és itt minden szláv volt. Majdnem anekdotának tűnhet, ha szégyenteljes anekdotának is, hogy az '50-es évek legelején itt járt Tretyakov professzor, a Tretyakov galéria-alapító nagy arisztokrata családnak egy késői leszármazottja, egyetemi tanár, régész. És a magyar régészek java része - szégyellem elmondani, de, így volt - körüludvarolta, hogy itt mindenki szláv volt, amikor Árpadék bejöttek. S Tretyakov nagyon higgadtan azt mondta, hogy "Uraim bocsássanak meg, valamit nem értek". "Mit, mit, mit?" "Akkor miért nem beszélünk mi most szlávul egymással?" Tökéletesen igaza van! Mert ha igaz is mondjuk, tegyük fel, hogy igaz teljes egészében a besenyőktől elszenvedett nagy vereség, akkor igaza van Illyés Gyulának, hogy ide csupa asszonyát vesztett férfi meg suhanc hadserege tört be, itt nősültek meg. Megnősültek? A gyerekek az anyjuk nyelvét beszélték. Milyen nyelven beszélünk ma? Magyarul."
Makkay: Türkmagyarok, 2005, 27
Meddig megy az ortodox elméletnek ellentmondó, tengernyi, nem régészeti adat semmibe vétele?
Az egyre gyarapodó hiteles források, így a régészet eredményeinek elutasítása vagy felülbirálata olyan kérdésekben ahol azok kizárólagosak és meghatározók: lélekszám, elterjedés, központok, a keltezés, a továbbélés régészeti bizonyítékai, az őslakosság és a hódítók létszámának arányai a temetők szerint.
Csak egyetlen példa a sok közül: a korai Árpádi leletanyag teljes hiánya a Dunántúl déli felében vagy harmadában - a nyugati délszláv-ómagyar nyelvkapcsolatok egyetlen lehetséges területén - nem magyar nyelvtörténeti téma.
Olyan területeken is nyelvünket beszélték már a honfoglalás előtt amely területeket csak a XI. században csatoltak országunkhoz.
Egy másik: a szláv égetéses temetkezések valós száma a Kárpát-medencében.
A hülye hipotézisek felállítása ( Csaba ötletek, kései avarság éhenhalása, a meotiszi sok-sok halon történő gyarapodás vagy egymillió Árpádi honfoglaló)
A források meghamisítása. Pl: A "nemes származású, értelmes és vitéz, a türkök között az első" Levédi nevének megfejtésére legalább négy, egymástól teljesen eltérő magyarázat van. Így több mint indokolatlan a Levédi név "megnyugtató' finnugor etimológiája alapján bizonyítani, hogy 895-896-ban alapvetően magyar ethnikumu népesség jött be a Kárpát-medencébe.
Valójában semmi sem igaz.
Makkay János Türkmagyarok- Turcohungarica (bevezetés egy történelmi tévtan tételeibe)című tanulmányában több mint 80 pontban tételesen cáfolja a történészek és nyelvészek állításait Árpádékkal és a honfoglalással kapcsolatban.
Tovább megyek.
Nos mint nyelvész ismerned kellene Bencze Lóránt írásait aki teljes egyértelműséggel avar kori magyar nyelvű bibliáról vagy bibliákról ír, és ilyen bibliák hajdani meglétét bizonyítja, csakhogy tanulmányait egyetlen tudós sem olvassa.
Csak egy példa írásából:"A magyar teológiai nyelv terminológiai kettőssége arra utal inkább - miután nyilvánvaló a 10-11. századi szláv és német térítők dicsekvése a nagy számokkal -, hogy a magyarság tömegeit ekkoriban csak áttérítették egy korábbi kereszténységről a latin kereszténységre, és nem egyszerűen csak a pogány magyarok 'tértek meg'. A 10-11. században valószínűleg már nem volt több ősi, pogánynak tartott szokás, mint amit ma ismerünk....Biztos, hogy a Nagy Károly által 800 körül legyőzött avaroknak több püspökségük volt. Anyanyelvükön kellett lennie a bibliájuknak, a liturgikus könyveiknek. Az is biztos, többek között Szent Cirill és Metód működéséből, összeütközéseiből a nyugati püspökökkel és a pápa általi megvédésükből, hogy a 8-9. század előtt a latinizáció még nem volt olyan erős, mint a 10-11. században. Vagyis a korábbi, az őskereszténységgel kezdődő, inkulturációs térítői szokás szerint anyanyelven hirdették a térítők az evangéliumot minden népnek, anyanyelvre fordították a Bibliát, anyanyelven folytatták az istentiszteleteket.
Következésképpen ezeknek az avar püspökségeknek avar nyelvű bibliájuknak és liturgiájuknak kellett lennie.
Ez biztos.
Ha viszont László Gyulának igaza van, hogy ezek az avarok már magyarul beszéltek [pontosítsunk: nem az avarok, hanem az avar kori lakosság jelentős vagy inkább nagy része már magyarul beszélt], akkor a liturgiájuk és a Bibliájuk is már magyar nyelvű volt.
Ha pedig a korábbi, 5-7. századi avar államalakítási hullámok [avarjainak a] nyelve ótörök volt, akárcsak a hunoké, amint ezt általánosan feltételezik, akkor nyilvánvaló, hogy a magyar teológiai szakkifejezések ótörök rétege innen eredhet, mégpedig a Kárpát-medencéből, és nem feltétlenül a Kaukázus vidékéről,..."
Bencze Lóránt: A magyar kereszténység eredetéről sine ira et stúdió, ín: "Újat és régit". Szennay András pannonhalmi főapát úr 80. születésnapjára közreadják, szerkesztették és lektorálták rendtársai. Bencés Kiadó. Pannonhalma, 2001, 403-404.
Egy avarok által uralt világban azért voltak a teológiai szakkifejezések főleg ótörök nyelvűek, mert mint köztudott, a térítések először nem a köznéppel, hanem uraikkal szoktak kezdődni. A 10. század végén sem a szolgákat keresztelték meg először, hanem a fejedelmi családok tagjait: az idősebb Gyulát, Saroltát, Gézát és fiát, Vajkot, no meg Bulcsút. Ezek pedig mind az avaroknál, mind a 10. századi Árpádi honfoglalóknál, mind az erdélyi Gyuláknál török ethnikumú és nyelvű családok és nemzetségek leányai-fiai voltak.
Az erős, az apostolokra visszanyúló magyar kereszténység szakkifejezései, bizonyos ünnepek nevei nem a sajátos magyar egyházi, nem-római, nem-latin, sőt nem is görög jogfejlődés eredménye lehetnek, "hanem inkább a Kárpát-medencei hun-avar- magyar kereszténységnek a maradványa, amely viszont könnyen lehet a pannóniai, Pál apostoli őskereszténység folytatása (y.ö. a pécsi 3-4. századi katakombákkal és azokban az egyik legősibb Máriaképpel is). Ezt a kereszténységet váltotta fel a római-latin kereszténység a 10-11. században, és törölte el nyomait a tatárjárás, kivéve néhány szokást és nyelvi nyomot. ...
Valószínű, hogy létezett egy ősi pannóniai egyház, sem nem latin, sem nem görög, hanem tőlük többé-kevésbé függetlenül fejlődött, mint a kopt vagy a szír egyház. Ez az ősi egyház élt tovább a Kárpát-medencei magyarságban, amely 3. század előtti szokásokat, egyházjogot őrzött meg."
Bencze: idézett mű 403-404
Mit gondosz mit jelenthet ez?
:-))
A Pippin által 796-ban, az utolsó nagy avar-ellenes támadás előtt tartott regensburgi püspöki gyűlés (conventus episcoporum ad ripas Danubii) a meghódítandó avar területek keresztényeinek további sorsával is foglalkozott.
Kimondta,199 hogy "Azoknak pedig, akikről körültekintő tudakozódásunk eredményeként válaszaik alapján már bebizonyosodott, hogy annak a földnek a papjai már megkeresztelték őket a Szentháromság nevében, nem szükséges még egyszer megkeresztelkedniük. Azok esetében pedig, akiket klerikusok kereszteltek meg, a vizet mégis pap áldotta meg a Szentháromság nevében, és jelen vannak maguk a keresztelést végzők, hogy erről tanulságot tegyenek, vagy legalább azok, akiket megkereszteltek, és magukról ilyesféle tanulságot tudnak tenni, nem tartjuk helyesnek, hogy még egyszer megkeresztelkedjenek, hanem pusztán kézrátétellel adassék át nekik a lelki ajándékok összessége, amelyekben a keresztség előtt és után kellett volna részesülniük, és így fogadtassanak be a szentegyház kebelébe.Azokat pedig, akikről tudnivaló, hogy írástudatlan klerikusok keresztelték meg őket, amikor alámerültek a vízbe, hitüket sem vallották meg - ... azokat teljességgel meg nem keresztelteknek kell tekinteni."200
199, 200 A modern irodalomban először Tóth Endre emelte ki a hallgatásból a 796-os tanácskozás jelentőségét: Kereszténység a honfoglalás előtti Kárpátmedencében, ín: A Komárom-Esztergom Megyei Múzeumi Szervezet Tudományos Füzetei, 11, Tata, 1999, 173-174. - Veszprémy 2004, 70-71, néhol helyesbített magyar grammatikával.
Sáfár István
"Nem tudom, hogy olvasol, de te "forrásaidból", azaz a rendelkezésedre álló könyvekből, mindig csak azokat az óvatos feltételezéseket és lehetőség-felvetéseket idézed, amelyek beleillenek a prekoncepciódba, aztán ezeket a feltételezéseket úgy kezeled, mint puzzle-darabkákat, törik-szakad próbálod őket összeillesztgetni."
A puzzle darabkákat ti probáljátok illesztgetni összevisszaés ezért lett végül hiteltelen a tudományotok és evvel nagyon sokat ártotok saját magatoknak!
A szlávok és a nyugatiak pedig röhögnak rajtunk és adjátok alájuk a lovat, hogy nem idetartozunk.
Szívesen idézek a nyelvészeti szakkönyvekből is a sohsem igazolt marhaságokból elkézelésekből, őshaza feltételezésekről stb.
Hát igen.
Valóban.
"Ezeknek az emeletes feltételezés-konstrukcióknak valószínűségszámítási alapon is véres a nyakuk. " idézet tőled.
Safi
