hmm. érdekes dolgokat kaptam...na mind1.
viszont valamit nem értek.a kutya nem tehet róla?? akkor annak az embernek is inkább az apját kellene megölni,aki meggyilkolt valakit? ez igy nem igazán ok...
Szilvi!
Tudod, hogy erezhet szerencsetlen, majd felfogja, hogy a kutya kurvara nem tehet rola. Ezt a hapsit, aki a szomszed kicsit eszhez kellene teriteni, erre a vasvilla jo otlet!
Ez pontosan így van, régebben már erről írtam, a h.sz-im között valahol ápr. 28. után megtalálható, hogy szinte pontosan ezt írtam, hogy nem a kutya tehet róla (és akkor még frissek voltak a sebek!)
Nekem is mindig nagytestű kutyáim voltak, n.j. keverék és dobi, de ők sem verekedtek soha! Igaz, hogy szukák, mert én szuka-párti vagyok, de azok között is van bőven félrenevelt egyed.
Sajnos itt hiába lesz állatvédelmi törvény, amikor még az embereket sem tudják megvédeni a sok szeméttől. Itt csak az agymosás segítene!!!
Azt inkabb a gazdaja fejebe allisd de szepen alljon am!! Egyebkent meg azt kaphatod, hogy az illeto beszerez egy ujabb szerencsetlent, gyilkologepet nevel belole, ujabb vasvilla, es igy tovabb, tehat csakis a kutyak szivjak meg! Es a szomszedod, meg rohog a markaba, az ilyet jol meg kell verni, hogy tobbet eszebe ne jusson embertelen korulmenyek kozott kutyat tartani. En egyebkent valoszinu egy granattal viszonoznam a szomszed kedvesseget, a kutyust meg hozzaerto kezekbe adnam.
Ez egy rohadek, nem a kutya, hanem egyertelmuen a hapsi, en megertem a kutyus iranti gyuloletedet, de O nem igazan tehet rola, ha erre neveltek...
Ezekrol egyaltalan nem a kutya tehet, a sok idegbeteg gazdat kellene felelossegre vonni, aki vaditja a kutyajat, meg nagymellu, met jajj nekem pit/bullom van, azt sem tudja igazan mi az, mire kepes, csak vaditani, mert olyan jol nez ki, hogy ha egy masik kutyunak neki megy es jol osszebunyozik, a kutyus a legtobb esetben semmirol sem tehet. Gyilkolo geppe nevelik Oket.
Erdekes, hogy enekem bull-masztiffom van, verekedett mar, de csak hozza egymeretu kutyusokkal, es nagyon ritka eset, mert mar megtanulta, hogy ez nem helyes viselkedes, ugyhogy ha kell megvedi magat, de nix kotekedes...
Az ebtartast is szabalyozni kellene, mert nem mindenki felkeszult arra, hogy kutyat tartson...
Nálunk az anyukám törpe usziját tépte szét a szomszéd bolond rottija, úgy, hogy az utcán sétáltatta a bunkó gazdája, póráz és szájkosár nélkül. A kiskutya azonnal belehalt a sérülésekbe, de bevittük az egyetemre boncolás végett. Fel is lett jelentve az önkormányzatnál, mivel a rendőrségen azt mondták, hogy nem sérült meg ember, akkor ők nem foglalkoznak vele. Volt két meghallgatás, éppen veszélyessé nyilvánították a dögöt, mire érdekes módon az eltűnt, kutyaházastul, mindenestül...
Azóta semmi. A hatósági állatorvos azt mondta, hogy ilyenkor már úgysem fognak velük semmit csinálni. Azért ez elég szomorú.
Szenvedve élte a rotti az életét, mert hőségben és mínuszokban láncra kötve ott élt azon a két nm-en, és szenvedett az anyukám kis uszkárja, amikor az az állat széttépte. És mindez egy izomagyú bunkó miatt, akit mégcsak felelősségre sem vontak. A rotti meg ki tudja hová lett?!
Tegnap arra rohantam haza,hogy édesanyám hivott, a szomszéd tetves kutyája (vmilyen farkaskutya korcs),átrántotta a kerítésen a kutyánkat,és megölte.Mellesleg kb 10x akkora.Át se mertek menni érte.Azóta eltemettük szegénykét.A szomszéd kutyája meg még mindig él.De ha rajtam múlik nem sokáig.Tegnap sajna nem tudtuk elkapni.Akkor már nem volt olyan nagy legény,amikor én mentem át...
Akkor ez ram mar nemigaz sajnos, egyszer megtortem, nyugtatot kellett szedni. Kutyusomat es szerelmemet egyszerre vesztettem el, sok volt lelkemnek sajnos:(((. Azota kutyus van, es imadom, a masikbol nincs es igy is jo!!
Ezt valahol találtam még régebben és nagyon megtetszett és bár ebben a topikban kicsit OFF, de a te írásodról ez jutott eszembe:
"Ha képes vagy rá, hogy a napodat kávé és más izgatószerek nélkül kezdd,
Ha vidám tudsz lenni, fittyet hányva
fájdalmaidra,
Ha meg tudod tenni,hogy nem panaszkodsz, s nem untatsz másokat a problémáiddal,
Ha nap mint meg tudod enni ugyanazt az ételt, s még hálás is vagy érte,
Ha meg tudod érteni, hogy szeretteidnek sokszor nincs idejük rád,
Ha képes vagy felülemelkedni azon, hogy az emberek néha rajtad töltik ki haragjukat
amiatt, hogy valami nem sikerült nekik,
Ha harag nélkül viseled, hogy kritizálnak és hibáztatnak téged,
Ha képes vagy elfogadni a világot annak összes hazugságával és álságával együtt,
Ha a feszültséget képes vagy gyógyszer nélkül levezetni,
Ha el tudsz lazulni alkohol nélkül is,
Ha altató nélkül is tudsz aludni. . .
Ha minderre képes vagy, akkor. . .
. . . alighanem te vagy a család kutyája."
Most én is off leszek, erről az Off/On-ról jutott eszembe, hogy én mindíg inkább on vagyok, mert: ha az lenne a nevem, hogy cOFFos, akkor Off lennék, de mivel az a nevem, hogy cONey, ezért mindíg egy kicsit On vagyok. :-)
Egyébként anno meg voltam róla győződve, hogy amilyen beteges volt a kutyám, biztos nem fog nyolc éves korán túl élni, és mivel voltak súlyos betegségei is, amiből elég nehezen tudtuk visszahozni, már szinte láttam magam előtt, hogy meg vannak számlálva a napjai, és (le is kopogom), eddig még mindíg minden betegségét legyőzte. Most már kezdek reménykedni, hogy ha kellőképpen odafigyelek rá, még vagy jó három-négy évet talán kihúz mellettem, de ha valami baja lesz, akkor azért azt megfogadtam, hogy nem fogom hagyni, hogy szenvedjen (ehhez van egy sajnálatosan tapasztalt segítségem, hogy még időben döntsek, a barátom...). Túl sok kutyát láttam szenvedni, ha nem is a fájdalomtól, de attól, hogy méltóságuktól megfosztva éltek, hogy már nem voltak önmaguk és látszott rajtuk az elvágyódás, csak épp a gazdi a saját vak szeretete miatt ezt nem látta. Persze, nem ítélem őket sem el, hiszen ez egy nagyon nehéz dolog és mivel emberek vagyunk, esendőek, így nagyon is meg tudom őket érteni. Egyáltalán nem ítélem el őket a határozatlanságuk miatt, valamint a küzdeni akarásuk miatt, hiszen az állatok legtöbbször csak ebből merítenek erőt, és ettől képesek sokszor csodával határos módon meggyógyulni.
Rohano vilag! Igen, sajnos, mindnkibol kicsikarni mindent es a sarbatiporni, a kutyus nem ismeri az onzes, irigyseg fogalmat, akkor is szeret es ragaszkodik ha forditva nem, sokat lehetne tanulni Toluk, meg a tobbi allattol, es azthisszuk mi olyan qrva okosak vagyunk, hat sajnos nagy tevedesben vagyunk!
Off/On
Nekem két és fél éve nehéz akkor halt meg a barátom kutyája, és még mindíg ha egy kicsit érzékenyebb pillanatomban kap el a dolog, még mindíg pityergek, mert legalább úgy szerettem, mint a sajátomat. Nehéz, mert ő egy imádni való kutya volt a maga dilijeivel, de soha annyi szeretetet nem kaptam olyan hévvel, mint tőle. Ráadásul, mivel még fiatal volt, így még sokkal nehezebb volt. De még mindíg hálát adhatok az égnek azért, hogy az én kicsi öreglányom még velem van. Az biztos, hogy néha csak ő tartott vissza attól, hogy nagy hülyeségeket csináljak, és ő volt az, akiért érdemes volt meggyógyulni, és ezt soha nem fogom neki elfelejteni, bárhová is sodorjon az élet.
Ja, és még valami neki köszönhetem azt, hogy megtaláltam azt a kedvtelést, ami bármikor megnyugtat, ami felvidít, amitől jobban érzem magam: a kutyázást.
És hiszek abban is, hogy másoknak ugyanezt jelenti akár kutyája, akár macskája, akár hala, vagy bármilyen más állata. A nyugalom szigetét ebben a rohanó világban. :-))
Es nem fogod soha elfelejteni, mindigis nehez lesz! Nekem kicsit tobb mint masfel eve halt meg a ktyum, de meg mindig nehez beszelni es neha konnybe labad a szemem. Es azthiszem a jelenleginel ugyanez lesz, erzem a vesztam, de szamomra kutya nelkul nem elet az elet. Ilyen szeretetet nem mindenkitol lehet kapni sajnos...
Ezt a "megvárást" csak megerősíteni tudom. Az én kutyám, akiről az előbb írtam, abban a pillanatban esett össze, hogy anyukám hazaért a munkából. Előtte már kb. 1 órája szenvedett annyira, hogy bármelyik percben számítottam arra: összeesik és vége, de megvárta őt. Megvárta, amíg megsimogatja a fejét és a következő pillanatban meghalt. Ez nem lehet véletlen, és azóta elhiszem az erről szóló történeteket.
El kellett telnie másfél évnek, hogy ezt így le tudjam írni... de soha nem felejtem el...:(((
Ezzel mindannyian igy vagyunk. Amikor az kutyusom bekerult a korhazba az intenzivre, ott rogton mondtak, hogy 1 nap es ha javul akkor rendben, kulonben altatas, mert allando kabitva volt. Jott a kovetkezo nap es meg mindig ugyanolyan allapotban, de valahogy estere kitisztult, jobban lett. Es kertem, hogy varjanak meg az altatassal, a doki is latta jobban van, igy is tett. Hazaerkeztem kulfoldrol csutortokon, penteken egybol be hozza, mondtak a dokik, hogy allapota turheto du. lehet kivinni, ahogy vegeztem mentem erte es kivittem. Szombat virradora annyira rosszul lett, meg is harapott, nem tudta hol van stb. Hivnom kellett az orvost es ra kellett bolintanom. A mai napig hiszem es vallom, hogy megvart, el akart bucsuzni meg Tolem, a kutyak sok minden olyat tudnak amit a tudomany mai allasa szerint nekunk meg fogalmunk sincs rola!
Ebben tökéletesen igazad van..:((( Ezeken én is mind keresztülmentem: elhatároztuk,hogy akkor délutánra kihívjuk az állatorvost, de délutánra sokkal jobban lett, akkor az ember megint reménykedni kezd.. és lemondja az orvost.. éjjel megint rosszabbul lesz.. és ez így ment napokig. Mire pedig végre rászántam magam, már késő volt, egy órával az orvos érkezése előtt meghalt.. és soha nem bocsájtom meg magamnak, hogy nem voltam erősebb és reménykedtem, holott józan ésszel tudtam, hogy már soha nem fog meggyógyulni.
De ugyanakkor ha megint ilyen helyzetbe kerülnék (remélem, soha többé), ugyanígy tépelődnék, hiába határoznám el, hogy most erős leszek..((
Kitarást kívánok, próbáld minél szebbé tenni a napjait és örülni minden percnek, amit vele tölthetsz!!
Az a baj, hogy amikor még nem szenved akkor még az ember vár, ha egy kicsit szenved akkor még reménykedik és elaltani csak akkor fogja, ha már nagyon szenved, csak az a kérdés, hogy mennyi időt kell szenvednie mire az ember rászánja magát.
Csak ne szenvedjen szegény. Nincs annál szörnyűbb, amikor látja a gazdi, hogy szenved a kutyus és nem tud segíteni rajta.
Bízzunk a csodában. Én kívánom, hogy legyen ismét egészséges!
